Kötet, Rész
1 I, 1 | érkezéséről álmodott s Szedán után úgy kacagott, mint egy szabadon
2 I, 1 | szép alkonyatokon együtt. Úgy, ahogy már harminc évvel
3 I, 2 | oda, Juliette. Az efélét úgy őrzi és úgy kerüli az ember,
4 I, 2 | Juliette. Az efélét úgy őrzi és úgy kerüli az ember, mint valami
5 I, 3 | Ottókámnak szólította. A nő úgy bánt vele, mint egy kutyával.
6 I, 4 | Münchenbe, Párisba. Hazajövünk s úgy teszünk, mintha Magyarországon
7 I, 5 | szinte táncol ülőhelyben s úgy kapja be az epret, mint
8 I, 5 | szem sütését. ~Soha még úgy nem nézett reá férfiú, mint
9 I, 6 | a mai nap eseményeivel s úgy sietett haza az öt forinttal,
10 I, 7 | Blanka is elveszett volna? Úgy kell visszamennem a gazdám,
11 I, 8 | polgári életet élek. A minap úgy történt, hogy késő délutánon
12 I, 8 | csapását s minden cirógatását úgy éreztem, ahogy senki a maga
13 I, 9 | az emberek. Lőrinc sorsa úgy követelte, hogy Lőrinc Budapestre
14 I, 9 | megacélosodtak s Lőrinc úgy loholt a tivornya-helyekre,
15 I, 9 | feje zúgott s idegességében úgy érezte, hogy ő most egy
16 II, 1 | arca önérzettől ragyogott s úgy seperte be a nők hálás mosolyait,
17 II, 1 | mindenki, hogy nyer s Berci úgy nézett az oroszra mint ifjú
18 II, 1 | bizonyossággal, hogy neki, se így, se úgy haszna nem lesz a játékból.
19 II, 1 | szerettem volna lenni s te úgy bántál velem, mint az inassal.
20 II, 2 | nyirkos, mérges tavasszal úgy hullott a faluban a gyermek,
21 II, 3 | Lemondás, átutalás, átruházás. Úgy csókolt engem Julcsa, sőt
22 II, 3 | szánalommal. Igaz és buja csókjait úgy hányta reám, mint máskor
23 II, 3 | Endre? Nem fog téged soha úgy szeretni nő, mint én szeretlek.
24 III, 2 | Milanón innen. ~Valóban úgy lelkendezett, örült, kiabált
25 III, 2 | és most polgári ruhában úgy ölelget engem, mintha testvére
26 III, 2 | nem lehetek. ~* ~Ezután úgy ütött, vágott, görgetett,
27 III, 2 | követhet el nyugodtan senki s úgy potyognak a riasztó példák
28 III, 3 | voltak. Sugdostak, nevettek s úgy néztek a fiúra, hogy az
29 III, 4 | első finn állomáson mégis úgy érezte, hogy most az új
30 III, 4 | elvehetik a kenyeremet. Úgy mennék már. De az orvosok
31 III, 4 | vágyakkal, tervekkel s aki úgy áhitozik az ő népe után,
32 III, 5 | Moszkvában pedig minden úgy volt, mint régen. Az illatos
33 III, 6 | Szeles tavaszi vasárnapokon úgy széthordta fent a levegőben
34 III, 6 | emberek nekimentek a napnak, úgy mint tegnap. Az öreg Kocsis
35 III, 6 | Az összeesküvők pedig úgy határozták el, hogy este
36 III, 6 | kezdvén, majdnem elájult s úgy kiabált, hogy a segédjegyző,
37 III, 7 | viruló nyárban a dús mezőn úgy verejtékeznek itt az emberek,
38 III, 7 | sohase lesz egyik sem az. És úgy érezte, rongy testébe szorult
39 III, 7 | Pistát. Félholtra verték s úgy vitték a halálraijedt gróf
40 III, 8 | önti körül e szigeteket. Úgy gondolom, sokan élhetnek
41 III, 8 | valamennyien szerették. ~Úgy sejtem, hogy lényeges már
42 III, 8 | volna a föld. ~A férfiakról úgy vélem, hogy idegbajosak
43 III, 8 | ember mindegyike. És soha úgy még el nem aludt az a bestia,
44 III, 8 | parkban együtt bolyongtak úgy alkonyatig. Nyáron együtt
45 III, 8 | Isar tájáról egyikük sem, úgy érezték, hogy egy távozó
46 III, 8 | az ő álomszigetüket. És úgy érezték, hogy itt kell bevárniok
47 III, 8 | fölé. A kék álom szigetét úgy tépte a szélvész, mintha
48 III, 10| elhagyja ezt a várost s úgy érezte, hogy két halottján
49 III, 10| reá. Az apja és az anyja úgy se értenek semmi mást az
50 IV, 1 | szeliden vitte haza a fiút. S úgy érezte, hogy a Balatonnál
51 IV, 2 | akarta övéinek is odaadni, úgy gondolta, hogy a Balaton
52 IV, 4 | méltóságos modorral s Juci úgy, amint az kölyökhöz illik. ~
53 IV, 4 | a szivarját is a gróf s úgy harsogta, már amennyire
54 IV, 5 | lényecskék állati egoizmusa. ~Úgy érezte Tibor, hogy most
55 IV, 6 | nála s aki ezt a történetet úgy mondta el, mintha olvasókönyvből
56 IV, 7 | mert sokat utazik s akire úgy néz, mint most rád, az ember
57 IV, 7 | semmiképpen se viselkedett úgy, mint azok a nők, akiknek
58 IV, 7 | volt. Dehogy is lehetett úgy közeledni hozzá, mint például
59 IV, 7 | elállt a lélegzete s már úgy érezte, hogy a fiatal Dancsay
60 IV, 7 | nevetségességtől. De az asszony nem is úgy állott most előtte s ő bizonyosan
61 IV, 7 | valami megbabonázta volna, úgy érezte, mintha egy nagy,
62 IV, 7 | örömnek Sármás. És szombaton úgy röpült el Pantheon-asszony
63 IV, 8 | falvában az emberek ma is úgy élnek, mint hatszáz esztendő
64 IV, 9 | Halállal, persze, éppen úgy nem tudnak, mint a fetispapok,
65 IV, 9 | legbolondabb volt. ~Élni csak úgy lehet, ha legalább is szuggeráljuk
66 IV, 9 | vágyaink visszatartásával, csak úgy szabad élnünk, mintha élnőnk
67 IV, 9 | már tettem, hogy élni csak úgy lehet, ha az ember a legszimplább
68 IV, 10| sem. Az a szegény Veturia úgy öltözködött, mint egy izetlen
|