1-500 | 501-582
Kötet, Rész
1 I | I.~ SÁPADT EMBEREK ÉS TÖRTÉNETEK~ (1907)~ ~ ~
2 I, 1 | Partjain kik élnek, csöndesek és banálisak nem maradhatnak.
3 I, 1 | valakié legyen a szerencse? És miért is tűrje a Szajna,
4 I, 1 | megaggosodjék? Párist új lázban és mozdulásban akarta látni
5 I, 1 | Napoleon. Égett, robbant és üvöltött a világ ezidőben.
6 I, 1 | kikergette egy gyönyörű és sugaras karámból. Sohasem
7 I, 1 | kiillatozták nemük minden édes és beteg illatát. Érkezése
8 I, 1 | elé kézcsókra. Puhaságot és bizanci bujaságot hirdettek
9 I, 1 | bekövetkezett. ~Szomjazó és szerencsétlen nimfaként
10 I, 1 | kényszerű ledérséggel Napoleon és Eugénia körül. Pogányul
11 I, 1 | férfiaitól. Csak nevének és millióinak súlya alatt hajolt
12 I, 1 | millióinak súlya alatt hajolt meg és várakozott. ~Szabadulás
13 I, 1 | megérkezését. ~Untatták őt a finom és arisztokrata írók. A lágy,
14 I, 1 | arisztokrata írók. A lágy, gyönge és tobzódó lelkű piktorok.
15 I, 1 | lelkű piktorok. A gáláns és nagyszájú katonák. A ravasz
16 I, 1 | nagyszájú katonák. A ravasz és hülye diplomaták. Az Erő
17 I, 1 | bocsátott gerle. ~Szűzen, árván és magányosan hagyta el őt
18 I, 1 | elbolyongással, ha erre telt kedve. ~És Flóra hercegnő ment, vonult
19 I, 1 | empire-ember, de erős, büszke és egész. Méltó olyan nagy
20 I, 1 | kellettek, áthoztam testemet és lelkemet egy másik korszak
21 I, 1 | éveknek. Én egész szépségemmel és leányságommal megyek, megyek
22 I, 1 | Flóra. Nem járt ott merengve és sírva, mint a császár felesége.
23 I, 1 | új férfiú szerelmének. ~És egy napon csakugyan megérkezett
24 I, 1 | leánysága kifeslett. Várt és fiatal szívvel ment negyven
25 I, 1 | férfiú a kezet szívéhez és ajkához emeli. A férfiú,
26 I, 1 | ki ifjú volt, erős, okos és brutális, mosolygott kegyetlenül.
27 I, 1 | Párisban Flóra hercegnő keze és milliói után nyúltak. Ez
28 I, 1 | próbált szisztémák minden bűne és fogyatkozása tombolt. ~Szívesen
29 I, 1 | vőlegényének. S a nizzai platánok és pálmák alatt sétálgattak
30 I, 1 | kísérletezni. Ez szentsége és csodája a természetnek.
31 I, 1 | nem adja oda senkinek. És reggel szökött Flóra hercegnő.
32 I, 2 | gerjedelem. Nagy éhü, lompos és rosszúl táplált leányként
33 I, 2 | gondoznia. Legyenek épek és élesek a kicsi fogak. Legyenek
34 I, 2 | Legyenek nagyon fehérek és szépek. Csak ilyen fogakkal
35 I, 2 | lehet beleharapni a férfiúba és a pénzbe. ~Szépen falt az
36 I, 2 | kis öreg ember. Az apja és az anyja, kik öt év előtt
37 I, 2 | hazulról, mert dolgozni akart. És nem akart a tanyán megvénülni.
38 I, 2 | tisztulni otthon a tanyán. ~Sirt és kacagott, mikor az apja
39 I, 2 | szinte kiabálták az örömöt és szeretetet. Táncoltak tanyai
40 I, 2 | Hazahozza az elveszett leányt. ~És készült boldogan haza Juliette.
41 I, 2 | lesz, be szép lesz. Fázott és égett Juliette egész teste. ~
42 I, 2 | miatt. Magát gyászolom. ~- És hova utazik, Rudolf? ~-
43 I, 2 | legkegyetlenebbnek lenni. És Juliette kegyetlen volt.
44 I, 2 | Juliette kegyetlen volt. És most találkozik vele. Éppen
45 I, 2 | férfiú nem vallatta. Gúnyos és fáradt szemeivel vizsgálta
46 I, 2 | lenni. Hazamegy a papához és a mamához. Szent karácsony
47 I, 2 | semmije. Tartsa meg a tanyát és ne menjen oda, Juliette.
48 I, 2 | Juliette. Az efélét úgy őrzi és úgy kerüli az ember, mint
49 I, 2 | titkot! Vagy mint én őrzök és kerülök egy régi fehér leányt,
50 I, 2 | Juliette. ~Juliette már sírt és sírva kérdezte: ~- Hát hova
51 I, 2 | Aztán a férfiú arcára néz. És sírva roskad össze. Fázik
52 I, 2 | pár percig áll. Visszatér és jelenti: ~- Minden rendben
53 I, 3 | Budapesten. Rászállt a szürke és hideg ősz a Duna tájékára.
54 I, 3 | egymás hátát tapossák. Kín és kétség minden arcon. Mindenki
55 I, 3 | éreztem elégszer magam. És az élet célja nem ez? Kár,
56 I, 3 | Lármázott az esti Budapest. És én nekiindultam az éjszakának. ~
57 I, 3 | számára kisajátítani, mint én. És sokat átkozódik. De ő egy
58 I, 3 | fátumunkat. Az életet szomjúhozni és átkozni nincs sok embernek
59 I, 3 | szomszédjai: ezek voltunk. És figyeltük szorongással,
60 I, 3 | napot s pihenőre indult. És este hat órakor találkoztunk.
61 I, 3 | egy villamosba szálltunk. És a szemeink nagyok voltak.
62 I, 3 | Borotvált arcaink hervadtak és sárgák. ~Kisértett és kínzott
63 I, 3 | hervadtak és sárgák. ~Kisértett és kínzott ennek az Ottónak
64 I, 3 | pontos voltam én is. Sápadt és különösen hervadt volt ez
65 I, 4 | TÖRÖK MENYASSZONYA. ~Sírtak és dacosan hajtogatták a poharakat
66 I, 4 | magyarok, tehát isznak. Isznak és keserű torkukban már csufondárosan
67 I, 4 | a történelmi, a pénzes és a szellemi. Ime a nagy példa:
68 I, 4 | magyar művész-világot a rang és pénz világával összefűzik. ~
69 I, 4 | megéjszakásított szobában. Veszett és bús lesz a lump fiúk lelke
70 I, 4 | kiderülőben, hogy Ázsia és a művészet elválaszthatatlanok.
71 I, 4 | egészen európai. Európai és a politikai megrögzítése
72 I, 4 | dzsentrinek keresztelt zagyva és züllött seregnél pedig a
73 I, 4 | legértéktelenebb eleme jut szóhoz és sikerhez. Az, amely a magyar
74 I, 4 | koldusainál. E koldus, terhelt és hazug magyar kultúrában
75 I, 4 | Klára. Uj, vonzó címben és köntösben áll rögtön a földesurak
76 I, 4 | áll rögtön a földesurak és a Lipótváros kóbor pénzű
77 I, 4 | részesítik a művész-feleségeket. És mivel mi művészek vagyunk
78 I, 4 | mivel mi művészek vagyunk és nekünk élnünk kell, tehát
79 I, 4 | virágos boltot a művészek. És a bolt minden virágját elküldték
80 I, 4 | művésznőtől, ki asszony és feleség leend, nem sajnálják
81 I, 5 | Hilda. ~Bánatosan, álmosan és borzasan most jött Berlinből.
82 I, 5 | leányt. Kutya-félénkség és kutya-hűség az egész ember
83 I, 5 | hallgatja, mit beszélnek. Apolló és a szöszke még csak jegyesek.
84 I, 5 | A mama válaszol boldogan és zavartan: ~- Tizenkét hónap
85 I, 5 | zavartan: ~- Tizenkét hónap és huszonegy nap. ~A szöszke
86 I, 5 | figurákat. Hátha hasznát veszi. És beír gyorsan egy-két aforizmát.
87 I, 5 | fogja az epret. Megcsókolja és megint leejti. Apolló szinte
88 I, 5 | haragosan ment ki az estébe. És hátán, homlokán, mindenütt
89 I, 5 | férfiúnak. Leány ő, leány és nem hiszi senki. ~Megint
90 I, 6 | Ő is bemehetne a virágok és szelid őzek közé? Micsoda
91 I, 6 | középen a tornyos palotát. És ejnye, bizony ott bent cigányok
92 I, 6 | cigányok muzsikálnak. Új és új emberek jöttek, rongyosak
93 I, 6 | nappal. A hó szikrázott és olvadt. Pirosodtak a fülek
94 I, 6 | holmik, munka, kenyér. Hátha! És jönnek, a sápadtak, a keserűek,
95 I, 6 | a lápfaluiak, a vadágiak és a többiek. Így jött be a
96 I, 6 | rongyai is vékonyak, silányak. És hamar megzavarodik még Jóba.
97 I, 6 | szépeket mond a gróf. Szabad és boldog legyen az ember.
98 I, 6 | éljen. Együtt mindenki, urak és rongyosok. Kell, hogy hús
99 I, 6 | Kell, hogy hús kerüljön és kenyér. Láz és lelkesedés
100 I, 6 | kerüljön és kenyér. Láz és lelkesedés égette a Jóba
101 I, 6 | menjünk be egy pohárra. ~És ittak, míg elesteledtek.
102 I, 6 | elesteledtek. Énekeltek és sírtak: Kossuth Lajos azt
103 I, 6 | hajh, be áldott ember. ~És énekeltek, mintha az érkező
104 I, 7 | ember volt a Halál halvány és bús arcú kocsisa. Fölfogadta
105 I, 7 | kocsisa. Férfiú volt ő is. És a férfiú mindig a leányok
106 I, 7 | helyen az emlékek is. Fehéren és hidegen csak a valamikor
107 I, 7 | merre járnak? Karonfogta-e és selymes útakra vezette-e
108 I, 7 | leányok?) Sóhajtozott ismét és már visszavágyott Budapestre
109 I, 7 | elröppent leányok után. De hó és hidegség volt mindenütt.
110 I, 7 | Budapestre. Ahol legalább fény és gőz van. És ahol önkéntesen
111 I, 7 | legalább fény és gőz van. És ahol önkéntesen jönnek az
112 I, 7 | asszony nem a multé soha és ritkán a jövőé. Az asszony
113 I, 7 | kocsisa, hogy így van. ~És szaladt ama városba, honnan
114 I, 7 | adott az ő egykori Blankája. És megnyugodva, mindent értve
115 I, 8 | egy nagyon kívánatos bájos és rejtett helyet. Éjszaka
116 I, 8 | egyik sínre. Ez igen nagy és vígasztaló ígéret annak,
117 I, 8 | elkövetkezendőt? Mit tudhatnak és tehetnek az ilyenekkel,
118 I, 8 | gimnáziumába. Új világ, új és szent eseményekkel: a város.
119 I, 8 | leányok. Jönnek Ottilia és a többiek s mind kegyetlenek
120 I, 8 | lelkét. Milyen rakoncátlan és milyen telhetetlen lélek
121 I, 8 | Intenzív életakarattal és szilajsággal élek. Nem kerülnek
122 I, 8 | Őrzöm is a nagy városok és exotikus tájak szent megérintéseit.
123 I, 8 | között legjobban szerettem. ~És már jött az ősz. Deresen
124 I, 8 | jött az ősz. Deresen jött és megcsípte a lelkem. Napokig
125 I, 8 | minden haszontalansága. És én temérdek, gyönyörű haszontalanságot
126 I, 8 | ahogy senki a maga életéét. És bennem milliárdnyi életek
127 I, 8 | Színesek, sűrűek, nagyszerűek. És ön, kedves doktorom, egy
128 I, 9 | LŐRINC ÉS A NÓTA. ~Lőrinc az éjszaka
129 I, 9 | pedig magával hozta a bornak és a nótának szeretetét is.
130 I, 9 | borozástól is elszokott. Üldözött és ösztökélt vére az éjszakát
131 I, 9 | ellen a napszakának szorgos és félelmes élete. ~Lőrinc
132 I, 9 | ébren tartotta Lőrincet és a tánc. Halasztatta vele
133 I, 9 | hat óra volt: Lőrinc ült és dúdolt. A furcsa nóta és
134 I, 9 | és dúdolt. A furcsa nóta és a furcsa tánc mindig el
135 I, 9 | is eléggé elsápasztotta és eltorzította. Olyik alkalmakkor,
136 I, 9 | Itt fogadták őt leányok és cimborák. És vártak reá
137 I, 9 | őt leányok és cimborák. És vártak reá az éjszaka szép
138 I, 9 | éjszaka szép hangulatai és álmai. ~Ám Lőrinc nem tartozott
139 I, 9 | lakást tarthatott. Szép és okos lakás volt ez, de egy
140 I, 9 | Lőrinctől a szomszédokhoz. ~És a fátum, mely valóban van
141 I, 9 | fátum, mely valóban van és dolgozik, ezt a helyzetet
142 I, 9 | aránylag elég eszmélkedő és érdeklődő ember volt. Aztán
143 I, 9 | előbb feküdt le csak Lőrinc. És az éjszaka emberének szörnyű
144 I, 9 | az új nótákat. Egy néger és egy német leány táncolnak
145 I, 9 | mely éjszakáit éberekké és szépekké szokta tenni. ~ ~
146 I, 10| való volt. Álmai cifrák és sujtásosak voltak. A Dunáig
147 I, 10| űzött ázsiai embernek éber és mégis haszontalan álmai.
148 I, 10| ajtót Gabriellánál. ~Ifjú és szegény volt Péter, de szent
149 I, 10| minden megalázását tűrte és készítette. Éhezett és sokat
150 I, 10| tűrte és készítette. Éhezett és sokat hazudott Péter. Végül
151 I, 10| érkezett Szomolnokról Péter és zsebéhez nyúlt. Hajh, hajh,
152 I, 10| szándékokról. Péter megfeszült és gyűjtötte a pénzt. Nehezen,
153 I, 10| kárpótlást akart Péter. Nagy és dicsőséges művel. Mert elmulnak
154 I, 10| szárnyaikkal. Megvénül még jobban és szomorúbban az asszony.
155 I, 10| Viszont volt olyan ifjú és ügyes ember, ki eljutott
156 I, 10| fogai. ~A gyermekek vásottak és örömtelenek. Rossz lidércként
157 I, 10| Ereimben a vér nyugtalan és előkelő. Rosszúl éltem s
158 I, 10| éltem s szépen halok meg. És kezdte álmodni negyedik
159 I, 10| negyedik százast. ~E pénzzel és hatósági gyámolítással elutazik
160 I, 10| tanár volt: talán Athénbe és azután Korfuba. ~Nehezen
161 I, 10| ő negyedik álmát Péter. ~És egy napon, mikor talán már
162 I, 10| száz forintot. ~Utrechter és társainak gebéi nagyon méltóságosan
163 I, 11| ünnepéről érkezett haza búsan és fáradtan az ősz Henry Garaud.
164 I, 11| olvasott ott klasszikus és pompás éneket: hátában is
165 I, 11| Verseket ír, regényeket és drámákat, titokban, de ezt
166 I, 11| titokban, de ezt remegve és jól rejtegeti halhatatlan
167 I, 11| ember. Most nagyon csöndesen és alázatosan lép íme a gazdájához
168 I, 11| aszály. Egy rossz Coppée-vers és semmi. ~- S a fiatalok. ~-
169 I, 11| Catulle Questre gondolt és letette a tollat. Ez az
170 I, 11| Aszkéta, vad, hős, lázadó és mártir mer lenni a gazember.
171 I, 11| erszényes, pökhendi szatócs. És nem hajlik meg és nem törik
172 I, 11| szatócs. És nem hajlik meg és nem törik össze. Ő, Henry
173 I, 11| ünnepi cécó, ostobák tapsa. És most reszket, hogy voltaképpen
174 II, 1 | BERCI ÉS A GRÓFNÉJA. ~Karácsony után
175 II, 1 | étkeztek, a grófné rendelt és fizetett s a vendéglőben
176 II, 1 | asszony volt a grófné, érett és restségesen buja. Én tudtam,
177 II, 1 | szőkeséggel, szerelemmel és előkelő pietással. De a
178 II, 1 | volt szabad, hallgatnia és csókolnia kellett, a szivarjait
179 II, 1 | vásárolta. ~* ~Nagy-Karácsony és Ujév között történt: a kaszinóban
180 II, 1 | pezsgőt ivott Camilla-Georgina és a cigány) játszottak megint.
181 II, 1 | ön mindig a más pénzét és a más nőit fizeti, nézi.
182 II, 1 | idefigyelni az én játékomra és az én arcomra is, olykor-olykor. ~
183 II, 1 | szabadsága, dühöngött a cigány. És az asszony, ez az asszony,
184 II, 1 | távoztak a kaszinóból, a grófné és cigánya, sietve sápadtan
185 II, 1 | tönkretettnek érezte önmagát és sorsát. A jó, előkelő, ildomos
186 II, 1 | tetszett neki az új helyzet és dolog: ilyenek a grófnék,
187 II, 1 | nagyon haragos, nagyon dacos és nagyon szerelmes volt. Hozta
188 II, 2 | parasztgyermekek. Magyarok és oláhok, még Szent-György
189 II, 2 | Budapesten, Aradon, Nagyváradon és még messzebb élnek. ~Ez
190 II, 2 | falu nagyasszonya. Hazajött és férjhez ment szépen, rendesen
191 II, 2 | maga is példaképe volt a jó és hű asszonynak, mióta a világból
192 II, 2 | komolyság ül a lányok arcán. És sok a szép leány a Zenóbia
193 II, 2 | A leányok pedig mentek és jöttek. Akik távol éltek,
194 II, 2 | családjuknak. Pénzt, ruhát és sok mindent küldözgettek
195 II, 2 | testvéreiket szerették. Hamar és könnyű meghatottsággal sírtak.
196 II, 2 | képzelni a nagy kötelességek és nagy feláldozások szent
197 II, 2 | párjukat. Éltek odaadásban és munkában. És férjeiknek
198 II, 2 | odaadásban és munkában. És férjeiknek gyermekeket ajándékoztak. ~
199 II, 2 | nénjéhez, aki a világban jár. És egy tavasszal, mikor a napverte
200 II, 2 | nem tudott szavakat lelni és sírásra fakadt: ~- Kihez
201 II, 2 | volt minden. Mária halkan és makacsul ismételte minden
202 II, 2 | alig nézett el valaki. Néma és szomorú megvetéssel gyászolt
203 II, 2 | falu ítéletet ült. Máriának és urának más faluba kellett
204 II, 2 | Zenóbia faluja a hűtlenséget és erkölcstelenséget nem tudja
205 II, 2 | nem tudja megbocsátani. És Zenóbia faluja átkot küldött
206 II, 2 | volt. Jött újra nyirkos és mérges tavasz. A Mária kis
207 II, 3 | Éjszakában bolyongtunk Péter és én. Péternek gonosz napja
208 II, 3 | szokásomat. Aggódott miattam és ezt többízben közölte is
209 II, 3 | Róthné ura volt. Tűrtem és szinte szerettem őt a feleségéért. ~
210 II, 3 | engem nagy szánalommal. Igaz és buja csókjait úgy hányta
211 II, 3 | csókjai búcsúzó csókok voltak. És ha Julcsa, sőt Juliette
212 II, 3 | ölelt szokatlanul forróan és sokszor juttatta eszembe
213 II, 3 | rögtön a korzóra. Ott lesed és várod Róthnét. Hiszen jól
214 II, 3 | Lichtenstein herceghez? ~És nevettem, mert tudtam, hogy
215 II, 3 | sőt Juliettenek a barátja. És különösen, ha Róthné kegyetlen. ~
216 II, 3 | Miért nem vagy őszinte és becsületes hozzám, Endre?
217 II, 3 | százas bankókat mutatott. És eldicsekedett nyolcvan asszonnyal
218 II, 3 | ura hűséges kutyája neki. És nincs lelke, hogy az urát
219 II, 3 | szomorúságban Julcsa, sőt Juliette és én. ~Láttam és éreznem kellett,
220 II, 3 | Juliette és én. ~Láttam és éreznem kellett, hogy ő
221 II, 3 | tud. De erőm kevés volt. És már járni alig tudtam. ~
222 II, 3 | engem Julcsa, sőt Juliette és szánt. Elbetegedett közben
223 II, 3 | leányt. Róth ült mellette és kiürített pezsgőspalackok
224 II, 3 | trágár nótát énekelt Róthnak és nekem. ~Másnapon sokkal
225 II, 3 | mint egyébkor, Róthné. ~És napról-napra nőtt a Róthné
226 II, 3 | nőtt a Róthné barátsága. És napról-napra szomorúbbra
227 II, 3 | változott Julcsa, sőt Juliette. ~És megérezte Julcsa, sőt Juliette,
228 II, 3 | volt ez. Élet, üdvösség és elkárhozás. Aztán így szólott
229 II, 3 | isten áldjon meg, Endre. ~És visszament Róth asztalához
230 II, 3 | visszament Róth asztalához és megcsókolta szilajon Róthot.) ~
231 III | A TÍZMILLIÓS KLEOPÁTRA ÉS EGYÉB TÖRTÉNETEK~ (1910)~ ~
232 III, 1 | nagyon előkelő, parfümös és ostoba nevelő-intézetbe
233 III, 1 | tíz milliója? Nem tudja és nem fogja tudni soha senki.
234 III, 1 | régen elmúlott, elhasznált és elporladt véredények őrzik
235 III, 1 | előkelő, parfümös palotába és Kleopátra tegezhette a német,
236 III, 1 | az előkelő tanító hölgyek és urak a Kleopátra pártján
237 III, 1 | növekedjék a Gutberger-vagyon. És növekedett is. Mint a vámpír,
238 III, 1 | vagyon a művész-szívekre. És e vértáplálékért áldozni
239 III, 1 | bölcs kezekbe kerülnek. És Gutberger Zsolt nőül vette
240 III, 1 | regények behozták a százezreket és Kleopátra anyja, adván két
241 III, 1 | de ártalmas gyalázatosság és szigorú apai átok után elpusztult
242 III, 1 | finom grófkisasszonyok közt és a reménysége egy koronának,
243 III, 1 | minden sportért. Zongorázik és hegedül. Kleopátra csoda-leány.
244 III, 1 | egyetlen barátnője sem. ~Büszke és elvonult. Az újabb levelek
245 III, 1 | volt, míg árny nem volt. ~És betelőben volt a három év,
246 III, 1 | fürtjeivel, egész különös és szemetes valójával átkozottul
247 III, 1 | Bosszantgatták egymást vele. És különös a sors. A sétáló
248 III, 1 | sétáló leányok nemsokára újra és másutt találkoztak az olasszal.
249 III, 2 | egy kicsit az élet elől és itt, ok nélkül, véletlenül
250 III, 2 | levélhordó reggel, délben és délután, nem olvastam a
251 III, 2 | magyar hírlapokat. Kedvem és bánatom szerint játszhattam
252 III, 2 | szerepét, avagy talán a döglő és bozótba bújt szamárét. És
253 III, 2 | és bozótba bújt szamárét. És mégse szökhettem meg mindentől
254 III, 2 | szökhettem meg mindentől és mindenkitől, önmagamtól
255 III, 2 | hónapom első hetében jött és megtalált Péter gróf. Őszi
256 III, 2 | divatos nőkön, siető népen és a vámon. Búsúló, lombvesztő
257 III, 2 | kopott ruhájú, de büszke és még fiatal óriás borult
258 III, 2 | lelkendezett, örült, kiabált és bókolt a kopottas ruhájú
259 III, 2 | fásultságából. Kissé álmosan és szomorúan vizsgálgattam:
260 III, 2 | jön, múlt időmnek melyik és milyen zugából való? Nehezen,
261 III, 2 | szőke emberekből is barnákat és méltóságosakat. Most már
262 III, 2 | menekült a régi helyről és most polgári ruhában úgy
263 III, 2 | Párist, Berlint, Rómát, és Nápolyt. Seholse sikerült
264 III, 2 | az ügyek nem sikerülnek és gyakran káromkodott. ~-
265 III, 2 | kérdeztem nem egyszer és nem tízszer - hát csakugyan
266 III, 2 | hosszas alkatú, szőke, vizes és kevés velőjű fejét ilyenkor
267 III, 2 | fölszólított, hogy kisérjem el őt és a leányát, egy tizennyolcéves
268 III, 2 | előrelátóbb, okosabb, komolyabb és méltóságosabb, gróf úr, -
269 III, 2 | jogom van minden vagyonhoz és boldogsághoz, jogom van,
270 III, 2 | többször volt gyáva, mint én. ~És egy napon azután jött hozzám
271 III, 2 | erőm jött a gondolkodáshoz és a mi a világon a leghaszontalanabb:
272 III, 2 | körülbelül minden ember asszonyt és hangulatot keres ebben a
273 III, 2 | önmagáért, a könyv, a kép és sok más egyéb. Az ördög
274 III, 2 | más, hogy ne az asszonnyal és az asszony által kergesse
275 III, 2 | asszony önmagában is kész és elég veszedelem, de ha még
276 III, 2 | fölszolgáló leányok, pincéremberek és borfiúk. ~- Ez egy gróf,
277 III, 2 | nagy idők után ujsághoz. És olvastam: Péter gróf megfojtotta
278 III, 2 | örökös börtön igen jó hely és jó állapot lesz. ~ ~
279 III, 3 | gaudiumára Abd-El-Kaderrel és nagyapjával. Szép, bolondos
280 III, 3 | voltak még fehérlelküek. És a nagyokból Abd-El-Kader,
281 III, 3 | Páris. Az öregek szóval és veréssel oktatták őket.
282 III, 3 | könnyű nyári ruhásokra és parfümösökre. ~Pedig az
283 III, 3 | itt. Remegőbb, tisztább és könnyebben síró, mint a
284 III, 3 | legapróbbak a fajtájából. És ezután már nem kellett ügyeskednie
285 III, 3 | Abd-El-Kader nagyapja jajgatott és toporzékolt. Mutatja a kezével,
286 III, 3 | Abd-El-Kader nagyapja megölelte és lefektette Abd-El-Kadert. ~
287 III, 3 | az asszonyok. Félt tőlük és sírt volna, ha nem jönnek.
288 III, 3 | kis Szadát, a ki öt éves és olyan kedves kis ördög.
289 III, 3 | Szebbek a fehér asszonyoknál. ~És megint elveszett Abd-El-Kader,
290 III, 3 | utcán. Mikor elfáradt, leült és hangosan sírt. ~Ekkor lelték
291 III, 3 | lelkű gyermek. Kötődtek vele és Abd-El-Kader most már igazán
292 III, 3 | Nagyon szomorú volt, sírt és hallgatott most már mindig.
293 III, 3 | nagyapja, a vén gazember. És nagy volt a félelem a sátrak
294 III, 3 | most ölni szeretett volna. ~És a nyár múlni kezdett s készülődött
295 III, 3 | ingerültebben várt. Hallgatott és várt. Ugy, ahogy otthon,
296 III, 3 | ruháján az asszony vére. És táncolt Abd-El-Kader. Négyen-öten
297 III, 4 | örült. ~Valósággal feléledt. És hamar ismerték egymást.
298 III, 4 | szomorúbb tájakról, lappok és szamojédek földjéről... ~-
299 III, 4 | Kevesen vannak ők is és csak zenebonára termettek
300 III, 4 | Szinte betegesen értelmes és betegesen élő arc mind a
301 III, 4 | Írtam vagy tíz finn könyvet és nem tudok oroszul. Ez meg
302 III, 4 | gondolkozástól fél még. És zavaros még a lelke. De
303 III, 5 | Budapestről, mely kegyetlen és fukar az ő csodálatos, remek
304 III, 5 | gyalázatosak valamely vén és utálatos gróf gyönge gavallérságáért?
305 III, 5 | maga kis fejét Boriska. És már tudta, hogy megy. És
306 III, 5 | És már tudta, hogy megy. És már ment is, holott vele
307 III, 5 | két nagyanyád is, Boriska. És mind szerették a gyermekeket,
308 III, 5 | testvérkéidet ringatni? És mégy Moszkvába... Moszkvába
309 III, 5 | vagyok! Látom én. Tudom én. És nem hozhatom én haza az
310 III, 5 | szépitgette nagyon Boriska. És odaért fehér, decemberi
311 III, 5 | gazdasszony volt a két nagyanyja. És édesanyja tíz gyereknek
312 III, 5 | lenni? Látod, veled áldott és sújtott engem az élet.) ~
313 III, 5 | sújtott engem az élet.) ~És halogatta egyre Boriska
314 III, 5 | nagyon s nagyon gondozza. ~És ment azóta a sok pénz sok
315 III, 5 | Várok még egy tavaszt. És elmegyek érte. Az én áldott
316 III, 5 | Neki kell. Neki gyűjtöm. És elhozom egyszer. Hazamegyek
317 III, 5 | Vele haza merek menni.) ~És így teltek a tavaszok. A
318 III, 5 | tavaszok. A nyolcadik már. És a Rivierán cimiezi pazar,
319 III, 5 | élhet. Két hónapig talán. ~És ezt hallotta bent Boriska.
320 III, 5 | ezt hallotta bent Boriska. És ezt hallotta bent. ~Sikoltva
321 III, 5 | mártiriumra szánt, megjelent és rátelepedett a cimiezi villa
322 III, 5 | rubeles, szent város felé. És a szívére a fia vigyázott. (
323 III, 5 | gondoltam. Ő szép lesz, nagy és okos. De nem tud semmit
324 III, 5 | asszonyanyja múlt idejéből. És együtt élünk. És ő lesz
325 III, 5 | idejéből. És együtt élünk. És ő lesz az én életem győzedelme.) ~
326 III, 5 | Meghalt a szegény. Pár hónapja és ezt be sem jelentette. ~
327 III, 5 | Előkerült a derék muzsikné. És Boriskának csak most jutott
328 III, 5 | Biztosan káromkodott. ~És Boriskának nem ez a rettenetes
329 III, 5 | élete megváltását várta. És már két hónapja sincs az
330 III, 6 | sem hallották. A pápista és oláh templomban két, sőt
331 III, 6 | kálvinista kurátor, gyakran és búsan: ~- Azért romlik ebben
332 III, 6 | a papot avatta a tervébe és Barcsi Pált, a zsémbes kurátort.
333 III, 6 | Délben, ahol csak férj és feleség voltak együtt, veszekedtek.
334 III, 6 | Mindenki átkozta a maga és a más életét. Mindenki fogadkozott,
335 III, 6 | megálltak félpercre az órák és a szívek a falúban. Két
336 III, 6 | meghallotta a harangokat és a hírt. Jajgatni kezdvén,
337 III, 7 | ősszel Vadág grófja. Fáradtan és unottan utazott Párison
338 III, 7 | megroskadtak ők is. Rongyosak és sápadtak, mint az oláhok.
339 III, 7 | földjéből kitudja őket. És viruló nyárban a dús mezőn
340 III, 7 | az emberlárma volt tilos. És emberekből sohasem is kivánkozott
341 III, 7 | itt a hangos hang. Öröm és harag elhagyta már őket
342 III, 7 | fehérfedeles kastély. A gróf úr és barátai mulattak. A cselédség
343 III, 7 | De csodálatosan frissek és keményhúsúak maradtak a
344 III, 7 | megőrződött az Alföld ereje és melege. Talán a leányaik
345 III, 7 | voltak a legények a vak és félszeg gerjedelem miatt.
346 III, 7 | talán a legszerelmesebb és legforróbb volt. Csunya
347 III, 7 | vágyával beleköltözködött. ~És Tar Pista, nyomorék Tar
348 III, 7 | fogja leány ajaka csókolni. És Tar Pista volt mégis az
349 III, 7 | vagytok? A ti rózsáitok és mátkáitok a nagyurak prédája? ~
350 III, 7 | sohase lesz egyik sem az. És úgy érezte, rongy testébe
351 III, 8 | csodálatos szigetek vannak. Sör és gyermekes derű önti körül
352 III, 8 | álmodott. Egy talán írt is és a muzsikát valamennyien
353 III, 8 | hívnak. Ura, volt neki már és talán esete is. Elhagyta
354 III, 8 | esete is. Elhagyta az urát és azt fogadta: a szerelmet
355 III, 8 | szánta minden jövő álmát és színekért lihegett. ~A másik
356 III, 8 | leány volt még. Nagyon fehér és reszkető leány, az elsőnek
357 III, 8 | ha többen volnának, szebb és illatosabb volna a föld. ~
358 III, 8 | a szerelmet. Ez már régi és sokszor fölsült védekezése
359 III, 8 | fölsült védekezése a gyöngébb és érzelmesebb férfifajtának.
360 III, 8 | érzelmesebb férfifajtának. És mivel a férfiak nők elől
361 III, 8 | férfiak nők elől szaladtak és férfiak elől a nők: találkozniok
362 III, 8 | az öt ember mindegyike. És soha úgy még el nem aludt
363 III, 8 | fölváltva itták egymással a teát és megosztották egymással az
364 III, 8 | őszi órákban. ~Szerették és bíztatták egymást művészi,
365 III, 8 | csodálatos sziget volt. És München lelkének nincs kegyetlen
366 III, 8 | szép lényéből a tisztaságot és az áhitatot. Óh, igazán
367 III, 8 | vétket. ~Szerelmes vágyak és csókok durvasága messze
368 III, 8 | elmosná az ő álomszigetüket. És úgy érezték, hogy itt kell
369 III, 8 | öten, valamit énekelnek és ekkor csöndesen elsüllyed
370 III, 8 | ama legendát, hogy csók és vihar az élet. Mi másért
371 III, 8 | alkonyaton a tapasztaltabb és testesebb asszony az egyik
372 III, 8 | Hallgattak az asszony és a férfiú. Világot nem gyujtottak
373 III, 8 | Világot nem gyujtottak és egymás arcát nem láthatták.
374 III, 8 | akartak egymásnak valamit. És a kissé már vak alkonyatban
375 III, 8 | alkonyatban az arcaik összeértek. És ha képek lettek volna, akkor
376 III, 8 | csókot mindannyian kapták. És félelmes, szomorú volt már
377 III, 9 | ambició, nagyon sokat vártak és akartak maguktól. Egymást
378 III, 9 | magánhivatalnok, jómódú tőkepénzes és szép fizetésű, szép rangú
379 III, 9 | rapszodikus novellákat és regényeket írtak. Alig egynek-kettőnek
380 III, 9 | találkoztak, azok újra, megint és mindig a senyvedők népe
381 III, 9 | fantaszták, a keserves nihilisták és senkik népe. Legtöbbjük
382 III, 9 | Wagnert, sőt újabban Debussyt és Strauszt játszotta kegyetlenül
383 III, 9 | egy régi poéta alakját. És demokrata cselekedet, ha
384 III, 9 | cselekedet, ha aránylag és általában biztos kenyerű
385 III, 9 | egyre szelidülőbb, halkabb és meghatottabb szavakban vázolta
386 III, 9 | tizenkét órakor lesz szabad és nem sejt semmit. Három tagú
387 III, 9 | szánalommal, megértéssel és megbocsátással nézett el
388 III, 9 | izgatja őket a gondolat és a készülő esemény. Egy óra
389 III, 9 | megérkeztek az költő fia és a küldöttség és zúgott az
390 III, 9 | költő fia és a küldöttség és zúgott az éljen a kék szobában.
391 III, 9 | sokat beszélt róla, többet és mást, mint az urak ma este.
392 III, 9 | Köszönöm az uraknak az ételt és italt és kivánom, hogy legyenek
393 III, 9 | uraknak az ételt és italt és kivánom, hogy legyenek boldogabb
394 III, 10| volna, hogysem őt itt százan és százan sírni lássák. A nagyobb
395 III, 10| vádolnunk, amikor szörnyű és nekünk érthetetlen csapásokat
396 III, 10| szíve fölött örzött félő és forró szeretettel. Óh, az
397 III, 10| majdnem tudományosan beszél és ő hozzá akar mindenek előtt
398 III, 10| hozzá akar mindenek előtt és fölött szólni. Nem akarja
399 III, 10| most már arca is odasimult és a pap beszélt tovább. ~"
400 III, 10| homályos, szegényes házukból. És az ő Sándoruk még éppen
401 III, 10| Istennek legnagyobb műve és orvossága, elveszi a fájdalmakat,
402 III, 10| elhozza a szív új virulását. És adni fog az ő fiuknak asszony
403 III, 10| kiben gyönyörűsége lesz." ~És mindig bővebben, bátrabban,
404 III, 10| imádság következett, ének és Enyingi Sándor karjaiból
405 III, 10| világ várt reá. Az apja és az anyja úgy se értenek
406 III, 10| tisztelettel beszél vele. És ez az egész város is csak
407 III, 10| ideje lesz a gyöngédségre és a szeretetre is. És a kis
408 III, 10| gyöngédségre és a szeretetre is. És a kis leány, aki egy évig
409 III, 10| hagyta most itt az ő tudós és csak önmagáért élő apját?
410 III, 10| Még a nevelőnővel beszélt és az öreg gazdasszonnyal szégyenkezve,
411 III, 10| nem volt rossz kis leány és egy verset tanult az apuka
412 III, 10| ismét tudott elmélkedni és megállapítani. Mint hirtelen
413 III, 10| Ezt is az alacsony sorsból és sorból hozta, talán babona,
414 IV, 1 | csoportosulás. De a Balaton fölséges és csinos, megdöbbentő és altató,
415 IV, 1 | fölséges és csinos, megdöbbentő és altató, a Balaton még háborgásában
416 IV, 1 | víz. S hány olyan tanár és másfajta ember van, aki
417 IV, 1 | láthatta meg a Balatont és a maga boldogabb lelkét. ~
418 IV, 1 | tudta, hogy ő ilyen, szörnyű és utálatos. De minden mentsége
419 IV, 1 | segédet. Azután már szükséges és nyomoruságos diák-korában
420 IV, 1 | úri sorsot, az úri életet. És Muskétás tanár úr szilaj,
421 IV, 1 | Végigkoplalta, végigtanulta és végigvizsgázta a szükséges
422 IV, 1 | leány s a leányok anyja és az adósságok maradtak életben.
423 IV, 1 | adósságok maradtak életben. És Muskétás tanár úr egyre
424 IV, 1 | akik szinte mindannyian és mindig könnyebb sorsot cipeltek,
425 IV, 1 | kölcsönt eszközöltek ki neki és azután ráparancsoltak, hogy
426 IV, 1 | Balaton a maga mivoltával és legendáival kicserélte valóban
427 IV, 1 | míg csak észre nem tért és el nem szégyelte magát.
428 IV, 1 | jókedvet, amelyet harminc és egynéhány év előtt illett
429 IV, 1 | egynéhány év előtt illett és kellett volna kiadni. Szép
430 IV, 1 | éljen az ember, az élet és az élet gazdag adományai
431 IV, 1 | legyen az ember babonás. És ha az embernek már nagyon
432 IV, 1 | vegyen el egy szál szoknyát. És ha végül mindez elhibázódott,
433 IV, 1 | csizmáit. ~Ilyen tapasztalatok és szépen formált gondolatok
434 IV, 1 | multjával, jelenjével, önmagával és övéveivel. El kell feledni -
435 IV, 1 | diák-társát, nagyon szerette és tisztelte, hiszen Muskétás
436 IV, 1 | nagy leányom? ~- Tudja, és azt mondta, hogy ilyen elvadított
437 IV, 1 | tanár úr, a régi szerelmem. És különben is én azért jöttem,
438 IV, 2 | úr elegáns, szép, vidám és türhetően okos fiának. ~
439 IV, 2 | asztalos-familia szőkesége és szendesége ő benne ütközött
440 IV, 2 | szerint hústalan, csúnya és túlokos volt. A tizennyolc
441 IV, 2 | vágyakozni, zsarnokoskodott és Muskétás tanár ur familiájában
442 IV, 2 | A szende Magda, a csúnya és okos Judit, sőt Zsóka is,
443 IV, 2 | új ruhát igért, több bált és jövő nyárra egy tátrai fürdőt.
444 IV, 2 | csökönyös, ostoba gavallérainál. És most egy szobába szorult
445 IV, 2 | szobába szorult a három leány és elalvás előtt heves, gyönyörü
446 IV, 3 | két öccs: az ősi, magyar és harcias nevü Tuhutum hatéves
447 IV, 3 | jövőre őt is iskolába adják és Zsoli, aki Zsolt lesz, ha
448 IV, 3 | három fiút s ha okosabb és jobb ut nem nyilik, majd
449 IV, 3 | falusi asszony, aki szakácsnő és minden. A német kisasszony
450 IV, 3 | asszony a konyhában dolgozik és szomorú nótákat dalol. Ő
451 IV, 3 | s egyedül, azaz hármasan és fölügyelet nélkül van, tehát
452 IV, 3 | papa nem Budapesten lakik és micsoda a papa? ~Tuhutum:
453 IV, 3 | jöhet ez a német disznó és elmondja a mamának és baj
454 IV, 3 | disznó és elmondja a mamának és baj lesz. És nem is érdemes
455 IV, 3 | elmondja a mamának és baj lesz. És nem is érdemes sirni, mert
456 IV, 3 | valamit, de Viktor, azaz Viki és Tuhutum a félig behajtott
457 IV, 3 | isznak ez az új Miklós úr és a mama és furcsákat mondhatnak
458 IV, 3 | az új Miklós úr és a mama és furcsákat mondhatnak egymásnak,
459 IV, 3 | szóból kivehető. Tuhutum és Zsoli egy ágyban hálnak,
460 IV, 3 | kényelmes székre, várt, várt és végül is elszunnyadt. Tuhutumnak
461 IV, 4 | TECI ÉS JUCI. ~Én nem voltam még
462 IV, 4 | Buenos-Ayresban, se Szentpéterváron és mégis találkoznom kellett
463 IV, 4 | avval próbálom vígasztalni és vidítani magamat, hogy a
464 IV, 4 | Buenos-Ayresban, Szentpétervárott és még más, sőt különösebb,
465 IV, 4 | városokban, az éjfél után dőzsölő és táncoló dámák között nagyon
466 IV, 4 | mióta élnek itt már Párisban és az éjszakában? - kérdeztem
467 IV, 4 | akkor még nem volt őszhajú és haragos, különben ő is ott
468 IV, 4 | táncolnak, de most beteg. ~Így, és tíz percre odajönnek az
469 IV, 4 | volt, fáradt, nagyon szép és bánatos, legalább egy tucat
470 IV, 4 | már a mama is azt vallja és tanácsolja, hogy csak táncoljunk,
471 IV, 4 | párisiasabb, szilajabb, butább és demokratább lelkű és oktalanabb
472 IV, 4 | butább és demokratább lelkű és oktalanabb és fiatalabb.
473 IV, 4 | demokratább lelkű és oktalanabb és fiatalabb. És Jucit sohse
474 IV, 4 | oktalanabb és fiatalabb. És Jucit sohse akarták bemutatni
475 IV, 4 | hogy élni kell, élni bajos és azért, hogy az ember a papát
476 IV, 4 | fejét, szemteleneket mondott és meg akart csókolni, engem,
477 IV, 4 | én vérem, a mi vérünk, - és ismét megcsókolta Jucit -
478 IV, 4 | Jucit - ez a mi vérünk. ~És én elmondjam-e ezt a történetet
479 IV, 4 | azok voltak-e Gaszton úr és leányai, a szomorú Teci
480 IV, 4 | leányai, a szomorú Teci és a víg Juci? ~ ~
481 IV, 5 | hogy most az egész város őt és az édesanyját figyeli, tehát
482 IV, 5 | Tibor alapjában öregebb és okosabb volt sok húszéves
483 IV, 5 | doktorok ágyba fektették újra és újra elaléló édesanyját,
484 IV, 5 | volt, Krammer, a hódító és rossz, a generózus és hitvány
485 IV, 5 | hódító és rossz, a generózus és hitvány Krammer. Lelkébe
486 IV, 5 | De éppen Tiborért férj és apa kell a házhoz, aki egy
487 IV, 5 | Tibor korai férfiasodását és gőgös Krammer-természetét.
488 IV, 5 | ilyen könnyen fölcserélni. ~És Tibor ezután megint elnémult,
489 IV, 5 | elnémult, megint nem beszélt és illedelmes volt. Nagy Illést
490 IV, 5 | számította ki a bosszú idejét és Tibor várt. ~* ~Ez a Nagy
491 IV, 5 | boldogtalanságot szerezzen. ~És ekkor jött ismét Tibor,
492 IV, 5 | Illést halálig gyászolsz. ~És Lujza, a szelíd, a nagyon
493 IV, 5 | urára s remegve, de hivatása és Tibor akarata szerint férjhez
494 IV, 6 | még messzebbről, karácsony és Szilveszter napja között
495 IV, 6 | Szilveszter napja között és égtől-földig már három nap
496 IV, 6 | óta csupa hó volt a világ és délben azt hitték, hogy
497 IV, 6 | vagy szaladt valakihez és azt mondta, neki szánkó
498 IV, 6 | városban, hogy jól van. És azt mondta, hogy Kovács
499 IV, 6 | az asztalon nem volt étel és Kovács Máté egy ismeretlen,
500 IV, 6 | Ekkor jött a drágabundás úr és Berg úr, a gazda, készen
1-500 | 501-582 |