Kötet, Rész

 1   I,  1|      ráncos, finom, fehér kezét sokszor adta oda a férfi kezébe
 2   I,  4|     kettenként s a részeg Török sokszor hallotta a nevét. Berugott,
 3  II,  3|        nyugtalankodtam. Pedig ő sokszor ölelt szokatlanul forróan
 4  II,  3|    ölelt szokatlanul forróan és sokszor juttatta eszembe Róthnét. ~
 5 III,  7| legényeknek. De csak elsápadtak sokszor s szólni nem mertek. Sehogysem
 6 III,  8|       szerelmet. Ez már régi és sokszor fölsült védekezése a gyöngébb
 7 III,  8|      bíztatták egymást művészi, sokszor bús okoskodásaikban. Megérezték,
 8  IV,  3|   megcsókolta egyszer, kétszer, sokszor ez a jövevény Miklós úr.
 9  IV,  6|        ebben az időben s nagyon sokszor mesélte el a dolgot az öccsének,
10  IV,  7|   gondoskodott, hogy Sármás még sokszor bosszankodjék és nyugtalankodjék
11  IV,  7|        ez az asszony, ismételte sokszor magában. Egyre többször,
12  IV,  9|         volna engem gyógyitani. Sokszor csúfoltam ki már a doktorokat,