Kötet, Rész

 1 III,  10|  koporsóra borult rá sírás nélkül Enyingi Sándor. E kis koporsóba
 2 III,  10|           Sándor. E kis koporsóba Enyingi Györgyike halott testecskéjét
 3 III,  10|       halott testecskéjét zárták, Enyingi Sándor egyetlen kis gyermekéét
 4 III,  10|     elkivánkozott édesanyja után. Enyingi Sándor nem sírt, mert nem
 5 III,  10|           ránk, megpróbálta ismét Enyingi Sándort. Most egy éve, hogy
 6 III,  10|       életét fogja megharcolni." ~Enyingi Sándor majdnem süketen karolta
 7 III,  10|    legvégére mégse tudott eljutni Enyingi Sándor, fáradt balkeze is
 8 III,  10|         Egyszerű szülei még élnek Enyingi Sándornak s itt vannak ők
 9 III,  10|      imádság következett, ének és Enyingi Sándor karjaiból kiszakították
10 III,  10|        karjaiból kiszakították az Enyingi Györgyike koporsóját s vitték.
11 III,  10|      állott a kis sirgödör szélén Enyingi Sándor s azután kocsiba
12 III,  10| viaskodott magával, átkozta magát Enyingi Sándor, hogy ő rossz ember,
13 III,  10|          szava csendült vissza az Enyingi Sándor fülébe s a robogó
14 III,  10|        apját? Kezdtek megmélyülni Enyingi Sándor lelkében a gyászbeszéd
15 III,  10|           némely szavai s az erős Enyingi Sándor nagyon gyáván lépett
16 III,  10|           apuka születésnapjára. ~Enyingi Sándor hallgatta-hallgatta
17 III,  10|          este oly szépen aludt el Enyingi Sándor, mintha nem ebből