Kötet, Rész
1 I, 2 | utazik, Rudolf? ~- Hjah, azt én nem tudom. Erre a szokásomra
2 I, 2 | fehér leányt, akiről valaha azt hittem, hogy ő adja nekem
3 I, 2 | mert meg akarom tartani azt a helyet, ahova mindig csak
4 I, 4 | Ne higyj azoknak, akik azt mondják, hogy ez az ország
5 I, 6 | kapun tódult be a nép s Jóba azt hitte, hogy álmodik. Ő is
6 I, 6 | cigány után: Kossuth Lajos azt üzente. Dalol az egész tépett,
7 I, 6 | sokáig hallják: Kossuth Lajos azt üzente. ~Dudolt, lelkesedett
8 I, 6 | és sírtak: Kossuth Lajos azt üzente. A zsellér ordította
9 I, 6 | Szeretném megcsókolni azt a fiatalembert. Áldott ember,
10 I, 6 | fogadnák: Kossuth Lajos azt üzente. ~Éjjel indultak
11 I, 6 | mezőn Jóba: Kossuth Lajos azt üzente. Tele volt a szíve
12 I, 8 | hogy nem. Én nagyon érzem azt is, hogy valami talány-embere
13 I, 9 | tivornya-helyekre, hogy azt már majdnem táncnak lehetett
14 I, 9 | milyen táncot táncolnak. Azt magának el se tudom mondani,
15 I, 10| Beniczey Gábor leánya volt. ~Azt pedig mindenki tudja, hogy
16 I, 10| szomolnoki szocietásban. Azt regélte a lelketlen fáma,
17 I, 10| reggel. Péter, az álmodó, azt vélte, hogy most már következni
18 I, 11| igazán szorul a jeles ifjú. Azt hallom, hogy most már lakása
19 I, 11| meghiusítani. Ez az ember azt csinálja, amit ő akart s
20 II, 1 | Nyert vagy legalább is azt hitte mindenki, hogy nyer
21 II, 1 | ölelni. Ám most már csak azt érezte, hogy ez az asszony
22 II, 3 | asszonnyal legalább is. Azt hitte, hogy én erre rögtön
23 II, 3 | akar engem az az asszony. Azt mondja, hogy fél az urától.
24 III, 1 | Üzze el büszke Kleopátra azt a hitvány asszonyárnyat,
25 III, 2 | tízszer - hát csakugyan azt hiszi, hogy eljön az a nő,
26 III, 3 | küldenek valamit a nagyapjának. Azt mondták, hogy ez pénz. S
27 III, 4 | utazom, hogy könyveket írok. Azt mondják, mániákus vagyok... ~
28 III, 6 | Lilit is, magát is. Lili azt üzente, hogy ő már Krisztus
29 III, 8 | is. Elhagyta az urát és azt fogadta: a szerelmet szintén.
30 III, 8 | az arcuk. Csodát mondok: azt az egy vigyázatlan, véletlen
31 III, 10| dolgozni, sietni. Mindig azt remélte: majd, ha célhoz
32 III, 10| szárazon a nevelőnő - s azt kérdezte sírva, hogy biztosan
33 III, 10| találkozni fog-e vele? ~- Azt is nyögte, - tette hozzá
34 IV, 1 | diák-korában elkomolyodik, mert azt magyarázza neki mindenki,
35 IV, 1 | került s kiadta magából mind azt a jókedvet, amelyet harminc
36 IV, 1 | a levelet. ~- Édes apám azt is szeretné, - szólott,
37 IV, 1 | évvel ezelőtt. Édes apa csak azt kivánná most már, hogy a
38 IV, 1 | nagy leányom? ~- Tudja, és azt mondta, hogy ilyen elvadított
39 IV, 2 | Biankáékra szoktuk ráfogni azt az életszerencsét, mely
40 IV, 3 | mert tuszoknak akarta őket. Azt remélte, hogyha megkapja
41 IV, 3 | Tuhutum: Ha a papa azt irja, hogy karácsonykor
42 IV, 4 | francia barátom, tengerész, azt mondaná, ha ezt hallaná:
43 IV, 4 | városokban is élt. S ő Jacques, azt meséli, hogy messze a világban,
44 IV, 4 | Mikor idejöttünk, az apánk azt mondta: varrni tanulhatnátok,
45 IV, 4 | sem én, de már a mama is azt vallja és tanácsolja, hogy
46 IV, 4 | Juci már kicsi korában csak azt hallotta, hogy élni kell,
47 IV, 5 | fotelben. S mikor estefelé azt hitte, hogy most már lehet
48 IV, 5 | alattomban téged is. De azt jegyezd meg, hogy az én
49 IV, 5 | legalább így hitte, de azt mindenesetre elhatározta,
50 IV, 6 | hó volt a világ és délben azt hitték, hogy éjszaka van.
51 IV, 6 | vagy szaladt valakihez és azt mondta, neki szánkó kell,
52 IV, 6 | fölvacsoráztak a farkasok s mégis azt is mondta Berg úr, aki kocsikat
53 IV, 6 | városban, hogy jól van. És azt mondta, hogy Kovács Máté
54 IV, 7 | bevallani, miért. Sármásról azt tartották, hogy meglehetősen
55 IV, 7 | hogy, hogy nem, Sármás csak azt vette észre, hogy muszáj
56 IV, 7 | megtalálnia Sármást. Meghódította azt a családot, ahova Sármás
57 IV, 7 | talentuma ellen... Most azt jelentené ez a gyöngeség,
58 IV, 7 | nem fog eljönni hozzánk, azt is tudtam, hogy erre én
59 IV, 8 | bátyám, földim és atyámfia, azt magyarázta egyszer nekem
60 IV, 9 | magunknak az egészséget s azt az akaratot, hogy sokáig
61 IV, 10| Romulus pap és a felesége. Azt sejtem, hogy divatból, hiúságból,
62 IV, 10| Erdély szélére. A professzor azt mondta, hogy Veturia három-négy
63 IV, 10| együtt volnánk, gúnyosan azt kérdezné: ~- Miért kell
|