Kötet, Rész
1 I, 1 | engedte kirebbenni rajtuk, mikor a nagy omlás bekövetkezett. ~
2 I, 1 | Szívesen elévődött barátaival, mikor Flóra hercegnőről beszéltek: ~-
3 I, 2 | házra, honnan kiröpült. Mikor aztán már illatos fürdőt
4 I, 2 | költöznek az ilyen leányokba, mikor a bőrük megfinomodik. Juliette
5 I, 2 | tanyán. ~Sirt és kacagott, mikor az apja levelét olvasta.
6 I, 3 | s átaludja az éjszakát. ~Mikor először láttam, már haragudtam
7 I, 3 | túl voltam a meglepetésen. Mikor először néztem a vért zsebkendőmön,
8 I, 5 | három ember észre se veszi, mikor leül. Vidámak s telt kedvűek
9 I, 5 | főtanító lehajtja a fejét. Mikor fölemeli újra, tele van
10 I, 5 | öleltette, szerettette magát. Mikor pedig a csókos óráknak vége
11 I, 6 | ilyet álmodott nem régen, mikor majdnem elpusztult. Jóbának
12 I, 6 | boldog legyen az ember. Mikor bevégzi, a városi asszonyok
13 I, 6 | botjával fejbe ütötte. Azután, mikor a zsellér leesett, megvadult.
14 I, 7 | nyájas tavasz kacagott, mikor a Halál kocsisa elindult.
15 I, 8 | tekinteni arra az időre, mikor még nem jártam iskolába.
16 I, 8 | olykor. Küzdök is érte, s mikor elérem: félreugrom. Így
17 I, 10| álmát Péter. ~És egy napon, mikor talán már csak az utolsó
18 II, 2 | feláldozások szent glóriáját. Mikor pedig visszakerültek a faluba,
19 II, 2 | világban jár. És egy tavasszal, mikor a napverte kerti gyepen
20 II, 3 | Julcsa, sőt Juliette, hogy mikor volt hozzám kegyes Róthné.
21 III, 1 | haragosan rúgott egyet, mikor a leányokat észrevette.
22 III, 1 | vert kezeivel egy ablakot s mikor részegszerű kacagással,
23 III, 2 | remeteségemnek. Borzasztó dolog, mikor a rejtőző embert fölfedezik,
24 III, 2 | mondtam Péter grófnak, a mikor nagynehezen erőm jött a
25 III, 2 | címe lesz a korcsmának. Mikor már elvégeztem a nem szívesen
26 III, 2 | császárnál is gyakran ebédelt, mikor huszártiszt volt. ~Péter
27 III, 2 | bírja s jobb volt akkor, mikor csak kereste ezt a sok földi
28 III, 3 | Gyűlölettel nézett reánk, a mikor a pénzünket elvette. Különösen
29 III, 3 | szomorúsággal ődöngött az utcán. Mikor elfáradt, leült és hangosan
30 III, 7 | hatalmas grófi birtokon. Mikor érkeztek, még magasan hordták
31 III, 9 | évet taposott a többség. Ám mikor együtt voltak s a kék falak
32 III, 9 | Három tagú küldöttség várja, mikor leszáll a bakról, hozza
33 IV, 1 | asztalos-famíliába, ahol az édes apja, mikor jó dolga van, segédet tart,
34 IV, 2 | asztalos-műhelyből tanári szobába. ~Mikor első éjszakán jött haza -
35 IV, 4 | mert az anyánk nem számít. Mikor idejöttünk, az apánk azt
36 IV, 5 | Így gondolkozott Tibor s mikor a doktorok ágyba fektették
37 IV, 5 | testét elnyelő fotelben. S mikor estefelé azt hitte, hogy
38 IV, 6 | csonka testtel elföldelni, mikor három hét mulva a hó alatt
39 IV, 6 | hideg, kenyértelen vacokban, mikor nekünk is sokkal jobban
40 IV, 6 | sokkal jobban és jobbat tett, mikor elment? Ám Terka kissé elfogult
41 IV, 6 | sokat sírt egy naptól fogva, mikor neki már majdnem Terka mamája
42 IV, 6 | jön a szakállas ember. ~Mikor visszaérkezett szökve, szomorúan,
43 IV, 7 | Párisig. Ugyanakkor volt ez, mikor halálosan kellett rettegnie
44 IV, 8 | ellágyuló, így ősszel különösen, mikor döcögött a szekér velem
45 IV, 8 | éjfél után egy óra lehetett, mikor megverte valaki az ablakot
46 IV, 8 | Két vagy három év mulva, mikor utóljára mentünk az apámmal
47 IV, 9 | beteg élet után az ember, de mikor egészségesen túltelt a földi
48 IV, 9 | előtt Svájcba kaptam tőle, mikor is az ő fenyegetései miatt
49 IV, 10| falunk szenzációit hallanom, mikor a lapok sokkal különb szenzációkkal
50 IV, 10| én emlékszem még arra, mikor valaki tiz évet adott volna
51 IV, 10| valamit? Érnek ezek valamit, mikor egy szép, fehér, finom,
52 IV, 10| világon, mert akkor jön, mikor - kedve telik jönni. ~ ~
|