Kötet, Rész

1001  IV,  9 |                kis szanatóriumban, mert az a sejtésem, hogy másképpen
1002  IV,  9 |                nem ő irt nekem levelet. Az én Élet-féltő s öröm-becsülő
1003  IV,  9 |       öröm-becsülő Domy Bélámmal elbánt az Élet váratlanul, hitei s
1004  IV,  9 |                 Ördög táncoltatta volna az utolsó időkben. Szegény,
1005  IV,  9 |               szinészeket nem kívánta s az utolsó időkben két olyan
1006  IV,  9 |         professzornál s világosan látta az elkerülhetetlen Halált. ~* ~
1007  IV,  9 |                 fenyeget, tanácsokat ad az egészségre s valami jó,
1008  IV,  10|             esete. Emlékszik talán erre az emberre, aki szokatlanul
1009  IV,  10|               Romulus névre hallgató? Ő az, aki Rómában is tanult,
1010  IV,  10|                falusi plébániát kivánt. Az asszonnyal, Veturiával,
1011  IV,  10|           nagyságos képmutatásokat sem. Az a szegény Veturia úgy öltözködött,
1012  IV,  10|             hogy egyenes leszármazottja az ősrómai Veturiának. Bolond,
1013  IV,  10|           erejével gyermeket akart adni az urának? Ez megható volt,
1014  IV,  10|              fájdalmat se okozott, hogy az oláh papné meghalt s nem
1015  IV,  10|                 úrnak kijelenteni, hogy az asszony a hibás, az asszony
1016  IV,  10|                hogy az asszony a hibás, az asszony próbáljon a sorson,
1017  IV,  10|                a pap, otthagyta Bécsben az asszonyt s egy igazán vallásos
1018  IV,  10|             Jöttek a levelek mindennap: az operáció sikerült. Veturia
1019  IV,  10|             valaki tiz évet adott volna az életéből, ha anya lehet
1020  IV,  10|                  mi ketten, hogy sohase az ember a hibás, hanem valami
1021  IV,  10|               pillanat, a mult, a sors, az átok, valami, amit nem ismerünk. ~