Kötet, Rész

 1  IV,  5|     cselédekkel együtt a fia is, Tibor. Krammerné bámulva nézte
 2  IV,  5|      átkozódott már rekedten: ~- Tibor, egyetlen, édes fiam, Tibor
 3  IV,  5|      Tibor, egyetlen, édes fiam, Tibor haljunk meg, mink is: az
 4  IV,  5|          azóta újabb sürgöny is. Tibor, a nyolcesztendős, kényes,
 5  IV,  5|    állati egoizmusa. ~Úgy érezte Tibor, hogy most az egész város
 6  IV,  5| embereket. "A papa - gondolta el Tibor - nagy ember volt, gazdag
 7  IV,  5|    meggyógyuljon." Itt megállott Tibor okossága, de azután ismét
 8  IV,  5|        megindult, működött, mert Tibor alapjában öregebb és okosabb
 9  IV,  5|     teremtés." ~Így gondolkozott Tibor s mikor a doktorok ágyba
10  IV,  5|     gyerek akarata szerint élni. Tibor nemcsak a Krammeré, Tibor
11  IV,  5|        Tibor nemcsak a Krammeré, Tibor az övé is, ő szívesen áldozná
12  IV,  5|         aki egy kicsit fékezze a Tibor korai férfiasodását és gőgös
13  IV,  5|         ismét feleség lehessen. ~Tibor abban az időben, amikor
14  IV,  5|  elnémult s mintha nem is a régi Tibor lett volna. Egészen illedelmes,
15  IV,  5|    visszatért Nagy Illésné volt, Tibor beszélt vele: ~- Anyuka,
16  IV,  5|         könnyen fölcserélni. ~És Tibor ezután megint elnémult,
17  IV,  5|     évszámaihoz illett volna. De Tibor határozottan, tudatosan,
18  IV,  5| számította ki a bosszú idejét és Tibor várt. ~* ~Ez a Nagy Illés
19  IV,  5|  szerezzen. ~És ekkor jött ismét Tibor, aki most már egészen, szinte
20  IV,  5|          remegve, de hivatása és Tibor akarata szerint férjhez