Kötet, Rész

 1 III,  10|        rá sírás nélkül Enyingi Sándor. E kis koporsóba Enyingi
 2 III,  10|   testecskéjét zárták, Enyingi Sándor egyetlen kis gyermekéét
 3 III,  10|        édesanyja után. Enyingi Sándor nem sírt, mert nem tudott
 4 III,  10|   fogja megharcolni." ~Enyingi Sándor majdnem süketen karolta
 5 III,  10|   mégse tudott eljutni Enyingi Sándor, fáradt balkeze is leesett
 6 III,  10|   következett, ének és Enyingi Sándor karjaiból kiszakították
 7 III,  10|        sirgödör szélén Enyingi Sándor s azután kocsiba ült egyedül.
 8 III,  10| magával, átkozta magát Enyingi Sándor, hogy ő rossz ember, szívtelen
 9 III,  10|     csendült vissza az Enyingi Sándor fülébe s a robogó kocsi
10 III,  10|    Kezdtek megmélyülni Enyingi Sándor lelkében a gyászbeszéd némely
11 III,  10|       szavai s az erős Enyingi Sándor nagyon gyáván lépett ki
12 III,  10|      születésnapjára. ~Enyingi Sándor hallgatta-hallgatta a válaszokat
13 III,  10|        szépen aludt el Enyingi Sándor, mintha nem ebből a házból