Kötet, Rész
1 I, 9| LŐRINC ÉS A NÓTA. ~Lőrinc az éjszaka
2 I, 9| LŐRINC ÉS A NÓTA. ~Lőrinc az éjszaka embere volt születésénél
3 I, 9| kiváló borokat termett. Lőrinc apja már ifjan nagyon szerette
4 I, 9| felé vetődnek az emberek. Lőrinc sorsa úgy követelte, hogy
5 I, 9| sorsa úgy követelte, hogy Lőrinc Budapestre kerüljön. Lőrinc
6 I, 9| Lőrinc Budapestre kerüljön. Lőrinc pedig magával hozta a bornak
7 I, 9| a lelki hajlandóság is. Lőrinc Budapesten elszokott az
8 I, 9| borokkal barátkozott meg Lőrinc ínye. A nótákból pedig azokat
9 I, 9| pedig azokat szerette meg Lőrinc, amelyek szegény idegeit
10 I, 9| Tivornya-helyeken töltötte éjszakáját Lőrinc. Gyönyörűséget okoztak neki
11 I, 9| Helyébe állott a nappalnak Lőrinc számára a sokkal barátságosabb
12 I, 9| szorgos és félelmes élete. ~Lőrinc tehát eljegyezte magát az
13 I, 9| minden érzékével élvezett Lőrinc. Izét, jó izét érezte az
14 I, 9| Már öt, már hat óra volt: Lőrinc ült és dúdolt. A furcsa
15 I, 9| tudta szedni tőle az álmot. Lőrinc néha odakiabált a táncos
16 I, 9| Mindez sok hajat letörült a Lőrinc fejéről. Arcát is eléggé
17 I, 9| elégedetlenkedett is magával Lőrinc. De éjszakára elhányt minden
18 I, 9| önvádat. Inai megacélosodtak s Lőrinc úgy loholt a tivornya-helyekre,
19 I, 9| hangulatai és álmai. ~Ám Lőrinc nem tartozott a dúsak közé,
20 I, 9| a helyzetet ragadta meg Lőrinc ellen. Pontban tíz órakor
21 I, 9| szomszédban a zongora. ~Lőrinc aránylag elég eszmélkedő
22 I, 9| órával előbb feküdt le csak Lőrinc. És az éjszaka emberének
23 I, 9| gyötrelem álomból riadni. ~Lőrinc érdeklődött s megtudta,
24 I, 9| mámorral pihentette le magát Lőrinc. Ám jött a zongoramester
25 I, 9| csomót hozok. ~Ekkor már Lőrinc iszonyú mennyiségű brómokat
26 I, 9| Még tíz óra sem volt s Lőrinc nyolc órakor dőlt ágyába. ~
27 I, 9| mondani, Berta kisasszony. ~Lőrinc levegő után kapott, mint
28 I, 9| hallgatózott egy kicsit Lőrinc. A nagyon fiatal Berta kisasszony
29 I, 9| lármával megszólalt a zongora. Lőrinc kétségbeesve meresztette
|