1-500 | 501-1000 | 1001-1021
Kötet, Rész
501 III, 5 | okos. De nem tud semmit az ő szegény, öregvő, kis asszonyanyja
502 III, 5 | együtt élünk. És ő lesz az én életem győzedelme.) ~
503 III, 5 | minden úgy volt, mint régen. Az illatos szeparék kapták
504 III, 5 | szeparék kapták s megint kérték az új, vidám leányokat. A csörgő
505 III, 5 | szépleányok között. Boriska az ügyvédjét kereste. Meghalt
506 III, 5 | Boriskának csak most jutott az eszébe, hogy nem tud oroszul.
507 III, 5 | szót elfelejtette. ~Szólt az asszonyhoz minden más nyelven.
508 III, 5 | utána. Egy kicsi marhaólig. Az ólban egy nagy szőrsapkás,
509 III, 5 | bocskorcsizmás csöpp legény villázta az almot. ~A muzsikné előhúzta
510 III, 5 | fiú szemeibe. Csodálatosan az ő szemei. Erős, pompás,
511 III, 5 | Gáborom. Édes, kis fiam. Az anyád jött érted. ~A fiú,
512 III, 5 | És már két hónapja sincs az életből. Csak megcsókolhatná.
513 III, 5 | a halott, cifra asszony az istállóban. Az ajka volt
514 III, 5 | cifra asszony az istállóban. Az ajka volt nagyon csodálatos.
515 III, 6 | AZ ÚJ HARANGOK. ~Az öreg Kocsis
516 III, 6 | AZ ÚJ HARANGOK. ~Az öreg Kocsis Máté halálát
517 III, 6 | pedig bizonyos volt, hogy az öregnek már kámpec. Egyáltalában
518 III, 6 | már kámpec. Egyáltalában az egész kis falu zavarodott
519 III, 6 | újtól, csodától várandós. Az emberek nem tudtak egyenes
520 III, 6 | döccenőn fölborulhattak az együgyű, szegény, árva kis
521 III, 6 | nagyon erkölcsös asszonyok. Az emberek, a falusi emberek,
522 III, 6 | akiknek csak télen jut idejük az emlékezésre, most májusban
523 III, 6 | harang hangját a szél, hogy az ötödik házban sem hallották.
524 III, 6 | hogy ez titok maradjon az első, szép, váratlan harangkondulásig. ~
525 III, 6 | hozták be a vasúti állomásról az új harangokat. Éjszakára
526 III, 6 | ez nem volt rendkívüli s az emberek nekimentek a napnak,
527 III, 6 | napnak, úgy mint tegnap. Az öreg Kocsis Máté éppen nyolcadszor
528 III, 6 | cselekedni s változtatni az életén. ~Az összeesküvők
529 III, 6 | változtatni az életén. ~Az összeesküvők pedig úgy határozták
530 III, 6 | este hét órakor meghuzatják az új harangokat. ~* ~Este
531 III, 6 | órakor megálltak félpercre az órák és a szívek a falúban.
532 III, 6 | nyargaltak be a faluba, mintha az ég muzsikált volna, a házakból
533 III, 6 | akinek csak lába volt s az öregek sírtak, hogy itt
534 III, 6 | amíg a megértés szétáradt, az emberek boldogan fogták
535 III, 6 | féltízkor mégegyszer meghúzták az új harangokat. Kocsis Máté
536 III, 6 | szép harangok fognak szólni az én temetésemen." S a kis
537 III, 7 | bolyongott. Huszezer holdas volt az országa Vadág körül. Fehér
538 III, 7 | magyarok is laktak Vadágon. Az Alföld menekültjei. Dohányt
539 III, 7 | Rongyosak és sápadtak, mint az oláhok. Félnek a bátor gondolattól
540 III, 7 | Együgyü emberlakóit letarolja az év a kastély számára. Buja
541 III, 7 | mezőn úgy verejtékeznek itt az emberek, mintha valami szomorú
542 III, 7 | csendes volt a gróf országa. Az ökröknek szabad volt bőgniök.
543 III, 7 | búghattak késő őszig. Csak az emberlárma volt tilos. És
544 III, 7 | ősszel mindig fölzendült az ország. Úri társaságban
545 III, 7 | megszinesedett a vidék. Az álmos, rongyos, petyhüdt
546 III, 7 | Ezekben még megőrződött az Alföld ereje és melege.
547 III, 7 | óta így volt ez szokásban. Az urak mulatságára berendelték
548 III, 7 | oláh leányokat rendeltek az urak. De ma már nem kellenek
549 III, 7 | De ma már nem kellenek az oláh leányok. Egyre silányabbak
550 III, 7 | rossz gyomruakká tette őket az inséges táplálkozás. ~Legények
551 III, 7 | magyar harag feszítette az oldalukat. Mintha valami
552 III, 7 | szállta volna meg őket. ~Hogy az urak elragadják sok estére
553 III, 7 | urak elragadják sok estére az ő leányaikat, régen fájt
554 III, 7 | tisztán kiformálódni lelkükben az ő érzett nagy igazuk. Hogy
555 III, 7 | született volna, hogy ezek az árnyemberek is nevessenek
556 III, 7 | És Tar Pista volt mégis az egyetlen legény, kinek ökölbe
557 III, 7 | ha ősszel vadászni jöttek az urak s este besorakoztatták
558 III, 7 | rejtett tornácon. Benézett az ablakon. Olyan szobába látott,
559 III, 7 | megrészegített leány, ki az urak tapsa mellett táncolt.
560 III, 7 | felordított. Egyik leány sem volt az övé. Tudta, hogy sohase
561 III, 7 | hogy sohase lesz egyik sem az. És úgy érezte, rongy testébe
562 III, 7 | most ott benn őt gyalázzák. Az ő rongyos, átkozott fajtáját. ~
563 III, 7 | szaladni. Hiába nyitotta az ajtót. A gróf ugrott elébe
564 III, 7 | zárva. ~Tar Pista lebukott az ablaknál s négykézláb iparkodott
565 III, 7 | lépcsőn s nyitva találta az ajtót. Pár perc alatt a
566 III, 7 | faluba: égett a kastély. ~Az urak s leányok alig tudtak
567 III, 8 | a kék álom szigetét. Ott az Isar partján csodálatos
568 III, 8 | Robinzonjai közül. ~Ez öt ember az ember-sors egy rejtelmes
569 III, 8 | Ama mérgezett alakjaiból az emberi nemnek, kiket általában
570 III, 8 | hogy lényeges már elárulni: az ötnek kettője asszony volt.
571 III, 8 | ötnek kettője asszony volt. Az egyik olyan asszony, kit
572 III, 8 | talán esete is. Elhagyta az urát és azt fogadta: a szerelmet
573 III, 8 | fehér és reszkető leány, az elsőnek rokona. Ez a leány,
574 III, 8 | ez a szűz asszony pedig az ismeretlen szerelem elől
575 III, 8 | gyöngédségét adta minden másiknak az öt ember mindegyike. És
576 III, 8 | soha úgy még el nem aludt az a bestia, ki csókokat fal,
577 III, 8 | bestia, ki csókokat fal, mint az öt ember körében. ~Tavasz
578 III, 8 | Tavasz hozta őket össze: az Isar partján vagy a nagy
579 III, 8 | és megosztották egymással az élet legszentebb, legfinomabb
580 III, 8 | asszony volt a legkékebb az öt ember kék szigetén. Valami
581 III, 8 | lényéből a tisztaságot és az áhitatot. Óh, igazán tiszták
582 III, 8 | durvasága messze kerülte így az öt ember szigetét. Szerették
583 III, 8 | Szerették egymást, miként az újfajta, fehér zenét, a
584 III, 8 | titkos némaságot, avagy az őszi szomorúságot. ~El nem
585 III, 8 | távozó gondolat is elmosná az ő álomszigetüket. És úgy
586 III, 8 | itt kell bevárniok nekik az elmulást, mely nem lesz
587 III, 8 | legendát, hogy csók és vihar az élet. Mi másért is menekültek
588 III, 8 | már nem fogom megtalálni. Az öt ember nyomát is hiába
589 III, 8 | tapasztaltabb és testesebb asszony az egyik férfiúval egyedül
590 III, 8 | veszedelmek a vérre. ~Hallgattak az asszony és a férfiú. Világot
591 III, 8 | kissé már vak alkonyatban az arcaik összeértek. És ha
592 III, 8 | künn vihar indult volna. Az asszony halk sikoltással
593 III, 8 | mégis szokatlanul égett az arcuk. Csodát mondok: azt
594 III, 8 | arcuk. Csodát mondok: azt az egy vigyázatlan, véletlen
595 III, 8 | félelmes, szomorú volt már ez az este is. Fölébredt a múlt
596 III, 8 | vérük lázongott. A férfiak az asszonyok ajkait lesték
597 III, 8 | ajkait lesték egész estén s az asszonyok borzongva hunyták
598 III, 8 | lett volna. Egy éjszaka az egyik férfiú megszökött
599 III, 8 | egyik férfiú megszökött az egyik asszonnyal. A másik
600 III, 8 | megölte a kék álom szigetét. Az Isar partján, békességes
601 III, 9 | reszkető árnyékokat, elszaladt az arcokról az évek különbsége.
602 III, 9 | árnyékokat, elszaladt az arcokról az évek különbsége. Ezek az
603 III, 9 | az évek különbsége. Ezek az emberek, a Tinódi társaság
604 III, 9 | ostromolni meg a sorsot, az eredményt, a dicsőséget,
605 III, 9 | írónak nevezték ki s kiadták az írását. Volt olyan is, aki
606 III, 9 | Tinódi-társaság egyik programmpontja az lett volna, hogy a tagtársak
607 III, 9 | szerencsétlen flótások közé, az első siker után megugrott,
608 III, 9 | muzsája, egy asszony, akit az imádóit-verte átok homályos
609 III, 9 | különféle italokat hordott be az irodalmi összejöveteleken
610 III, 9 | nagyon gyatrán festett, még az öt elnök közül is csak a
611 III, 9 | esemény, mely a védnök, az erdélyi báró titka volt,
612 III, 9 | forradalmi társaság nem szerette az eleveneket, de a halottakért
613 III, 9 | máglyákat is gyújtott. S az erdélyi báró, a védnök ideája
614 III, 9 | különösen tetszett, mert az omnibusz-kocsis egyszerű
615 III, 9 | ha ünnepelni fogják, maga az eset regényes, különös,
616 III, 9 | nagyságos, irodalmi esemény is az, mely kiemeli az elfeledtségből
617 III, 9 | esemény is az, mely kiemeli az elfeledtségből egy régi
618 III, 9 | meghatottabb szavakban vázolta az este jelentőségét. Tizenegy
619 III, 9 | jelentőségét. Tizenegy óra van, az omnibusz-kocsis tizenkét
620 III, 9 | közel van a Harmóniához az omnibusz végállomása. A
621 III, 9 | akik értettek hozzá, inni. Az öreg, a régi pincér nagy
622 III, 9 | Egy óra felé megérkeztek az költő fia és a küldöttség
623 III, 9 | és a küldöttség és zúgott az éljen a kék szobában. A
624 III, 9 | bátor arccal vizsgálta az embereket. Megette az ennivalót,
625 III, 9 | vizsgálta az embereket. Megette az ennivalót, megitta az innivalót,
626 III, 9 | Megette az ennivalót, megitta az innivalót, meghallgatta,
627 III, 9 | ki egy kis szónoklatot s az omnibusz-kocsis türelmesen
628 III, 9 | szemekkel ült, szólalt meg az ünnepelt: ~- Én az apámat
629 III, 9 | szólalt meg az ünnepelt: ~- Én az apámat négyéves koromban
630 III, 9 | ismertem, hamar elpatkolt az öreg. Az édes anyám sokat
631 III, 9 | hamar elpatkolt az öreg. Az édes anyám sokat beszélt
632 III, 9 | róla, többet és mást, mint az urak ma este. Hát én ma
633 III, 9 | szegény édes apámat. Köszönöm az uraknak az ételt és italt
634 III, 9 | apámat. Köszönöm az uraknak az ételt és italt és kivánom,
635 III, 9 | boldogabb emberek, mint az apám. ~A szomszédos külön
636 III, 10| évekig is emlegessenek. ~"Az Úr, akit akkor se szabad
637 III, 10| asszonyát. S hogy lehullott az ő fejének koronája, most
638 III, 10| és forró szeretettel. Óh, az Úr szent, titkos vegyítéssel
639 III, 10| vegyítéssel méri számunkra az életet s az élet adományait,
640 III, 10| méri számunkra az életet s az élet adományait, de hinnünk
641 III, 10| tudós, akire sürgősen vár az ország fővárosában az egyetemi
642 III, 10| vár az ország fővárosában az egyetemi tudomány egyik
643 III, 10| pillanatra már-már dolgozni akart az ő mindig kritikus agya.
644 III, 10| halott koporsója mellett, de az ő szivükbe talán hamarabb
645 III, 10| enyhülés, mint fiukéba. Mert az ő boldogságuk még mindig
646 III, 10| boldogságuk még mindig nagy: az ő vérük, gyermekük ragyogva
647 III, 10| gyermekük ragyogva tört ki az ő homályos, szegényes házukból.
648 III, 10| szegényes házukból. És az ő Sándoruk még éppen hogy
649 III, 10| emberek, ők tudják jól, hogy az Úr ki tudja pótolni, amely
650 III, 10| hiányosságok sorvasztják a szivet. Az idő, mely Istennek legnagyobb
651 III, 10| új virulását. És adni fog az ő fiuknak asszony helyett
652 III, 10| szinte himnuszi lett, amikor az új élethez, az új, dicső
653 III, 10| lett, amikor az új élethez, az új, dicső föladatokhoz lelkesedve
654 III, 10| karjaiból kiszakították az Enyingi Györgyike koporsóját
655 III, 10| maradt itt neki más senkije. Az apját, az anyját izléssel,
656 III, 10| neki más senkije. Az apját, az anyját izléssel, okossággal,
657 III, 10| már régen nem volt fontos az ő életében. Az öreg tímár
658 III, 10| volt fontos az ő életében. Az öreg tímár s felesége, az
659 III, 10| Az öreg tímár s felesége, az öregasszony, aki diák-gyerekekre
660 III, 10| széles világ várt reá. Az apja és az anyja úgy se
661 III, 10| világ várt reá. Az apja és az anyja úgy se értenek semmi
662 III, 10| úgy se értenek semmi mást az ő életéből, minthogy pénzt
663 III, 10| tisztelettel beszél vele. És ez az egész város is csak annyira
664 III, 10| erősebb szava csendült vissza az Enyingi Sándor fülébe s
665 III, 10| nevelőnővel élt, nem is az apja mellett, csak a közelében,
666 III, 10| szerencsétlenség miatt hagyta most itt az ő tudós és csak önmagáért
667 III, 10| gyászbeszéd némely szavai s az erős Enyingi Sándor nagyon
668 III, 10| a nevelőnővel beszélt és az öreg gazdasszonnyal szégyenkezve,
669 III, 10| nem is tudja, milyen volt az ő kis leányának gyors elbúcsúzkodása,
670 III, 10| hirtelen halála s mik voltak az utolsó szavai. ~A két nő
671 III, 10| majdnem haraggal válaszolt az idétlen, önmagukat szégyenleni
672 III, 10| legválságosabb állapotban volt, az én kis drágám? ~- Az édesanyját
673 III, 10| volt, az én kis drágám? ~- Az édesanyját emlegette mindig, -
674 III, 10| is nyögte, - tette hozzá az öreg gazdasszony, - mondjuk
675 III, 10| gazdasszony, - mondjuk meg az apukának, hogy ő nem volt
676 III, 10| leány és egy verset tanult az apuka születésnapjára. ~
677 III, 10| Mint hirtelen déresés, az esett az agyára, lelkére,
678 III, 10| hirtelen déresés, az esett az agyára, lelkére, hogy nagyon
679 III, 10| legszebb feleség, nem kívánja az életet, melyet tőle nyert,
680 III, 10| legaranyosabb gyermek se. De az is rögtön megállapította,
681 III, 10| nélkül nem élhet. Ezt is az alacsony sorsból és sorból
682 III, 10| is csak idejut, mint ez, az első. De Budapestre gondolt
683 IV, 1 | maga körül. Hiszen-hiszen az élet galád, az emberek hitványak,
684 IV, 1 | Hiszen-hiszen az élet galád, az emberek hitványak, a társadalom
685 IV, 1 | magyarázni tudta. ~Először is az ember születik egy asztalos-famíliába,
686 IV, 1 | asztalos-famíliába, ahol az édes apja, mikor jó dolga
687 IV, 1 | őneki muszáj meghódítani az úri sorsot, az úri életet.
688 IV, 1 | meghódítani az úri sorsot, az úri életet. És Muskétás
689 IV, 1 | játszhatott olykor egy-egy órát az útszélen, ő fékentartotta
690 IV, 1 | hajszálainak legvégéig úszott az adósságban, megnősült. Szöktette
691 IV, 1 | leány s a leányok anyja és az adósságok maradtak életben.
692 IV, 1 | nem kellett végigcsinálnia az ő savanyú élet-kálváriáját.
693 IV, 1 | mindenki ellen s első sorban az élet legboldogabbjai, a
694 IV, 1 | mintha csak most kezdené az életet. Mert ugyis lesz
695 IV, 1 | fölágaskodni lelkében. Bizony még az is megtörtént, hogy Balatonfüreden
696 IV, 1 | kellett volna kiadni. Szép az élet - vallotta be egy éjszakán,
697 IV, 1 | lázasan, önmagának - de az ember ne szülessen szegény
698 IV, 1 | fiának. Azután pedig ne éljen az ember, az élet és az élet
699 IV, 1 | pedig ne éljen az ember, az élet és az élet gazdag adományai
700 IV, 1 | éljen az ember, az élet és az élet gazdag adományai nélkül
701 IV, 1 | adományai nélkül s ne legyen az ember babonás. És ha az
702 IV, 1 | az ember babonás. És ha az embernek már nagyon sok
703 IV, 1 | embernek már nagyon sok az adóssága, legalább annyi
704 IV, 1 | elhibázódott, legalább is tudjon az ember frissen emlékezni
705 IV, 1 | naponként kétszer is fölnézett az iskolába Muskétás tanár
706 IV, 1 | levélolvasásban - ha én az ő régi, kedves barátja családjánál
707 IV, 1 | találhatnék otthont erre az évre. ~- De miért jött öcsém
708 IV, 1 | De miért jött öcsém éppen az érettségi vizsga előtt más
709 IV, 1 | Székely-Szent-Mihályon beleszerettem az igazgató úr leányába, Nagy-Nádasban
710 IV, 1 | tisztelte, hiszen Muskétás volt az első eminens. S Muskétás,
711 IV, 1 | most meghatottan gondol az ő régi pajtására, a léha,
712 IV, 1 | kedves fiura, Aváryra. ~- Az édes apja Budapesten lakik,
713 IV, 1 | úr keze alól kerüljek ki az életbe. ~A fiúnak csillogott
714 IV, 1 | életbe. ~A fiúnak csillogott az arca, amikor az "élet" szót
715 IV, 1 | csillogott az arca, amikor az "élet" szót kimondta s Muskétás
716 IV, 1 | érzéseket érzett. ~- Tudja az édes apja, hogy nekem gyermekeim
717 IV, 1 | Nagyon jó barátom volt az édes apja, elfogadom tehát
718 IV, 1 | öt-hat esztendeig. ~A fiú, az elegáns, széparcú fiú, életvágyó,
719 IV, 1 | volna érettségi vizsga, az apám, a tanár úr, a régi
720 IV, 1 | úr javitsa, igazitsa ki az életemet. ~S a valamikor
721 IV, 1 | szelidebb, szentebb tó: az élet. Az élet ime az ő kezébe
722 IV, 1 | szelidebb, szentebb tó: az élet. Az élet ime az ő kezébe rendelte
723 IV, 1 | tó: az élet. Az élet ime az ő kezébe rendelte az egykori
724 IV, 1 | ime az ő kezébe rendelte az egykori elérhetetlen ideál
725 IV, 2 | A HÁROM MUSKÉTÁS-LEÁNY. ~Az Aváry-fiú, az államtitkár
726 IV, 2 | MUSKÉTÁS-LEÁNY. ~Az Aváry-fiú, az államtitkár úr fia, bekvártélyozta
727 IV, 2 | Berger nővéreknek, akiknek az apjuk szeszt gyártott. De
728 IV, 2 | gyártott. De Aváry Pistának, az előkelő, volt osztálytárs
729 IV, 2 | hogy úriasan készülhessen az érettségi vizsgára. De nemcsak
730 IV, 2 | érettségi vizsgára. De nemcsak az érettségi vizsgára, hanem
731 IV, 2 | érettségi vizsgára, hanem az életre is, mely sokat igért
732 IV, 2 | nagy, karcsú, szőke lyány. Az asztalos-familia szőkesége
733 IV, 2 | huszonegyéves Muskétás Judit az egész kis város aranyifjusága
734 IV, 2 | boldogtalannak lennie, ha százszor is az. Zsókáról, Zsóka arcáról,
735 IV, 2 | furcsa volt ez a leány - az ő leányának. Nem akart soha
736 IV, 2 | aki bátran megmondta, hogy az életet másképpen akarná. ~* ~
737 IV, 2 | szigorúsággal, amit ő ellene vétett az élet. Azután volt nagyobb
738 IV, 2 | akadjon egy bolond valaki. ~Az Aváry gyerek mesés változást,
739 IV, 2 | hogy a Balaton egészen az övé. Hiszen a Balaton adta
740 IV, 2 | Hiszen a Balaton adta vissza az ő eltagadott s már-már meghalt
741 IV, 2 | multja, a penészes feleség, az adósságos élet s a három
742 IV, 2 | három eladó leány ellen. ~Az Aváry-fiú Muskétásban mint
743 IV, 2 | nyáreleji Holdat bukkantotta föl az Iharossy Bianka arcát. Iharossy
744 IV, 2 | arcát. Iharossy Bianka, az Aváry Pista édesanyja volt
745 IV, 2 | Aváry Pista édesanyja volt az a valaki a Muskétás életében,
746 IV, 2 | Biankáékra szoktuk ráfogni azt az életszerencsét, mely semmiképpen
747 IV, 2 | Bianka Muskétás tanár úrnak, az egy segédü asztalosmester
748 IV, 2 | jelentett. Iharossy Bianka volt az úri megközelíthetetlenség
749 IV, 2 | Ő volt a lyány, a finom, az előkelő asszony, akiért
750 IV, 2 | akiért hiába küzdi fel az ember magát asztalos-műhelyből
751 IV, 2 | Aváry Pista, nem szólott se az iskolában, sem otthon az
752 IV, 2 | az iskolában, sem otthon az ebédnél Muskétás tanár úr.
753 IV, 2 | olyan hitvány, gyalázatos az élet, ez a fiú az én fiam
754 IV, 2 | gyalázatos az élet, ez a fiú az én fiam volna, így is az
755 IV, 2 | az én fiam volna, így is az én fiam, igen, egy kicsit
756 IV, 2 | én fiam, igen, egy kicsit az én fiam... ~* ~A Muskétás-leányok
757 IV, 2 | Muskétás-leányok pedig harcba indultak az Aváry-gyerekért, aki fiatalabb
758 IV, 3 | otromba élettől. Nagy baj az is, hogy Viki szinte művészi
759 IV, 3 | öreges modorán. A két öccs: az ősi, magyar és harcias nevü
760 IV, 3 | ennélfogva Viktor alkalmak adtán az ő pártját fogja szivesebben.
761 IV, 3 | volna itt elbeszélni, elég az hozzá, hogy csúnya herce-hurcák
762 IV, 3 | nyilik, majd ő diktálja az urának a békeföltételeket.
763 IV, 3 | tervei nem sikerültek s még az se sikerült végül, hogy
764 IV, 3 | három fiúért. Azóta a mama az egyetemre jár, orvosnő akar
765 IV, 3 | kisasszony fölhasználta az ebédutáni szabadságot, kiszökött
766 IV, 3 | tartásdijat se kap havonkint s az egyetemre se járhat. Szóval
767 IV, 3 | furcsákat beszél, miként az következik:) ~* ~Tuhutum:
768 IV, 3 | kicsit hallgat), nekünk az kellene, hogy a mamával
769 IV, 3 | szerencsétlen, bizonyosan a mama az oka, ugy-e Viki, mert a
770 IV, 3 | szalonban teát isznak ez az új Miklós úr és a mama és
771 IV, 3 | Minden fiúnak ott lakik az apja, ahol az anyja lakik:
772 IV, 3 | ott lakik az apja, ahol az anyja lakik: a papa rossz
773 IV, 4 | világban, a nagy városokban, az éjfél után dőzsölő és táncoló
774 IV, 4 | aki a pipából pöfékelt. Ez az úr valahogyan megszagolhatta
775 IV, 4 | csak átintegetett hozzám az álmos nézéseivel s azután
776 IV, 4 | s azután ő maga is átült az asztalomhoz: ~- Bocsánatot
777 IV, 4 | őszinte leszek: én vagyok az a Bagody Gaszton, akiről
778 IV, 4 | Bagody gróf. S ha igazán az ő leányai voltak, a két
779 IV, 4 | élnek itt már Párisban és az éjszakában? - kérdeztem
780 IV, 4 | nagyobbikat már majdnem bemutatták az udvarnak. S az anyjuk, az
781 IV, 4 | bemutatták az udvarnak. S az anyjuk, az anyjuk akkor
782 IV, 4 | az udvarnak. S az anyjuk, az anyjuk akkor még nem volt
783 IV, 4 | és tíz percre odajönnek az asztalhoz a konteszek is,
784 IV, 4 | kölyök még. Volt egy képünk, az anyjuknak egy ősanyjáról,
785 IV, 4 | tánc közben, ha tehették, az én asztalomhoz jöttek. ~
786 IV, 4 | hogy majdnem bemutatták az udvarnak, de az is meglátszott,
787 IV, 4 | bemutatták az udvarnak, de az is meglátszott, hogy igazi
788 IV, 4 | Teci - mi itt, Párisban az apánk s az önmagunk mártírjai
789 IV, 4 | itt, Párisban az apánk s az önmagunk mártírjai vagyunk,
790 IV, 4 | mártírjai vagyunk, mert az anyánk nem számít. Mikor
791 IV, 4 | számít. Mikor idejöttünk, az apánk azt mondta: varrni
792 IV, 4 | sohse akarták bemutatni az udvarnak. Juci már kicsi
793 IV, 4 | élni bajos és azért, hogy az ember a papát meg a mamát
794 IV, 4 | tudományt kell megtanulni. Az én barátom, Jacques de Rimeville
795 IV, 4 | bizonyosan nagyot kacagott volna az én elérzékenyedésemen. ~
796 IV, 4 | Magyarországot juttatta az eszembe s egy csomó mást
797 IV, 4 | kisasszonyok, próbáltam az ügyet tisztázni. Ezalatt
798 IV, 4 | ügyet tisztázni. Ezalatt az olasz muzsikusok muzsikájára
799 IV, 4 | modorral s Juci úgy, amint az kölyökhöz illik. ~Bagody
800 IV, 4 | család, a név miatt is. ~Jött az üzletvezető, s jelentette
801 IV, 4 | csöppet könnyelmű, de Juci, az az én vérem, a mi vérünk,
802 IV, 4 | csöppet könnyelmű, de Juci, az az én vérem, a mi vérünk, nem
803 IV, 4 | vérem, a mi vérünk, nem az anyjáé. ~Gyámoltalanul szóltam,
804 IV, 4 | Teci kontesz sikoltva jött az asztalunkhoz s kiáltotta: ~-
805 IV, 4 | dühösen nézett Tecire. ~- Ez az én vérem, a mi vérünk, -
806 IV, 5 | nagyon jó asszonynak ez az üvegházba illő nemes, ritka
807 IV, 5 | Tibor haljunk meg, mink is: az apád meghalt. ~Abból az
808 IV, 5 | az apád meghalt. ~Abból az ártatlan szanatóriumból,
809 IV, 5 | már tudta, miért ájult el az anyja s már elhatározta,
810 IV, 5 | férfiasan fog viselkedni. Ő már az iskolában túlesett a válságon,
811 IV, 5 | mely befutotta már akkor az egész várost. Bömbölt egy
812 IV, 5 | érezte Tibor, hogy most az egész város őt és az édesanyját
813 IV, 5 | most az egész város őt és az édesanyját figyeli, tehát
814 IV, 5 | magatartással kell elragadni az embereket. "A papa - gondolta
815 IV, 5 | komoly, bölcs hangon szólt az anyjához: ~- Tudod, anyuka,
816 IV, 5 | csak a világért is, tudod. Az bizonyos, hogy a papa meghalt,
817 IV, 5 | nyolcéves korában egészen az apja? ~* ~A szelíd Lujza,
818 IV, 5 | aki igazán szerelmes volt az urába s meg akart halni
819 IV, 5 | aki egyszerre csak mintha az édesapja féltékeny lelkiismeretévé
820 IV, 5 | Lujzában a feleség-hivatás volt az erősebb, Lujza bátorította
821 IV, 5 | nemcsak a Krammeré, Tibor az övé is, ő szívesen áldozná
822 IV, 5 | szelídségében garmadával gyüjtötte az érveket, hogy ismét feleség
823 IV, 5 | feleség lehessen. ~Tibor abban az időben, amikor az anyja
824 IV, 5 | abban az időben, amikor az anyja mennyasszony lett,
825 IV, 5 | normális kilenc éves fiú. ~De az esküvő után valamivel, amikor
826 IV, 5 | adok semmit, hogy a fiúk az iskolában csúfolnak engem
827 IV, 5 | De azt jegyezd meg, hogy az én apámat nem lett volna
828 IV, 5 | Illést papának szólította, az iskolában nem volt kevésbé
829 IV, 5 | sűrűn jártak hozzá. S a vége az lett, hogy Nagy Illés nem
830 IV, 5 | jó feleségek példaképe, az örök feleség, védekezett.
831 IV, 5 | Ő nem akar még egyszer az élettel párbajozni, ő nem
832 IV, 5 | választani magadnak, mert az sértés volna, hogy te egy
833 IV, 6 | mondta, hogy Kovács Máté az ő legjobb kocsisa, hanem
834 IV, 6 | adjon neki sok borravalót az úr, mert szomorú ember s
835 IV, 6 | Kovács Máté kemencéjében, az asztalon nem volt étel és
836 IV, 6 | Lármázott, de nem ütötte meg sem az asszonyt, sem a legényt,
837 IV, 6 | Máténak csak föl kellett ülni az első ülésbe és hajrá. Estefelé
838 IV, 6 | eszes leány volt ebben az időben s nagyon sokszor
839 IV, 6 | sokszor mesélte el a dolgot az öccsének, Kovács Lajosnak,
840 IV, 6 | olvasókönyvből tanulta volna az iskolában. Ők itt maradtak
841 IV, 6 | szavakkal bántották a világot és az embereket. Pedig őket szeretően
842 IV, 6 | melengette a világ, amikor az anyjuk elszökött s elment
843 IV, 6 | s elment bizonyára ahhoz az idegen legényhez, akit Kovács
844 IV, 6 | mielőtt bevágtatott volna az átkozott fekete szakállas
845 IV, 6 | mama, meg fogom keresni az anyánkat, - mondogatta nagy,
846 IV, 6 | tizenhétéves lett idestova az érzékeny Lajos, már fölszabadulásra
847 IV, 6 | annak idején. S a leány az ő hamar érkezett, asszonyos
848 IV, 6 | anya helyett anyja lett az ő gyámoltalan öccsének.
849 IV, 6 | gyámoltalan öccsének. Beszélt neki az apjáról, aki fölült a szánkó
850 IV, 6 | farkasos, fagyos halálba az asszony miatt, az ő édesanyjuk
851 IV, 6 | halálba az asszony miatt, az ő édesanyjuk miatt. De az
852 IV, 6 | az ő édesanyjuk miatt. De az mindig megremegtette Terkát,
853 IV, 6 | megremegtette Terkát, ha az öccse azzal fenyegette,
854 IV, 6 | fenyegette, hogy megkeresi az édesanyjukat, aki elszökött
855 IV, 6 | maga legényével. Mit akar az édesanyánktól, - töprengett
856 IV, 6 | töprengett haragosan Terka -, az édesanyánktól, aki talán
857 IV, 6 | megtébolyította Terkát. És a Lajos fiú az utolsó hónapokban csak érezte,
858 IV, 6 | mint a fekete szakállas úr, az a hideg délután, a hózivatar,
859 IV, 6 | a Farkas-hát, a halál, az elárvulás. ~- Hát el kell
860 IV, 6 | vélte a Lajos fiú, amikor az inasságból fölszabadult, -
861 IV, 6 | menni, meg fogom keresni az anyámat, mert én nem tudok
862 IV, 6 | valamiért, nem tudom, miért, de az igazi anyám visszafogad. ~
863 IV, 6 | Terka, de azért megkérdezte az öccsét, holott láthatólag
864 IV, 6 | láthatólag túl volt már az önzetlenül szerető éveken.
865 IV, 6 | mama, meg fogom keresni az anyánkat, - mondogatta most
866 IV, 6 | éretlen, gyönge s gyáva volt; az anya kellett, nagyon kellett,
867 IV, 6 | később is, ha nőre talál, az édesanyját keresi szeretőben
868 IV, 6 | keressen, Terka mama helyett az igazit. ~Nagyon nyomorult,
869 IV, 6 | piszkos, szegény asszonyt. Ezt az asszonyt naponként megverte
870 IV, 6 | asszonyt naponként megverte az ura, de ő azért nyugodtan
871 IV, 6 | küldhetne-e valamit, mert az ő nyomorult ura, akit elhagyni
872 IV, 6 | barnuló alkonyaton megszökött az anyjától, akit nem tudott
873 IV, 6 | nekiindult a Farkas-hátnak, ahol az asszony elhagyta férfiak
874 IV, 7 | irodalmi muri láttatta meg az először az asszonyt Sármással
875 IV, 7 | láttatta meg az először az asszonyt Sármással s nem
876 IV, 7 | s jól megfizettek érte. Az asszony az első sorban ült,
877 IV, 7 | megfizettek érte. Az asszony az első sorban ült, Sármás
878 IV, 7 | Sármás észre is vette, pláne az alispán, egy író-nagyapa
879 IV, 7 | úgy néz, mint most rád, az ember a talpán, valaki. ~
880 IV, 7 | nézte, hol Sármást, hol az asszonyt a vén gyermek,
881 IV, 7 | Sármás a felolvasás után, az ünnepi vacsora előtt, titokban
882 IV, 7 | képviselőjéhez: ~- Én evvel az asszonnyal nem akarok megismerkedni,
883 IV, 7 | megszököm innen. ~Hiába volt az író-alispán úr minden sopánkodása,
884 IV, 7 | fogása, így történt, de csak az asszony segítségével. Az
885 IV, 7 | az asszony segítségével. Az asszony, aki könnyesre bámulta
886 IV, 7 | Sármáson, a felolvasás után az urával együtt eltünt. Reggel
887 IV, 7 | bosszantotta, mert arra az asszonyra volt gyanuja.
888 IV, 7 | asszonyra volt gyanuja. Az az asszony pedig gondoskodott,
889 IV, 7 | asszonyra volt gyanuja. Az az asszony pedig gondoskodott,
890 IV, 7 | Tátrában, párszor Budapesten az asszonyt Sármás. Előkelő,
891 IV, 7 | Előkelő, diszkrét maradt az asszony, semmiképpen se
892 IV, 7 | itt, hol ott találkozás s az asszony egész viselkedése. ~
893 IV, 7 | s komikusan tetszelgett az asszony-igéző és az asszony-igázó
894 IV, 7 | tetszelgett az asszony-igéző és az asszony-igázó nagy szerepben.
895 IV, 7 | pláne szerette, ha látják az ő unott, minden szerelmi
896 IV, 7 | mert fogyott a szándéka és az ereje és hosszabban telt
897 IV, 7 | ereje és hosszabban telt már az idő. ~Ugy találta, hogy
898 IV, 7 | idő. ~Ugy találta, hogy az ő életéből hiányzott az
899 IV, 7 | az ő életéből hiányzott az igazi gyöngédség, a finom
900 IV, 7 | gyöngédség, a finom én-ápolás, az elegendő önmagába zárkózás.
901 IV, 7 | talentummal is drágán fizet meg az ember a végén. Szóval úr
902 IV, 7 | legillendőbb lett volna. ~Az asszony pedig, akinek közbe
903 IV, 7 | meghajolni, ott volt előtte. Az asszony nagyszerüen kikutatta,
904 IV, 7 | magától, de nem rúghatta el az asszony ismeretségét. ~Leveleket
905 IV, 7 | Leveleket kezdett írni az asszony Sármásnak és Sármás
906 IV, 7 | is muszáj volt megtudnia az asszonyról. Az asszony gazdag,
907 IV, 7 | megtudnia az asszonyról. Az asszony gazdag, különös,
908 IV, 7 | sokat olvas, sokat utazik. Az ura nem fiatal, volt katonatiszt,
909 IV, 7 | embereket, kiváltképpen az írókat, akiktől ő persze
910 IV, 7 | német vagy angol híresség. Az már titokban nagyon imponált
911 IV, 7 | még magyar írókegyeltje. ~Az asszony pedig - erről is
912 IV, 7 | asszonyokhoz. Neki, ennek az asszonynak, egyetlen, tudatosan
913 IV, 7 | ápolt szenvedélye volt: az író, neves élők. És mivel
914 IV, 7 | valamirevaló asszony éppen az asszonyságával foghatja
915 IV, 7 | el, - Pantheon-asszony ez az asszony, ismételte sokszor
916 IV, 7 | egyre sürüebben kellett az asszonyra gondolnia és szerette
917 IV, 7 | utálatos asszony, akinek az az ambiciója, hogy a szívébe
918 IV, 7 | utálatos asszony, akinek az az ambiciója, hogy a szívébe
919 IV, 7 | Sármás levelet kapott az asszonytól s ugyanegy időben
920 IV, 7 | időben meleg, hívó levelet az asszony urától. Sármás haragudott,
921 IV, 7 | mulva Sármáshoz beállított az asszony, feltünően igény
922 IV, 7 | fogok eljönni magához. Pedig az uramat is megbántotta, ki
923 IV, 7 | ki nagyon tiszteli magát. Az uram eddig vaktában szerette,
924 IV, 7 | nincs nála érdekesebb ember az ujak között. ~- Bestia, -
925 IV, 7 | ordítani Sármás s megfogni az asszony finom, szép, fehér
926 IV, 7 | fiatal Dancsay erőszakos lába az ő hátán tapos. Egy lépés
927 IV, 7 | s Dancsay már túllépett, az ő feje fölé. Hiszen ennek
928 IV, 7 | feje fölé. Hiszen ennek az asszonynak, be kell vallani,
929 IV, 7 | fél a nevetségességtől. De az asszony nem is úgy állott
930 IV, 7 | kérdés kapott volna e percben az asszony távozó mozdulatával
931 IV, 7 | választ. ~Másnap levelet várt az asszonytól, harmadnap, egy
932 IV, 7 | haszontalannak, semminek látott. Az emberek arcán is mintha
933 IV, 7 | vagy senki. Már ő írt volna az asszonynak, már könyörgött
934 IV, 7 | hátha már ott van Dancsay az asszony oldalán s már mindennek
935 IV, 7 | szeretett volna örülni ennek az örömnek Sármás. És szombaton
936 IV, 7 | Pantheon-asszony vonatával, mintha az a megváltásba és örökkévalóságba
937 IV, 8 | Kínában is meg-megujul az ember, a lélek, a világ,
938 IV, 8 | Szilágyság némely falvában az emberek ma is úgy élnek,
939 IV, 8 | haldoklik, a csárda elmúlik, az útszéli csárda - sóhajtotta
940 IV, 8 | nem volt ostoba imádója az elmult időknek. - A csárdát
941 IV, 8 | lopott lovak számára. És az erdőket sem irtották ki
942 IV, 8 | irtották ki a csárdák körül és az se volt rossz dolog, hogy
943 IV, 8 | se volt rossz dolog, hogy az élet nem volt olyan drága,
944 IV, 8 | nagy ujféle árszabásotokat az életről: jó, jó az élet,
945 IV, 8 | árszabásotokat az életről: jó, jó az élet, de nem olyan megfizethetetlen
946 IV, 8 | beszélte Péter bácsi, az én tudós Péter bátyám -
947 IV, 8 | csárdát, mert meghagyta az életemet. Diák voltam s
948 IV, 8 | kollégiumba, szekérrel persze s az apám is jött velem. Az első
949 IV, 8 | s az apám is jött velem. Az első éjszakát még otthon,
950 IV, 8 | gazdája régi ismerőse volt az apámnak, nemzetes úr, birtokos
951 IV, 8 | felében jártunk erősen, amikor az ősz már megmutatja magát
952 IV, 8 | megmutatja magát ezeken az erdős tájakon. Hiszen tudod,
953 IV, 8 | könnyen ment a pityergés, az oknélküli bánat, ha ilyen
954 IV, 8 | Kürtessy uram - mondta az apám a nagy, hangos köszöntgetés
955 IV, 8 | hangos köszöntgetés után. ~Az öreg Kürtessy odavolt a
956 IV, 8 | szakállú ember, ki innen, az útszéli csárdából töméntelen
957 IV, 8 | színésznőknek tette a szépet. Az öreg Kürtessyről rossz hírek
958 IV, 8 | jó képe népszerűvé tették az öreget. Egy legenda szerint
959 IV, 8 | öreget. Egy legenda szerint az erdélyi és rokonságos nemes
960 IV, 8 | borvásárló lengyelektől, az örmény kupecektől, hintós
961 IV, 8 | mert a történet érdekes s az érdekes történeteket szereti
962 IV, 8 | történeteket szereti elrabolni az ember. ~Tizenegy óráig poharaztak
963 IV, 8 | óráig poharaztak együtt az öreg Kürtessy Ábris, Péter
964 IV, 8 | Kürtessy Ábris, Péter bátyámnak az apja és Péter, aki akkor
965 IV, 8 | akkor még csak Peti volt. Az öreg Kürtessynek nagyon
966 IV, 8 | professzor vagy micsoda? Nem elég az a kis birtok, hivatal kell,
967 IV, 8 | Gyönyörű éjszaka volt, Peti és az apja kimentek az udvarra,
968 IV, 8 | Peti és az apja kimentek az udvarra, szóltak a kocsisnak,
969 IV, 8 | lehetett, mikor megverte valaki az ablakot s kétségbeesve ordította
970 IV, 8 | eltakart arcu ember lökte be az ajtót. ~- Adjátok ide minden
971 IV, 8 | a véreteket - ordította az egyik. ~Peti, Péter bátyám,
972 IV, 8 | nagyon ébren volt, megelőzte az apját s megnézte jól a két
973 IV, 8 | neki valamit Ábris úr s ez az ember dohogva kihúzódott
974 IV, 8 | vagy. ~A kocsis bekiáltott az ablakon, de most már sokkal
975 IV, 8 | visszahozták a lovakat! ~Az öreg Kürtessy jóéjszakát
976 IV, 8 | mikor utóljára mentünk az apámmal Enyedre - fejezte
977 IV, 8 | Péter bátyám - már nem élt az öreg Kürtessy. Halála után
978 IV, 8 | is, de hát nem csináltak az egészből nagy dolgot. Ábris
979 IV, 8 | Milyen olcsó volt akkor az élet s milyen kevés gyávaságon
980 IV, 8 | már régen nem por vagyok az Ábris úr kriptájában. ~ ~
981 IV, 9 | járnak-kelnek, kutatnak ujból az életemben s Domy Bélára
982 IV, 9 | poétáknál poétább hadsereg, az Egészség rajongó svájci
983 IV, 9 | sok a szegény, kényszerű, az Életnek kergetett, hitetlen
984 IV, 9 | piszkokat lesuroló szépség. Az orvosok sokkal inkább a
985 IV, 9 | hal meg beteg élet után az ember, de mikor egészségesen
986 IV, 9 | mert ő nagyon féltette az én életemet. Van-e krisztusibb
987 IV, 9 | betegségem egyszerüen csak az egészség imádata volt. És
988 IV, 9 | imádata volt. És persze az a lavinásodó neuraszténia,
989 IV, 9 | hittem, láttam, joga is volt az Élet minden lehető és megkapható,
990 IV, 9 | holott hozzáértők, még az irigyek is megjósolták,
991 IV, 9 | telik még. Különben pedig az a levele, melyet én két
992 IV, 9 | Svájcba kaptam tőle, mikor is az ő fenyegetései miatt sok
993 IV, 9 | is szuggeráljuk magunknak az egészséget s azt az akaratot,
994 IV, 9 | magunknak az egészséget s azt az akaratot, hogy sokáig fogunk
995 IV, 9 | akkor nem szabad magunkat az élet maró-vizébe dobni,
996 IV, 9 | maró-vizébe dobni, mert az edzetés legendája nekünk
997 IV, 9 | barbárnak tartom, hogy valaki az életét hajszolva turbálja,
998 IV, 9 | turbálja, éli szamárul és az eredmény sok kin és sok
999 IV, 9 | egy eszes férfiúnál, mint az általam egyáltalában nem
1000 IV, 9 | élni csak úgy lehet, ha az ember a legszimplább ember-állathoz
1-500 | 501-1000 | 1001-1021 |