Kötet, Rész

 1   I,  2 |     olvasta. Az öreg, iromba betűk szinte kiabálták az örömöt és szeretetet.
 2   I,  3 |           hat órakor találkoztunk. Szinte minden estén egy villamosba
 3   I,  5 |         Kezeik összeérnek. Zavart, szinte nyafogó kacagás. A vén würtembergi
 4   I,  5 |           és megint leejti. Apolló szinte táncol ülőhelyben s úgy
 5  II,  1 | fázósan-melegen nézett a cigányra, szinte elbarnult a szőkesége: ~-
 6  II,  2 |          szempontokból látták. Uj, szinte udvari erkölcsök plántálódtak
 7  II,  2 |            küldöttek, azok mentek. Szinte fejük köré lehetett képzelni
 8  II,  3 |         Róthné ura volt. Tűrtem és szinte szerettem őt a feleségéért. ~
 9 III,  1 |       nagyapja. E regények mellett szinte éhen pusztult. Ám bizonyos
10 III,  4 |            az új Caesar jött haza. Szinte leste, nem várja-e triumfáló
11 III,  4 |           orr, finom, ideges száj. Szinte betegesen értelmes és betegesen
12 III,  4 |            Most dallamosan finnül, szinte meghatottan citált valamit.
13 III,  6 |     ismeretlen harang s hangjukkal szinte földöntötték a falút. Éhesek,
14 III,  10|        szava, beszédje s végül már szinte himnuszi lett, amikor az
15 III,  10|       anyját izléssel, okossággal, szinte önmagát kényszerítve szerette,
16  IV,  1 |            ragyogó a szemük s akik szinte mindannyian és mindig könnyebb
17  IV,  2 |            lyányt. ~Muskétás Zsóka szinte arra termett, hogy kiröpüljön
18  IV,  3 |          Nagy baj az is, hogy Viki szinte művészi médiuma a fájdalomnak,
19  IV,  4 |             magyaros pipával s egy szinte boldog, buta arcú, élemedett
20  IV,  5 |       Tibor, aki most már egészen, szinte kibontakozott férfiassággal,
21  IV,  6 |        mindig egyformán, néha-néha szinte vidáman mesélte s csak azért
22  IV,  9 |            szeretett is, néha-néha szinte megdöbbent életem fogyasztásán