Kötet, Rész

 1   I,  4 |              sovány, lobogó, bolond magyar színész, nini ez a Török.
 2   I,  4 |           rémülve hallgatják. Ime a magyar zseni, a magyar művészet
 3   I,  4 |   hallgatják. Ime a magyar zseni, a magyar művészet a legfelsőbb osztályokkal
 4   I,  4 |        azokra a feleségekre, akik a magyar művész-világot a rang és
 5   I,  4 |    Szeretném már, ha minden szegény magyar művészfigura tisztán látna
 6   I,  4 |            és sikerhez. Az, amely a magyar bűnöket angyali tökéletességgel
 7   I,  4 |            koldus, terhelt és hazug magyar kultúrában mi annyiak vagyunk,
 8   I,  4 |             sovány, lobogó, bolond, magyar színész jámborul s majdnem
 9   I,  6 |            Jóba, hé Jóba. Gyere, ha magyar vagy, te is. ~Jóba majdnem
10   I,  7 |          HALÁL KIS NÉGYES FOGATJA. ~Magyar fiatal ember volt a Halál
11   I,  9 |      elszokott az egyszerű, de ékes magyar nótától, mint a hogy a nappali
12   I,  10|             pénz nélkül semmiházi a magyar. ~Szomolnok ez időben a
13  II,  1 |             Egy-két játékban letört magyar úr ért rá, hogy a cigányt
14  II,  1 |            fizetett s a vendéglőben magyar cigányok játszottak. Berci
15 III,  1 |            nagyapja még zsidó volt. Magyar marhakereskedőknek sejtette
16 III,  1 |             tiltakozott egy kopott, magyar gróf-katona protekcziós
17 III,  2 |       délután, nem olvastam a fürge magyar hírlapokat. Kedvem és bánatom
18 III,  2 |     üvöltötte - régi barátot lelni, magyar embert lelni, itt Milanóban,
19 III,  2 |            bókolt a kopottas ruhájú magyar, hogy föl kellett riadnom
20 III,  2 |            száműzötten is megmaradt magyar úrnak, a ki káromkodva csodálkozik,
21 III,  2 |        borfiúk. ~- Ez egy gróf, egy magyar gróf, a tulajdonosnő férje,
22 III,  4 |         nevet: ~- Dr. Kovács Mór... Magyar. Persze magyar... ~De csak
23 III,  4 |        Kovács Mór... Magyar. Persze magyar... ~De csak sokára emlékezett.
24 III,  4 |             Most már emlékszik. Hát magyar?... ~Beteget ment látogatni
25 III,  4 |           csapni otthon, - nyögte a magyar. ~- Húszéve dolgozom pedig.
26 III,  4 |         ismernek, - nyögte tovább a magyar. - Még Londonban is. Otthon
27 III,  4 |    sárgásfényű, keleti szemekkel. A magyar sem volt turáni arc. Magas
28 III,  4 |            enyém is, - sóhajtotta a magyar. - Csak a gondolkozástól
29 III,  4 |            lelkéből. A lázas, beteg magyar folytatta: ~- Ugy vélem
30 III,  5 |            mondatta neki: ~- Én egy magyar grófné vagyok. Maga nevelje
31 III,  7 |          szépapja hozta ide elüzött magyar jobbágyok helyébe. ~Tíz
32 III,  7 |             keményhúsúak maradtak a magyar kukás leányok. A dohányos
33 III,  7 |             semmi legények. De néha magyar harag feszítette az oldalukat.
34 III,  7 |            a legényekhez: ~- Hát ti magyar legények vagytok? A ti rózsáitok
35  IV,  3 |        modorán. A két öccs: az ősi, magyar és harcias nevü Tuhutum
36  IV,  4 |        kellett éjfél után két kicsi magyar grófkisasszonnyal. Itt,
37  IV,  4 |             dámák között nagyon sok magyar grófnőt talált. Én haragudtam,
38  IV,  4 |        avagy csakugyan láttam a két magyar konteszt tegnap Párizsban,
39  IV,  4 |            leányaim. Látom, hogy ön magyar ember, tehát őszinte leszek:
40  IV,  4 |             meglátszott, hogy igazi magyar gróf-kisasszony. ~- Látja -
41  IV,  4 |              Mindenesetre a két kis magyar kontesz nekem egész Magyarországot
42  IV,  7 |           lenni, ami fölcseperedett magyar irót ma is mindig erősen
43  IV,  7 | Pantheon-asszonynak aligha volt még magyar írókegyeltje. ~Az asszony
44  IV,  8 |         hivatal kell, rang kell egy magyar úri embernek s ez mind semmi,