Kötet, Rész
1 I, 1 | bennünket vidám zúgással. Mi szerelmünket elvisszük Párisba.
2 I, 2 | olyan bőrű embereknek, mint mi. Hiába melegszem. Különben
3 I, 2 | egy asszonyra, valamire, a mi messze van tőle mindig.
4 I, 3 | Minden percben eszembe jut: mi van a másikkal? ~Hogy ki
5 I, 3 | Ottónak hívják a másikat. Mi van vele? Hol lehet most
6 I, 3 | Ezek a kontárok növelik a mi fátumunkat. Az életet szomjúhozni
7 I, 4 | Mindezek így lévén, mit akarunk mi? Ámító művész-pártolások
8 I, 4 | hazug magyar kultúrában mi annyiak vagyunk, mint a
9 I, 4 | művész-feleségeket. És mivel mi művészek vagyunk és nekünk
10 I, 4 | nekünk élnünk kell, tehát mi nőül vesszük az urak volt
11 I, 4 | leány, most mindennap a mi dolgunkban fárad. Annyi
12 I, 11| erről álmodott valamikor. Mi történt vele? Gyáva volt,
13 II, 1 | szőkesége: ~- De loptál s mi lesz abból, ha kiderül,
14 II, 3 | Róthnét. Hiszen jól teszed. De mi a fenének vagyok én olyan
15 III, 2 | jött a gondolkodáshoz és a mi a világon a leghaszontalanabb:
16 III, 2 | vagy ő öl minket, vagy mi őt. Én az asszony elől menekülök,
17 III, 3 | lelkük poklosságot kapott a mi híres civilizációnktól. ~
18 III, 6 | Azért romlik ebben a mi falunkban minden, mert nem
19 III, 6 | szemekkel ujságolták: ~- Ezek a mi harangjaink, a református
20 III, 8 | hogy csók és vihar az élet. Mi másért is menekültek volna
21 III, 8 | Bánatosan sietek s elmondom, mi történt. ~Egy alkonyaton
22 IV, 4 | Látja - mondta Teci - mi itt, Párisban az apánk s
23 IV, 4 | itt Párisban, mint a tánc. Mi nem tudunk jól táncolni,
24 IV, 4 | Juci, az az én vérem, a mi vérünk, nem az anyjáé. ~
25 IV, 4 | Tecire. ~- Ez az én vérem, a mi vérünk, - és ismét megcsókolta
26 IV, 4 | megcsókolta Jucit - ez a mi vérünk. ~És én elmondjam-e
27 IV, 5 | vágott egy új fájdalom: mi lesz ebből a fiúból, ha
28 IV, 8 | Szilágyságban kellett tölteni s mi elhatároztuk, hogy meghálunk
29 IV, 8 | bácsi vállát. ~- No fiú, hát mi lesz belőlünk, ügyvéd, pap,
30 IV, 8 | jóéjszakát kivánt, mintha mi sem történt volna s korán
31 IV, 9 | barátunk írta meg, hogy a mi Domynkat mintha egy Ördög
32 IV, 10| Marcellám, én régi asszonyom, mi tudjuk legjobban, mi ketten,
33 IV, 10| asszonyom, mi tudjuk legjobban, mi ketten, hogy sohase az ember
34 IV, 10| maga nagyon, erősen, hogy mi a gyermek? A gyermek igazolása
|