Kötet, Rész
1 I, 2| JULIETTE FIRENZÉBE MEGY. ~Juliette
2 I, 2| JULIETTE FIRENZÉBE MEGY. ~Juliette megkívánta öreg szülőinek
3 I, 2| Szépen falt az életből Juliette. A vén, rokkant kasznár-pár
4 I, 2| rokkant kasznár-pár leánya. Juliette teljesen eltemette Juliskát.
5 I, 2| mikor a bőrük megfinomodik. Juliette pompásan gazdálkodott. Amint
6 I, 2| egy barátjával szakított Juliette. A szegény fiúnak nagy bűne
7 I, 2| napon levelet írt az apjának Juliette. Hogy talán már elsiratták
8 I, 2| És készült boldogan haza Juliette. Elnézett a budapesti házak
9 I, 2| eszelős lázzal ült a vonatba Juliette. Aztán számítgatta. A gyorsvonattal
10 I, 2| szép lesz. Fázott és égett Juliette egész teste. ~Reggelizni
11 I, 2| ott szembekerült egy úrral Juliette. Meg se nézte jól. Meg se
12 I, 2| kasznár-leányra. Ő nem is Juliette már. Ő már Juliska. ~Aztán
13 I, 2| az arcát étkező társára Juliette. S aztán rögtön nagyon megdöbbent.
14 I, 2| volna a vonatról Juliska. Juliette hangosan fölkacagott: ~-
15 I, 2| Bizony a téltől, kis Juliette. Rettenetes csapás a tél
16 I, 2| melegséget sem éreztem azóta, kis Juliette. Tudja, hogy mióta? ~Juliette
17 I, 2| Juliette. Tudja, hogy mióta? ~Juliette kacagott még egyszer. A
18 I, 2| legkegyetlenebbnek lenni. És Juliette kegyetlen volt. És most
19 I, 2| találkozik vele. Éppen most. ~Juliette érezte, hogy ravaszkodnia
20 I, 2| szemeivel vizsgálta egy kicsit a Juliette arcát s aztán egyhangúan,
21 I, 2| elég volt az öt esztendő. Juliette újból fehér Juliska akar
22 I, 2| ünnepére. De ez nagy csacsiság, Juliette. Bocsásson meg, de nagy
23 I, 2| keserű leány lesz maga, Juliette. Akkor magának már nem marad
24 I, 2| tanyát és ne menjen oda, Juliette. Az efélét úgy őrzi és úgy
25 I, 2| Ne menjen maga haza, kis Juliette. ~Juliette már sírt és sírva
26 I, 2| maga haza, kis Juliette. ~Juliette már sírt és sírva kérdezte: ~-
27 I, 2| menjek? ~- Jöjjön velem, kis Juliette. Megyünk együtt Firenzébe.
28 I, 2| Juliettenek ki kell szállnia. Juliette fölkészül, indul. Aztán
29 I, 2| Minden rendben van, kis Juliette. Maga jön velem. Megyünk
30 I, 2| Firenzébe. ~A vonat megindul. Juliette sikoltva szalad fülkéje
31 II, 3| JULCSA, SŐT JULIETTE. ~Az Éjszakában bolyongtunk
32 II, 3| Budapesten. ~(Julcsa, sőt Juliette, különös változásokat tapasztalt
33 II, 3| az orfeumból. Julcsa, sőt Juliette, nem helyeselte ezen új
34 II, 3| hozzám egy estén Julcsa, sőt Juliette: ~- Szeretlek még mindíg,
35 II, 3| bevallom, hogy Julcsa, sőt Juliette jól sejtett. ~Ám a hím embernek
36 II, 3| Többet mondok: Julcsa, sőt Juliette, sohasem szeretett forróbban,
37 II, 3| csókolt engem Julcsa, sőt Juliette, mintha már a másé volnék. ~
38 II, 3| feleségéért. ~Julcsa, sőt Juliette pedig nézett engem nagy
39 II, 3| voltak. És ha Julcsa, sőt Juliette a szokottnál forróbban ölelt,
40 II, 3| Vallatott néha engem Julcsa, sőt Juliette: ~- Fiam, én tudok mindent:
41 II, 3| hogy engem Julcsa, sőt Juliette nagyon szeret. Én tudtam,
42 II, 3| pezsgőket. Egyszer a Julcsa, sőt Juliette ajtaja elé hozta a cigányokat.
43 II, 3| cigányokat. Julcsa, sőt Juliette szállodában lakott. Az én
44 II, 3| a cigányok. Julcsa, sőt Juliette, rendelte meg e nótákat.
45 II, 3| kosarat kap. Julcsa, sőt Juliette, engem szeretett. Akkor
46 II, 3| szomorúságban Julcsa, sőt Juliette és én. ~Láttam és éreznem
47 II, 3| Nézett engem Julcsa, sőt Juliette és szánt. Elbetegedett közben
48 II, 3| fordította arcát Julcsa, sőt Juliette. Szomorúbb, megkapóbb leányarcot
49 II, 3| szomorúbbra változott Julcsa, sőt Juliette. ~És megérezte Julcsa, sőt
50 II, 3| És megérezte Julcsa, sőt Juliette, hogy mikor volt hozzám
51 II, 3| láttam, mint Julcsa, sőt Juliette volt. Vajjon él-e s hol
|