Kötet, Rész
1 I, 3| vidáman tudtam, hogy jön a Halál. ~Ottó pontos volt s pontos
2 I, 3| leselkedik az emberre a Halál? Hát a te más életed sem
3 I, 7| A HALÁL KIS NÉGYES FOGATJA. ~Magyar
4 I, 7| Magyar fiatal ember volt a Halál halvány és bús arcú kocsisa.
5 I, 7| kocsisa. Fölfogadta őt a Halál, de keze alá nem adott lovakat;
6 I, 7| égette e kocsisa homlokára a Halál. Látta, aki akarta, e szörnyűséges
7 I, 7| szörnyűséges szignumot. A Halál kocsisa egyelőre a levegőt
8 I, 7| ostorával. ~Történt, hogy a Halál kocsisa elindult egyszer
9 I, 7| Nagy útat kellett tennie a Halál kocsisának. Csalogatta,
10 I, 7| illatait a virágos mult. A Halál kocsisa legényesen suhogtatta
11 I, 7| tavasz kacagott, mikor a Halál kocsisa elindult. Mikorra
12 I, 7| nyomát?) Így sóhajtozott a Halál kocsisa. Férfiú volt ő is.
13 I, 7| kereste az első nyomot a Halál kocsisa. Itt nyilott neki
14 I, 7| csókok okából rejtőzött a Halál kocsisa, különben pedig
15 I, 7| Gizellával játszogatott a Halál kocsisa. ~(Hol vannak a
16 I, 7| visszavágyott Budapestre a Halál kocsisa. ~De aztán mégis
17 I, 7| Csapkodott ostorával a Halál kocsisa. Gyi, testetlen
18 I, 7| csókokba merészkedtek a Halál kocsisával. Már majdnem
19 I, 7| összeszedelőzködtek volna s ő előle, a Halál kocsisa elől, menekülnének.
20 I, 7| nem tud senki semmit. A Halál kocsisa végtelen szomorúság
21 I, 7| asszony az elmult leány. A Halál kocsisa a mult útjain bolyongott
22 I, 7| visszamennem a gazdám, a Halál elé s a könnyű budapesti
23 I, 7| Életet. Érezte, tudta a Halál kocsisa, hogy így van. ~
24 I, 7| Rótta, járta az utcákat a Halál kocsisa, akinek gazdája
25 I, 7| vidáman s rá se néznek a Halál kocsisára. ~A Halál kocsisa
26 I, 7| néznek a Halál kocsisára. ~A Halál kocsisa pedig kacagva megsuhogtatta
27 I, 7| Budapestre, a gazdájához, a Halál kocsisa. ~ ~
28 I, 8| Harminc éves koromban a halál torkából menekülök. Nem
29 III, 7| belőle valami grófi irnok. A halál vidékének látszik e vidék.
30 IV, 5| volt, nagy ember volt, de a halál ellen nem lehet tenni semmit.
31 IV, 6| hózivatar, a Farkas-hát, a halál, az elárvulás. ~- Hát el
32 IV, 6| máskülönben jön a tél és a halál, jön a szakállas ember. ~
|