1-500 | 501-609
Kötet, Rész
1 I, 1 | Szajna nem barbár folyó s utálja a filiszterséget.
2 I, 1 | hercegnő férjet válasszon s gyermekszülések közben megaggosodjék?
3 I, 1 | Makacs ajkait összeszorította s az első halleluját akkor
4 I, 1 | áhította az elpuhult világnak s egy újféle férfiú megérkezését. ~
5 I, 1 | nagy érkezéséről álmodott s Szedán után úgy kacagott,
6 I, 1 | mesterkedései sikerültek s Páris elváltozott. Mehetett,
7 I, 1 | yachtján, ha így akarta, s egyszerű elbolyongással,
8 I, 1 | Differenciálódott, új, különös lelkével s finomodott testével megérezte,
9 I, 1 | megérezte, hogy új erkölcsök s új szépségek korszaka van
10 I, 1 | érkezőben. Gyakran nyitotta s meresztette neki az ismeretlenségnek
11 I, 1 | jön, jön, okvetlenül jön s kinek rendeltetése a Flóra
12 I, 1 | Siratták a régi világot s átkozták a tiszteletlen
13 I, 1 | látta őt meg Flóra először s azontúl látni akarta mindig. ~
14 I, 1 | mert fiatal volt a szíve s hangosan üdvözölte a reggelt: ~-
15 I, 1 | az ő kedvére elküldetett s kire ő olyan sokáig várt. ~
16 I, 1 | szűz asszonyi tartózkodását s szólott az ő régen várt
17 I, 1 | régen várt vőlegényének. S a nizzai platánok és pálmák
18 I, 1 | Pénzzel vidáman lehet élni s voltaképpen így kell a császárságnak
19 I, 1 | esküvő napja előtt voltak s másnap utaztak volna Párisba.
20 I, 1 | hajába virágokat tűzött Flóra s pirulva lépett el hálószobája
21 I, 1 | belépni. Jön a vőlegény reggel s ő asszony lesz. Ám nagyszerű
22 I, 1 | hajnalig virrasztott. Sírt s kitépte fehér hajából az
23 I, 1 | szabad tennie. Az ő átkozott s megőrzött tisztaságával
24 I, 1 | ment messze, utazott. Vitte s mentette az ő leányságát.
25 I, 1 | mely érdemes lesz reá, s mely nem is fogja sejteni,
26 I, 2 | kasznár-kisasszonyhoz illik. Volt már pénze s megszállták már gyakorta
27 I, 2 | Hogy talán már elsiratták s meggyászolták őt. Holott
28 I, 2 | bement az étkező-kocsiba s ott szembekerült egy úrral
29 I, 2 | étkező társára Juliette. S aztán rögtön nagyon megdöbbent.
30 I, 2 | gyöngyöznék ott. Megtörülte s ajkához csusztatta le a
31 I, 2 | kicsit a Juliette arcát s aztán egyhangúan, szárazon,
32 I, 2 | sírva roskad össze. Fázik s plédjeibe burkolja magát.
33 I, 3 | promenádon, nézem a tengert s várom a Halált. ~Engem nagyon
34 I, 3 | ezután már csak ép tüdejű s ép célú emberek szállnak
35 I, 3 | is. Fáradt volt rendesen s egyszer valakivel beszélgetett.
36 I, 3 | haza. Olvas egy keveset s átaludja az éjszakát. ~Mikor
37 I, 3 | élet az éjszakában pihent s várt reám. Ottó már leélte
38 I, 3 | Ottó már leélte a napot s pihenőre indult. És este
39 I, 3 | az érzéseimet. ~Tél jött s Budapest jobban fojtogatta
40 I, 3 | Halál. ~Ottó pontos volt s pontos voltam én is. Sápadt
41 I, 3 | a fiú. Szemben ült velem s köhögés fogta el. Odanézek
42 I, 3 | köhögés fogta el. Odanézek s látom az ajkán a vért. (
43 I, 3 | tartják. Meghalsz, Ottó s még össze sem hasonlítottad
44 I, 3 | nappallal.) ~Igy történt s azóta nem láttam szomszédomat,
45 I, 4 | uszítják Törököt a fiúk s akarják, hogy valami nagy
46 I, 4 | haragusznak valamennyien s mivel szegény magyarok,
47 I, 4 | a rongyos, Páris-látott s nagyon szomorú piktor, részeg
48 I, 4 | harsogja Gencs ördögi pofával s a józanabbak rémülve hallgatják.
49 I, 4 | toasztot. A cigányok lármáznak s a fiúk fölócsudnak a nagy
50 I, 4 | agyakhoz férkőzni a józanodás s Gencs megrendeli az erősebb
51 I, 4 | bús lesz a lump fiúk lelke s kettenként beszélgetnek. ~-
52 I, 4 | Münchenbe, Párisba. Hazajövünk s úgy teszünk, mintha Magyarországon
53 I, 4 | kóbor pénzű urai előtt. S mivel ez urak hallottak
54 I, 4 | vagy leendő maitresseit. S ezt ezután magunk között
55 I, 4 | fiam, ha van is kivétel s ha nem is csináljuk mindig
56 I, 4 | is beszéltek kettenként s a részeg Török sokszor hallotta
57 I, 4 | arcát a fiúk felé emelte hát s szólott dadogva, egyszerűen: ~-
58 I, 4 | menyasszonyommal kell ebédelnem. ~S fölvetette a gonosz Gencs
59 I, 4 | magyar színész jámborul s majdnem szepegve válaszolta: ~-
60 I, 4 | látogatást tesz szegény s én hiszem, hogy két derék
61 I, 4 | lesz a vége. ~Éljen, éljen s kiürítették az utolsó poharat
62 I, 4 | a Török menyasszonyának s az ő: - közös múzsájuknak. ~ ~
63 I, 5 | Zsibongott a sok lámpájú étterem s belépett zökkenve Hilda. ~
64 I, 5 | festi. ~Most ő boldogtalan s kínjában utazik. Belekötött
65 I, 5 | Regényt igért egy angol lapnak s téma okából tette. Bitangul
66 I, 5 | kötélnek. Kacagott egy nagyot s megszökött Hildától. ~Hilda
67 I, 5 | Hilda szivéhez kapott s íme utazik. Szomorúakat
68 I, 5 | utazik. Szomorúakat álmodik s nem tudja, merre megy. Talán
69 I, 5 | pajtását. Remeg a hangja s majdnem kiált: ~- Te, te,
70 I, 5 | dán Szaffó. ~Hilda hallja s keserűen mosolyog. ~Asztalt
71 I, 5 | mosolyog. ~Asztalt keres s végül is három ember asztalához
72 I, 5 | veszi, mikor leül. Vidámak s telt kedvűek ők hárman.
73 I, 5 | kedvűek ők hárman. Anya, leány s egy suta Apolló. ~Gyönyörű
74 I, 5 | A szöszke fészkelődik s szégyenlősen akar nézni. ~
75 I, 5 | imára kulcsolja a kezét s a fiatalokra mosolyog. ~
76 I, 5 | evést. Kis noteszt szed elő s jegyez. Leírja ezeket a
77 I, 5 | a szíve. Pityeregni kezd s leejti a fél-epret. ~Ott
78 I, 5 | szinte táncol ülőhelyben s úgy kapja be az epret, mint
79 I, 5 | bogarat. Nagy boldogság s Hilda a dühtől nem tud enni. ~
80 I, 5 | újra. Ir, ír, föl-fölnéz s gúnyosan mosolyog. Azok
81 I, 5 | Hildát. Hilda fölpattant s ebbe belefáradt. Vonszolódva,
82 I, 5 | fogja. Csak ujjai hegyét s mégis már olyanok a szemei,
83 I, 5 | Bent a kocsiban veszi észre s fölsikolt. ~- Jaj, a rózsám. ~
84 I, 5 | kell a rózsa. ~Egy pillanat s megtörténik a tragédia.
85 I, 5 | sváb némberrel szemben, s őrjöngve, boldogan hahotázik. ~ ~
86 I, 6 | ujjait káromkodva ropogtatta s ment, amerre az emberek
87 I, 6 | cifra kapun tódult be a nép s Jóba azt hitte, hogy álmodik.
88 I, 6 | virágait, szelíd őzeit s középen a tornyos palotát.
89 I, 6 | mellette. Egyik megnézte Jóbát s száguldóban reá kiáltott: ~-
90 I, 6 | Bencsi legény volt, aki hívta s az is csak kőtörő. Valami
91 I, 6 | mennyország, vélte Jóba, a kőtörő s hátát süttette a nappal.
92 I, 6 | olvadt. Pirosodtak a fülek s a cigányok nem fáradtak.
93 I, 6 | Néha éljenek harsogtak s kendőket lobogtattak kalapos,
94 I, 6 | Éljenzett ő is, kacagott, dudolt s csak néha nyögött. Egyébként
95 I, 6 | az emberek tovább telet s mint az álomjárók, szállingóznak
96 I, 6 | mindenkit. Éljen, éljen a haza! s most mind itt vagyunk, egyformán,
97 I, 6 | engedte a dülöngőző zsellért s a botjával fejbe ütötte.
98 I, 6 | Lángoltak a csontjai is Jóbának s verte a zsellér fejét. Azután
99 I, 6 | csizmájából az öt forintot s loholt. Énekelt az árva,
100 I, 6 | szíve a mai nap eseményeivel s úgy sietett haza az öt forinttal,
101 I, 7 | elfelejtette Budapestet s az éjszakát, melyeken aszalta
102 I, 7 | Hófelhők támadtak azonban s tél kerekedett. Budapesten
103 I, 7 | keresi. Ha az Életet szereti s a jövőnek indul: bizonyosan
104 I, 7 | összeszedelőzködtek volna s ő előle, a Halál kocsisa
105 I, 7 | meghalt. Egy fiút szült nekem s elköltözött a temetőbe. ~(
106 I, 7 | havon: egy temetői halom s egy rakoncátlan, rosszúl
107 I, 7 | megüzened, mit adott neked s mit mívelt veled az Élet.) ~
108 I, 7 | a hír jött, hogy özvegy s rossz tüdője fogytán sorvadva
109 I, 7 | a mult útjain bolyongott s csak a régi leányok kellettek
110 I, 7 | belőlünk a férfiasságot s hozzák, terítik elénk az
111 I, 7 | visszamennem a gazdám, a Halál elé s a könnyű budapesti leányok
112 I, 7 | Neki meg kellett maradnia s örvendeztetnie az Életet.
113 I, 7 | még nem adott. ~Dél volt s ragyogott a fehérség. Egy
114 I, 7 | prémesen, téliesen, vidáman s rá se néznek a Halál kocsisára. ~
115 I, 8 | Látja: el se megyek önhöz s levelet írok. Nem akarok
116 I, 8 | élettel. Én már mindig élek s minden percben annyit, amennyit
117 I, 8 | életet, mióta csak élet van s akik végig tudnak gondolni
118 I, 8 | tudományának. ~Állítottam már s állítom megint: legyőztem
119 I, 8 | legyőztem az időt. Ópium-mámor s minden különös delirium
120 I, 8 | akkor élek, amikor akarok s annyit élek, amennyit akarok. ~
121 I, 8 | Tudja, hogy hotelben lakom s nem egészen polgári életet
122 I, 8 | Zajos volt a nagy hotel s ablakomon belátogatott a
123 I, 8 | uszkálását vettem először észre s nyomban sírásra fakadtam.
124 I, 8 | tanítóm is. Teltek az évek s ime megyek a szerzetesek
125 I, 8 | Jönnek Ottilia és a többiek s mind kegyetlenek hozzám.
126 I, 8 | telhetetlen lélek ez. Merre s meddig fog nyargalni velem.
127 I, 8 | olykor. Küzdök is érte, s mikor elérem: félreugrom.
128 I, 8 | Azért asszonyok mentek s jöttek még az életemben.
129 I, 8 | hotel inasa. Fölkiabált s újra láttam a vörös felhőket.
130 I, 8 | életet? Minden csapását s minden cirógatását úgy éreztem,
131 I, 8 | a nyakamat összeragassza s engem föltámasszon, ha a
132 I, 9 | ifjan nagyon szerette a bort s így Lőrincnek kellett dorbézoló
133 I, 9 | minden el szokott változni s elváltozik a lelki hajlandóság
134 I, 9 | az éjszakát szerette meg s az éjszaka legkülönösebb
135 I, 9 | legkülönösebb nótáit. ~Fojtott s finoman csinált borokkal
136 I, 9 | nótát, hajtogatta a poharat s igaztalanul sok szépet,
137 I, 9 | jó izét érezte az életnek s parfümök szállongását sejtette
138 I, 9 | önvádat. Inai megacélosodtak s Lőrinc úgy loholt a tivornya-helyekre,
139 I, 9 | riadni. ~Lőrinc érdeklődött s megtudta, hogy bizonyos,
140 I, 9 | Ám jött a zongoramester s Lőrincnek a fültanú szerepe
141 I, 9 | mennyiségű brómokat szedett s ideges képzelődései voltak
142 I, 9 | kisasszony. ~Még tíz óra sem volt s Lőrinc nyolc órakor dőlt
143 I, 9 | felébresztette. A feje zúgott s idegességében úgy érezte,
144 I, 9 | álmatlansága. Hallucinált s köhögős felkiáltásokkal
145 I, 9 | szemeit. Mindjárt felugrik s tébolyodottan kiabálnia
146 I, 10| álmok fogták magukat egyszer s való kereteket követeltek.
147 I, 10| bekvártélyozta magát egy korcsmába s reggelre szűzen elbúslakodta
148 I, 10| Rákhel nagyon szerető nő volt s ikreket adott mihamar az
149 I, 10| El nem szívott szivarok s apró panamák után megjött
150 I, 10| két-gyermekes fonnyadt asszonyához s ikreihez. Péternek megint
151 I, 10| okából kellett a száz forint s Péter izzadott. Azután pedig
152 I, 10| suszternek. ~Péter gondatlan volt s a pénz az asztalon hevert.
153 I, 10| Péter egy százas bankónál s itt kellett végeznie. Elhullott
154 I, 10| kívánatos asszonya meghalt s gyermekei reáhoztak minden
155 I, 10| és előkelő. Rosszúl éltem s szépen halok meg. És kezdte
156 I, 10| forint hiányzott a százból s a második aorisztoszról
157 I, 11| rohantak elő a vers után s székestől levegőbe emelték
158 I, 11| szatócsok, óh jaj, megölelgették s a pénzt, a pénzt, a vers
159 I, 11| az Akadémiának is tagja s mióta, óh jaj, öregszik.
160 I, 11| halhatatlan gazdája előtt. Várja s imádkozik, hogy dögöljön
161 I, 11| alázatosan lép íme a gazdájához s mondja: ~- Könyörgöm, Mester,
162 I, 11| korából. Az új revue számára s a pénzt el is küldték már. ~-
163 I, 11| Coppée-vers és semmi. ~- S a fiatalok. ~- Éretlenkednek.
164 I, 11| hogy most már lakása sincs s a fiatalok is szakítottak
165 I, 11| egy-két vad poémát. Kacagott s otthagyta őket. A gyomrától
166 I, 11| gyomrától vonta el a filléreket s ő maga adta ki rongyosan
167 I, 11| azt csinálja, amit ő akart s amit ő nem mert csinálni
168 I, 11| tarthat a barátnők részére s a Georges-fiú veszíthet
169 I, 11| csöndesen lefelé az arcán s Henry Garaud nagy fájdalomban
170 I, 11| leejti a fejét. Egy percig s azután dühösen káromkodni
171 I, 11| papirost vesz Henry Garaud s most már szilárdan, szaporán,
172 II, 1 | embereknek más dolguk van s különben is, Bercit őrizte
173 II, 1 | grófné rendelt és fizetett s a vendéglőben magyar cigányok
174 II, 1 | jártak Párisban, Brüsszelben s Londonban is már. Az se
175 II, 1 | grófné megesküdött Bercivel s a Berci bánata a szolgaság
176 II, 1 | apjának három sörgyára volt s a leányának grófot vásárolt
177 II, 1 | moszkvai lócsiszárról beszélt. S akiről beszéltek, valóban
178 II, 1 | aranyakat zsebeibe süllyesztette s előmerített annyit, amennyi
179 II, 1 | asztalnál játszott egyszerre s amikor sokat nyert, a kibicelő
180 II, 1 | arca önérzettől ragyogott s úgy seperte be a nők hálás
181 II, 1 | hitte mindenki, hogy nyer s Berci úgy nézett az oroszra
182 II, 1 | külső uraságot, szerelmet s vége. Neki pénze nincs,
183 II, 1 | összesen két gyűrűje van s az egyik is gyanús, követlen
184 II, 1 | asszonyt, aki őt ellopta s a szerencséseket, akik szabadon
185 II, 1 | Valószínüleg vesztét érezte s vesztett is, de sohase volt
186 II, 1 | de senki se jelentkezett s az orosz késett, nem is
187 II, 1 | csak azért is lesz pénze s harsányan kiáltotta: ~-
188 II, 1 | sétálgattak sokáig a parkban s Berci volt az erősebb, ő
189 II, 1 | tudom, bevesznek a bandába s akkor mehetsz, ahova akarsz.
190 II, 1 | urad szerettem volna lenni s te úgy bántál velem, mint
191 II, 1 | van, hogy bánik a pénzzel s mint szaladnak utána? Nekem
192 II, 1 | szőkesége: ~- De loptál s mi lesz abból, ha kiderül,
193 II, 1 | pezsgőt kért az estebédhez s pénzét csörgetve nézett
194 II, 1 | Camilla-Georgina grófné nyakát s addig szorítani, amíg megijeszti. ~* ~
195 II, 1 | cigány, a pénzét csörgette s nagyon egykedvűen, harag
196 II, 1 | te senki, te haramia - s azután csókolni próbálta
197 II, 1 | gyűrűket, lopd el a gyűrűket s akkor megint szeretlek.
198 II, 1 | Berci cigarettára gyújtott s várta az asszonyt. Nem sokalta
199 II, 1 | az asszonyt, egy grófnét, s a grófné elment lopni, mert
200 II, 1 | elment lopni, mert ő akarta. S ő ennek az asszonynak volt
201 II, 1 | cigarettázott. Három szobájuk volt s mind a hármat végig összejárta,
202 II, 1 | hajnal decemberben, januárban s mindig csodaszép a Rivierán.
203 II, 1 | gyűrűket, letette az asztalra s ő elnyúlt egy pamlagon.
204 II, 1 | életben, az asszonyban. S azután a pamlaghoz sompolygott
205 II, 1 | a pamlaghoz sompolygott s megcsókolta sokszor-sokszor
206 II, 2 | nagy öröm a leánygyermek s az iskolában a fiúk a nénjeikkel
207 II, 2 | küldött a fiúnak. ~Ez a tavasz s a Zenóbia csizmái fölnyitották
208 II, 2 | leányok. ~Zenóbia még él s ő a falu nagyasszonya. Hazajött
209 II, 2 | Unokái vannak számosan s családja bizonyos jólét
210 II, 2 | hegyek egy-egy falujában s holland zugokban lehet még
211 II, 2 | a Maros tájára. Zenóbia s az óta a bizonyos kis csizma
212 II, 2 | visszakerültek a faluba, meglelték s becsületesen megszerették
213 II, 2 | is, hogy nemsokára meghal s fájt neki, hogy Máriát nem
214 II, 2 | Mária nagyanyja, az anyja s a nőrokonok. A férfiak káromkodva
215 II, 2 | nőrokonok. A férfiak káromkodva s fenyegető gyűlölettel néztek
216 II, 2 | faluban. Jöttek az asszonyok s szívére beszéltek Máriának.
217 II, 3 | ittam a magam üveg-pezsgőjét s elszaladtam az orfeumból.
218 II, 3 | Róthnénak az ura ügyvéd volt s válópörökben kiváló. ~De
219 II, 3 | Juliette volt. Vajjon él-e s hol van? ~
220 III, 1 | Bécsben. A német, a morva s másfajta konteszek, baroneszek
221 III, 1 | szokott feküdni az időben s régen elmúlott, elhasznált
222 III, 1 | tegezhette a német, a morva s a másfajta grófleányokat.
223 III, 1 | millió kegyes tíz millió volt s nyíri Gutberger Zsolt legalább
224 III, 1 | nyomukban vannak mindenütt s például Gutberger Zsolt
225 III, 1 | Kleopátra anyja, adván két fiút s egy lányt a Gutberger-millióknak,
226 III, 1 | sorvadásban elhúnyt némbernek s nyíri Gutberger Zsolt nem
227 III, 1 | egy koronának, mely hétágú s melyhez annyi joga is lehet
228 III, 1 | nem bírsz. Az bárónő lesz s legalább is hercegnek a
229 III, 1 | lelték meg Kleopátrának s ijedt levél ment nyíri Gutberger
230 III, 1 | Magába-roskadni szerető lélek, képződő s álmodó... De ez elmúlt.
231 III, 1 | nincs még tizenhatéves. S ő a legérettebb, a legokosabb
232 III, 1 | legjobban számon a históriát s még a fizikában is ő a legkülönb.
233 III, 1 | így szóltak Kleopátráról s nagyon örvendezett ennek
234 III, 1 | csodálatosabban szőkének látta, s jött egy igen lármás május.
235 III, 1 | mosolygó, bolondos grimaszokkal s orrocskáikat fintorgatva
236 III, 1 | piszkos, bársonyálmu ruha s lebernyeg lógott. Virágos
237 III, 1 | lebernyeg lógott. Virágos fákat s napfényt akart a vásznára
238 III, 1 | nem álmotadó. Csak vágya s kevés ereje. Hanem barna
239 III, 1 | Még mindig a virágos fákat s a napfényt erőltette. Az
240 III, 1 | észrevette. Ingujjban volt s fütyörészve nézegetett a
241 III, 1 | holmikat, a gyertyát, gyufát s papiros-füzetet. Fojtott
242 III, 1 | Egyedül hált Kleopátra s a földszinten. Leugrott
243 III, 1 | kőfal összesebezte a kezét s mégis átmászott rajta. Szaladt...
244 III, 1 | vert kezeivel egy ablakot s mikor részegszerű kacagással,
245 III, 1 | átnyalábolta Kleopátrát s vitte a rosszúlfestett virágos
246 III, 1 | rosszúlfestett virágos fák s lelketlen napfény vászna
247 III, 2 | a ki sohase volt barátom s a kivel egy kis szinésznő
248 III, 2 | Péter gróf szegény gróf vala s az egész város, talán az
249 III, 2 | mindegy, csúnya-e vagy szép s nem baj, ha százezrek helyett
250 III, 2 | megismerkedtünk, nem kötöttünk s nem is köthettünk mély,
251 III, 2 | úri, szőke feje fölött s menekült a régi helyről
252 III, 2 | grófnő fizette a költségeimet s aztán, a fürdőzés végén,
253 III, 2 | végigvándorolt fehér, ápolt kezével s majdnem dühvel adta meg
254 III, 2 | Csák Máté első vezére volt s nekem jogom van minden vagyonhoz
255 III, 2 | szomorúan élt szép Milanóban s ez engem, a ki szomorúságomat
256 III, 2 | Akkor én már újból a fásult s magamban elzárt, szomorú,
257 III, 2 | kerekded kérésekkel elhárítani, s nekem nem lehetett távolmaradnom
258 III, 2 | szívesen vállalt föladatot s biztos volt, hogy Péter
259 III, 2 | életben, míg ereje van. S természetesen pénzt keres,
260 III, 2 | Pilátus, mosom kezeimet s bejelentem, hogy a lakodalmon
261 III, 2 | gróf jött hozzám zokogva s panaszkodott, esküdözött,
262 III, 2 | mindene, de ő mégsem bírja s jobb volt akkor, mikor csak
263 III, 2 | miért árusította el önmagát s leendő napjait, gróf úr -
264 III, 2 | szórakozottan, mint régen s olyan szomorúan, mint régen. ~
265 III, 2 | akartam vetni a bujdosásomnak s vissza akartam menni ahhoz
266 III, 2 | történetével, példájával s én dühöngtem, hogy miért
267 III, 2 | követhet el nyugodtan senki s úgy potyognak a riasztó
268 III, 2 | elutaztam, szomorúan, haragosan s csak Párisban nyultam nagy
269 III, 2 | brutális önfeledtséggel s azután nyugodtan jelentette
270 III, 3 | Abd-El-Kadernek hívták. S Párisba kellett jönnie a
271 III, 3 | néhány sátoralja népet. S hozták valamennyit a nyári
272 III, 3 | falut rögtönöztek számukra s ők esténként ott mutogatták
273 III, 3 | Városbeliek voltak már s északi Afrikában bűnösök
274 III, 3 | mint egy ostoba leány. S Abd-El-Kader a gyerekekkel
275 III, 3 | Csalják be őket a bazárokba s hogy kérjenek pénzt. ~Csak
276 III, 3 | kártyákat kellett árulnia s dacosan, némán járkált.
277 III, 3 | voltak. Sugdostak, nevettek s úgy néztek a fiúra, hogy
278 III, 3 | barna, gyönyörű Herkules. S mégis ő volt talán az egyetlen
279 III, 3 | Elkapkodták a képes kártyáit s Abd-El-Kader nagyapja, a
280 III, 3 | aggodalom a sátrak alatt. S jött Abd-El-Kader s arcán
281 III, 3 | alatt. S jött Abd-El-Kader s arcán a barnabőrű ember
282 III, 3 | szemei mintha megnőttek volna s majdnem világítottak volna.
283 III, 3 | ivott. Két asszonnyal volt s azok küldenek valamit a
284 III, 3 | Azt mondták, hogy ez pénz. S Abd-El-Kader egy bankót
285 III, 3 | vidámító papirospénzt. S Abd-El-Kader nagyapja megölelte
286 III, 3 | nevettek, hogy simogatták őt. S milyen szőnyeges, puha,
287 III, 3 | kik Afrikában maradtak. S kiváncsian, szomjasan nézte
288 III, 3 | Bágyadtan, szégyenkezve s végtelen szomorúsággal ődöngött
289 III, 3 | Ekkor lelték meg a rendőrök s vitték az ő párisi falujába.
290 III, 3 | Abd-El-Kader elveszett. Keresték s Abd-El-Kader nagyapja, a
291 III, 3 | vén gazember, átkozódott s jajgatott napok óta a sátrában.
292 III, 3 | De előkerült Abd-El-Kader s megint pénzt hozott. Szegény
293 III, 3 | Abd-El-Kader. Aludni nem tudott s nem mert a fajtájabeli leányokra
294 III, 3 | merre járt. Kik vitték el s hogy került az utcára. S
295 III, 3 | s hogy került az utcára. S Abd-El-Kader nem akar beszélni.
296 III, 3 | gonoszul Abd-El-Kader felé. S Abd-El-Kader, aki olyan
297 III, 3 | És a nyár múlni kezdett s készülődött a csapat. Abd-El-Kader
298 III, 3 | forró hazájában, eltikkadt s rossz indulatú bestiák várnak. ~
299 III, 3 | indulatú bestiák várnak. ~S talán éppen az utolsó estén
300 III, 4 | egyik Helsingforsból jött s itt hever már két hét óta.
301 III, 4 | tudós dr. Suoho tanár urat s most a tommerforói kórházban
302 III, 4 | Nem tudna meggyógyulni s hazájába visszatérni sem,
303 III, 4 | Beteget ment látogatni s illedelmesen el akarta felejteni,
304 III, 4 | Akinek gyűlölt a vallása s e mellett lármázni sem tud,
305 III, 4 | meghízott, nagy népbe cseppenni s észre se venni, mint élte
306 III, 4 | megváltozni... ~Egy orvos jött s jelentette, hogy a beteget
307 III, 4 | de vágyakkal, tervekkel s aki úgy áhitozik az ő népe
308 III, 5 | gyömöszölik tele a kicsi cipőket s ha jókedvük van, gyémántdarabokkal
309 III, 5 | Betűrovó gépen zongorázzunk s lássuk, hogy jusst formál
310 III, 5 | Zakatoló lett azóta a szíve s nem könnyen tüzel az arca.
311 III, 5 | kap tőlem. Szeresse nagyon s nagyon gondozza. ~És ment
312 III, 5 | bizonyos asszonyokat, anyaságra s anyai mártiriumra szánt,
313 III, 5 | illatos szeparék kapták s megint kérték az új, vidám
314 III, 5 | parasztasszony megértette. Ment elöl s Boriska utána. Egy kicsi
315 III, 5 | istencsodától. Hátraugrott s védően kapta maga elé a
316 III, 6 | már-már akácok is nyiladoztak s a gabona nagy gőggel kihányta
317 III, 6 | diónagyságú se a tüdeje s nem halt meg. A gépészék
318 III, 6 | postamesternő, aki elvált asszony s a legkívánatosabb menyecske
319 III, 6 | különösen elkoldusodtak s megfogyatkoztak a kálvinista
320 III, 6 | leszegényedtek, nem szaporodtak s már a templomba se szerettek
321 III, 6 | valaki, akinek pénze volt s aki nagy összeesküvést szőtt
322 III, 6 | De ez nem volt rendkívüli s az emberek nekimentek a
323 III, 6 | dolgot. Neki revolvere van s ha Lili nem akar hozzá feleségül
324 III, 6 | menyasszonyának érzi magát s jöhet akármi. A segédjegyző
325 III, 6 | találkozott a postamesternővel s a menyecske olyan ellágyult
326 III, 6 | elszántat fog cselekedni s változtatni az életén. ~
327 III, 6 | meg, két ismeretlen harang s hangjukkal szinte földöntötték
328 III, 6 | megriadtak a dolgozó emberek s nyargaltak be a faluba,
329 III, 6 | kirohant, akinek csak lába volt s az öregek sírtak, hogy itt
330 III, 6 | kezdvén, majdnem elájult s úgy kiabált, hogy a segédjegyző,
331 III, 6 | nagyot, mélyet sóhajtott s meghalt. "Milyen szép harangok
332 III, 6 | szólni az én temetésemen." S a kis falú népe dobogó szívvel,
333 III, 6 | szívvel, de vig örömmel s békésen aludt el. ~ ~
334 III, 7 | ki reggelenként a leányok s öreg szüleik örvendeztek. ~
335 III, 7 | leányok. Egyre silányabbak s rossz gyomruakká tette őket
336 III, 7 | csak elsápadtak sokszor s szólni nem mertek. Sehogysem
337 III, 7 | urak, kiké minden földi jó s ráadásul elkivánják szegény
338 III, 7 | Vadászatok estéin dörmögve s korán feküdtek le. ~Csak
339 III, 7 | Pistának. Huszonöt éves volt s olyan magas, mint egy nyolc
340 III, 7 | vadászni jöttek az urak s este besorakoztatták a kastélyba
341 III, 7 | leányokat. Összeszorult a keze s egy este így beszélt a legényekhez: ~-
342 III, 7 | haragudtak a nyomorékra s különös keserűséggel elmentek
343 III, 7 | gróf ugrott elébe nevetve s kulcsokat rázott: ~- Maradj,
344 III, 7 | Pista lebukott az ablaknál s négykézláb iparkodott valamerre.
345 III, 7 | lépcsőhöz. Fölosont a lépcsőn s nyitva találta az ajtót.
346 III, 7 | padláson volt. ~Éjfél volt s fölcsapott a láng. Rémült
347 III, 7 | égett a kastély. ~Az urak s leányok alig tudtak kiszabadulni. ~
348 III, 7 | Pistát. Félholtra verték s úgy vitték a halálraijedt
349 III, 8 | elfinomult embervirágok s ha többen volnának, szebb
350 III, 8 | keresem majd. Bánatosan sietek s elmondom, mi történt. ~Egy
351 III, 8 | Mert csak a régi időkben s régi egészségű emberek vére
352 III, 8 | ők már ismerték a csókot s mert mindnyájunknak a multunk
353 III, 8 | parancsol. ~Megrémültek s mintha künn vihar indult
354 III, 8 | hárman nem láthattak semmit s mégis szokatlanul égett
355 III, 8 | Fölébredt a múlt ajkaikon s elaltatott vérük lázongott.
356 III, 8 | ajkait lesték egész estén s az asszonyok borzongva hunyták
357 III, 8 | fogom e szigetet keresni s megyek, bizonyosan odamegyek
358 III, 9 | némely héten kétszer is. S jöttek, csakugyan némely
359 III, 9 | Ám mikor együtt voltak s a kék falak a két rongyos
360 III, 9 | gázlámpától meghorkanva bámultak s vetettek reszkető árnyékokat,
361 III, 9 | őket a szomorúan nyegle s látástalan ambició, nagyon
362 III, 9 | előkelő írónak nevezték ki s kiadták az írását. Volt
363 III, 9 | eljutott valami úton-módon s a Tinódi-társaság védnöke,
364 III, 9 | Valamennyiüknek jelent meg már könyvük s azután a heti gyűlések is
365 III, 9 | tapsolni, megvetették egymást s nem is igen volt volna alkalmuk
366 III, 9 | megugrott, elszaladt tőlük. S akik a kék szobában rendesen
367 III, 9 | de ők feledtek mindent s királyoknak érezték magukat,
368 III, 9 | a két gyönge lángú lámpa s ilyenkor a Tinódisták szidták
369 III, 9 | irodalmi összejöveteleken s akik nem szerettek inni,
370 III, 9 | bomlott zongora állott s Wagnert, sőt újabban Debussyt
371 III, 9 | Haragosan rázta meg a csengőjét s a társaság húsz megjelent
372 III, 9 | akár máglyákat is gyújtott. S az erdélyi báró, a védnök
373 III, 9 | egyszerű ember, úgy-e nyilván. S ilyen ember nem nő senki
374 III, 9 | általában biztos kenyerű s tűrhető ruhájú emberek egy
375 III, 9 | melegedni, izzadni, lármázni s akik értettek hozzá, inni.
376 III, 9 | vágott ki egy kis szónoklatot s az omnibusz-kocsis türelmesen
377 III, 9 | szobában vidéki urak mulattak s a Tinódi-társaság tagjai
378 III, 10| temette el nagyszerű feleségét s most egy kis koporsóra borult
379 III, 10| nem sírt, mert nem tudott s mert inkább meghalt volna,
380 III, 10| félig-gyermek asszonyát. S hogy lehullott az ő fejének
381 III, 10| méri számunkra az életet s az élet adományait, de hinnünk
382 III, 10| hinnünk kell, hogy szeretetből s javunkra küldi el hozzánk
383 III, 10| határain túl is ismerik s aki e városnak egyik büszkesége.
384 III, 10| élnek Enyingi Sándornak s itt vannak ők is a drága,
385 III, 10| erőben, hírben, becsületben s mint vallásos emberek, ők
386 III, 10| ömlött a pap szava, beszédje s végül már szinte himnuszi
387 III, 10| Enyingi Györgyike koporsóját s vitték. A temetőben már
388 III, 10| sirgödör szélén Enyingi Sándor s azután kocsiba ült egyedül.
389 III, 10| mulva elhagyja ezt a várost s úgy érezte, hogy két halottján
390 III, 10| életében. Az öreg tímár s felesége, az öregasszony,
391 III, 10| arról, hogy küldetése volt s hogy a szegény, kevés munkájú
392 III, 10| most Budapestre viszik s a főispán is tisztelettel
393 III, 10| az Enyingi Sándor fülébe s a robogó kocsi ingerelte
394 III, 10| gyászbeszéd némely szavai s az erős Enyingi Sándor nagyon
395 III, 10| elbúcsúzkodása, hirtelen halála s mik voltak az utolsó szavai. ~
396 III, 10| amikor Budapesten voltam s amikor talán legválságosabb
397 III, 10| vallotta szárazon a nevelőnő - s azt kérdezte sírva, hogy
398 III, 10| hallgatta-hallgatta a válaszokat s mintha csak önmagával kivánna
399 III, 10| mindenfélét megkérdezett még. S mint más embert a sírás,
400 III, 10| sírás, őt ez könnyítette meg s ezután már ismét tudott
401 III, 10| család nélkül, feleség nélkül s a gyermeknek legalább reménysége
402 III, 10| talán babona, de így van s nem tehet róla. Látta előre,
403 III, 10| versenytársakat kell még leverni? S este oly szépen aludt el
404 III, 10| előtt egy nagyszerű asszonyt s a mai napon egy édes, kis,
405 IV, 1 | vége táján a Balaton mellől s akik csak látták, megcsodálták:
406 IV, 1 | sovány, öreg kis feleségét s három nagy leányát ebéd
407 IV, 1 | meglágyult, nem is szégyelte s elhatározta, hogy a régi
408 IV, 1 | is megnyugodt, szent víz. S hány olyan tanár és másfajta
409 IV, 1 | nebulók népe, a tanári szoba s a város. Ez a Muskétás tanár
410 IV, 1 | multját, jövőjét ismerte s magyarázni tudta. ~Először
411 IV, 1 | a szükséges esztendőket s akkor már alaposan el is
412 IV, 1 | alaposan el is adósodott. S minden adósságnál jobban
413 IV, 1 | ezt súgták a családjabeli s fajtájabeli emlékek s ezt
414 IV, 1 | családjabeli s fajtájabeli emlékek s ezt súgta fiatal életének
415 IV, 1 | még csak segédtanár volt s gyérülő hajszálainak legvégéig
416 IV, 1 | Muskétás tanár urral elmegy s nem nagyon várhatott valamit,
417 IV, 1 | jöttek sorban a gyerekek s még szerencse, hogy három
418 IV, 1 | három leány-gyermek meghalt s nem maradt életben csupán
419 IV, 1 | leány, csak három leány s a leányok anyja és az adósságok
420 IV, 1 | életben maradt, mindenki ellen s első sorban az élet legboldogabbjai,
421 IV, 1 | akiknek ragyogó a szemük s akik szinte mindannyian
422 IV, 1 | huszonötesztendős a legidősebb leánya s tizennyolc a legfiatalabb.
423 IV, 1 | mert erre nevelte őket s kérdés, hogy akad-e a leányoknak
424 IV, 1 | diákok társaságába került s kiadta magából mind azt
425 IV, 1 | gazdag adományai nélkül s ne legyen az ember babonás.
426 IV, 1 | ember frissen emlékezni s tudja megfejelni a mult
427 IV, 1 | Muskétás tanár úr címére s bátor nagy csillogó szemekkel
428 IV, 1 | koromban nagyon megjártam s egy év előtt két gimnáziumba
429 IV, 1 | pedig sokat lumpoltam. ~S olyan ártatlan arccal vallotta
430 IV, 1 | Muskétás volt az első eminens. S Muskétás, a valamikori első
431 IV, 1 | édesanyja Iharossy-leány? - s Muskétás tanár úr tisztelettel
432 IV, 1 | az "élet" szót kimondta s Muskétás tanár úr egészen
433 IV, 1 | kicsit, számadásokat csinált s igy szólt a fiúhoz: ~- Nagyon
434 IV, 1 | Muskétás tanár úr arcába. S Muskétás tanár úr mintha
435 IV, 1 | igazitsa ki az életemet. ~S a valamikor még félelmes
436 IV, 1 | szeliden vitte haza a fiút. S úgy érezte, hogy a Balatonnál
437 IV, 1 | egykori elérhetetlen ideál s a gazdag diák-társ fiát.
438 IV, 1 | boldog ez a fiú - mormogta s világosan látta, hogy a
439 IV, 2 | egy savanyú asztalos-sarj s a mama egy kishivatalnok-leány,
440 IV, 2 | vetélkedni okosságban Judittal s szendeségben Magdával: ő
441 IV, 2 | egy műkedvelő-hangverseny s egy vacsorás kaszinó-este
442 IV, 2 | ifjakat, segédtanárokat s vármegyei gavallérokat.
443 IV, 2 | tanár úr a Balatont látta s megenyhült a maga haragos
444 IV, 2 | adta vissza az ő eltagadott s már-már meghalt mosolygását.
445 IV, 2 | már-már meghalt mosolygását. S Muskétásnak még mindig,
446 IV, 2 | feleség, az adósságos élet s a három eladó leány ellen. ~
447 IV, 2 | se jött volna el hozzánk. S Iharossy Bianka Muskétás
448 IV, 2 | vagytok - sziszegte Judit - s ő okos fiú, aki csak okos
449 IV, 2 | csókot adott Aváry Pistának s ekkor nyugodt lett, mint
450 IV, 3 | is, gyámja a két öccsének s ez - sajnos - bántóan, különösen
451 IV, 3 | félénk, nyavalyás gyermek s ennélfogva Viktor alkalmak
452 IV, 3 | megjárta, mert ő kiváltképpen s még a válópör alatt azért
453 IV, 3 | hogyha megkapja a három fiút s ha okosabb és jobb ut nem
454 IV, 3 | mama tervei nem sikerültek s még az se sikerült végül,
455 IV, 3 | egy német kisasszony van s a háznál Trézsi, egy falusi
456 IV, 3 | neki egyetlen gyereke sincs s ő tartásdijat se kap havonkint
457 IV, 3 | tartásdijat se kap havonkint s az egyetemre se járhat.
458 IV, 3 | Szóval a három fiú együtt s egyedül, azaz hármasan és
459 IV, 3 | jönni, akkor el fog jönni s akkor hoz mindent nekünk. ~
460 IV, 3 | mert a papa rossz ember s a mamának nincs szüksége
461 IV, 3 | szegény doktor Erdélyben s a papa majdnem minden pénzét
462 IV, 3 | hat órakor hazajön a mama s kiséri egy kedves úr, akit
463 IV, 3 | egymásnak, mint némely bejutó s gyerekfület is furcsán sujtó
464 IV, 3 | láza van, nem tud aludni s nem tud aludni emiatt Zsoli
465 IV, 3 | délutáni érdekes témához kap s csöndesen mondja Tuhutumnak: ~-
466 IV, 3 | szájára, aki jajgatni kezdett s azután megtörölte a köhögő,
467 IV, 3 | forrótestű Tuhutum arcát s megcsókolta a száját, mint
468 IV, 4 | tegnap történt e találkozás s avval próbálom vígasztalni
469 IV, 4 | exotikusabb városokban is élt. S ő Jacques, azt meséli, hogy
470 IV, 4 | Én haragudtam, kacagtam s tiltakoztam, de ma nem tudom,
471 IV, 4 | feltünő, magyaros pipával s egy szinte boldog, buta
472 IV, 4 | hozzám az álmos nézéseivel s azután ő maga is átült az
473 IV, 4 | gróf Bagody Gaszton vagyok s ma éjjel táncolnak itt először
474 IV, 4 | meg familiája a börtöntől s amikor nyolcadik esetben
475 IV, 4 | kapott, hogy nem háborgatták s nyugodtan ideszökhetett
476 IV, 4 | nyugodtan ideszökhetett s élhet itt Párisban. ~Pálinkákat
477 IV, 4 | csak olcsóbb a szivarnál s a cigarettánál, Bagody gróf.
478 IV, 4 | cigarettánál, Bagody gróf. S ha igazán az ő leányai voltak,
479 IV, 4 | táncolt fogadott táncosokkal s vendégekkel egyformán. ~-
480 IV, 4 | bemutatták az udvarnak. S az anyjuk, az anyjuk akkor
481 IV, 4 | évvel idősebb, mint Juci. S mégis Juci látszott erősebbnek,
482 IV, 4 | táncosabb kedvű is volt s nagyon rosszúl beszélt magyarul. ~-
483 IV, 4 | egészen ügyes, okos leány s ma már gazdag férjet kaphatna,
484 IV, 4 | ősanyjáról, aki francia volt s nagyon hasonlított a Jucihoz,
485 IV, 4 | muszáj - szólt még a gróf s a kihült pipát eltette szépen
486 IV, 4 | mi itt, Párisban az apánk s az önmagunk mártírjai vagyunk,
487 IV, 4 | együttéreztem Teklával, azaz Tecivel s szerettem volna felöklelni
488 IV, 4 | fájdalom-ébresztő nőcske, ő víg volt s ő, mit se érzett a Teci
489 IV, 4 | Magyarországot juttatta az eszembe s egy csomó mást is. Talán
490 IV, 4 | Talán nem is gróf a pipás úr s nem konteszek a kisasszonyok,
491 IV, 4 | Teci méltóságos modorral s Juci úgy, amint az kölyökhöz
492 IV, 4 | szivart kért, fölébredve s megint atyai aggodalmakkal
493 IV, 4 | is. ~Jött az üzletvezető, s jelentette Bagody grófnak,
494 IV, 4 | letette a szivarját is a gróf s úgy harsogta, már amennyire
495 IV, 4 | válaszoltam Bagody Gaszton grófnak s egy új szivart is adtam
496 IV, 4 | pezsgőt inni hajnal után. ~S ekkor nagy lárma támadt:
497 IV, 4 | sikoltva jött az asztalunkhoz s kiáltotta: ~- Egy pimasznak
498 IV, 4 | pezsgőtől fölhevült gyereket s dühösen nézett Tecire. ~-
499 IV, 5 | félóra mulva tért magához s akkor már mellette volt
500 IV, 5 | sürgönylapot arcára csapta s így, befödött arccal jajgatott,
1-500 | 501-609 |