Kötet, Rész

 1   I,  2 |            majdnem mormolva, mint a pap az Ave Máriát, mondta Juliettenek. ~-
 2 III,  10|     szórakozzon is, búcsúzzon is. A pap, kálvinista pap, szép, palástos,
 3 III,  10|     búcsúzzon is. A pap, kálvinista pap, szép, palástos, öles, őszes
 4 III,  10|      majdnem megállapította, hogy a pap ezúttal emberien, sőt majdnem
 5 III,  10|          már arca is odasimult és a pap beszélt tovább. ~"Egyszerű
 6 III,  10|      bátrabban, ércesebben ömlött a pap szava, beszédje s végül
 7 III,  10| újsághírekből kiszedett. ~De, de, a pap néhány erősebb szava csendült
 8  IV,  8 |           mi lesz belőlünk, ügyvéd, pap, beamter, professzor vagy
 9  IV,  10|           kívül, ez pedig a Romulus pap gyászos esete. Emlékszik
10  IV,  10|         világi: módos és urias oláh pap, Dániu Romulus névre hallgató?
11  IV,  10|          nagyon a gyermeket Romulus pap és a felesége. Azt sejtem,
12  IV,  10|             magát. Mire is Dániu, a pap, otthagyta Bécsben az asszonyt
13  IV,  10|         szép temetés volt. Hat oláh pap jött össze, hogy eltemessék
14  IV,  10|       Veturia avagy a férj, Romulus pap? Marcellám, én régi asszonyom,