Kötet, Rész

 1  IV,  10|      UTOLSÓ LEVÉL MARCELLÁHOZ) ~Marcellám, édes, idegenné vált asszonyom,
 2  IV,  10|       találkozott vagy kétszer, Marcellám, édes asszonyom. Maga nem
 3  IV,  10|        mindig jóizlésü nő volt, Marcellám s nem tudta türni még a
 4  IV,  10|   szenzáció lesz, kicsi, idegen Marcellám, mert ez ami közös falunk
 5  IV,  10|       annyit értett, mint maga, Marcellám, a maga ura, a háziorvosuk
 6  IV,  10|      édes, kijózanodott, idegen Marcellám, ha most mink együtt volnánk,
 7  IV,  10|      szavakat mondanék magának, Marcellám. ~- Ejh, ejh, én emlékszem
 8  IV,  10|     nyilván régen is volt, édes Marcellám, de így történt és közös
 9  IV,  10|      avagy a férj, Romulus pap? Marcellám, én régi asszonyom, mi tudjuk
10  IV,  10| szomorúan gondolok s magára is, Marcellám, pedig maga nem halt bele
11  IV,  10|        nem született gyermeke. ~Marcellám, idegen Marcellám, sejti-e
12  IV,  10|    gyermeke. ~Marcellám, idegen Marcellám, sejti-e maga nagyon, erősen,
13  IV,  10|      gyermeket akart. ~És maga, Marcellám, maga csak kivánja, csak