Kötet, Rész
1 I, 1 | százszor tükre előtt, mely még mindig gyönyörűeket beszélt, ha
2 I, 1 | először s azontúl látni akarta mindig. ~Pedig ekkor már a Flóra
3 I, 2 | valamire, a mi messze van tőle mindig. Ne menjen maga haza, kis
4 I, 2 | tartani azt a helyet, ahova mindig csak készülni szabad. ~A
5 I, 3 | Alkonyatokkor ébredtem mindig. Lámpa világossága mellett
6 I, 3 | Látom, hogy balga fiatalok mindig élnek. Az én koromban is
7 I, 4 | kivétel s ha nem is csináljuk mindig tudatosan, mint ahogy valószínűleg
8 I, 5 | arra a hitvány szöszkére. Ő mindig csak öleltette, szerettette
9 I, 6 | ahol hetekig kínlódott. Még mindig mintha nagy késeket mártanának
10 I, 7 | Férfiú volt ő is. És a férfiú mindig a leányok nyomát keresi.
11 I, 7 | jövőé. Az asszony a jelené mindig. Az asszony az elmult leány.
12 I, 8 | összepajtáskodtam az élettel. Én már mindig élek s minden percben annyit,
13 I, 8 | jártam iskolába. Én hozzám mindig nyájas szókkal szóltak eddig.
14 I, 9 | furcsa nóta és a furcsa tánc mindig el tudta szedni tőle az
15 I, 10| Hazudott neki minéműségével mindig az élet, holott nem is volt
16 I, 11| össze. Ő, Henry Garaud, mindig erről álmodott valamikor.
17 II, 1 | Waldstern-Grün grófné balján mindig a cigány, kicsi, külön asztalnál
18 II, 1 | cigányt: ~- Monsieur Berci, ön mindig a más pénzét és a más nőit
19 II, 1 | decemberben, januárban s mindig csodaszép a Rivierán. A
20 III, 1 | ablakában állott a festő. Még mindig a virágos fákat s a napfényt
21 III, 2 | kevés velőjű fejét ilyenkor mindig dacosan csapta, emelte föl,
22 III, 2 | Barna, derék, termetes, még mindig kivánatos, élénk menyecske
23 III, 3 | sírt és hallgatott most már mindig. A gyermekek közé nem vegyült
24 III, 4 | dolgozni tud. De nem lesz mindig így... ~- Hiszen egyetemi
25 III, 4 | könnyezve búcsúzkodott. Mintha mindig ismerték volna egymást.
26 III, 5 | urak, odavágyott Boriska mindig. ~El, el innen a koldus
27 III, 7 | már őket régen. ~De ősszel mindig fölzendült az ország. Úri
28 III, 9 | homályban, a kék teremben mindig egymáshoz vénültek, hasonultak.
29 III, 9 | találkoztak, azok újra, megint és mindig a senyvedők népe voltak,
30 III, 10| már-már dolgozni akart az ő mindig kritikus agya. Igazságosan
31 III, 10| Mert az ő boldogságuk még mindig nagy: az ő vérük, gyermekük
32 III, 10| gyönyörűsége lesz." ~És mindig bővebben, bátrabban, ércesebben
33 III, 10| kellett, dolgozni, sietni. Mindig azt remélte: majd, ha célhoz
34 III, 10| mert azok mindaketten még mindig sirtak. Györgyikét siratták.
35 III, 10| Az édesanyját emlegette mindig, - vallotta szárazon a nevelőnő -
36 IV, 1 | akik szinte mindannyian és mindig könnyebb sorsot cipeltek,
37 IV, 2 | Zsókáról, Zsóka arcáról, mindig ijedten kapta el a tekintetét
38 IV, 2 | mosolygását. S Muskétásnak még mindig, lelke mélyén, komoly, nagy
39 IV, 3 | a papa, mert a mama este mindig velünk van. Te, Tuhutum,
40 IV, 3 | rossz ember. ~Tuhutum még mindig köhögött, de már ott volt
41 IV, 6 | forró kánikulában, a leány mindig egyformán, néha-néha szinte
42 IV, 6 | Jaj, jaj, Terka mama, - s mindig meg bámulta a nénjét, aki
43 IV, 6 | édesanyjuk miatt. De az mindig megremegtette Terkát, ha
44 IV, 7 | fölcseperedett magyar irót ma is mindig erősen lelkesit. Kifelé
45 IV, 7 | olvas. Őszi vadászataikon mindig van egy-egy új fogás: francia,
46 IV, 8 | ha a Szilágyságban járok, mindig bánatos leszek, ha csárdaromot
47 IV, 9 | már a doktorokat, holott mindig szerettem őket, de most
48 IV, 9 | katasztrófás lesz majdnem mindig, de bizonyos fajtájú embernek
49 IV, 9 | szépen halhat meg. De én még mindig élek s keresek egy újabb,
50 IV, 10| csakugyan utálnivaló volt. Maga mindig jóizlésü nő volt, Marcellám
51 IV, 10| maradt gyermek utána. Még mindig maradt itt asszony elegendő
|