Kötet, Rész
1 I, 1 | maradhatnak. Miért tűrje a Szajna, hogy állandóan bizonyos valakié
2 I, 1 | miért is tűrje a Szajna, hogy Flóra hercegnő férjet válasszon
3 I, 1 | finomodott testével megérezte, hogy új erkölcsök s új szépségek
4 I, 1 | kezdték sáncolni magukat, hogy innen ostromolják meg Flóra
5 I, 1 | meg Napoleon udvarából, hogy boldogságot várjon. Hogy
6 I, 1 | hogy boldogságot várjon. Hogy titkára várjon egy új férfiú
7 I, 1 | üzenni a vőlegényemnek, hogy jöhet már. Nagyon sokáig
8 I, 1 | Leánylelke tiltakozott, hogy ő szóljon a vőlegénynek.
9 I, 1 | kezébe a reménnyel Flóra, hogy a férfiú a kezet szívéhez
10 I, 1 | belém. Meg kell már tudnom, hogy hány milliója van. Meglássátok,
11 I, 1 | milliója van. Meglássátok, hogy ebből házasság lesz. Fiúk,
12 I, 1 | mely nem is fogja sejteni, hogy egy nagy empire-dáma örökös
13 I, 2 | írt az apjának Juliette. Hogy talán már elsiratták s meggyászolták
14 I, 2 | kis Juliskájuk: így írta. ~Hogy elküldte a levelet, napokig
15 I, 2 | azóta, kis Juliette. Tudja, hogy mióta? ~Juliette kacagott
16 I, 2 | Juliettet. Természetes, hogy ő hozzá kellett legkegyetlenebbnek
17 I, 2 | most. ~Juliette érezte, hogy ravaszkodnia kell. Nem szabad
18 I, 2 | Juliskájának eszébe jutott, hogy ő nem Juliettenek termett.
19 I, 2 | akiről valaha azt hittem, hogy ő adja nekem a boldogságot.
20 I, 3 | ESTE SZOMSZÉDJAI. ~Akarom, hogy az én különös esetemet olvassák.
21 I, 3 | lázam volt. Világosan látom, hogy még két hétig élhetek. Ezek
22 I, 3 | jut: mi van a másikkal? ~Hogy ki a másik? Egyszer egy
23 I, 3 | sírok is miatta. Félek, hogy Ottó meghal, miként meg
24 I, 3 | egy piktor? Örült volna, hogy festhetett. Örült volna,
25 I, 3 | festhetett. Örült volna, hogy néha ránéz egy leány. Ő
26 I, 3 | míveltem az éjszakában? Akarom, hogy ez írásomat leányok is olvassák.
27 I, 3 | olvassák. Annyit vallok be, hogy csúnya, pusztító életet
28 I, 3 | élet célja nem ez? Kár, hogy a tüdő gyönge gép. ~Alkonyatokkor
29 I, 3 | beszélgetett. Ekkor tudtam meg, hogy Ottó fest. Hajnalban jön
30 I, 3 | idősebb, mint én. Valószinű, hogy álmodni mer ő is. Vizsgálja
31 I, 3 | Nagyon jó, nagyon jó. Látom, hogy balga fiatalok mindig élnek.
32 I, 3 | Csak higyjék a fiatalok, hogy ujat vár tőlük a világ.
33 I, 3 | mulva már vidáman tudtam, hogy jön a Halál. ~Ottó pontos
34 I, 3 | Egy kicsit szemtelenség, hogy ennyire utánzol. Mind a
35 I, 4 | Törököt a fiúk s akarják, hogy valami nagy botrány legyen.
36 I, 4 | beszédet mond. Nagyon örül, hogy ilyen kis penészes fráter,
37 I, 4 | Klára. Ő ebből megállapítja, hogy Magyarországon is hajnalodik
38 I, 4 | felső köröknek. Bizonyos, hogy ez a zseniális, de kenyértelen
39 I, 4 | Hát nem sejti ez a Török, hogy kicsoda Vermes Klára? ~Ezt
40 I, 4 | novellistától. ~- Ez a Török sejti, hogy Vermes Klára kicsoda, én
41 I, 4 | szamár poétám. Annyira sejti, hogy talán meg is fogja ölni
42 I, 4 | Ott kezdődik ez a valami, hogy Magyarországnak semmi szüksége
43 I, 4 | a muzsikust. Az a csoda, hogy nem zárnak be bennünket
44 I, 4 | azoknak, akik azt mondják, hogy ez az ország Ázsia. Éppen
45 I, 4 | Éppen most van kiderülőben, hogy Ázsia és a művészet elválaszthatatlanok.
46 I, 4 | leggyönyörűbb példái annak, hogy a sok százados jómód sem
47 I, 4 | még az sem véletlenség, hogy itt a zsidóságnak a legértéktelenebb
48 I, 4 | valahogyan el ne hitessék velünk, hogy szükségesebbek vagyunk a
49 I, 4 | Adna neked Klára, ha tudná, hogy milyen rossz társaságba
50 I, 4 | tesz szegény s én hiszem, hogy két derék szerződés lesz
51 I, 5 | is szagolta a legényke, hogy őt itt kanócnak szánták.
52 I, 5 | Haramiás, csunya szándékkal. Hogy írjon egy fiatalos, szerelmes
53 I, 5 | Regensen Hilda. Esküszöm, hogy ő: a dán Szaffó. ~Hilda
54 I, 5 | boldogokról. Aztán arról, hogy a német férfiúban milyen
55 I, 5 | készít jegyzeteket. Ugy érzi, hogy ebből csinos dolgot fog
56 I, 5 | összesen Hildára, nem sejtik, hogy mellettük a szenvedélyek
57 I, 6 | a nép s Jóba azt hitte, hogy álmodik. Ő is bemehetne
58 I, 6 | szeme. Majdnem elindul, hogy megöleljen sorba mindenkit.
59 I, 6 | urak és rongyosok. Kell, hogy hús kerüljön és kenyér.
60 I, 6 | világított. Jóba látta, hogy a zsellérnek még öt forintja
61 I, 7 | suhogó ostorával. ~Történt, hogy a Halál kocsisa elindult
62 I, 7 | egyszer Budapestről. Érezte, hogy gazdájának nemsokára szüksége
63 I, 7 | süvöltött a téli förgeteg. ~(Hogy találom én itt meg volt
64 I, 7 | Azért teremtődtek a leányok, hogy póznák legyenek a férfiúi
65 I, 7 | feleségem volt? Öt éve mult már, hogy meghalt. Egy fiút szült
66 I, 7 | Ilkáról az a hír jött, hogy özvegy s rossz tüdője fogytán
67 I, 7 | kellettek neki. Akarta látni, hogy tudtak-e ezek a leányok
68 I, 7 | ifjúkorunkban annyit álmodunk, hogy pironkodva kell fejcsóváló,
69 I, 7 | budapesti leányok közé, hogy őt se lássam?) Nagyszerű
70 I, 7 | tudta a Halál kocsisa, hogy így van. ~És szaladt ama
71 I, 8 | generációk alatt sem. Az igaz, hogy ennyi élet kissé sok egy
72 I, 8 | embernek van annyi bátorsága, hogy nyakacskáját kellő pillanatban
73 I, 8 | Szégyenkezem három nap óta, hogy orvosokra akartam bizni
74 I, 8 | emberi képességet? ~Én tudom, hogy nem. Én nagyon érzem azt
75 I, 8 | Én nagyon érzem azt is, hogy valami talány-embere leszek
76 I, 8 | amennyit akarok. ~Megengedi, hogy elmeséljek valamit? Hadd
77 I, 8 | kedves doktorom. ~Tudja, hogy hotelben lakom s nem egészen
78 I, 8 | élek. A minap úgy történt, hogy késő délutánon akartam az
79 I, 8 | tanítóm goromba volt. Éreztem, hogy igazam van, mert vissza
80 I, 8 | félreugrom. Így szaladok. Tudom, hogy várnak reám. Nem érdekel,
81 I, 8 | várnak reám. Nem érdekel, hogy kik, de megyek elébük. ~
82 I, 8 | Visszanéztem a tizedekre. Láttam, hogy csupa haszontalanság. Ám
83 I, 8 | ezennel megtiltom önnek, hogy a nyakamat összeragassza
84 I, 9 | Lőrinc sorsa úgy követelte, hogy Lőrinc Budapestre kerüljön.
85 I, 9 | ékes magyar nótától, mint a hogy a nappali borozástól is
86 I, 9 | szárnyra ereszthetik. Hihetik, hogy ők voltaképpen erősek. Nem
87 I, 9 | loholt a tivornya-helyekre, hogy azt már majdnem táncnak
88 I, 9 | érdeklődött s megtudta, hogy bizonyos, nagyon fiatal
89 I, 9 | idegességében úgy érezte, hogy ő most egy szanatórium betege,
90 I, 9 | mamának nem szabad megmondani, hogy honnan. Ojjé, hamis helyekről
91 I, 9 | felkiáltásokkal élt. Egyben érezte, hogy idegei megszakadnak. Baj
92 I, 10| Péternek. De elrendeltetett, hogy életét álmainak adja át.
93 I, 10| egetverő gondolatra jutott, hogy pénz nélkül semmiházi a
94 I, 10| Azt pedig mindenki tudja, hogy ki volt Beniczey Gábor.
95 I, 10| regélte a lelketlen fáma, hogy egy százas bankó nyit ajtót
96 I, 10| pedig ékesen meg volt írva, hogy Péternek Ákos nevű őse két
97 I, 10| De tegnap is megfogadta, hogy a száz forint meglesz. Lelkének
98 I, 10| Péter, az álmodó, azt vélte, hogy most már következni fog
99 I, 10| száz forint. Mert hírlett, hogy az Akadémiának nem elég
100 I, 10| szomorúbban az asszony. Kell, hogy kis nevünket nem-omlandó
101 I, 11| előtt. Várja s imádkozik, hogy dögöljön meg már ez a vén
102 I, 11| jeles ifjú. Azt hallom, hogy most már lakása sincs s
103 I, 11| kap. ~- Ma mondták nekem, hogy verset kért tőle az új revue.
104 I, 11| gőgös legény. Megüzenték, hogy miről szóljon a vers. Ő
105 I, 11| a vers. Ő visszaüzente, hogy köszöni, nem ér rá. Óh,
106 I, 11| Bizonyisten látszik rajta, hogy öt esztendő óta nem evett
107 I, 11| tapsa. És most reszket, hogy voltaképpen semmit sem csinált.
108 I, 11| sem csinált. Csak annyit, hogy a feleségének néha a rue
109 II, 1 | letört magyar úr ért rá, hogy a cigányt fölismerje: nini,
110 II, 1 | Berci abban bizakodott, hogy nem ismerik föl a cigányok,
111 II, 1 | is már. Az se lehetetlen, hogy a grófné megesküdött Bercivel
112 II, 1 | legalább is azt hitte mindenki, hogy nyer s Berci úgy nézett
113 II, 1 | avval a bizonyossággal, hogy neki, se így, se úgy haszna
114 II, 1 | néznek, mert sejtik talán, hogy ő kitartott szolga. Berci
115 II, 1 | Az asszony megengedte, hogy a pénzt néha Berci rakja
116 II, 1 | most már csak azt érezte, hogy ez az asszony megmutatta
117 II, 1 | neki az életet csak azért, hogy visszatartsa tőle. Se gyűrűje
118 II, 1 | oroszt, mennyi gyűrűje van, hogy bánik a pénzzel s mint szaladnak
119 II, 1 | lesz abból, ha kiderül, hogy loptál? Hiszen nekem van
120 II, 1 | zsivány, te cigány, örülj, hogy egy ilyen asszony rád néz,
121 II, 1 | te vagy az oka. Én látom, hogy nálamnál hitványabbaknak
122 II, 1 | nem tehetett mást, mint hogy torkaszakadtából ordítsa: ~-
123 II, 1 | lelkében nagyszerűen mulatott. Hogy lám, ő lopni küldte az asszonyt,
124 II, 2 | emberek szemét. Megtanulták, hogy milyen áldás a leány. Ezóta,
125 II, 2 | sírtak. Soha se volt eset, hogy ellene szegültek volna a
126 II, 2 | halált. ~Talán érezte is, hogy nemsokára meghal s fájt
127 II, 2 | nemsokára meghal s fájt neki, hogy Máriát nem láthatja viszont.
128 II, 3 | Tagadhatnám, de bevallom, hogy Julcsa, sőt Juliette jól
129 II, 3 | szabad tudnia a dolgot. Hogy tudniillik én meghalok Róthnénak
130 II, 3 | És nevettem, mert tudtam, hogy engem Julcsa, sőt Juliette
131 II, 3 | nagyon szeret. Én tudtam, hogy Lichtenstein herceg hiába
132 II, 3 | legalább is. Azt hitte, hogy én erre rögtön behódolok.
133 II, 3 | az asszony. Azt mondja, hogy fél az urától. Az ura hűséges
134 II, 3 | kutyája neki. És nincs lelke, hogy az urát megcsalja. ~Éltünk
135 II, 3 | Láttam és éreznem kellett, hogy ő mindent tud. De erőm kevés
136 II, 3 | megérezte Julcsa, sőt Juliette, hogy mikor volt hozzám kegyes
137 III, 1 | mondotta el ama gyanúját, hogy Kleopátra nagyapja még zsidó
138 III, 1 | a ki nem él már. ~- De hogy lehet olyan gazdag ilyen
139 III, 1 | Zedvich-Hoch kisasszony. ~Hogy lehet? Hogy lehet? Éjszakánként
140 III, 1 | kisasszony. ~Hogy lehet? Hogy lehet? Éjszakánként ezt
141 III, 1 | elrongyolva pusztultak el, hogy hadd növekedjék a Gutberger-vagyon.
142 III, 1 | pusztult. Ám bizonyos volt, hogy valamikor kellenek e regények,
143 III, 2 | kopottas ruhájú magyar, hogy föl kellett riadnom a magam
144 III, 2 | talán az egész ország tudta, hogy állandóan házasodni szándékozik
145 III, 2 | rámbukkant, mert sejtettem hogy most már vége az én szép,
146 III, 2 | fiú volt. Nekem elmondta, hogy négy év óta bejárta a világot.
147 III, 2 | hát csakugyan azt hiszi, hogy eljön az a nő, a ki önt
148 III, 2 | A grófnő fölszólított, hogy kisérjem el őt és a leányát,
149 III, 2 | föladatot s biztos volt, hogy Péter gróf elveszi a korcsmárosnét,
150 III, 2 | hamarabb rájöttem, mint más, hogy ne az asszonnyal és az asszony
151 III, 2 | mosom kezeimet s bejelentem, hogy a lakodalmon nem leszek
152 III, 2 | panaszkodott, esküdözött, hogy ő nem fogja sokáig bírni
153 III, 2 | dolog, sőt bosszantott, hogy engem az én elvonultságomban
154 III, 2 | példájával s én dühöngtem, hogy miért kellett nekem ezzel
155 III, 2 | nyugodtan jelentette ki, hogy az örökös börtön igen jó
156 III, 3 | veréssel oktatták őket. Hogy ravaszkodjanak, ha jönnek
157 III, 3 | Csalják be őket a bazárokba s hogy kérjenek pénzt. ~Csak Abd-El-Kaderen
158 III, 3 | nevettek s úgy néztek a fiúra, hogy az reszketett. Abd-El-Kader
159 III, 3 | toporzékolt. Mutatja a kezével, hogy megfojtja Abd-El-Kadert.
160 III, 3 | Abd-El-Kader sírva bevallotta, hogy igaz, amit a nagyapja mond.
161 III, 3 | nagyapjának. Azt mondták, hogy ez pénz. S Abd-El-Kader
162 III, 3 | Minden este reszketett, hogy vajjon eljönnek-e az asszonyok.
163 III, 3 | sírt volna, ha nem jönnek. Hogy nevettek, hogy simogatták
164 III, 3 | nem jönnek. Hogy nevettek, hogy simogatták őt. S milyen
165 III, 3 | voltak. Egyszerre érezte, hogy ezek a szebbek. Az ő vérei,
166 III, 3 | Mert tudták már akkor, hogy Abd-El-Kader elveszett.
167 III, 3 | abban immár megállapodott, hogy vele gyalázatosság történt.
168 III, 3 | méltatlan most már arra, hogy gyermekekkel játsszék. Nem
169 III, 3 | sátrak alatt. Sugdostak, hogy megbűvölték Abd-El-Kadert.
170 III, 3 | megbűvölték Abd-El-Kadert. Hogy Abd-El-Kader maga sem tudja,
171 III, 3 | merre járt. Kik vitték el s hogy került az utcára. S Abd-El-Kader
172 III, 4 | állomáson mégis úgy érezte, hogy most az új Caesar jött haza.
173 III, 4 | illedelmesen el akarta felejteni, hogy reá is alighanem néhány
174 III, 4 | Kovács Mór után, rákiabált, hogy alig áll a lábán, miért
175 III, 4 | De nem fogják elhinni, hogy beteg vagyok. Otthon, nálunk,
176 III, 4 | csak türnek. Nem szeretik, hogy utazom, hogy könyveket írok.
177 III, 4 | Nem szeretik, hogy utazom, hogy könyveket írok. Azt mondják,
178 III, 4 | az a város? ~- Kicsi. ~- Hogy élnek a magyarok? Most mit
179 III, 4 | folytatta: ~- Ugy vélem néha, hogy jó, szép, áldott dolog beleszületni
180 III, 4 | majd hazamegy, írja meg, hogy fogadták. Én is írok önnek.
181 III, 4 | orvos jött s jelentette, hogy a beteget nem szabad tovább
182 III, 4 | Sietni kell, dolgozni. Hogy bámul majd az egész német
183 III, 5 | gépen zongorázzunk s lássuk, hogy jusst formál a csókunkhoz
184 III, 5 | fejét Boriska. És már tudta, hogy megy. És már ment is, holott
185 III, 5 | Tente-tente... Emlékszel, Boriska, hogy szeretted a testvérkéidet
186 III, 5 | Nagy parancsok tiltják, hogy most már örökre megálljon
187 III, 5 | csak most jutott az eszébe, hogy nem tud oroszul. A régi
188 III, 5 | De most jutott eszébe, hogy ő nem beszélhet soha a fiával.
189 III, 6 | várták, pedig bizonyos volt, hogy az öregnek már kámpec. Egyáltalában
190 III, 6 | boldogsággal vette észre, hogy őt alighanem kedveli a postamesternő,
191 III, 6 | kis harang hangját a szél, hogy az ötödik házban sem hallották.
192 III, 6 | nélkül elbírt. De kikötötte, hogy ez titok maradjon az első,
193 III, 6 | szerencsésen arra fordult a feje, hogy a toronyablakok nyitva vannak.
194 III, 6 | nyolcadszor hívta el a gyermekeit, hogy nyolcadszor is javítson
195 III, 6 | asszonyt küldött Lilihez, hogy gondolja meg a dolgot. Neki
196 III, 6 | magát is. Lili azt üzente, hogy ő már Krisztus menyasszonyának
197 III, 6 | életét. Mindenki fogadkozott, hogy valami nagyot, elszántat
198 III, 6 | pedig úgy határozták el, hogy este hét órakor meghuzatják
199 III, 6 | volt s az öregek sírtak, hogy itt a világ vége. ~Kálvinisták,
200 III, 6 | majdnem elájult s úgy kiabált, hogy a segédjegyző, aki szintén
201 III, 7 | szállta volna meg őket. ~Hogy az urak elragadják sok estére
202 III, 7 | az ő érzett nagy igazuk. Hogy jönnek ide büszke urak,
203 III, 7 | sántalábú. Csak éppen, hogy mozgott szegény. Ő volt
204 III, 7 | mintha azért született volna, hogy ezek az árnyemberek is nevessenek
205 III, 7 | nyomorék Tar Pista tudta, hogy őt sohase fogja leány ajaka
206 III, 7 | sem volt az övé. Tudta, hogy sohase lesz egyik sem az.
207 III, 7 | kis, vad szívével mégis, hogy most ott benn őt gyalázzák.
208 III, 8 | szerették. ~Úgy sejtem, hogy lényeges már elárulni: az
209 III, 8 | Higyjék el a szatirok, hogy élnek ilyen asszonyok. Ezek
210 III, 8 | A férfiakról úgy vélem, hogy idegbajosak lehettek. Fiatalok
211 III, 8 | kívántak elrejtőzni. Valószínű, hogy a férfiak a nők elől is
212 III, 8 | fölbujtották magukban a művészt, hogy elnélkülözhessék a szerelmet.
213 III, 8 | egyikük sem, úgy érezték, hogy egy távozó gondolat is elmosná
214 III, 8 | álomszigetüket. És úgy érezték, hogy itt kell bevárniok nekik
215 III, 8 | elföldelték ők már ama legendát, hogy csók és vihar az élet. Mi
216 III, 8 | sikoltással szaladt a lámpához, hogy fölcsavarja. ~Éppen érkezett
217 III, 9 | Tinódi-társaság kimondta, hogy itt fog ezután gyűlésezni.
218 III, 9 | kapott, szétszállt a hír, hogy irók látogatják némely héten
219 III, 9 | programmpontja az lett volna, hogy a tagtársak irodalmi sikereit
220 III, 9 | mormogással törődött bele, hogy hallgatni kell. Szegény,
221 III, 9 | társaságra. Arról volt szó, hogy egy néhai nagy költő fiát
222 III, 9 | ételt és italt és kivánom, hogy legyenek boldogabb emberek,
223 III, 10| összegyült a Györgyike temetésén, hogy egyszerre gyászoljon is,
224 III, 10| Enyingi Sándort. Most egy éve, hogy eltemettük a leánykája koporsójára
225 III, 10| félig-gyermek asszonyát. S hogy lehullott az ő fejének koronája,
226 III, 10| adományait, de hinnünk kell, hogy szeretetből s javunkra küldi
227 III, 10| már diákkora sejttette, hogy a küldetéses emberek ragyogó,
228 III, 10| majdnem megállapította, hogy a pap ezúttal emberien,
229 III, 10| Nem akarja okvetlenül, hogy megrikatásra könnyen hajlandó
230 III, 10| az ő Sándoruk még éppen hogy a férfikor küszöbén áll,
231 III, 10| emberek, ők tudják jól, hogy az Úr ki tudja pótolni,
232 III, 10| ezt a várost s úgy érezte, hogy két halottján kívül nem
233 III, 10| átkozta magát Enyingi Sándor, hogy ő rossz ember, szívtelen
234 III, 10| győzött. Ő nem tehet arról, hogy küldetése volt s hogy a
235 III, 10| arról, hogy küldetése volt s hogy a szegény, kevés munkájú
236 III, 10| nem tudta megmutatni neki, hogy szereti, mert írni kellett,
237 III, 10| siratták. Eszébe jutott, hogy ő nem is tudja, milyen volt
238 III, 10| s azt kérdezte sírva, hogy biztosan találkozni fog-e
239 III, 10| mondjuk meg az apukának, hogy ő nem volt rossz kis leány
240 III, 10| esett az agyára, lelkére, hogy nagyon alacsonyról nagyon
241 III, 10| is rögtön megállapította, hogy család nélkül, feleség nélkül
242 III, 10| tehet róla. Látta előre, hogy megint meg fog házasodni,
243 III, 10| házasodni, megborzongott, hogy ez a házasság is csak idejut,
244 III, 10| Budapestre gondolt végül, hogy fog először előadást tartani,
245 IV, 1 | meglágyult. Ő is érezte, hogy meglágyult, nem is szégyelte
246 IV, 1 | szégyelte s elhatározta, hogy a régi emlékeket el fogja
247 IV, 1 | maga is szomorúan tudta, hogy ő ilyen, szörnyű és utálatos.
248 IV, 1 | magyarázza neki mindenki, hogy így illik. Elhitetik vele,
249 IV, 1 | így illik. Elhitetik vele, hogy ő köteles kiemelkedni a
250 IV, 1 | mesebeli dühvel gondolt arra, hogy ő nem más, boldogabb gyermekek
251 IV, 1 | életének örömtelensége. Persze, hogy ilyen nagy elhibázások után
252 IV, 1 | gyerekek s még szerencse, hogy három leány-gyermek meghalt
253 IV, 1 | egykoron. ~* ~Mindenki akarta, hogy Muskétás tanár úr végre
254 IV, 1 | vakációra, igazi szabadságra. Hogy nem rossz ember, de sorsának
255 IV, 1 | és azután ráparancsoltak, hogy legyen ő ezennel gondatlan,
256 IV, 1 | erre nevelte őket s kérdés, hogy akad-e a leányoknak csak
257 IV, 1 | Bizony még az is megtörtént, hogy Balatonfüreden egy kis tizenhatéves
258 IV, 1 | hitvallást - el kell feledni, hogy ötven évig boldogtalanok
259 IV, 1 | ezt a szép, nagy kölyök, hogy Muskétás tanár úr megilletődött.
260 IV, 1 | csak azt kivánná most már, hogy a tanár úr keze alól kerüljek
261 IV, 1 | Tudja az édes apja, hogy nekem gyermekeim vannak,
262 IV, 1 | Tudja, és azt mondta, hogy ilyen elvadított kölyöknek,
263 IV, 1 | különben is én azért jöttem, hogy a tanár úr javitsa, igazitsa
264 IV, 1 | haza a fiút. S úgy érezte, hogy a Balatonnál is van szelidebb,
265 IV, 1 | mormogta s világosan látta, hogy a boldogság éppen olyan
266 IV, 2 | szép szobát kellett adni, hogy úriasan készülhessen az
267 IV, 2 | Zsóka szinte arra termett, hogy kiröpüljön innen, ahol a
268 IV, 2 | volt, aki bátran megmondta, hogy az életet másképpen akarná. ~* ~
269 IV, 2 | Muskétás tanár úr nem hitte el, hogy lyányai számára is akadjon
270 IV, 2 | is odaadni, úgy gondolta, hogy a Balaton egészen az övé.
271 IV, 3 | élettől. Nagy baj az is, hogy Viki szinte művészi médiuma
272 IV, 3 | emberebb kort ér. Valószinü, hogy Zsoliból, aki négyesztendős
273 IV, 3 | elbeszélni, elég az hozzá, hogy csúnya herce-hurcák után
274 IV, 3 | még az se sikerült végül, hogy a papa mindent elfelejtsen
275 IV, 3 | Tuhutum: Ha a papa azt irja, hogy karácsonykor el fog jönni,
276 IV, 3 | hallgat), nekünk az kellene, hogy a mamával együtt visszamenjünk
277 IV, 3 | mondta nekem a multkor, hogy a papa egy egészen rossz
278 IV, 3 | kisasszony parancsot kap, hogy fektesse le a gyerekeket.
279 IV, 3 | pillanatban észrevette, hogy ott bent a szalonban a mamát
280 IV, 4 | vígasztalni és vidítani magamat, hogy a két nőcske hazudott. Jacques
281 IV, 4 | S ő Jacques, azt meséli, hogy messze a világban, a nagy
282 IV, 4 | először a leányaim. Látom, hogy ön magyar ember, tehát őszinte
283 IV, 4 | ott vétette el a dolgot, hogy valami postás-kisasszonyt
284 IV, 4 | annyi kegyelmet kapott, hogy nem háborgatták s nyugodtan
285 IV, 4 | Tecin nagyon meglátszott, hogy majdnem bemutatták az udvarnak,
286 IV, 4 | udvarnak, de az is meglátszott, hogy igazi magyar gróf-kisasszony. ~-
287 IV, 4 | fogtok, mert én tapasztaltam, hogy nincs biztosabb férjfogó
288 IV, 4 | azt vallja és tanácsolja, hogy csak táncoljunk, hát táncolunk. ~
289 IV, 4 | korában csak azt hallotta, hogy élni kell, élni bajos és
290 IV, 4 | kell, élni bajos és azért, hogy az ember a papát meg a mamát
291 IV, 4 | jelentette Bagody grófnak, hogy a kisasszonyok mulatni mennek
292 IV, 4 | mondom magának, barátom, hogy nyomorult dolgok ezek, de
293 IV, 4 | Ugy-e, mondtam neked, papa, hogy Tecivel sehova se lehet
294 IV, 5 | anyja s már elhatározta, hogy ő férfiasan fog viselkedni.
295 IV, 5 | egoizmusa. ~Úgy érezte Tibor, hogy most az egész város őt és
296 IV, 5 | volt, végre is elutazott, hogy meggyógyuljon." Itt megállott
297 IV, 5 | Ilyenkor pláne kötelességünk, hogy erősek legyünk s vigasztaljuk
298 IV, 5 | mikor estefelé azt hitte, hogy most már lehet beszélni,
299 IV, 5 | anyjához: ~- Tudod, anyuka, hogy erőseknek kell lennünk ilyenkor,
300 IV, 5 | is, tudod. Az bizonyos, hogy a papa meghalt, mert a szanatoriumokból
301 IV, 5 | róla, ő arra született, hogy szerelmes, türelmes, jó
302 IV, 5 | Lujza bátorította magát, hogy csak nem fog egy kilenc
303 IV, 5 | garmadával gyüjtötte az érveket, hogy ismét feleség lehessen. ~
304 IV, 5 | Én arra nem adok semmit, hogy a fiúk az iskolában csúfolnak
305 IV, 5 | is. De azt jegyezd meg, hogy az én apámat nem lett volna
306 IV, 5 | hozzá. S a vége az lett, hogy Nagy Illés nem olyan bátor
307 IV, 5 | mindenesetre elhatározta, hogy bármennyire is feleség-sorsra
308 IV, 5 | boldog lenni csak azért, hogy új boldogtalanságot szerezzen. ~
309 IV, 5 | magadnak, mert az sértés volna, hogy te egy Krammer után férjhez
310 IV, 6 | világ és délben azt hitték, hogy éjszaka van. Fekete szakállas
311 IV, 6 | közé a vasút s híre járt, hogy a Farkas-háton egy istenadta
312 IV, 6 | kocsikat tartott a városban, hogy jól van. És azt mondta,
313 IV, 6 | jól van. És azt mondta, hogy Kovács Máté az ő legjobb
314 IV, 6 | öccse azzal fenyegette, hogy megkeresi az édesanyjukat,
315 IV, 6 | értelmes, komoly logikás fiú, hogy őt veszedelem fenyegeti.
316 IV, 6 | Pedig még csak érezte, hogy Terkát, Terka mamát elveszíti,
317 IV, 6 | elveszíti, csak érezte, hogy olyas veszedelem jön, mint
318 IV, 6 | megzavarodottan a Lajos fiú, hogy anyát és asszonyt keressen,
319 IV, 6 | érezte, mint soha senki, hogy anya kell, asszony kell,
320 IV, 7 | találtak, Sármást lehivták, hogy felolvasson s jól megfizettek
321 IV, 7 | asszony pedig gondoskodott, hogy Sármás még sokszor bosszankodjék
322 IV, 7 | nők, akiknek passziójuk, hogy hires emberekbe belekössenek.
323 IV, 7 | Sármásról azt tartották, hogy meglehetősen szereti a nőket
324 IV, 7 | szemü barátai tudták róla, hogy könnyebben meghódítható
325 IV, 7 | asszonyolvasóit avval szédítette, hogy Ostendében egy királyi hercegnőt
326 IV, 7 | már az idő. ~Ugy találta, hogy az ő életéből hiányzott
327 IV, 7 | csökönyösségből. Egyszer, hogy, hogy nem, Sármás csak azt
328 IV, 7 | csökönyösségből. Egyszer, hogy, hogy nem, Sármás csak azt vette
329 IV, 7 | Sármás csak azt vette észre, hogy muszáj előtte meghajolni,
330 IV, 7 | nagyon imponált Sármásnak, hogy Pantheon-asszonynak aligha
331 IV, 7 | akinek az az ambiciója, hogy a szívébe raktározza megfeledkezett
332 IV, 7 | jelentené ez a gyöngeség, hogy végleg nem hiszek már magamban
333 IV, 7 | által kívánnám megmutatni, hogy jogot tartok valamiféle
334 IV, 7 | hallgatagsága. ~- Tudtam, hogy nem fog eljönni hozzánk,
335 IV, 7 | hozzánk, azt is tudtam, hogy erre én fogok eljönni magához.
336 IV, 7 | szereti Dancsayt, ugy-e hogy nincs nála érdekesebb ember
337 IV, 7 | lélegzete s már úgy érezte, hogy a fiatal Dancsay erőszakos
338 IV, 8 | magyarázta egyszer nekem sokáig, hogy a régi Partium: legváltozatlanabb
339 IV, 8 | vagy Bikác faluk népének, hogy Wright vagy Zeppelin röpül?
340 IV, 8 | mely romladozva nem érti, hogy miért kell éppen neki eltünnie?
341 IV, 8 | az se volt rossz dolog, hogy az élet nem volt olyan drága,
342 IV, 8 | tölteni s mi elhatároztuk, hogy meghálunk a "Fekete Nap"-
343 IV, 8 | erdős tájakon. Hiszen tudod, hogy sehol olyan korai, hosszú
344 IV, 8 | öcsémuram, hanem örüljön inkább, hogy ilyen bátor fia van. Te
345 IV, 8 | sértsen, öcsémuram azzal, hogy fizetni akar, nincs semmi
346 IV, 8 | milyen kevés gyávaságon mult, hogy most már régen nem por vagyok
347 IV, 9 | indul el a nagy lehetőség, hogy majd talán jövő-valamikor,
348 IV, 9 | riasztott meg újból annyira, hogy minden embertől féltem s
349 IV, 9 | Egyébként pedig ma már tudom, hogy soha olyan egészséges már
350 IV, 9 | irigyek is megjósolták, hogy hamarosan egyetemi professzor
351 IV, 9 | fogyasztásán s nem értette, hogy honnan telik még. Különben
352 IV, 9 | kipótolom. Mondtam volt neked, hogy nagyon erős akarat, a másé
353 IV, 9 | esztendőt is kibírj. Ugy vélem, hogy hazulról, születésedből
354 IV, 9 | egészséget s azt az akaratot, hogy sokáig fogunk élni. De akkor
355 IV, 9 | szorulót. Nem értem ugyan meg, hogy egy mai civilizációju ember
356 IV, 9 | egészségtelennek és barbárnak tartom, hogy valaki az életét hajszolva
357 IV, 9 | joga van megállapítani, hogy ez is kór. ~Kór, csúfos
358 IV, 9 | szükségesnek és lehetőnek, hogy minden férfiú utódokkal
359 IV, 9 | kiképzelt őrülettől. ~Nem tudom, hogy miért nem mondhatsz le a
360 IV, 9 | mint szavakkal már tettem, hogy élni csak úgy lehet, ha
361 IV, 9 | szanatóriumban, mert az a sejtésem, hogy másképpen nem igen látjuk
362 IV, 9 | bölcs barátunk írta meg, hogy a mi Domynkat mintha egy
363 IV, 9 | életét még igazolhatta azzal, hogy végső óráiban okosabb volt
364 IV, 9 | Halált. ~* ~Beszélik azóta, hogy nem félt, de mosolygott
365 IV, 10| szerette volna, ha elhiszik, hogy egyenes leszármazottja az
366 IV, 10| ugy-e, arra is emlékszik, hogy Veturia erőnek erejével
367 IV, 10| mindenekelőtt jelenthetem, hogy a falunk nem változott semmit,
368 IV, 10| semmi fájdalmat se okozott, hogy az oláh papné meghalt s
369 IV, 10| a felesége. Azt sejtem, hogy divatból, hiúságból, hogy
370 IV, 10| hogy divatból, hiúságból, hogy mindenük lévén, éppen csak
371 IV, 10| professzor úrnak kijelenteni, hogy az asszony a hibás, az asszony
372 IV, 10| élő Veturia elhatározta, hogy megoperáltatja magát. Mire
373 IV, 10| A professzor azt mondta, hogy Veturia három-négy hétig
374 IV, 10| Hat oláh pap jött össze, hogy eltemessék a hetediknek
375 IV, 10| honnan tudják meg most már, hogy ki volt a hibás. Veturia
376 IV, 10| tudjuk legjobban, mi ketten, hogy sohase az ember a hibás,
377 IV, 10| nem ismerünk. ~Én tudom, hogy Veturiára jaj be szomorúan
378 IV, 10| maga nem halt bele abba, hogy nem született gyermeke. ~
379 IV, 10| sejti-e maga nagyon, erősen, hogy mi a gyermek? A gyermek
380 IV, 10| gyermek igazolása annak, hogy vagyunk olyan közönségesek,
|