Kötet, Rész

 1   I,  1|          várt. ~De miért nem szól soha a Flóra vőlegénye? Flóra
 2   I,  4|       sincs művészre. Nem is volt soha, tehát nem is lesz. A bolond
 3   I,  5|        két férfiúi szem sütését. ~Soha még úgy nem nézett reá férfiú,
 4   I,  7|         De az asszony nem a multé soha és ritkán a jövőé. Az asszony
 5  II,  2|           meghatottsággal sírtak. Soha se volt eset, hogy ellene
 6  II,  3|        vagy: ilyen ostobaságot én soha el nem követek. ~Közben
 7  II,  3|          hányta reám, mint máskor soha. Mégis: a csókjai búcsúzó
 8  II,  3|      hozzám, Endre? Nem fog téged soha úgy szeretni nő, mint én
 9  II,  3|              Most pedig ne kerülj soha a szemem elé. Hamarabb szeretek
10 III,  1|          tudja és nem fogja tudni soha senki. Emberi cselekedeteknek
11 III,  4|        hang. ~- Én nem kerülhetek soha egyetemre. Nagyon jól beszélek
12 III,  4|        érzett olyan erősen, ahogy soha még. A kérdések kérdése
13 III,  5|      eszébe, hogy ő nem beszélhet soha a fiával. Akitől élete megváltását
14 III,  6|        olyan ellágyult volt, mint soha még: ~- Jőjjön, nem bánom,
15 III,  7| nevessenek néha valaki rovására. ~Soha leány komolyan reá nem nézett
16 III,  7|      nézett nyomorék Tar Pistára. Soha még oly messze nem esett
17 III,  8|           öt ember mindegyike. És soha úgy még el nem aludt az
18  IV,  1|          akit gondolatban se mert soha megközelíteni. ~- Édes apa
19  IV,  2|         az ő leányának. Nem akart soha vetélkedni okosságban Judittal
20  IV,  5|         sírni, de nem feledjük el soha a papát. ~Krammerné majdnem
21  IV,  6| dunyhákkal dagadtan szakadt a hó; soha még nem volt azóta sem ilyen
22  IV,  6|         fiú. Ugy-ugy érezte, mint soha senki, hogy anya kell, asszony
23  IV,  8|     keringtek, de baja nem támadt soha s általában neve, tisztes
24  IV,  9|          pedig ma már tudom, hogy soha olyan egészséges már nem
25  IV,  9|        számára érthetetlenül élt. Soha a szinészeket nem kívánta