118. PONT-BIQUET CSALÁD

Már tegnap el kellett búcsúznia tõlünk Ujházi Edének. De hat napra búcsúzott csupán. A jövõ hét ismét három Ujházi-este gazdagságát ígéri.

A színtársulat tegnap ünnepelte igazában a mestert. A tegnapi elõadás, igen, ez már méltó volt Ujházi Edéhez. Benkõ Joláné s Tóth Eleké elsõsorban ez az igen nagy érdem. Ám a többiek is részesednek belõle.

Hogy egyébként milyen volt az este? Zsúfolt, szívvel, erõvel mulató, jókedvû ház. A bolondos huncut darab egy-egy bökkenõjénél állott az elõadás a harsogó kacagástól.

És milyen volt a mester? Mesésen pazar. A legnagyobb kincsbõl pazarolt: az Ujházi-humorból. Igazi gyönyörûség, derítõ erõ volt minden szava, mozdulata, tükrözése.

A közönség hálás volt nagyon. Ujházit számtalanszor megtapsolta a nyílt színpadon, a fölvonások végén pedig nagyon sokszor kérte hangos tapssal, lelkes, kedves lármával a függöny elé.

És most örömmel írunk ide valamit. Az Ujházi-láz teljes. És úgy látszik, hogy még egyre növekszik. A jövõ héten Nagyvárad alighanem nagy dolgot fog produkálni. Vagy nem nagy dolog-e manapság, ha minden primadonna-lázakon túltesz az Ujházi-láz.

Nagyváradi Napló 1903. január 17.