Kötet, Rész

501  IV,  5 |           szanatóriumból, ahol Krammer volt s ahonnan a sürgönyt küldték,
502  IV,  5 |                     miért ájult el az anyja s már elhatározta, hogy ő
503  IV,  5 |                    egy kicsit, szaladt haza s mire hazatért, már győzedelmeskedett
504  IV,  5 |               szerelem miatt zavarodott meg s pusztította el magát." "
505  IV,  5 |          kötelességünk, hogy erősek legyünk s vigasztaljuk szegény anyukát,
506  IV,  5 |                      Így gondolkozott Tibor s mikor a doktorok ágyba fektették
507  IV,  5 |                   elaléló édesanyját, ő ült s várt egy egész kis testét
508  IV,  5 |                    testét elnyelő fotelben. S mikor estefelé azt hitte,
509  IV,  5 |                     szerelmes volt az urába s meg akart halni a csapás
510  IV,  5 |                türelmes, jó feleség legyen. S alig győzte kihúzni a gyász
511  IV,  5 |                 mennyasszony lett, elnémult s mintha nem is a régi Tibor
512  IV,  5 |                   Illés elég utálatos ember s nem igen értelek téged.
513  IV,  5 |                   iskolában csúfolnak engem s alattomban téged is. De
514  IV,  5 |                 Illés nyavalyás valaki volt s hat-hét év múlva a doktorok
515  IV,  5 |                  nagyon sűrűn jártak hozzá. S a vége az lett, hogy Nagy
516  IV,  5 |                   megelevenedett első urára s remegve, de hivatása és
517  IV,  6 |                    be a hegyek közé a vasút s híre járt, hogy a Farkas-háton
518  IV,  6 |                   fölvacsoráztak a farkasok s mégis azt is mondta Berg
519  IV,  6 |                   az úr, mert szomorú ember s három vendéglő is kínálkozik
520  IV,  6 |                     pálinkát hozott magának s ivott, miközben a beszögezett,
521  IV,  6 |                    de a farkasok megszánták s nem kellett csonka testtel
522  IV,  6 |                  leány volt ebben az időben s nagyon sokszor mesélte el
523  IV,  6 |            néha-néha szinte vidáman mesélte s csak azért haragudott, mert
524  IV,  6 |                   verné le magáról, nyögött s a történet végén nagy-nagy
525  IV,  6 |                     Jaj, jaj, Terka mama, - s mindig meg bámulta a nénjét,
526  IV,  6 |                     évvel volt idősebb nála s aki ezt a történetet úgy
527  IV,  6 |                   együtt sétáltak is olykor s keserű, igaztalan szavakkal
528  IV,  6 |                  amikor az anyjuk elszökött s elment bizonyára ahhoz az
529  IV,  6 |                 nagy, lenyomott fájdalommal s fenyegető fahangon néha
530  IV,  6 |             fogadott leányául annak idején. S a leány az ő hamar érkezett,
531  IV,  6 |                    a fekete szakállas úrral s belenyargalt a farkasos,
532  IV,  6 |                    keress pénzt szép ruhára s eredj a leányok közé, mert
533  IV,  6 |                   Lajos, a leányok, a nők. ~S azután a Lajos fiú egyedül
534  IV,  6 |                    mert még éretlen, gyönge s gyáva volt; az anya kellett,
535  IV,  6 |                  rongyosodott, piszkolódott s kétségbeesve meresztette
536  IV,  6 |                   fiúra. De gondolt valamit s anyáskodva kérdezősködött,
537  IV,  6 |                mennyi pénzt keres hetenként s küldhetne-e valamit, mert
538  IV,  6 |                  akit nem tudott megtalálni s elindult vissza Terka mamához
539  IV,  7 |               először az asszonyt Sármással s nem lett volna nagy dolog
540  IV,  7 |                  lehivták, hogy felolvasson s jól megfizettek érte. Az
541  IV,  7 |              teringettét, mert sokat utazik s akire úgy néz, mint most
542  IV,  7 |                      én ezt a fajtát utálom s ha muszáj volna bemutatkoznom
543  IV,  7 |                     itt, hol ott találkozás s az asszony egész viselkedése. ~
544  IV,  7 |                meglehetősen szereti a nőket s tud a számukra elég időt
545  IV,  7 |                     is elhitette ezt olykor s komikusan tetszelgett az
546  IV,  7 |                lenni, demagóg is, cigány is s legkevesebbszer volt ember
547  IV,  7 |                     nem hiszek már magamban s Pantheon-asszony által kívánnám
548  IV,  7 |                levelet kapott az asszonytól s ugyanegy időben meleg, hívó
549  IV,  7 |              szerette volna ordítani Sármás s megfogni az asszony finom,
550  IV,  7 |                   De már elállt a lélegzete s már úgy érezte, hogy a fiatal
551  IV,  7 |                hátán tapos. Egy lépés talán s Dancsay már túllépett, az
552  IV,  7 |                  meghódolt, kedveskedő volt s talán még több is lett volna,
553  IV,  7 |                   is úgy állott most előtte s ő bizonyosan megjárja, hacsak
554  IV,  7 |                 maradt hosszú beszélgetésre s bánatosan, finoman mosolyogva
555  IV,  7 |                  Dancsay az asszony oldalán s már mindennek vége. ~Két
556  IV,  8 |             borongott percekig Péter bátyám s én próbáltam lelkének hangtalan
557  IV,  8 |                    az életemet. Diák voltam s Enyedre akartak vinni a
558  IV,  8 |               kollégiumba, szekérrel persze s az apám is jött velem. Az
559  IV,  8 |               Szilágyságban kellett tölteni s mi elhatároztuk, hogy meghálunk
560  IV,  8 |               javából, a császárt szolgálta s finom színésznőknek tette
561  IV,  8 |                     de baja nem támadt soha s általában neve, tisztes
562  IV,  8 |                     mert a történet érdekes s az érdekes történeteket
563  IV,  8 |                     egy magyar úri embernek s ez mind semmi, ilyen kicsi
564  IV,  8 |                 vagyok, ügyvéd is lehetnék, s inkább lettem korcsmáros,
565  IV,  8 |                 kicsit forgolódtak, nyögtek s elaludtak. Körülbelül éjfél
566  IV,  8 |                  megverte valaki az ablakot s kétségbeesve ordította be: ~-
567  IV,  8 |                       Apa és fiú felriadtak s ugyanekkor két, fekete posztóval
568  IV,  8 |                    volt, megelőzte az apját s megnézte jól a két haramiát.
569  IV,  8 |                megnézte jól a két haramiát. S ekkor észrevett a posztó
570  IV,  8 |                Súgott neki valamit Ábris úr s ez az ember dohogva kihúzódott
571  IV,  8 |                  Ábris erős kezü ember volt s vállon ragadta. ~- Csak
572  IV,  8 |                 mintha mi sem történt volna s korán reggel önmaga is segitett
573  IV,  8 |                   is segitett fölkészülnünk s elindulnunk. ~- Meg ne sértsen,
574  IV,  8 |           megtalálták a földalatti istállót s a pince mellett leltek vagy
575  IV,  8 |                     aki talán még ma is él. S én pedig, ha a Szilágyságban
576  IV,  8 |                    olcsó volt akkor az élet s milyen kevés gyávaságon
577  IV,  9 |                 kutatnak ujból az életemben s Domy Bélára kell sokat gondolnom,
578  IV,  9 |              félteni egy másik ember életét s közben nem elég jól figyelni
579  IV,  9 |                 hogy minden embertől féltem s minden hegyet Pilátus-arcu
580  IV,  9 |                  lehetek, mint akkor voltam s a betegségem egyszerüen
581  IV,  9 |              megdöbbent életem fogyasztásán s nem értette, hogy honnan
582  IV,  9 |           túlságosan ellenálló test-masinát s e test-masina fűtése pedig
583  IV,  9 |                     magunknak az egészséget s azt az akaratot, hogy sokáig
584  IV,  9 |                szabad élnünk, mintha élnőnk s tilos megingatnunk szenzációkkal
585  IV,  9 |          egyáltalában nem javasolt aszpirin s más rokon-gyógyszer. És
586  IV,  9 |                   nem mondhatsz le a borról s a napi hetven cigarettádról
587  IV,  9 |                   napi hetven cigarettádról s a sok emberrel találkozás
588  IV,  9 |                   levelet. Az én Élet-féltő s öröm-becsülő Domy Bélámmal
589  IV,  9 |                   az Élet váratlanul, hitei s vágyai közepette. Pedig
590  IV,  9 |                    Pedig már-már célhoz ért s nagy okosságával asszonytársat
591  IV,  9 |              kicserélték volna, fájdalmasan s minden barátja számára érthetetlenül
592  IV,  9 |                     szinészeket nem kívánta s az utolsó időkben két olyan
593  IV,  9 |                      altató-porokat szedett s ismerkedett nyakra-főre.
594  IV,  9 |                  jótékony, halálos betegség s életét még igazolhatta azzal,
595  IV,  9 |               okosabb volt öt professzornál s világosan látta az elkerülhetetlen
596  IV,  9 |                     nem félt, de mosolygott s bizonyosan reánk gondolt,
597  IV,  9 |                  meg. De én még mindig élek s keresek egy újabb, kedves
598  IV,  9 |                 tanácsokat ad az egészségre s valami jó, kicsi, idegen
599  IV,  10|                 kuriai biró lányát vette el s aki akaratos akarattal falusi
600  IV,  10|                 jóizlésü nő volt, Marcellám s nem tudta türni még a nagyságos
601  IV,  10|                  mint egy izetlen párisi nő s szerette volna, ha elhiszik,
602  IV,  10|                  hogy az oláh papné meghalt s nem maradt gyermek utána.
603  IV,  10|                 maradt itt asszony elegendő s gyermek is van, ha nem sok
604  IV,  10|               otthagyta Bécsben az asszonyt s egy igazán vallásos emberhez
605  IV,  10|                    három-négy hétig fekszik s akkor haza mehet. Jöttek
606  IV,  10|                   jaj be szomorúan gondolok s magára is, Marcellám, pedig
607  IV,  10|                     gyermeket óhajtani kell s én vért sirok szegény Veturiáért,
608  IV,  10|                 adja át baráti üdvözletemet s esetleg egy olyan férfiúnak,
609  IV,  10|                asszony halálának történetét s ezután várják a gyermeket,