1-500 | 501-1000 | 1001-1021
Kötet, Rész
1 I, 1 | napon lebukott a trónjáról az epigon Napoleon. Égett,
2 I, 1 | nagy életet látni már többé az Elysée. Utolsó, bágyadt,
3 I, 1 | ajkait összeszorította s az első halleluját akkor engedte
4 I, 1 | érzései elfordították őt az udvar férfiaitól. Csak nevének
5 I, 1 | Megkeményedését áhította az elpuhult világnak s egy
6 I, 1 | ravasz és hülye diplomaták. Az Erő korának nagy érkezéséről
7 I, 1 | Flóra hercegnő ment, vonult az Idő elé, mely új férfiakat
8 I, 1 | nyitotta s meresztette neki az ismeretlenségnek nagy ibolyakék
9 I, 1 | amilyennel Flóra szomjuhozta az igazi, új férfiút. ~A Szajna
10 I, 1 | lett egy bús ütközetnek. Az álmok, emlékek, évek, vágyak,
11 I, 1 | gyönyörűeket beszélt, ha Flóra az ő testéről kérdezősködött: ~-
12 I, 1 | leányságomnak meg kell maradnia az én vőlegényem számára. Olyan
13 I, 1 | Tuilleriákon meg szabad látszaniok az éveknek. Én egész szépségemmel
14 I, 1 | leányságommal megyek, megyek az én vőlegényem elé, ki egy
15 I, 1 | mint a császár felesége. Az új világ lombosodását vélte
16 I, 1 | szerelmesek közé írják föl az én nevemet. Élt egy büszke,
17 I, 1 | tudta ezt meg. Csakugyan ez az a férfiú, ki az ő kedvére
18 I, 1 | Csakugyan ez az a férfiú, ki az ő kedvére elküldetett s
19 I, 1 | tartózkodását s szólott az ő régen várt vőlegényének.
20 I, 1 | okosabban, mint így. ~Már az esküvő napja előtt voltak
21 I, 1 | Párisba. Gyötrelmekkel borult az este Flóra hercegnő pavillonjára.
22 I, 1 | s kitépte fehér hajából az illatos virágokat. Nem szabad
23 I, 1 | virágokat. Nem szabad tennie. Az ő átkozott s megőrzött tisztaságával
24 I, 1 | utazott. Vitte s mentette az ő leányságát. Talán egy
25 I, 2 | és a pénzbe. ~Szépen falt az életből Juliette. A vén,
26 I, 2 | ház. A két kis öreg ember. Az apja és az anyja, kik öt
27 I, 2 | kis öreg ember. Az apja és az anyja, kik öt év előtt nagyon
28 I, 2 | érzések akkor költöznek az ilyen leányokba, mikor a
29 I, 2 | nagy bűne volt. Fölváltotta az utolsó ezresét. ~Havas decemberi
30 I, 2 | decemberi napon levelet írt az apjának Juliette. Hogy talán
31 I, 2 | város. Aki tud dolgozni, az szépen élhet itt. Sokat
32 I, 2 | élhet itt. Sokat küzködött ő az öt év alatt. De most állása
33 I, 2 | ime. Most már bátran mer az ő imádott szülőinek színe
34 I, 2 | kártyázni. Pihenni akar az ő kis Juliskájuk. Az ő kis
35 I, 2 | akar az ő kis Juliskájuk. Az ő kis Juliskájuk: így írta. ~
36 I, 2 | Sirt és kacagott, mikor az apja levelét olvasta. Az
37 I, 2 | az apja levelét olvasta. Az öreg, iromba betűk szinte
38 I, 2 | iromba betűk szinte kiabálták az örömöt és szeretetet. Táncoltak
39 I, 2 | Jöjjön haza, Juliska. Kegyes az idei karácsony. Hazahozza
40 I, 2 | idei karácsony. Hazahozza az elveszett leányt. ~És készült
41 I, 2 | díszítgeti a Juliska szobáját az öregasszony, Juliska anyja. ~
42 I, 2 | teste. ~Reggelizni bement az étkező-kocsiba s ott szembekerült
43 I, 2 | Senkire, senkire, csak az ő drága, aranyos, jó öreg
44 I, 2 | Juliska. ~Aztán mégis ráemelte az arcát étkező társára Juliette.
45 I, 2 | szerette is egy kicsit. Ez volt az első, aki a kis lompos kasznár-leányban
46 I, 2 | majdnem mormolva, mint a pap az Ave Máriát, mondta Juliettenek. ~-
47 I, 2 | termett. Különben is elég volt az öt esztendő. Juliette újból
48 I, 2 | ne menjen oda, Juliette. Az efélét úgy őrzi és úgy kerüli
49 I, 2 | efélét úgy őrzi és úgy kerüli az ember, mint valami babonás
50 I, 2 | volna mindennek. Már pedig az embernek szüksége van egy
51 I, 2 | világot. Csörgőket hall. Az öreg kasznár csörgő szánnal
52 I, 2 | csörgő szánnal most megy az állomáshoz. Megy a leánya
53 I, 3 | AZ ESTE SZOMSZÉDJAI. ~Akarom,
54 I, 3 | SZOMSZÉDJAI. ~Akarom, hogy az én különös esetemet olvassák.
55 I, 3 | nagyon alaposan megtréfált az élet. Nem elég nekem a magam
56 I, 3 | van? ~Hiányzik nekem ez az Ottó. Gyakran sírok is miatta.
57 I, 3 | szállnak be? ~Haragszom erre az Ottóra. Neki mégsem illik
58 I, 3 | nyomorult festő. Mit akar az élettől egy piktor? Örült
59 I, 3 | Engem igenis meghurcolt az élet. Nekem nagy szomorúságaim
60 I, 3 | Egyébként pedig leírom az esetünket. ~Haldoklott a
61 I, 3 | csalódások belekergettek az éjszakába. Minden napszaka
62 I, 3 | a legszörnyűbb a nappal. Az emberek egymás hátát tapossák.
63 I, 3 | Szóval: én megszerettem az éjszakát. ~Miket míveltem
64 I, 3 | éjszakát. ~Miket míveltem az éjszakában? Akarom, hogy
65 I, 3 | tüdőm, bizony visszamennék az éjszakába. Iszonyúan hatalmas
66 I, 3 | éreztem elégszer magam. És az élet célja nem ez? Kár,
67 I, 3 | bután révedeztek. Lármázott az esti Budapest. És én nekiindultam
68 I, 3 | Budapest. És én nekiindultam az éjszakának. ~Valahányszor
69 I, 3 | erre a vidékre. Itt van az ő műterme. Itt dolgozik
70 I, 3 | Olvas egy keveset s átaludja az éjszakát. ~Mikor először
71 I, 3 | álmodni mer ő is. Vizsgálja az életet. Szeretné a maga
72 I, 3 | nyomorult piktor. Fessen az ebadta. Muszáj neki gondolkozni?
73 I, 3 | gondolkozik? Mit akar ő az élettől? Ezek a kontárok
74 I, 3 | növelik a mi fátumunkat. Az életet szomjúhozni és átkozni
75 I, 3 | sok embernek joga. Ennek az Ottónak nincs. Végre is
76 I, 3 | munkát parancsol. Favágó ez az Ottó.) ~Az este szomszédjai:
77 I, 3 | parancsol. Favágó ez az Ottó.) ~Az este szomszédjai: ezek voltunk.
78 I, 3 | nap életét élni, mely élet az éjszakában pihent s várt
79 I, 3 | Kisértett és kínzott ennek az Ottónak az arca. Töprengtem. (
80 I, 3 | kínzott ennek az Ottónak az arca. Töprengtem. (Ez az
81 I, 3 | az arca. Töprengtem. (Ez az ember nappal él. Meg kellene
82 I, 3 | dolgok nappal? Nem ostobák az emberek? Van-e valami új
83 I, 3 | csókban? Több erőt kapnak az inak? A fejünk nem kattog
84 I, 3 | fejünk nem kattog napszakán? Az élettől többet várunk?) ~
85 I, 3 | sírva kacagott volna reá az én gondolataimra. Éreztem:
86 I, 3 | gondolataimra. Éreztem: ettől az embertől semmit sem fogok
87 I, 3 | látod. Nappal sem jobbak az asszonyok.) Nagyon víg voltam
88 I, 3 | balga fiatalok mindig élnek. Az én koromban is így volt.
89 I, 3 | bolondítani. ~Szegény Ottó, néztem az arcát. Láttam a lelkét.
90 I, 3 | Látod, Ottó. Te nappal élsz. Az én életem fordítottját éled.
91 I, 3 | én veled találkozni fogok az éjszakában.) A pocakos úr
92 I, 3 | engem. Alighanem megérezte az érzéseimet. ~Tél jött s
93 I, 3 | Budapest jobban fojtogatta az embert, mint valaha. Én
94 I, 3 | fogta el. Odanézek s látom az ajkán a vért. (Brávó, Ottó.
95 I, 3 | félek, Ottó.) Csillogtak az Ottó nagy szemei. Éppen
96 I, 3 | Éppen olyanok voltak, mint az enyémek. (No Ottó, hát nappal
97 I, 3 | hát nappal is leselkedik az emberre a Halál? Hát a te
98 I, 3 | vigasztalás azoknak, kik az életet nagyszerűnek tartják.
99 I, 3 | össze sem hasonlítottad az éjszakát a nappallal.) ~
100 I, 4 | Nemzeti Szinházba kerül. ~Ez az igazi demokrácia, harsogja
101 I, 4 | Kattogó fájdalommal kezd az agyakhoz férkőzni a józanodás
102 I, 4 | józanodás s Gencs megrendeli az erősebb italokat. Kiki mulat
103 I, 4 | magát miatta, amilyen szamár az is. De se Töröknek nem lesz
104 I, 4 | színészt, színész a muzsikust. Az a csoda, hogy nem zárnak
105 I, 4 | akik azt mondják, hogy ez az ország Ázsia. Éppen most
106 I, 4 | elválaszthatatlanok. Ez az ország ellenkezőleg egészen
107 I, 4 | a politikai megrögzítése az örök művészet-ellenes áramlatnak.
108 I, 4 | Sőt Magyarországon még az sem véletlenség, hogy itt
109 I, 4 | jut szóhoz és sikerhez. Az, amely a magyar bűnöket
110 I, 4 | Megölték, vagy kikergették az uralkodó barbárok. Mindezek
111 I, 4 | kell, tehát mi nőül vesszük az urak volt vagy leendő maitresseit.
112 I, 4 | válaszolta: ~- Ő, Klára, az áldott, drága, jó leány,
113 I, 4 | Éljen, éljen s kiürítették az utolsó poharat is a fiuk.
114 I, 4 | utolsó poharat is a fiuk. Az első utcasarkon megostromoltak
115 I, 4 | Klárának, aki szintén mulatott az éjszakán. Urakkal, akik
116 I, 4 | Török menyasszonyának s az ő: - közös múzsájuknak. ~ ~
117 I, 5 | fején a fürtök, vérszinűek az ajkai: festi. ~Most ő boldogtalan
118 I, 5 | fiatalsága. Lázongott, háborgott az asszony vén ölelései közben.
119 I, 5 | írást. Ehhez kellett volna az ő fiatalsága. A fiú nem
120 I, 5 | beteg, öreg, elhízott varjú. Az asztaloknál feszült vagy
121 I, 5 | feszült vagy unott utasok. Az étterem közepén gomolygás. ~
122 I, 5 | kékszemű. De rosszúl szabott az új ruhája. Idegesen kapkod
123 I, 5 | Kutya-félénkség és kutya-hűség az egész ember félszeg valója.
124 I, 5 | megrázkódik: ilyen szeme volt az övének. ~A mama sovány,
125 I, 5 | nyakát, könyökével letaszítja az asztalkendőjét. Apolló is
126 I, 5 | pincér. Hilda abbahagyja az evést. Kis noteszt szed
127 I, 5 | báj fel tudja bujtogatni az illúziókat. Azután a mamáról
128 I, 5 | küzködik magával. Látszik az arcán, a savó szemén. Aztán
129 I, 5 | Aztán reszkető kézzel fogja az epret. Megcsókolja és megint
130 I, 5 | ülőhelyben s úgy kapja be az epret, mint falánk pézsma-rucák
131 I, 5 | mint falánk pézsma-rucák az alkonyati bogarat. Nagy
132 I, 5 | robognak ki-be. Cserélődnek az arcok az étteremben. A három
133 I, 5 | ki-be. Cserélődnek az arcok az étteremben. A három ül nyugodtan.
134 I, 5 | Hilda kétségbeesik. Ezek az ő vonatjával utaznak? Előveszi
135 I, 5 | Vonszolódva, haragosan ment ki az estébe. És hátán, homlokán,
136 I, 5 | nézett reá férfiú, mint az ott bent arra a hitvány
137 I, 5 | csókos óráknak vége volt, az íróasztalhoz ült. ~Betintázta
138 I, 5 | holott ő benne most ébred az asszonyiság. Eddig elbírta
139 I, 5 | hiszi senki. ~Megint bemegy az étterembe. Apolló a szöszke
140 I, 5 | Hilda utánuk. Csakugyan az ő vonatával utaznak. A szöszke
141 I, 5 | Jaj, el fog késni. ~Az ablakhoz szalad: ~- Jöjjön,
142 I, 5 | mama jajveszékel. Hilda az ablakhoz áll. Látja egy
143 I, 5 | pillanatig a loholó Apollót az éjszakában. ~Valami nagy
144 I, 6 | ropogtatta s ment, amerre az emberek siettek. Egyszerre
145 I, 6 | legény volt, aki hívta s az is csak kőtörő. Valami nagy
146 I, 6 | februárban följajdulnak az alvó faluk. Már nem bírják
147 I, 6 | alvó faluk. Már nem bírják az emberek tovább telet s mint
148 I, 6 | emberek tovább telet s mint az álomjárók, szállingóznak
149 I, 6 | Lajos azt üzente. Dalol az egész tépett, aszott, rongyos
150 I, 6 | kiáltja a bencsi kőtörő. Elöl az urak is ezt kiáltják. Az
151 I, 6 | az urak is ezt kiáltják. Az ablakokból visszarikoltják.
152 I, 6 | városban. Vadágon is így van? Az asszonyom is hulla. Az is
153 I, 6 | Az asszonyom is hulla. Az is két hét óta nyavalyáskodik. ~-
154 I, 6 | tudok enni. Nem is kivánom az életet. De azok tudnak.
155 I, 6 | azok tudnak. Mit csináljon az ember? Hát mondjad, szomszéd. ~
156 I, 6 | Mindenki éljenez, kiabál. Az ablakban áll a fiatal gróf.
157 I, 6 | zsellér: ~- Ő lesz a követ az apja helyett. ~Keveset,
158 I, 6 | Szabad és boldog legyen az ember. Mikor bevégzi, a
159 I, 6 | Dudolt, lelkesedett Jóba az utcán. Ketten ballagtak
160 I, 6 | Szabad lesz minden ember, az istenét. ~Jóba nyöszörgött
161 I, 6 | ember. ~És énekeltek, mintha az érkező boldogságot fogadnák:
162 I, 6 | Azután kivette a csizmájából az öt forintot s loholt. Énekelt
163 I, 6 | forintot s loholt. Énekelt az árva, sötét téli mezőn Jóba:
164 I, 6 | eseményeivel s úgy sietett haza az öt forinttal, mint egy megváltott,
165 I, 7 | még egyszer a tájakat, hol az Életnek volt egyszerű ostorosa. ~
166 I, 7 | kocsisa legényesen suhogtatta az ostorát. Az Alföld nagy,
167 I, 7 | legényesen suhogtatta az ostorát. Az Alföld nagy, levegős ereje
168 I, 7 | elfelejtette Budapestet s az éjszakát, melyeken aszalta
169 I, 7 | leányok nyomát keresi. Ha az Életet szereti s a jövőnek
170 I, 7 | jövőnek indul: bizonyosan az ismeretlen, érkezendő leányok
171 I, 7 | falusi szérűs-kertben kereste az első nyomot a Halál kocsisa.
172 I, 7 | szállongtak volna e helyen az emlékek is. Fehéren és hidegen
173 I, 7 | nyomát nem fogom-e látni? Az Oláh Flóri, a cselédi Marcsa,
174 I, 7 | vezette-e őket lovagiasan az Élet? Vajjon hol járnak
175 I, 7 | kocsisa. Gyi, testetlen lovak, az elröppent leányok után.
176 I, 7 | És ahol önkéntesen jönnek az ember fülébe kacagni a leányok.
177 I, 7 | régi leányok kellettek: az igaziak. Mintha valamennyien
178 I, 7 | vala hozzá a legszivesebb. Az urát, a férfiát, küldte: ~-
179 I, 7 | küldte: ~- Piroska, aki az én feleségem volt? Öt éve
180 I, 7 | elköltözött a temetőbe. ~(Az első nyom a havon: egy temetői
181 I, 7 | neked s mit mívelt veled az Élet.) ~A többiek hallgattak.
182 I, 7 | hallgattak. Irma egy éjszakán az urával együtt elszökött
183 I, 7 | egykor közeledett? Ilkáról az a hír jött, hogy özvegy
184 I, 7 | forróságot ifjú napjaiba. De az asszony nem a multé soha
185 I, 7 | soha és ritkán a jövőé. Az asszony a jelené mindig.
186 I, 7 | asszony a jelené mindig. Az asszony az elmult leány.
187 I, 7 | jelené mindig. Az asszony az elmult leány. A Halál kocsisa
188 I, 7 | leányok valamit ajándékozni az Életnek, a jövőnek? ~Reszketve,
189 I, 7 | e leánnyal találkozott. Az a leány a leányok leánya,
190 I, 7 | s hozzák, terítik elénk az izgató Életet. ~(Hát Blanka
191 I, 7 | maradnia s örvendeztetnie az Életet. Érezte, tudta a
192 I, 7 | vigyorgott a tavasz. Rótta, járta az utcákat a Halál kocsisa,
193 I, 7 | pedig kacagva megsuhogtatta az ostorát. Ez az ő négyesfogata.
194 I, 7 | megsuhogtatta az ostorát. Ez az ő négyesfogata. Ez a négy
195 I, 7 | akiket más férfiúnak adott az ő egykori Blankája. És megnyugodva,
196 I, 8 | már ép ember lenni: akar az ördög. Sőt nem is tartom
197 I, 8 | példátlanul összepajtáskodtam az élettel. Én már mindig élek
198 I, 8 | filisztereknek generációk alatt sem. Az igaz, hogy ennyi élet kissé
199 I, 8 | kellő pillanatban ráfektesse az egyik sínre. Ez igen nagy
200 I, 8 | határozottan sokalni kezdi az életet. ~Nem írom meg önnek
201 I, 8 | orvosokra akartam bizni magam. Az orvosok tudnak furunkulusokat
202 I, 8 | néha. Tudják szuggerálni az övékénél alsóbbrendű idegrendszereket.
203 I, 8 | fölszabadult lelkekkel? Akik érzik az életet, mióta csak élet
204 I, 8 | Mit tudhatnak és tehetnek az ilyenekkel, kedves doktorom? ~
205 I, 8 | képzelődései szerint elbírálni az én levelemet. Tegye, kedves
206 I, 8 | valami talány-embere leszek az önök kis tudományának. ~
207 I, 8 | állítom megint: legyőztem az időt. Ópium-mámor s minden
208 I, 8 | hogy késő délutánon akartam az álomtól egy félórát lopni.
209 I, 8 | vissza tudtam tekinteni arra az időre, mikor még nem jártam
210 I, 8 | megszeretett a tanítóm is. Teltek az évek s ime megyek a szerzetesek
211 I, 8 | minden kis rezzenésére az életnek hatalmas kórusokkal
212 I, 8 | elébük. ~Csodálatosan izgat az utazás. Őrzöm is a nagy
213 I, 8 | torkából menekülök. Nem az első menekülésem. Nézem
214 I, 8 | első menekülésem. Nézem az összetört embereket. Gyilkos
215 I, 8 | szerettem. ~És már jött az ősz. Deresen jött és megcsípte
216 I, 8 | tükörnek. Fehéredik a hajam? Az én fényes, barna hajam? ~
217 I, 8 | asszonyok mentek s jöttek még az életemben. Látom őket mind.
218 I, 8 | haszontalanság. Ám milyen szép az életnek minden haszontalansága.
219 I, 8 | boldog alvó felé. ~Megnéztem az órám. Egy félórát sem aludtam.
220 I, 8 | doktorom. Ön kicsinyli ezt az életet? Minden csapását
221 I, 8 | visszaszerezni. Mert ez volna az ép, az egészséges élet.
222 I, 8 | visszaszerezni. Mert ez volna az ép, az egészséges élet. Ugyan,
223 I, 8 | szükségem van nekem erre az életdarabra? Még ha meg
224 I, 8 | senki se él. Elkuruzsolni az idegrendszerem kiválóságát
225 I, 8 | engedem. Meg nem is bízom az orvosok tudományában. Azonban,
226 I, 9 | LŐRINC ÉS A NÓTA. ~Lőrinc az éjszaka embere volt születésénél
227 I, 9 | a városok felé vetődnek az emberek. Lőrinc sorsa úgy
228 I, 9 | Lőrinc Budapesten elszokott az egyszerű, de ékes magyar
229 I, 9 | Üldözött és ösztökélt vére az éjszakát szerette meg s
230 I, 9 | éjszakát szerette meg s az éjszaka legkülönösebb nótáit. ~
231 I, 9 | embereknek szent mentsváruk az éjszaka. Fantáziájukat benne
232 I, 9 | Lőrinc tehát eljegyezte magát az éjszaka örökös vőlegényének.
233 I, 9 | vagy csúnyát képzelt el az életről. ~De a nóta, a nóta
234 I, 9 | Lőrinc. Izét, jó izét érezte az életnek s parfümök szállongását
235 I, 9 | mindig el tudta szedni tőle az álmot. Lőrinc néha odakiabált
236 I, 9 | cimborák. És vártak reá az éjszaka szép hangulatai
237 I, 9 | feküdt le csak Lőrinc. És az éjszaka emberének szörnyű
238 I, 9 | fiatal Berta kisasszony az, ki pontban tíz órakor kegyetlenül
239 I, 9 | kisasszonyhoz ilyenkor jön el az ő mestere. ~Gyönyörű éjszakák
240 I, 9 | hamis helyekről hoztam az új nótákat. Egy néger és
241 I, 10| életét álmainak adja át. Az élők sorából voltaképpen
242 I, 10| liceumában egyszer Péter arra az egetverő gondolatra jutott,
243 I, 10| Shakespeare-apostol, ki nem átallotta az operettnek áldozni egyetlen
244 I, 10| Holmi Dakcsy-leány volt ez az asszony. Van is a Dakcsyaknak
245 I, 10| s ikreket adott mihamar az ő férjének. Péter nagyon
246 I, 10| panamák után megjött a százas. Az álmok álma, a nagy pénz.
247 I, 10| nap volt e reggel. Péter, az álmodó, azt vélte, hogy
248 I, 10| fog a nagy szatiszfakció. Az élet meg fogja őt itatni -
249 I, 10| élet meg fogja őt itatni - az élet áhitott serlegéből. ~
250 I, 10| forint. Mert hírlett, hogy az Akadémiának nem elég a munka.
251 I, 10| neki minéműségével mindig az élet, holott nem is volt
252 I, 10| még jobban és szomorúbban az asszony. Kell, hogy kis
253 I, 10| gondatlan volt s a pénz az asztalon hevert. Elvették
254 I, 10| ügyes ember, ki eljutott az Akadémia nagyuraiig. ~Így
255 I, 10| szegény ázsiai. Csúfolta az életét - az élet. De a halálát
256 I, 10| ázsiai. Csúfolta az életét - az élet. De a halálát nem fogja
257 I, 10| rossz gyerekek. Mégis szőtte az ő negyedik álmát Péter. ~
258 I, 10| napon, mikor talán már csak az utolsó forint hiányzott
259 I, 10| adott leckét nebulóinak az öreg Péter, összeesett az
260 I, 10| az öreg Péter, összeesett az udvaron. ~Nagy rőkönyödést,
261 I, 10| rémületet okozott halála az ő társai között. De megtalálták
262 I, 11| érkezett haza búsan és fáradtan az ősz Henry Garaud. Jeanne
263 I, 11| tartott Henry Garaud. Mióta az Akadémiának is tagja s mióta,
264 I, 11| be boszorkányosan magát az ember. Most nagyon csöndesen
265 I, 11| irni a Nap-király korából. Az új revue számára s a pénzt
266 I, 11| Doe-parfümüzlettől. Amelyet az új regényben kétszer említ
267 I, 11| vidéki lapot pöröltettem az ügyvédünkkel az elorzott
268 I, 11| pöröltettem az ügyvédünkkel az elorzott versért. A Comedie-ben
269 I, 11| hónapban már próbák lesznek az Alkibiadesz-ből. Utoljára
270 I, 11| Nos? ~- Igen, igen, az események. Semmi sincs öt
271 I, 11| Mester: Catulle Quest, az ifjú óriás. Óh, ha-ha, most
272 I, 11| szakítottak vele. No, lakása az lesz már a jövő héten. Akkor
273 I, 11| nekem, hogy verset kért tőle az új revue. Tőle is. ~- Persze,
274 I, 11| büszke legény. Ma láttam az utcán. Bizonyisten látszik
275 I, 11| A gazember. ~- Csinált az furcsábbakat is már, Mester.
276 I, 11| és letette a tollat. Ez az ember az ő dicsőséges öregségét
277 I, 11| letette a tollat. Ez az ember az ő dicsőséges öregségét jön
278 I, 11| öregségét jön meghiusítani. Ez az ember azt csinálja, amit
279 I, 11| Csupa kibirás, kibirkózás az egész élete, minden sikere.
280 I, 11| Wagramért, Napoleonért. Óh, az a Catulle Quest, a gazember.
281 I, 11| jönnek csöndesen lefelé az arcán s Henry Garaud nagy
282 II, 1 | Drezdából vagy Berlinből lopta-e az ő fekete Orfeuszát, ma már
283 II, 1 | Udvarnoki Singó Berci. Monacoban az embereknek más dolguk van
284 II, 1 | Bercit őrizte is veszettül az asszony. Fáradtan, szomorúan
285 II, 1 | együgyű nagy kétségekkel az arcán, nagyon furcsa volt
286 II, 1 | Brüsszelben s Londonban is már. Az se lehetetlen, hogy a grófné
287 II, 1 | Pratek Camilla-Georgina, az apjának három sörgyára volt
288 II, 1 | kellett, a szivarjait is az asszony vásárolta. ~* ~Nagy-Karácsony
289 II, 1 | volt szép, új ezresekkel. Az aranyakat zsebeibe süllyesztette
290 II, 1 | nyer s Berci úgy nézett az oroszra mint ifjú primás
291 II, 1 | csöndesen, óvatosan, ahogyan az egy szőke, harmincéves,
292 II, 1 | összesen két gyűrűje van s az egyik is gyanús, követlen
293 II, 1 | világot, amelybe került, az asszonyt, aki őt ellopta
294 II, 1 | cigány) játszottak megint. Az asszony megengedte, hogy
295 II, 1 | szerint. A lócsiszár játszott az ő asztaluknál is, össze-vissza
296 II, 1 | kérve öt-hat nőcske kísérte az oroszt, Camilla-Georgina
297 II, 1 | szíveskednék idefigyelni az én játékomra és az én arcomra
298 II, 1 | idefigyelni az én játékomra és az én arcomra is, olykor-olykor. ~
299 II, 1 | gyűlölő pillantással válaszolt az asszonynak, akit pedig szeretett
300 II, 1 | csak azt érezte, hogy ez az asszony megmutatta neki
301 II, 1 | asszony megmutatta neki az életet csak azért, hogy
302 II, 1 | dühöngött a cigány. És az asszony, ez az asszony,
303 II, 1 | cigány. És az asszony, ez az asszony, ez a tolvaj grófné,
304 II, 1 | frank, kié ez? ~A pénzt az orosz tette a két nyerő
305 II, 1 | tette a két nyerő számra, de az orosz egy másik asztalnál
306 II, 1 | senki se jelentkezett s az orosz késett, nem is jön
307 II, 1 | már. Neki, a cigánynak, az ő grófnéja nem ad pénzt,
308 II, 1 | Tizenhárom-tizennégy, az enyém, én raktam rá, kérem
309 II, 1 | sokáig a parkban s Berci volt az erősebb, ő szólalt meg: ~-
310 II, 1 | te úgy bántál velem, mint az inassal. Láttad az oroszt,
311 II, 1 | mint az inassal. Láttad az oroszt, mennyi gyűrűje van,
312 II, 1 | Három üveg pezsgőt kért az estebédhez s pénzét csörgetve
313 II, 1 | pénzét csörgetve nézett az asszonyra. ~Az asszony visszanézett
314 II, 1 | csörgetve nézett az asszonyra. ~Az asszony visszanézett Bercire,
315 II, 1 | Éjfél körül, amikor az asszony már csókolódzni
316 II, 1 | kijelentette: ~- Én annak az orosznak a gyűrűit akarom,
317 II, 1 | azokat a gyűrűket akarom. ~Az asszony, a nagyon szőke,
318 II, 1 | hoztál el ide. Igenis te vagy az oka mindennek, te vagy,
319 II, 1 | mindennek, te vagy, te vagy az oka. Én látom, hogy nálamnál
320 II, 1 | gyűrűjük van, amennyi csak az ujjukra fér. Az asszonyok
321 II, 1 | amennyi csak az ujjukra fér. Az asszonyok szaladnak utána,
322 II, 1 | Itt lakik a szomszédban, az ajtó nincs bezárva, a gyűrűket
323 II, 1 | cigarettára gyújtott s várta az asszonyt. Nem sokalta az
324 II, 1 | az asszonyt. Nem sokalta az időt, ami közben eltelt,
325 II, 1 | Hogy lám, ő lopni küldte az asszonyt, egy grófnét, s
326 II, 1 | mert ő akarta. S ő ennek az asszonynak volt tehetetlen,
327 II, 1 | Roppantul tetszett neki az új helyzet és dolog: ilyenek
328 II, 1 | Hozta a gyűrűket, letette az asztalra s ő elnyúlt egy
329 II, 1 | gyönyörködött bennük, magában, az életben, az asszonyban.
330 II, 1 | bennük, magában, az életben, az asszonyban. S azután a pamlaghoz
331 II, 1 | megcsókolta sokszor-sokszor az asszonyt. Már nem tudták,
332 II, 1 | egyetlen, te szép. ~Ezúttal már az erkölcseik közösültek, de
333 II, 2 | nagy öröm a leánygyermek s az iskolában a fiúk a nénjeikkel
334 II, 2 | Zenóbia csizmái fölnyitották az emberek szemét. Megtanulták,
335 II, 2 | még csak ennyi becsülete az erkölcsnek. A leányok már
336 II, 2 | régen megszokták sorsukat. Az ő számukra a leányok nebántsvirágok.
337 II, 2 | falura a visszatérő leányok. Az emberek új dolgokról értesültek.
338 II, 2 | új dolgokról értesültek. Az életet új szempontokból
339 II, 2 | Maros tájára. Zenóbia s az óta a bizonyos kis csizma
340 II, 2 | A vén asszony szívében az a büszke nyugalom fészkelhetett,
341 II, 2 | láthatja viszont. Mária volt az ő legszebb unokája. Mária
342 II, 2 | Sírt a Mária nagyanyja, az anyja s a nőrokonok. A férfiak
343 II, 2 | elterjedt a faluban. Jöttek az asszonyok s szívére beszéltek
344 II, 2 | győzött. Azután elköltözött az ura viskójába. Esküvőjükre
345 II, 2 | megvetéssel gyászolt a falu. ~Az esküvő éjszakáján pedig
346 II, 2 | faluja átkot küldött utánuk. Az átok fogott. Kis fia született
347 II, 3 | JULCSA, SŐT JULIETTE. ~Az Éjszakában bolyongtunk Péter
348 II, 3 | hűségről beszél nekem. Az én istenem áldja meg a maga
349 II, 3 | Erkölcstelen történetet az ember csak zárójelekkel
350 II, 3 | üveg-pezsgőjét s elszaladtam az orfeumból. Julcsa, sőt Juliette,
351 II, 3 | Közben pedig majd megdögöltem az ifjú Róthnéért. Róthnénak
352 II, 3 | ifjú Róthnéért. Róthnénak az ura ügyvéd volt s válópörökben
353 II, 3 | reám véletlenül: Róth is az orfeumba járt. ~Utálatos
354 II, 3 | Juliette szállodában lakott. Az én nótámat húzták a cigányok.
355 II, 3 | Hiszen rettenetesen utálatos az ura, Róth. Tegnap nekem
356 II, 3 | bolond? ~Én sírva adtam az őszinte választ: ~- Nem
357 II, 3 | választ: ~- Nem akar engem az az asszony. Azt mondja,
358 II, 3 | választ: ~- Nem akar engem az az asszony. Azt mondja, hogy
359 II, 3 | asszony. Azt mondja, hogy fél az urától. Az ura hűséges kutyája
360 II, 3 | mondja, hogy fél az urától. Az ura hűséges kutyája neki.
361 II, 3 | neki. És nincs lelke, hogy az urát megcsalja. ~Éltünk
362 II, 3 | leányarcot csak álmában lát az ember. De csak egy percig.
363 II, 3 | arccal jött a Róth asztalától az enyémhez. Megcsókolt, megcsókolt:
364 II, 3 | szeretek bárkit, mint téged. Az isten áldjon meg, Endre. ~
365 II, 3 | Sok találkozásom volt már az asszonnyal. De hűségesebb
366 III, 1 | titka mélyen szokott feküdni az időben s régen elmúlott,
367 III, 1 | ez a nagy gyűlölet, mert az előkelő tanító hölgyek és
368 III, 1 | grófkisasszonyok sok mindent beszéltek. Az egyik borzongva mondotta
369 III, 1 | Zsolt nem tudja lebírni ezt az árnyat. Az egyik fia, a
370 III, 1 | tudja lebírni ezt az árnyat. Az egyik fia, a huszártiszt,
371 III, 1 | elpusztult valahol Afrikában, az idegenlégióban. A másik
372 III, 1 | a leányoddal nem bírsz. Az bárónő lesz s legalább is
373 III, 1 | is hercegnek a felesége. Az okos, gőgös, nagyszerű teremtés.
374 III, 1 | gőgös, nagyszerű teremtés. Az: Gutberger. Bizonyosan lenézi
375 III, 1 | mágnás-leányok közt. A legfiatalabb ő az egész illatos nyájban. Hiszen
376 III, 1 | sem. ~Büszke és elvonult. Az újabb levelek így szóltak
377 III, 1 | hitvány asszonyárnyat, a ki az anyja volt, míg árny nem
378 III, 1 | volt a három év, a mely az előkelő bécsi palotában
379 III, 1 | jött egy igen lármás május. Az illatos leánykákat gyakorta
380 III, 1 | Talán itt látták meg egyszer az illatos leánykák mosolygó,
381 III, 1 | újra és másutt találkoztak az olasszal. Valami külvárosi
382 III, 1 | s a napfényt erőltette. Az arca fájdalmas volt. A kis
383 III, 1 | Ekkoriban nyitottak voltak az ablakok a leányok hálószobáin.
384 III, 1 | mindenütt. Kleopátra fölkelt az ágyából. A sötétben felöltözött.
385 III, 1 | című rongyos papircsomót. Az illat, a késő tavaszéji
386 III, 1 | a földszinten. Leugrott az ablakon. Két méter volt:
387 III, 1 | ordíthatott talán álmában. Ez az óra volt az, a melyben nyíri
388 III, 1 | álmában. Ez az óra volt az, a melyben nyíri Gutberger
389 III, 1 | forró karokkal rohant ki az olasz csavargó, a nagyon
390 III, 1 | lelketlen napfény vászna mellé, az egyágyas, nyomoruságos zúgba... ~ ~
391 III, 2 | életem elől, talán egy kicsit az élet elől és itt, ok nélkül,
392 III, 2 | csöndes, külvárosi utcán, túl az aszfalton, a lármán, a divatos
393 III, 2 | vizsgálgattam: kicsoda ez az ember, honnan jön, múlt
394 III, 2 | sokára emlékeztem vissza az én barátomra, a ki sohase
395 III, 2 | gróf szegény gróf vala s az egész város, talán az egész
396 III, 2 | s az egész város, talán az egész ország tudta, hogy
397 III, 2 | sejtettem hogy most már vége az én szép, fájdalmas, milanói
398 III, 2 | Nápolyt. Seholse sikerült az a terve, mit mindenüvé magával
399 III, 2 | káromkodva csodálkozik, ha az ügyek nem sikerülnek és
400 III, 2 | csakugyan azt hiszi, hogy eljön az a nő, a ki önt talpra fogja
401 III, 2 | de én szamár voltam, mert az én szép nevemmel ajándékoztam
402 III, 2 | dühvel adta meg a választ. ~- Az én egyik ősöm Csák Máté
403 III, 2 | többször alázta meg magát az osztrák-magyar konzulnál,
404 III, 2 | most már végre megtaláltam az igazi asszonyt, az igazit,
405 III, 2 | megtaláltam az igazi asszonyt, az igazit, hallja. Egyszerű
406 III, 2 | gazdag lakoma, a kocsi, az uraskodás önmagáért, a könyv,
407 III, 2 | a kép és sok más egyéb. Az ördög tudja miért, én hamarabb
408 III, 2 | rájöttem, mint más, hogy ne az asszonnyal és az asszony
409 III, 2 | hogy ne az asszonnyal és az asszony által kergesse az
410 III, 2 | az asszony által kergesse az ember a maga vágyait. Az
411 III, 2 | az ember a maga vágyait. Az asszony önmagában is kész
412 III, 2 | öl minket, vagy mi őt. Én az asszony elől menekülök,
413 III, 2 | asszony elől menekülök, ön az asszonyt kereste, találkoztunk
414 III, 2 | hurcolt, sujtott bennünket az élet, mintha csak most kezdené.
415 III, 2 | tulajdonosnő férje, a ki az osztrák császárnál is gyakran
416 III, 2 | nem fogja sokáig bírni ezt az állapotot. Van kosztja,
417 III, 2 | esett a szívemre sehogyan az egész dolog, sőt bosszantott,
418 III, 2 | bosszantott, hogy engem az én elvonultságomban így
419 III, 2 | vissza akartam menni ahhoz az asszonyhoz, a ki miatt bujdostam.
420 III, 2 | miért kellett nekem ezzel az emberrel találkoznom? Hát
421 III, 2 | potyognak a riasztó példák az ember elébe, mint Shakespeare
422 III, 2 | Shakespeare fantáziájában az idegen csillagok lakói?
423 III, 2 | nyugodtan jelentette ki, hogy az örökös börtön igen jó hely
424 III, 3 | fogatlan asszonyok is. Deliek az öreg, ravasz arcú férfiak.
425 III, 3 | nevetéseket sohse hallott. Az ő tréfáik, csodálkozásaik,
426 III, 3 | tréfáik, csodálkozásaik, az ő kandiságuk. Ilyen kedveset,
427 III, 3 | gyermekeket is megrontotta Páris. Az öregek szóval és veréssel
428 III, 3 | fehéreket, a kik esténként az ő látásukra csődültünk.
429 III, 3 | pénzünket elvette. Különösen az asszonyokra, a lengő, könnyű
430 III, 3 | és parfümösökre. ~Pedig az asszonyok egyszerre rácsaptak
431 III, 3 | akart elbújni a tömegben. Az asszonyok a nyomába voltak.
432 III, 3 | úgy néztek a fiúra, hogy az reszketett. Abd-El-Kader
433 III, 3 | Herkules. S mégis ő volt talán az egyetlen gyermek már itt.
434 III, 3 | vissza. Már akkor nagy volt az aggodalom a sátrak alatt.
435 III, 3 | torkaszakadtából magyarázott az ő nyelvükön valamit. Abd-El-Kader
436 III, 3 | hogy vajjon eljönnek-e az asszonyok. Félt tőlük és
437 III, 3 | legokosabb fiú. Vagy Keiront, az édes kis leányt. Vagy Aishát,
438 III, 3 | érezte, hogy ezek a szebbek. Az ő vérei, ezek a lusta, barna
439 III, 3 | megkerült. Rendőrök lelték meg az utcán. Keveset beszélt franciául,
440 III, 3 | végtelen szomorúsággal ődöngött az utcán. Mikor elfáradt, leült
441 III, 3 | meg a rendőrök s vitték az ő párisi falujába. Mert
442 III, 3 | szabad neki hazamenni, vissza az országába. ~Hiába becézte
443 III, 3 | vitték el s hogy került az utcára. S Abd-El-Kader nem
444 III, 3 | várt. Ugy, ahogy otthon, az ő forró hazájában, eltikkadt
445 III, 3 | bestiák várnak. ~S talán éppen az utolsó estén történt az
446 III, 3 | az utolsó estén történt az a szörnyű riadalom. Eljött
447 III, 3 | szörnyű riadalom. Eljött az, akit a szegény, meggyalázott,
448 III, 3 | megzavarodott Abd-El-Kader várt. Az ideges kacagásáról ismerte
449 III, 3 | Marcangoló fogain, arcán, ruháján az asszony vére. És táncolt
450 III, 4 | KÉT TANÁR ÚR. ~Az északi fény mintha halványabb
451 III, 4 | bírta volna már tovább. Az Obi mellett a mocsarak minden
452 III, 4 | a mocsarak minden mérge az ő gyönge kis testébe pólyálta
453 III, 4 | testébe pólyálta magát. Az első finn állomáson mégis
454 III, 4 | mégis úgy érezte, hogy most az új Caesar jött haza. Szinte
455 III, 4 | De két levél várta csak. Az egyik Helsingforsból jött
456 III, 4 | bizonyosan azokból a ládákból. Az úton pedig százszor fölmondogatta
457 III, 4 | keskeny cella homályos. Az ablak erős, nagy, jó, de
458 III, 4 | Dr. Suoho fölnézett az ablakra. Künn már sötét
459 III, 4 | tanár úr kérdezte: ~- Kicsi az a város? ~- Kicsi. ~- Hogy
460 III, 4 | de nagyon szeretem ezt az én kis kegyetlen, fagyos
461 III, 4 | őstüzü, elfogyaszthatatlan... Az én népem... ~- Az enyém
462 III, 4 | elfogyaszthatatlan... Az én népem... ~- Az enyém is, - sóhajtotta a
463 III, 4 | egyetemi magántanár? ~- Az vagyok. Ennyire már tartunk.
464 III, 4 | kenyeremet. Úgy mennék már. De az orvosok még vagy három hétig
465 III, 4 | hazulról. Lángolni készül az ország. Most újra az élő
466 III, 4 | készül az ország. Most újra az élő szándék vad áramlása
467 III, 4 | vad áramlása csapott ki az én népemből. Ilyenkor még
468 III, 4 | még kevesebb szükség van az olyan emberekre, mint én.
469 III, 4 | beleszületni egy kicsi népbe. Az ember sokat szenved legalább,
470 III, 4 | venni, mint élte ki magát az ember. Ugy-e, igaz. ~Suoho
471 III, 4 | küldje el. Én is elküldöm az enyémet. Írja meg, nem változik-e
472 III, 4 | alakját. Lámpák is estek az útba. Suoho tanár úr megállott
473 III, 4 | Aztán a kórházi ember jutott az eszébe, aki csaknem olyan
474 III, 4 | tervekkel s aki úgy áhitozik az ő népe után, melynek pedig
475 III, 4 | pedig más a lelke, mint az övé. Mikéntha az ő népének
476 III, 4 | lelke, mint az övé. Mikéntha az ő népének is más lelke volna.
477 III, 4 | dolgozni. Hogy bámul majd az egész német katedrális világ
478 III, 4 | egész német katedrális világ az új nagy dolgokon, miket
479 III, 4 | dolgokon, miket ő hozott, az egyszerű kis finn ember
480 III, 4 | egyszerű kis finn ember az Obi mellől, az északi fény,
481 III, 4 | finn ember az Obi mellől, az északi fény, a fagy, a sötétség,
482 III, 5 | AZ IDEGEN FIÚ. ~Hol csörgő
483 III, 5 | mely kegyetlen és fukar az ő csodálatos, remek testű
484 III, 5 | minden majom? Férjhez menjünk az ismert derék iparoshoz?
485 III, 5 | keserűséggel jöttek Budapestre. Az anyád hét vármegyében hires
486 III, 5 | fülkéjében. Kinézegetett az ablakon. Fehér kezével homlokát,
487 III, 5 | És nem hozhatom én haza az ifjúságomat? Hazahozom.
488 III, 5 | szíve s nem könnyen tüzel az arca. Talán meg is halna
489 III, 5 | áldott és sújtott engem az élet.) ~És halogatta egyre
490 III, 5 | gyerek asszonya számára. Az ügyvéd pedig irta gyakorta: ~-
491 III, 5 | Félek arra menni. Megölne az út. Várok még egy tavaszt.
492 III, 5 | tavaszt. És elmegyek érte. Az én áldott átkomért. Addig
493 III, 5 | áldott átkomért. Addig nőjjön az ő pénze. Az övé. Neki kell.
494 III, 5 | Addig nőjjön az ő pénze. Az övé. Neki kell. Neki gyűjtöm.
495 III, 5 | virággal ékes kertü villában, az anyai sóvárgásnak nagy betege
496 III, 5 | komornának: ~- Aimée, vigyázzon az asszonyára. Ha nem történik
497 III, 5 | Sikoltva rogyott össze. De az alélás percében tűzszerű
498 III, 5 | megálljon verésében a szíve. ~Az a végzés, mely bizonyos
499 III, 5 | csak két hónapig lehet az enyém az én fiam. Milyen
500 III, 5 | két hónapig lehet az enyém az én fiam. Milyen másként
1-500 | 501-1000 | 1001-1021 |