Kötet, Rész
1 I, 3| Akarom, hogy ez írásomat leányok is olvassák. Annyit vallok
2 I, 3| úszkáltak sűrűen felettem. Leányok kacagtak bele gyászos gondjaimba.
3 I, 7| is. És a férfiú mindig a leányok nyomát keresi. Ha az Életet
4 I, 7| az ismeretlen, érkezendő leányok elébe megy. Ha pedig törötten
5 I, 7| multat: okvetlenül a régi leányok árnyait hajkurássza. Azért
6 I, 7| hajkurássza. Azért teremtődtek a leányok, hogy póznák legyenek a
7 I, 7| kocsisa. ~(Hol vannak a leányok, a volt leányok? Kis lábaik
8 I, 7| vannak a leányok, a volt leányok? Kis lábaik nyomát nem fogom-e
9 I, 7| Vajjon hol járnak a régi leányok?) Sóhajtozott ismét és már
10 I, 7| testetlen lovak, az elröppent leányok után. De hó és hidegség
11 I, 7| után. Itt is éltek vala leányok, kik egykoron vidám szavakba
12 I, 7| az ember fülébe kacagni a leányok. De neki a régi leányok
13 I, 7| leányok. De neki a régi leányok kellettek: az igaziak. Mintha
14 I, 7| gondol. De ki van még a volt leányok közül? Már olyan helyen
15 I, 7| bolyongott s csak a régi leányok kellettek neki. Akarta látni,
16 I, 7| látni, hogy tudtak-e ezek a leányok valamit ajándékozni az Életnek,
17 I, 7| titkolva legutoljára hagyta a leányok leányát, Blankát. Férfiassága
18 I, 7| találkozott. Az a leány a leányok leánya, kiről nagyon ifjúkorunkban
19 I, 7| ajtaján kopogtatnunk. E leányok váltják ki belőlünk a férfiasságot
20 I, 7| elé s a könnyű budapesti leányok közé, hogy őt se lássam?)
21 I, 8| Közben már háborgatnak a leányok. Jönnek Ottilia és a többiek
22 I, 9| nevezni. Itt fogadták őt leányok és cimborák. És vártak reá
23 II, 2| egy kis áldást ide is a leányok. ~Zenóbia még él s ő a falu
24 II, 2| becsülete az erkölcsnek. A leányok már korán álmodoznak világjáró
25 II, 2| zárdába készültek ily fehér leányok. ~A falu legényei pedig
26 II, 2| sorsukat. Az ő számukra a leányok nebántsvirágok. Csak a csúnya
27 II, 2| lassanként a falura a visszatérő leányok. Az emberek új dolgokról
28 II, 2| leánynak: nagy bűn volt. ~A leányok pedig mentek és jöttek.
29 II, 2| mindent küldözgettek haza a leányok. Volt ügye-baja a faluval
30 II, 2| által. ~Mert jók voltak a leányok a Zenóbia falujában. Apjukat,
31 III, 1| volt a csavargó. ~A finom leányok a séta után napokig róla
32 III, 1| különös a sors. A sétáló leányok nemsokára újra és másutt
33 III, 1| nyitottak voltak az ablakok a leányok hálószobáin. Májusvég volt.
34 III, 2| Péter grófot a fölszolgáló leányok, pincéremberek és borfiúk. ~-
35 III, 3| vérei, ezek a lusta, barna leányok. Szebbek a fehér asszonyoknál. ~
36 III, 7| maradtak a magyar kukás leányok. A dohányos emberek leányai.
37 III, 7| hoztak ki reggelenként a leányok s öreg szüleik örvendeztek. ~
38 III, 7| már nem kellenek az oláh leányok. Egyre silányabbak s rossz
39 III, 7| égett a kastély. ~Az urak s leányok alig tudtak kiszabadulni. ~
40 IV, 1| leány, csak három leány s a leányok anyja és az adósságok maradtak
41 IV, 1| volt, Muskétás tanár úr, a leányok anyjának? ~De a Balaton
42 IV, 1| legjobb javitó-intézet uri leányok társasága. ~Muskétás tanár
43 IV, 4| mesterség szegény, idegen leányok számára itt Párisban, mint
44 IV, 4| muzsikájára táncoltak a leányok, Teci méltóságos modorral
45 IV, 4| rosszat sejteni, gondolni, a leányok maguk is tudnak magukra
46 IV, 6| pénzt szép ruhára s eredj a leányok közé, mert ez a legfontosabb,
47 IV, 6| a legfontosabb, Lajos, a leányok, a nők. ~S azután a Lajos
|