Kötet, Rész

 1   I,  6|                                 JÓBA, A KŐTÖRŐ. ~Jóba, a kőtörő,
 2   I,  6|                JÓBA, A KŐTÖRŐ. ~Jóba, a kőtörő, éhesen ődöngött
 3   I,  6|      állott sok emberrel együtt Jóba. A cifra kapun tódult be
 4   I,  6|         kapun tódult be a nép s Jóba azt hitte, hogy álmodik.
 5   I,  6|   emberek jöttek, rongyosak is. Jóba állott a kapun kívül nagy,
 6   I,  6|   kiáltott: ~- Ni, ni, a csegei Jóba, hé Jóba. Gyere, ha magyar
 7   I,  6|       Ni, ni, a csegei Jóba, hé Jóba. Gyere, ha magyar vagy,
 8   I,  6|         ha magyar vagy, te is. ~Jóba majdnem vidáman megmozdult.
 9   I,  6| beereszti a rongyosokat is ime. Jóba is szaladt, amerre a bencsi
10   I,  6|      egy kis mennyország, vélte Jóba, a kőtörő s hátát süttette
11   I,  6|      kalapos, városi asszonyok. Jóba, a kőtörő, szédült, mintha
12   I,  6|        szorongtak, a rongyosak. Jóba mosolygósan ismert meg közülök
13   I,  6|  többiek. Így jött be a városba Jóba is, ki most nótázik, mint
14   I,  6|       És hamar megzavarodik még Jóba. Mellé áll a nagy sokadalomban,
15   I,  6|    üzente. ~Dudolt, lelkesedett Jóba az utcán. Ketten ballagtak
16   I,  6|       azonban dideregni kezdett Jóba: ~- Így nem mehetek haza,
17   I,  6|     változást érzett a világban Jóba. Ez a különös délelőtt.
18   I,  6|      Láz és lelkesedés égette a Jóba arcát. Megszólal a vadági
19   I,  6|      minden ember, az istenét. ~Jóba nyöszörgött mint egy gyermek: ~-
20   I,  6|     haza, csak a hó világított. Jóba látta, hogy a zsellérnek
21   I,  6|        szomszéd. ~- Nem lehet. ~Jóba előre engedte a dülöngőző
22   I,  6|       az árva, sötét téli mezőn Jóba: Kossuth Lajos azt üzente.