1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2344
Kötet, Rész
1 I, 1 | FLÓRA LEÁNY MARAD ~A Szajna megbicsakolta magát:
2 I, 1 | szenzációk után sikoltoztak. A Szajna nem barbár folyó
3 I, 1 | nem barbár folyó s utálja a filiszterséget. Partjain
4 I, 1 | maradhatnak. Miért tűrje a Szajna, hogy állandóan bizonyos
5 I, 1 | bizonyos valakié legyen a szerencse? És miért is tűrje
6 I, 1 | szerencse? És miért is tűrje a Szajna, hogy Flóra hercegnő
7 I, 1 | mozdulásban akarta látni a Szajna. Egy nem szép napon
8 I, 1 | nem szép napon lebukott a trónjáról az epigon Napoleon.
9 I, 1 | Égett, robbant és üvöltött a világ ezidőben. Flóra hercegnőt
10 I, 1 | ezidőben. Flóra hercegnőt ez a vihar kikergette egy gyönyörű
11 I, 1 | csapongó vágyai röpködtek itt a szibarita-életnek. A dámák
12 I, 1 | itt a szibarita-életnek. A dámák még egyszer utoljára
13 I, 1 | illatát. Érkezése előtt a piszkos demokráciának hófehér
14 I, 1 | keztyűket húztak magukra a lelkek. A férfiak trubaduri
15 I, 1 | húztak magukra a lelkek. A férfiak trubaduri köpenyben
16 I, 1 | trubaduri köpenyben járultak a hölgyek elé kézcsókra. Puhaságot
17 I, 1 | bizanci bujaságot hirdettek a maguk eszközeivel mindenfajta
18 I, 1 | kirebbenni rajtuk, mikor a nagy omlás bekövetkezett. ~
19 I, 1 | jeleit akarta kiolvasni még a téli éjszakák csillagaiból
20 I, 1 | megérkezését. ~Untatták őt a finom és arisztokrata írók.
21 I, 1 | finom és arisztokrata írók. A lágy, gyönge és tobzódó
22 I, 1 | tobzódó lelkű piktorok. A gáláns és nagyszájú katonák.
23 I, 1 | gáláns és nagyszájú katonák. A ravasz és hülye diplomaták.
24 I, 1 | hagyta el őt éppen ekkor a harmincadik esztendő. Csak
25 I, 1 | Aztán szűzen nekiindult a vénülésnek. ~A Szajna mesterkedései
26 I, 1 | nekiindult a vénülésnek. ~A Szajna mesterkedései sikerültek
27 I, 1 | Hátha ki tudná nézni belőle a férfiút, ki jön, jön, okvetlenül
28 I, 1 | jön s kinek rendeltetése a Flóra leányságának végét
29 I, 1 | Millióival egyelőre nekivágott a világnak Flóra hercegnő.
30 I, 1 | Páris még most vetette a Jövendő nászágyát. Itt még
31 I, 1 | születhetett meg Flóra vőlegénye. A vőlegény, ki nem lesz empire-ember,
32 I, 1 | szomjuhozta az igazi, új férfiút. ~A Szajna partjain pedig, míg
33 I, 1 | partjain pedig, míg készült a véres, szomorú nászágyon
34 I, 1 | csillapította le magában a nyugtalanságot. Elmondta
35 I, 1 | Egy korszakból, melynek a férfiai nekem nem kellettek,
36 I, 1 | egy másik korszak számára. A Tuilleriákon meg szabad
37 I, 1 | merengve és sírva, mint a császár felesége. Az új
38 I, 1 | látni mindenütt. Azok, akik a Flóra ifjúságának valamikor
39 I, 1 | vénülve éltek. Siratták a régi világot s átkozták
40 I, 1 | régi világot s átkozták a tiszteletlen újat. Csak
41 I, 1 | napon csakugyan megérkezett a Flóra vőlegénye. A Rivierán
42 I, 1 | megérkezett a Flóra vőlegénye. A Rivierán látta őt meg Flóra
43 I, 1 | mindig. ~Pedig ekkor már a Flóra felséges arcán eldőlt
44 I, 1 | Flóra felséges arcán eldőlt a nagy harc. A szépséget legyőzték
45 I, 1 | arcán eldőlt a nagy harc. A szépséget legyőzték a szövetkezett
46 I, 1 | harc. A szépséget legyőzték a szövetkezett hadak. De Flóra
47 I, 1 | ujjongott, mert fiatal volt a szíve s hangosan üdvözölte
48 I, 1 | szíve s hangosan üdvözölte a reggelt: ~- Meg fogom üzenni
49 I, 1 | reggelt: ~- Meg fogom üzenni a vőlegényemnek, hogy jöhet
50 I, 1 | már, jőjjön már, jőjjön. A Szajna pedig fogadjon bennünket
51 I, 1 | Párisba. Valamikor pedig a nagy szerelmesek közé írják
52 I, 1 | férfiúnak adni, mert utálta a korszakot, melyben leánysága
53 I, 1 | már egy új világ termett. ~A férfiú apja ott volt Napoleon
54 I, 1 | ezt meg. Csakugyan ez az a férfiú, ki az ő kedvére
55 I, 1 | De miért nem szól soha a Flóra vőlegénye? Flóra hercegnő
56 I, 1 | tiltakozott, hogy ő szóljon a vőlegénynek. Találkoztak
57 I, 1 | fehér kezét sokszor adta oda a férfi kezébe a reménnyel
58 I, 1 | adta oda a férfi kezébe a reménnyel Flóra, hogy a
59 I, 1 | a reménnyel Flóra, hogy a férfiú a kezet szívéhez
60 I, 1 | reménnyel Flóra, hogy a férfiú a kezet szívéhez és ajkához
61 I, 1 | szívéhez és ajkához emeli. A férfiú, ki ifjú volt, erős,
62 I, 1 | régen-régen, Szedán előtt, a ragyogó, császári Párisban
63 I, 1 | milliói után nyúltak. Ez már a demokrácia első neveltje,
64 I, 1 | demokrácia első neveltje, ez a férfi. A rosszúl nevelt,
65 I, 1 | első neveltje, ez a férfi. A rosszúl nevelt, a falánk,
66 I, 1 | férfi. A rosszúl nevelt, a falánk, a cinikus, kiben
67 I, 1 | rosszúl nevelt, a falánk, a cinikus, kiben a még ki
68 I, 1 | falánk, a cinikus, kiben a még ki nem próbált szisztémák
69 I, 1 | hercegnőről beszéltek: ~- Ez a vén banya alighanem szerelmes
70 I, 1 | akkor látogassatok el majd a palotámba. Ott lesz a Monceau-park
71 I, 1 | majd a palotámba. Ott lesz a Monceau-park táján. ~Flóra
72 I, 1 | Flóra hercegnő pedig készült a mátkaságra. Legyőzte szűz
73 I, 1 | régen várt vőlegényének. S a nizzai platánok és pálmák
74 I, 1 | álmodta Flóra hercegnő. A férfiú gonoszkodva térdelt
75 I, 1 | előtt. Miért ne, gondolta a legfrissebb férfi-típus
76 I, 1 | élni s voltaképpen így kell a császárságnak emlékeit is
77 I, 1 | emlékeit is elbuktatni. Ezek a vén múmiák nem is cselekedhetnek
78 I, 1 | férfiúnak szabad belépni. Jön a vőlegény reggel s ő asszony
79 I, 1 | nem, nem. Hátha nem is ő a vőlegény? Hátha nem lesz
80 I, 1 | Hátha nem lesz olyan jó a csók, mint amilyennek kínnal,
81 I, 1 | Ez szentsége és csodája a természetnek. Megbámulta
82 I, 1 | természetnek. Megbámulta egykor a császári Páris. Nem, nem
83 I, 2 | megkívánta öreg szülőinek a csókját. Öt lármás év hosszán
84 I, 2 | került Budapestre. Ilyenkor a leánynak más dolga van.
85 I, 2 | dolga van. Legelőször is a fogait kell gondoznia. Legyenek
86 I, 2 | Legyenek épek és élesek a kicsi fogak. Legyenek nagyon
87 I, 2 | fogakkal lehet beleharapni a férfiúba és a pénzbe. ~Szépen
88 I, 2 | beleharapni a férfiúba és a pénzbe. ~Szépen falt az
89 I, 2 | falt az életből Juliette. A vén, rokkant kasznár-pár
90 I, 2 | Nem is akart emlékezni a tanyai házra, honnan kiröpült.
91 I, 2 | Eszébe jutott Juliettenek a kis tanyai ház. A két kis
92 I, 2 | Juliettenek a kis tanyai ház. A két kis öreg ember. Az apja
93 I, 2 | előtt nagyon sírhattak. A gyöngéd érzések akkor költöznek
94 I, 2 | az ilyen leányokba, mikor a bőrük megfinomodik. Juliette
95 I, 2 | barátjával szakított Juliette. A szegény fiúnak nagy bűne
96 I, 2 | dolgozni akart. És nem akart a tanyán megvénülni. Budapest
97 I, 2 | Anyácskája ölébe akarja hajtani a fejét, mint régen. Hallgatni
98 I, 2 | régen. Hallgatni akarja a béresgyerekek kántálását.
99 I, 2 | így írta. ~Hogy elküldte a levelet, napokig nem aludt.
100 I, 2 | Meg akar tisztulni otthon a tanyán. ~Sirt és kacagott,
101 I, 2 | Táncoltak tanyai jókedvvel a vén kasznár betűi. Jöjjön.
102 I, 2 | haza Juliette. Elnézett a budapesti házak magas, havas
103 I, 2 | tetője felett. Már látta a tanyát. Röpülnek hazafelé
104 I, 2 | tanyát. Röpülnek hazafelé a csörgő szánnal. A vén kasznár
105 I, 2 | hazafelé a csörgő szánnal. A vén kasznár maga is elébejött
106 I, 2 | leányának. Odahaza díszítgeti a Juliska szobáját az öregasszony,
107 I, 2 | Majdnem eszelős lázzal ült a vonatba Juliette. Aztán
108 I, 2 | Juliette. Aztán számítgatta. A gyorsvonattal délig kell
109 I, 2 | állomáson. Óh, borzasztó lesz a várakozás. Aztán beül a
110 I, 2 | a várakozás. Aztán beül a kis vicinálisba. Délután
111 I, 2 | egy óra alatt hazaröpíti a szánka; jó lesz, be szép
112 I, 2 | aki ő volt, Juliskára, a tanyai kasznár-leányra.
113 I, 2 | Csipkés kis kendőjével a homlokához nyult. Mintha
114 I, 2 | s ajkához csusztatta le a kendőt. Ekkor elszabadult
115 I, 2 | minden. Mintha lebukott volna a vonatról Juliska. Juliette
116 I, 2 | fölkacagott: ~- Hova tette a bajuszát, Rudolf? ~A férfiú
117 I, 2 | tette a bajuszát, Rudolf? ~A férfiú is kacagott. Várta
118 I, 2 | férfiú is kacagott. Várta ezt a kacagó közeledést. Visszakacagott
119 I, 2 | Visszakacagott Juliettere: ~- A gyász miatt. Magát gyászolom. ~-
120 I, 2 | azt én nem tudom. Erre a szokásomra még emlékezhetik.
121 I, 2 | Valamerre Délre talán. ~- A téltől ijedt meg? ~- Bizony
122 I, 2 | téltől ijedt meg? ~- Bizony a téltől, kis Juliette. Rettenetes
123 I, 2 | Juliette. Rettenetes csapás a tél olyan bőrű embereknek,
124 I, 2 | Juliette kacagott még egyszer. A szíve azonban kalapált.
125 I, 2 | Rudolffal találkozik. Ezt a fiút még talán szerette
126 I, 2 | kicsit. Ez volt az első, aki a kis lompos kasznár-leányban
127 I, 2 | kasznár-leányban megérezte a leendő, pompás, ideges,
128 I, 2 | megmondania, merre utazik. De a férfiú nem vallatta. Gúnyos
129 I, 2 | szemeivel vizsgálta egy kicsit a Juliette arcát s aztán egyhangúan,
130 I, 2 | majdnem mormolva, mint a pap az Ave Máriát, mondta
131 I, 2 | Holnap karácsony lesz. A kasznárék Juliskájának eszébe
132 I, 2 | Juliska akar lenni. Hazamegy a papához és a mamához. Szent
133 I, 2 | lenni. Hazamegy a papához és a mamához. Szent karácsony
134 I, 2 | mulva jobban fogja utálni a tanyát, mint öt évvel ezelőtt.
135 I, 2 | marad semmije. Tartsa meg a tanyát és ne menjen oda,
136 I, 2 | hittem, hogy ő adja nekem a boldogságot. Nem láttam,
137 I, 2 | egy asszonyra, valamire, a mi messze van tőle mindig.
138 I, 2 | nem jó, megyünk tovább, a hova maga akarja. Látja,
139 I, 2 | mert meg akarom tartani azt a helyet, ahova mindig csak
140 I, 2 | mindig csak készülni szabad. ~A gyorsvonat megérkezett oda,
141 I, 2 | fölkészül, indul. Aztán a férfiú arcára néz. És sírva
142 I, 2 | plédjeibe burkolja magát. A férfiú kiugrik a vonatból,
143 I, 2 | magát. A férfiú kiugrik a vonatból, mely pár percig
144 I, 2 | velem. Megyünk Firenzébe. ~A vonat megindul. Juliette
145 I, 2 | fülkéje ablakához. Látja a kanyargó vicinális útját.
146 I, 2 | kanyargó vicinális útját. A nagy, fehér világot. Csörgőket
147 I, 2 | megy az állomáshoz. Megy a leánya elé, Juliska elé,
148 I, 3 | különös esetemet olvassák. Ez a Mentone itt rettenetes hely.
149 I, 3 | két hétig élhetek. Ezek a nagy, kék hegyek beletaszítanak
150 I, 3 | kék hegyek beletaszítanak a tengerbe. Meg fogok halni
151 I, 3 | Veszett tüdőmmel hiába keresem a levegőt. Kószálok a nagy
152 I, 3 | keresem a levegőt. Kószálok a nagy promenádon, nézem a
153 I, 3 | a nagy promenádon, nézem a tengert s várom a Halált. ~
154 I, 3 | nézem a tengert s várom a Halált. ~Engem nagyon alaposan
155 I, 3 | az élet. Nem elég nekem a magam dolga. Véres, lázas,
156 I, 3 | percben eszembe jut: mi van a másikkal? ~Hogy ki a másik?
157 I, 3 | van a másikkal? ~Hogy ki a másik? Egyszer egy vékony
158 I, 3 | szólította. Tehát Ottónak hívják a másikat. Mi van vele? Hol
159 I, 3 | Ottó, akit nem ismerek? A Nilus mellett? Avagy Budapesten
160 I, 3 | levegő beszívásának okából a Tátrába vitték? Vagy Svájcban
161 I, 3 | helyettünk? Ott, Budapesten? A villamosba ezután már csak
162 I, 3 | az esetünket. ~Haldoklott a nyár akkorában Budapesten.
163 I, 3 | akkorában Budapesten. Rászállt a szürke és hideg ősz a Duna
164 I, 3 | Rászállt a szürke és hideg ősz a Duna tájékára. Engen nagy
165 I, 3 | napszaka ijesztő. De Budapesten a legszörnyűbb a nappal. Az
166 I, 3 | Budapesten a legszörnyűbb a nappal. Az emberek egymás
167 I, 3 | él. Egy nagy nyöszörgés a nappali Budapest élete.
168 I, 3 | ereje fogta át nem egyszer a lelkem. Ha jó volna a tüdőm,
169 I, 3 | egyszer a lelkem. Ha jó volna a tüdőm, bizony visszamennék
170 I, 3 | célja nem ez? Kár, hogy a tüdő gyönge gép. ~Alkonyatokkor
171 I, 3 | mellett öltöztem. Forró volt a fejem. Szemeim bután révedeztek.
172 I, 3 | Valahányszor pedig beszálltam a villamosba, beszállott Ottó
173 I, 3 | fest. Hajnalban jön erre a vidékre. Itt van az ő műterme.
174 I, 3 | Ilyenféléket gondoltam. (Ez a legény nem idősebb, mint
175 I, 3 | Vizsgálja az életet. Szeretné a maga számára kisajátítani,
176 I, 3 | akar ő az élettől? Ezek a kontárok növelik a mi fátumunkat.
177 I, 3 | Ezek a kontárok növelik a mi fátumunkat. Az életet
178 I, 3 | nincs. Végre is ő nappal él. A hajnal neki munkát parancsol.
179 I, 3 | egymást. Nagyon különös volt a szomszédságunk. Én indultam
180 I, 3 | szomszédságunk. Én indultam a nap életét élni, mely élet
181 I, 3 | várt reám. Ottó már leélte a napot s pihenőre indult.
182 I, 3 | villamosba szálltunk. És a szemeink nagyok voltak.
183 I, 3 | elfeledtem. Világosabbak-e a dolgok nappal? Nem ostobák
184 I, 3 | emberek? Van-e valami új íz a nappali csókban? Több erőt
185 I, 3 | Több erőt kapnak az inak? A fejünk nem kattog napszakán?
186 I, 3 | Egyszer nővel szállott a villamosba Ottó. Ama vékony
187 I, 3 | aki Ottókámnak szólította. A nő úgy bánt vele, mint egy
188 I, 3 | pocakos úrral diskurált a villamosban Ottó. A pocakos
189 I, 3 | diskurált a villamosban Ottó. A pocakos úr is festett, de
190 I, 3 | jómódú úr volt. Veregette a vállát Ottónak. Balga fiatalembernek
191 I, 3 | bolondság. Csak higyjék a fiatalok, hogy ujat vár
192 I, 3 | fiatalok, hogy ujat vár tőlük a világ. Fenét vár, nem ujat.
193 I, 3 | el nem kergetem magamtól a csacsiságokat. Nem festeni
194 I, 3 | néztem az arcát. Láttam a lelkét. Szerettem volna
195 I, 3 | Szerettem volna ráugrani a pocakos úrra. Ordítva harapni
196 I, 3 | pocakos úrra. Ordítva harapni a pocakját. Én bennem pedig
197 I, 3 | bennem pedig diadalmaskodott a gonosz. Nagyon örültem újra. (
198 I, 3 | találkozni fogok az éjszakában.) A pocakos úr leszállott a
199 I, 3 | A pocakos úr leszállott a villamosból. Ottó kínszenvedéses
200 I, 3 | Én már ekkor túl voltam a meglepetésen. Mikor először
201 I, 3 | meglepetésen. Mikor először néztem a vért zsebkendőmön, jajgattam.
202 I, 3 | vidáman tudtam, hogy jön a Halál. ~Ottó pontos volt
203 I, 3 | hervadt volt ez estéken a fiú. Szemben ült velem s
204 I, 3 | Odanézek s látom az ajkán a vért. (Brávó, Ottó. Egy
205 I, 3 | hogy ennyire utánzol. Mind a ketten banális fickók vagyunk.
206 I, 3 | banális fickók vagyunk. Ezt a tüdőrombolást bizony elkerülhettük
207 I, 3 | elkerülhettük volna. De te is félsz a revolvertől. Én is félek,
208 I, 3 | is leselkedik az emberre a Halál? Hát a te más életed
209 I, 3 | az emberre a Halál? Hát a te más életed sem tudott
210 I, 3 | hasonlítottad az éjszakát a nappallal.) ~Igy történt
211 I, 3 | szomszédomat, Ottót. Én itt várom a Halált ez utálatos Mentonban.
212 I, 3 | lehet Ottó? Haragszom erre a fiúra. Ő vigyázhatott volna
213 I, 4 | A TÖRÖK MENYASSZONYA. ~Sírtak
214 I, 4 | Sírtak és dacosan hajtogatták a poharakat a fiúk: szegény
215 I, 4 | hajtogatták a poharakat a fiúk: szegény Török házasodik.
216 I, 4 | Török házasodik. Török, a kis, sovány, lobogó, bolond
217 I, 4 | magyar színész, nini ez a Török. Török el is fogja
218 I, 4 | Török el is fogja venni a nagyon vidám Vermes Klárát,
219 I, 4 | részegitik, uszítják Törököt a fiúk s akarják, hogy valami
220 I, 4 | már csufondárosan bepislog a hajnali Budapest. ~Gencs,
221 I, 4 | hajnali Budapest. ~Gencs, a rongyos, Páris-látott s
222 I, 4 | penészes fráter, mint ez a Török, olyan pompás feleségre
223 I, 4 | bódé-primadonna, de kedvence a felső köröknek. Bizonyos,
224 I, 4 | köröknek. Bizonyos, hogy ez a zseniális, de kenyértelen
225 I, 4 | házassága által egyenesen a Nemzeti Szinházba kerül. ~
226 I, 4 | harsogja Gencs ördögi pofával s a józanabbak rémülve hallgatják.
227 I, 4 | rémülve hallgatják. Ime a magyar zseni, a magyar művészet
228 I, 4 | hallgatják. Ime a magyar zseni, a magyar művészet a legfelsőbb
229 I, 4 | zseni, a magyar művészet a legfelsőbb osztályokkal
230 I, 4 | sógorságba kerülhet. Igy békül ki a hármas arisztokrácia: a
231 I, 4 | a hármas arisztokrácia: a történelmi, a pénzes és
232 I, 4 | arisztokrácia: a történelmi, a pénzes és a szellemi. Ime
233 I, 4 | történelmi, a pénzes és a szellemi. Ime a nagy példa:
234 I, 4 | pénzes és a szellemi. Ime a nagy példa: asszonnyal át
235 I, 4 | poharát, ő, Gencs, azokra a feleségekre, akik a magyar
236 I, 4 | azokra a feleségekre, akik a magyar művész-világot a
237 I, 4 | a magyar művész-világot a rang és pénz világával összefűzik. ~
238 I, 4 | pénz világával összefűzik. ~A kis Török részeg lehet már
239 I, 4 | nagyon: nem értette meg a toasztot. A cigányok lármáznak
240 I, 4 | értette meg a toasztot. A cigányok lármáznak s a fiúk
241 I, 4 | A cigányok lármáznak s a fiúk fölócsudnak a nagy
242 I, 4 | lármáznak s a fiúk fölócsudnak a nagy ijedtségből. A közeli
243 I, 4 | fölócsudnak a nagy ijedtségből. A közeli Andrássy-út is segít
244 I, 4 | közeli Andrássy-út is segít a maga friss, siralmas lármájával.
245 I, 4 | kezd az agyakhoz férkőzni a józanodás s Gencs megrendeli
246 I, 4 | italokat. Kiki mulat most már a maga módján a zárt, sok
247 I, 4 | mulat most már a maga módján a zárt, sok lámpájú, megéjszakásított
248 I, 4 | szobában. Veszett és bús lesz a lump fiúk lelke s kettenként
249 I, 4 | kettenként beszélgetnek. ~- Ez a Török, ez a Török, hiszen
250 I, 4 | beszélgetnek. ~- Ez a Török, ez a Török, hiszen ez becsületes
251 I, 4 | becsületes fiú. Hát nem sejti ez a Török, hogy kicsoda Vermes
252 I, 4 | fanyar novellistától. ~- Ez a Török sejti, hogy Vermes
253 I, 4 | talán nekem se. ~- Megint a te ostoba rébuszaid, öreg. ~-
254 I, 4 | valamit. Ott kezdődik ez a valami, hogy Magyarországnak
255 I, 4 | soha, tehát nem is lesz. A bolond gőzös elvisz bennünket
256 I, 4 | Egymást bolondítjuk: író a piktort, piktor a színészt,
257 I, 4 | bolondítjuk: író a piktort, piktor a színészt, színész a muzsikust.
258 I, 4 | piktor a színészt, színész a muzsikust. Az a csoda, hogy
259 I, 4 | színész a muzsikust. Az a csoda, hogy nem zárnak be
260 I, 4 | nem zárnak be bennünket a bolondok házába. Ne higyj
261 I, 4 | kiderülőben, hogy Ázsia és a művészet elválaszthatatlanok.
262 I, 4 | egészen európai. Európai és a politikai megrögzítése az
263 I, 4 | művészet-ellenes áramlatnak. Mágnásaink a leggyönyörűbb példái annak,
264 I, 4 | leggyönyörűbb példái annak, hogy a sok százados jómód sem okvetlenül
265 I, 4 | okvetlenül csinál kultúrát. A furcsán dzsentrinek keresztelt
266 I, 4 | és züllött seregnél pedig a hottentottákban is megértőbb
267 I, 4 | megértőbb híveket nyerne a művészet. Sőt Magyarországon
268 I, 4 | sem véletlenség, hogy itt a zsidóságnak a legértéktelenebb
269 I, 4 | hogy itt a zsidóságnak a legértéktelenebb eleme jut
270 I, 4 | szóhoz és sikerhez. Az, amely a magyar bűnöket angyali tökéletességgel
271 I, 4 | tökéletességgel szedi magára. A népről ne szóljunk, a nép
272 I, 4 | magára. A népről ne szóljunk, a nép már nincs is. Megölték,
273 I, 4 | hogy szükségesebbek vagyunk a belvárosi plébánia-templom
274 I, 4 | mi annyiak vagyunk, mint a megtűrt nők. Nagyon természetes
275 I, 4 | és köntösben áll rögtön a földesurak és a Lipótváros
276 I, 4 | áll rögtön a földesurak és a Lipótváros kóbor pénzű urai
277 I, 4 | ez urak hallottak valamit a művészetről dörögni a külföldön,
278 I, 4 | valamit a művészetről dörögni a külföldön, tehát kegyelmesen
279 I, 4 | kegyelmesen előnyben részesítik a művész-feleségeket. És mivel
280 I, 4 | valószínűleg nem csinálja ez a kis bolond Török. ~Mások
281 I, 4 | is beszéltek kettenként s a részeg Török sokszor hallotta
282 I, 4 | részeg Török sokszor hallotta a nevét. Berugott, sápadt
283 I, 4 | Berugott, sápadt arcát a fiúk felé emelte hát s szólott
284 I, 4 | egyszerűen: ~- Most már menjünk a fenébe, fiúk, délben a menyasszonyommal
285 I, 4 | menjünk a fenébe, fiúk, délben a menyasszonyommal kell ebédelnem. ~
286 I, 4 | ebédelnem. ~S fölvetette a gonosz Gencs is a fejét: ~-
287 I, 4 | fölvetette a gonosz Gencs is a fejét: ~- Adna neked Klára,
288 I, 4 | társaságba kerültél. ~Török, a kis, sovány, lobogó, bolond,
289 I, 4 | jó leány, most mindennap a mi dolgunkban fárad. Annyi
290 I, 4 | két derék szerződés lesz a vége. ~Éljen, éljen s kiürítették
291 I, 4 | kiürítették az utolsó poharat is a fiuk. Az első utcasarkon
292 I, 4 | megostromoltak egy virágos boltot a művészek. És a bolt minden
293 I, 4 | virágos boltot a művészek. És a bolt minden virágját elküldték
294 I, 4 | éjszakán. Urakkal, akik a szép művésznőtől, ki asszony
295 I, 4 | feleség leend, nem sajnálják a pezsgőt. Elküldték a bolt
296 I, 4 | sajnálják a pezsgőt. Elküldték a bolt minden virágját Vermes
297 I, 4 | virágját Vermes Klárának a fiúk, a Török menyasszonyának
298 I, 4 | Vermes Klárának a fiúk, a Török menyasszonyának s
299 I, 5 | SZAFFÓ A VONATON. ~Zsibongott a sok
300 I, 5 | SZAFFÓ A VONATON. ~Zsibongott a sok lámpájú étterem s belépett
301 I, 5 | hájasodó, öreges már. De a szemei nagyok, mélyek, zöldesek.
302 I, 5 | Feketék, csigásak fején a fürtök, vérszinűek az ajkai:
303 I, 5 | Bitangul becsületes volt a kölyöknek a fiatalsága.
304 I, 5 | becsületes volt a kölyöknek a fiatalsága. Lázongott, háborgott
305 I, 5 | közben. Talán meg is szagolta a legényke, hogy őt itt kanócnak
306 I, 5 | kellett volna az ő fiatalsága. A fiú nem állott kötélnek.
307 I, 5 | Nápolyba. Most éjfélig itt vár a vonatjára. Havas hegyek
308 I, 5 | Havas hegyek között, ebben a ház-omnibuszban. ~Óh, nagyon
309 I, 5 | diák hirtelen oldalba üti a pajtását. Remeg a hangja
310 I, 5 | oldalba üti a pajtását. Remeg a hangja s majdnem kiált: ~-
311 I, 5 | Hilda. Esküszöm, hogy ő: a dán Szaffó. ~Hilda hallja
312 I, 5 | Apolló. ~Gyönyörű legény a férfiú. Hatalmas, aranyszőke,
313 I, 5 | csokor-nyakkendőjéhez. Szép szemeivel pedig, a legszebb szemekkel, falja
314 I, 5 | legszebb szemekkel, falja a leányt. Kutya-félénkség
315 I, 5 | ilyen szeme volt az övének. ~A mama sovány, denevér-arcú
316 I, 5 | denevér-arcú würtembergi asszony. A leány: a legközönségesebb
317 I, 5 | würtembergi asszony. A leány: a legközönségesebb szőkeség
318 I, 5 | legközönségesebb szőkeség a világon. Álmos, furcsán
319 I, 5 | mit beszélnek. Apolló és a szöszke még csak jegyesek.
320 I, 5 | csak tizenhárom hónap? ~A mama válaszol boldogan és
321 I, 5 | hónap és huszonegy nap. ~A szöszke fészkelődik s szégyenlősen
322 I, 5 | nézni. ~Ügyetlenül igazgatja a nyakát, könyökével letaszítja
323 I, 5 | szinte nyafogó kacagás. A vén würtembergi asszony
324 I, 5 | asszony imára kulcsolja a kezét s a fiatalokra mosolyog. ~
325 I, 5 | imára kulcsolja a kezét s a fiatalokra mosolyog. ~Mindez
326 I, 5 | s jegyez. Leírja ezeket a figurákat. Hátha hasznát
327 I, 5 | gyorsan egy-két aforizmát. A balga boldogokról. Aztán
328 I, 5 | boldogokról. Aztán arról, hogy a német férfiúban milyen kevés
329 I, 5 | bujtogatni az illúziókat. Azután a mamáról készít jegyzeteket.
330 I, 5 | dolgot fog írni egyszer. ~A svábok epret esznek. A szöszke
331 I, 5 | A svábok epret esznek. A szöszke egy nagy, húsos,
332 I, 5 | suttogással: ~- Adja nekem a másik felét. ~A szöszke
333 I, 5 | Adja nekem a másik felét. ~A szöszke elfordítja kis,
334 I, 5 | arcát. ~- Nem. ~Megszólal a mama: ~- Trude, add oda. ~
335 I, 5 | illik. Ő nekem nem férjem. ~A főtanító lehajtja a fejét.
336 I, 5 | férjem. ~A főtanító lehajtja a fejét. Mikor fölemeli újra,
337 I, 5 | fölemeli újra, tele van könnyel a szép szeme. A leány meglátja.
338 I, 5 | van könnyel a szép szeme. A leány meglátja. Összefacsarodik
339 I, 5 | meglátja. Összefacsarodik a szíve. Pityeregni kezd s
340 I, 5 | Pityeregni kezd s leejti a fél-epret. ~Ott piroslik
341 I, 5 | fél-epret. ~Ott piroslik a fehér abroszon a csonka
342 I, 5 | piroslik a fehér abroszon a csonka eper, olyan, mint
343 I, 5 | Öt perc múlik gyászban. A szöszke küzködik magával.
344 I, 5 | magával. Látszik az arcán, a savó szemén. Aztán reszkető
345 I, 5 | Nagy boldogság s Hilda a dühtől nem tud enni. ~Vonatok
346 I, 5 | az arcok az étteremben. A három ül nyugodtan. Hilda
347 I, 5 | vonatjával utaznak? Előveszi a noteszét újra. Ir, ír, föl-fölnéz
348 I, 5 | nem sejtik, hogy mellettük a szenvedélyek nagy ismerője
349 I, 5 | férfiú, mint az ott bent arra a hitvány szöszkére. Ő mindig
350 I, 5 | szerettette magát. Mikor pedig a csókos óráknak vége volt,
351 I, 5 | íróasztalhoz ült. ~Betintázta a csókokat. Most pedig hideg
352 I, 5 | csókokat. Most pedig hideg a világ, mint ott fent a havas
353 I, 5 | hideg a világ, mint ott fent a havas csúcsok. Itt lent
354 I, 5 | csúcsok. Itt lent virágosak a rétek. Ő, Hilda, ott fent
355 I, 5 | ott fent van. Fehér volna a haja, ha nem festené. Menekülnek
356 I, 5 | asszonyiság. Eddig elbírta a szenvedélyeit. Most a világ
357 I, 5 | elbírta a szenvedélyeit. Most a világ összes Kleopátráinál
358 I, 5 | bemegy az étterembe. Apolló a szöszke kezét fogja. Csak
359 I, 5 | hegyét s mégis már olyanok a szemei, mintha messze, kék,
360 I, 5 | Kegyetlenül véresen fogok írni a ti ostoba boldogságtokról.
361 I, 5 | Nagy dübörgés: megérkezett a vonat. A három rohan. Hilda
362 I, 5 | dübörgés: megérkezett a vonat. A három rohan. Hilda utánuk.
363 I, 5 | az ő vonatával utaznak. A szöszke rózsákat fog a kezében.
364 I, 5 | A szöszke rózsákat fog a kezében. Egy rózsát leejt.
365 I, 5 | leejt. Három rózsából. Bent a kocsiban veszi észre s fölsikolt. ~-
366 I, 5 | észre s fölsikolt. ~- Jaj, a rózsám. ~Apolló leugrik
367 I, 5 | rózsám. ~Apolló leugrik a vonatról. Lent hajlongva
368 I, 5 | hajlongva tapos. Keresi a rózsát. A szöszke sikong. ~-
369 I, 5 | tapos. Keresi a rózsát. A szöszke sikong. ~- Jaj,
370 I, 5 | Jöjjön, jöjjön már. Nem kell a rózsa. ~Egy pillanat s megtörténik
371 I, 5 | Egy pillanat s megtörténik a tragédia. A vonat kirobog.
372 I, 5 | megtörténik a tragédia. A vonat kirobog. A szöszke
373 I, 5 | tragédia. A vonat kirobog. A szöszke elájul. A mama jajveszékel.
374 I, 5 | kirobog. A szöszke elájul. A mama jajveszékel. Hilda
375 I, 5 | áll. Látja egy pillanatig a loholó Apollót az éjszakában. ~
376 I, 5 | Valami nagy béke száll a szívébe. Rögtön utána titáni
377 I, 5 | Rögtön utána titáni öröm. Ül a két sváb némberrel szemben,
378 I, 6 | JÓBA, A KŐTÖRŐ. ~Jóba, a kőtörő,
379 I, 6 | JÓBA, A KŐTÖRŐ. ~Jóba, a kőtörő, éhesen ődöngött
380 I, 6 | kőtörő, éhesen ődöngött a városban, hol havas tetőkön
381 I, 6 | emberek siettek. Egyszerre a kastély aranyos kapuja előtt
382 I, 6 | sok emberrel együtt Jóba. A cifra kapun tódult be a
383 I, 6 | A cifra kapun tódult be a nép s Jóba azt hitte, hogy
384 I, 6 | álmodik. Ő is bemehetne a virágok és szelid őzek közé?
385 I, 6 | Micsoda boszorkányság ez ezen a furcsa téli reggelen? Elnézte,
386 I, 6 | messziről, alázattal ezt a csoda-kertet. Fehér utait,
387 I, 6 | szelíd őzeit s középen a tornyos palotát. És ejnye,
388 I, 6 | rongyosak is. Jóba állott a kapun kívül nagy, beteg,
389 I, 6 | reá kiáltott: ~- Ni, ni, a csegei Jóba, hé Jóba. Gyere,
390 I, 6 | megmozdult. Bemegy ő is, mert a Kossuth-nótát hallja. Bencsi
391 I, 6 | dolog lehet ott bent. Ohé, a grófi kastély beereszti
392 I, 6 | grófi kastély beereszti a rongyosokat is ime. Jóba
393 I, 6 | Jóba is szaladt, amerre a bencsi legény robogott a
394 I, 6 | a bencsi legény robogott a pajtásaival. Éppen a tornyos
395 I, 6 | robogott a pajtásaival. Éppen a tornyos palota elé. Zengett,
396 I, 6 | elé. Zengett, harsogott a nagy kert: a népek énekeltek.
397 I, 6 | harsogott a nagy kert: a népek énekeltek. A palota
398 I, 6 | kert: a népek énekeltek. A palota ablakaiból barátságos,
399 I, 6 | mennyország, vélte Jóba, a kőtörő s hátát süttette
400 I, 6 | kőtörő s hátát süttette a nappal. A hó szikrázott
401 I, 6 | hátát süttette a nappal. A hó szikrázott és olvadt.
402 I, 6 | szikrázott és olvadt. Pirosodtak a fülek s a cigányok nem fáradtak.
403 I, 6 | olvadt. Pirosodtak a fülek s a cigányok nem fáradtak. Néha
404 I, 6 | városi asszonyok. Jóba, a kőtörő, szédült, mintha
405 I, 6 | ők leghátul szorongtak, a rongyosak. Jóba mosolygósan
406 I, 6 | álomjárók, szállingóznak be a városba. Nem tudják, miért
407 I, 6 | kenyér. Hátha! És jönnek, a sápadtak, a keserűek, a
408 I, 6 | És jönnek, a sápadtak, a keserűek, a rongyosak, a
409 I, 6 | a sápadtak, a keserűek, a rongyosak, a kiéhezettek
410 I, 6 | a keserűek, a rongyosak, a kiéhezettek jönnek. Így
411 I, 6 | kiéhezettek jönnek. Így jöttek a bencsiek, a lápfaluiak,
412 I, 6 | Így jöttek a bencsiek, a lápfaluiak, a vadágiak és
413 I, 6 | bencsiek, a lápfaluiak, a vadágiak és a többiek. Így
414 I, 6 | lápfaluiak, a vadágiak és a többiek. Így jött be a városba
415 I, 6 | és a többiek. Így jött be a városba Jóba is, ki most
416 I, 6 | egy részeg. Majdnem sírja a nótát a cigány után: Kossuth
417 I, 6 | részeg. Majdnem sírja a nótát a cigány után: Kossuth Lajos
418 I, 6 | aszott, rongyos had. Éljen a haza, a haza - kiáltja a
419 I, 6 | rongyos had. Éljen a haza, a haza - kiáltja a bencsi
420 I, 6 | a haza, a haza - kiáltja a bencsi kőtörő. Elöl az urak
421 I, 6 | ablakokból visszarikoltják. Éljen a haza, a haza. Jóbának könnybe
422 I, 6 | visszarikoltják. Éljen a haza, a haza. Jóbának könnybe lábad
423 I, 6 | haza. Jóbának könnybe lábad a szeme. Majdnem elindul,
424 I, 6 | mindenkit. Éljen, éljen a haza! s most mind itt vagyunk,
425 I, 6 | itt vagyunk, egyformán, a gróf kertjében. Éppen ilyet
426 I, 6 | most is gyuladt egy kicsit a tüdője. Ezelőtt öt nappal
427 I, 6 | nappal tápászkodott föl a forró szalmazsákról, ahol
428 I, 6 | késeket mártanának itt-ott a testébe. A rongyai is vékonyak,
429 I, 6 | mártanának itt-ott a testébe. A rongyai is vékonyak, silányak.
430 I, 6 | megzavarodik még Jóba. Mellé áll a nagy sokadalomban, lármában
431 I, 6 | Alig értik egymás szavát a cigánytól, a nótától, a
432 I, 6 | egymás szavát a cigánytól, a nótától, a nagy rivallástól.
433 I, 6 | a cigánytól, a nótától, a nagy rivallástól. Egy kicsit
434 I, 6 | Egy kicsit részege mind a kettő ennek a különös sokadalomnak. ~-
435 I, 6 | részege mind a kettő ennek a különös sokadalomnak. ~-
436 I, 6 | munka. Nyavalyás is volnék a dologra. Csak éppenhogy
437 I, 6 | éppenhogy bejöttem szétnézni a városban. Vadágon is így
438 I, 6 | nyavalyáskodik. ~- Hány a gyerek? ~- Öt. Én legalább
439 I, 6 | kiabál. Az ablakban áll a fiatal gróf. Súgja tisztelettel
440 I, 6 | gróf. Súgja tisztelettel a vadági zsellér: ~- Ő lesz
441 I, 6 | vadági zsellér: ~- Ő lesz a követ az apja helyett. ~
442 I, 6 | Keveset, de óh, szépeket mond a gróf. Szabad és boldog legyen
443 I, 6 | az ember. Mikor bevégzi, a városi asszonyok megint
444 I, 6 | Jóbának megint könnyes a szeme. Azután kiterelik
445 I, 6 | szeme. Azután kiterelik őket a parkból a szolgák. Dél el
446 I, 6 | kiterelik őket a parkból a szolgák. Dél el is múlt.
447 I, 6 | szolgák. Dél el is múlt. A cigány nótáját még sokáig
448 I, 6 | utcán. Ketten ballagtak a vadági zsellérrel. Egyszerre
449 I, 6 | Valami nagy változást érzett a világban Jóba. Ez a különös
450 I, 6 | érzett a világban Jóba. Ez a különös délelőtt. A grófi
451 I, 6 | Ez a különös délelőtt. A grófi kert, a gróf, a muzsika,
452 I, 6 | délelőtt. A grófi kert, a gróf, a muzsika, a sok éljen.
453 I, 6 | délelőtt. A grófi kert, a gróf, a muzsika, a sok éljen. Együtt
454 I, 6 | kert, a gróf, a muzsika, a sok éljen. Együtt mindenki,
455 I, 6 | Láz és lelkesedés égette a Jóba arcát. Megszólal a
456 I, 6 | a Jóba arcát. Megszólal a vadági zsellér: ~- Van nálam
457 I, 6 | Kossuth Lajos azt üzente. A zsellér ordította gyakorta: ~-
458 I, 6 | Szeretném megcsókolni azt a fiatalembert. Áldott ember,
459 I, 6 | Éjjel indultak haza, csak a hó világított. Jóba látta,
460 I, 6 | világított. Jóba látta, hogy a zsellérnek még öt forintja
461 I, 6 | lehet. ~Jóba előre engedte a dülöngőző zsellért s a botjával
462 I, 6 | engedte a dülöngőző zsellért s a botjával fejbe ütötte. Azután,
463 I, 6 | fejbe ütötte. Azután, mikor a zsellér leesett, megvadult.
464 I, 6 | leesett, megvadult. Lángoltak a csontjai is Jóbának s verte
465 I, 6 | csontjai is Jóbának s verte a zsellér fejét. Azután kivette
466 I, 6 | zsellér fejét. Azután kivette a csizmájából az öt forintot
467 I, 6 | Lajos azt üzente. Tele volt a szíve a mai nap eseményeivel
468 I, 6 | üzente. Tele volt a szíve a mai nap eseményeivel s úgy
469 I, 7 | A HALÁL KIS NÉGYES FOGATJA. ~
470 I, 7 | Magyar fiatal ember volt a Halál halvány és bús arcú
471 I, 7 | arcú kocsisa. Fölfogadta őt a Halál, de keze alá nem adott
472 I, 7 | égette e kocsisa homlokára a Halál. Látta, aki akarta,
473 I, 7 | szörnyűséges szignumot. A Halál kocsisa egyelőre a
474 I, 7 | A Halál kocsisa egyelőre a levegőt csapkodta suhogó
475 I, 7 | ostorával. ~Történt, hogy a Halál kocsisa elindult egyszer
476 I, 7 | akarta járni még egyszer a tájakat, hol az Életnek
477 I, 7 | Nagy útat kellett tennie a Halál kocsisának. Csalogatta,
478 I, 7 | küldte legbódítóbb illatait a virágos mult. A Halál kocsisa
479 I, 7 | illatait a virágos mult. A Halál kocsisa legényesen
480 I, 7 | éjszakát, melyeken aszalta őt a láz. ~Hófelhők támadtak
481 I, 7 | nyájas tavasz kacagott, mikor a Halál kocsisa elindult.
482 I, 7 | falujába ért, süvöltött a téli förgeteg. ~(Hogy találom
483 I, 7 | nyomát?) Így sóhajtozott a Halál kocsisa. Férfiú volt
484 I, 7 | kocsisa. Férfiú volt ő is. És a férfiú mindig a leányok
485 I, 7 | ő is. És a férfiú mindig a leányok nyomát keresi. Ha
486 I, 7 | Ha az Életet szereti s a jövőnek indul: bizonyosan
487 I, 7 | pedig törötten felszámolja a multat: okvetlenül a régi
488 I, 7 | felszámolja a multat: okvetlenül a régi leányok árnyait hajkurássza.
489 I, 7 | hajkurássza. Azért teremtődtek a leányok, hogy póznák legyenek
490 I, 7 | leányok, hogy póznák legyenek a férfiúi élet országútján. ~
491 I, 7 | szérűs-kertben kereste az első nyomot a Halál kocsisa. Itt nyilott
492 I, 7 | Itt nyilott neki először a szerelem. Még talán ötesztendős
493 I, 7 | már szerelmi csalódás éri. A lósóskás szérűs-kert most
494 I, 7 | hó alatt aludott. Sehol a kis Julcsa nyoma. A kis
495 I, 7 | Sehol a kis Julcsa nyoma. A kis Julcsáé, kivel valamikor
496 I, 7 | csókok okából rejtőzött a Halál kocsisa, különben
497 I, 7 | Fehéren és hidegen csak a valamikor kis Julcsa nyomát
498 I, 7 | Julcsa nyomát fújta be hóval a tél. Nem árulkodott Erzsire
499 I, 7 | parasztleány vala, semmi. Kivágták a nyárfát, mely alatt a zsidó
500 I, 7 | Kivágták a nyárfát, mely alatt a zsidó Gizellával játszogatott
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2344 |