Kötet, Rész

 1   I,  6|               Majdnem sírja a nótát a cigány után: Kossuth Lajos azt
 2   I,  6|            szolgák. Dél el is múlt. A cigány nótáját még sokáig hallják:
 3  II,  1| Waldstern-Grün grófné balján mindig a cigány, kicsi, külön asztalnál
 4  II,  1|           ivott Camilla-Georgina és a cigány) játszottak megint. Az asszony
 5  II,  1|               szabadsága, dühöngött a cigány. És az asszony, ez az asszony,
 6  II,  1|               játszott, szorongott. A cigány birkózott önmagában, de
 7  II,  1|          testében, de tetszett neki a cigány bátorsága is. Beszéd nélkül
 8  II,  1|               borzongva, undorodva. A cigány szerette volna megfogni
 9  II,  1|             Te tolvaj, te zsivány, te cigány, örülj, hogy egy ilyen asszony
10  II,  1|               néz, mint én. ~Berci, a cigány, a pénzét csörgette s nagyon
11  II,  1|          szerelmesen: ~- Te senki, te cigány, te aljas, gyere csókold
12  IV,  7|              akart lenni, demagóg is, cigány is s legkevesebbszer volt