Kötet, Rész

 1   I,  1 |     álmodott s Szedán után úgy kacagott, mint egy szabadon bocsátott
 2   I,  2 |      otthon a tanyán. ~Sirt és kacagott, mikor az apja levelét olvasta.
 3   I,  2 | bajuszát, Rudolf? ~A férfiú is kacagott. Várta ezt a kacagó közeledést.
 4   I,  2 |   Tudja, hogy mióta? ~Juliette kacagott még egyszer. A szíve azonban
 5   I,  3 |  bámult reá Ottó. Mintha sírva kacagott volna reá az én gondolataimra.
 6   I,  5 |       fiú nem állott kötélnek. Kacagott egy nagyot s megszökött
 7   I,  6 |   ivott volna. Éljenzett ő is, kacagott, dudolt s csak néha nyögött.
 8   I,  7 |       Budapesten nyájas tavasz kacagott, mikor a Halál kocsisa elindult.
 9   I,  11|     belőle egy-két vad poémát. Kacagott s otthagyta őket. A gyomrától
10 III,  5 | asszonyhoz minden más nyelven. Kacagott, sírt, gőgicsélt. A karjait
11  IV,  4 |         mert bizonyosan nagyot kacagott volna az én elérzékenyedésemen. ~