Kötet, Rész
1 I, 3| hervadt volt ez estéken a fiú. Szemben ült velem s köhögés
2 I, 4| Török, hiszen ez becsületes fiú. Hát nem sejti ez a Török,
3 I, 5| volna az ő fiatalsága. A fiú nem állott kötélnek. Kacagott
4 I, 7| rakoncátlan, rosszúl mosdatott fiú. Piroska, Piroska, mégis
5 I, 7| Egymás kezét fogó két kis fiú megy elöl: három-négy évesek.
6 III, 1| idegenlégióban. A másik fiú még rettenetesebben járt.
7 III, 2| multu, vásott, de derék fiú volt. Nekem elmondta, hogy
8 III, 3| hallgatott a szegény, szép fiú: Abd-El-Kadernek hívták.
9 III, 3| Abdalaht, aki a legokosabb fiú. Vagy Keiront, az édes kis
10 III, 5| AZ IDEGEN FIÚ. ~Hol csörgő szánokkal jönnek
11 III, 5| itt. De aztán belenézett a fiú szemeibe. Csodálatosan az
12 III, 5| Az anyád jött érted. ~A fiú, a félvad kölyök megijedt
13 III, 5| Csak megcsókolhatná. De a fiú már csapdosott a piszkos
14 IV, 1| tanár úr megilletődött. A fiú apja neki osztályos diáktársa
15 IV, 1| nagybirtokos, vig, léha, okos fiú. Őt, Muskétás tanár urat,
16 IV, 1| legalább öt-hat esztendeig. ~A fiú, az elegáns, széparcú fiú,
17 IV, 1| fiú, az elegáns, széparcú fiú, életvágyó, nagy szemével
18 IV, 1| dalát hallgatta volna a fiú száján: ~- Nem, nem, de
19 IV, 1| csomókkal. Milyen boldog ez a fiú - mormogta s világosan látta,
20 IV, 2| gyalázatos az élet, ez a fiú az én fiam volna, így is
21 IV, 2| sziszegte Judit - s ő okos fiú, aki csak okos leányt szerethet. ~
22 IV, 3| HÁROM SZEGÉNY KIS FIÚ. ~(Viktor, azaz Viki nyolc
23 IV, 3| se járhat. Szóval a három fiú együtt s egyedül, azaz hármasan
24 IV, 5| kényes, egyetlen, elkapatott fiú már tudta, miért ájult el
25 IV, 5| egy normális kilenc éves fiú. ~De az esküvő után valamivel,
26 IV, 6| azért haragudott, mert a fiú behunyta a szemét. Így hallgatta
27 IV, 6| fenyegető fahangon néha a fiú a leánynak. ~Kicsi, úrias,
28 IV, 6| megtébolyította Terkát. És a Lajos fiú az utolsó hónapokban csak
29 IV, 6| értelmes, komoly logikás fiú, hogy őt veszedelem fenyegeti.
30 IV, 6| kell menni, - vélte a Lajos fiú, amikor az inasságból fölszabadult, -
31 IV, 6| még nyugtalanabbul a Lajos fiú. ~- Ne menj, fiacskám, keress
32 IV, 6| a nők. ~S azután a Lajos fiú egyedül maradt, egyedül
33 IV, 6| csináljon, mert szegény, különös fiú volt ő, gyönge értelmü,
34 IV, 6| megzavarodottan a Lajos fiú, hogy anyát és asszonyt
35 IV, 6| leányos, szegény kis Lajos fiú. Ugy-ugy érezte, mint soha
36 IV, 6| félig halottan a Lajos fiú, szomjasan, szerelmesen
37 IV, 6| mártir lenni és a Lajos fiú nekiindult a Farkas-hátnak,
38 IV, 8| küldeni a fiának Bécsbe. A fiú Bécsben élt, úrfi volt a
39 IV, 8| Péter bácsi vállát. ~- No fiú, hát mi lesz belőlünk, ügyvéd,
40 IV, 8| elvitték a lovakat! ~Apa és fiú felriadtak s ugyanekkor
|