Kötet, Rész
1 I, 1 | Elysée. Utolsó, bágyadt, de csapongó vágyai röpködtek
2 I, 1 | ki nem lesz empire-ember, de erős, büszke és egész. Méltó
3 I, 1 | Flóra nyugtalankodott, de raceának gőgjével csillapította
4 I, 1 | legyőzték a szövetkezett hadak. De Flóra mégis ujjongott, mert
5 I, 1 | kire ő olyan sokáig várt. ~De miért nem szól soha a Flóra
6 I, 2 | küzködött ő az öt év alatt. De most állása van, ime. Most
7 I, 2 | megmondania, merre utazik. De a férfiú nem vallatta. Gúnyos
8 I, 2 | Szent karácsony ünnepére. De ez nagy csacsiság, Juliette.
9 I, 2 | Juliette. Bocsásson meg, de nagy csacsiság. Maga öt
10 I, 2 | megint elszökik Budapestre. De akkor már nagyon keserű
11 I, 3 | Nekem szabad meghalni. De Ottónak nincs igaza. ~Egyébként
12 I, 3 | Minden napszaka ijesztő. De Budapesten a legszörnyűbb
13 I, 3 | pusztító életet éltem. De mámorok rózsás felhői úszkáltak
14 I, 3 | én. És sokat átkozódik. De ő egy nyomorult piktor.
15 I, 3 | A pocakos úr is festett, de okosan. Ez igen jómódú úr
16 I, 3 | bizony elkerülhettük volna. De te is félsz a revolvertől.
17 I, 4 | afféle bódé-primadonna, de kedvence a felső köröknek.
18 I, 4 | Bizonyos, hogy ez a zseniális, de kenyértelen kis Török e
19 I, 4 | miatta, amilyen szamár az is. De se Töröknek nem lesz igaza,
20 I, 5 | lágy, hájasodó, öreges már. De a szemei nagyok, mélyek,
21 I, 5 | Hatalmas, aranyszőke, kékszemű. De rosszúl szabott az új ruhája.
22 I, 5 | ezt nem fogjátok tudni. De nekem kéj lesz. ~Nagy dübörgés:
23 I, 6 | tudják, miért mennek oda, de mennek. Ott szép házak vannak,
24 I, 6 | Nem is kivánom az életet. De azok tudnak. Mit csináljon
25 I, 6 | apja helyett. ~Keveset, de óh, szépeket mond a gróf.
26 I, 7 | Fölfogadta őt a Halál, de keze alá nem adott lovakat;
27 I, 7 | Budapestre a Halál kocsisa. ~De aztán mégis indult tovább.
28 I, 7 | elröppent leányok után. De hó és hidegség volt mindenütt.
29 I, 7 | fülébe kacagni a leányok. De neki a régi leányok kellettek:
30 I, 7 | Ilkára akkor nem is gondol. De ki van még a volt leányok
31 I, 7 | forróságot ifjú napjaiba. De az asszony nem a multé soha
32 I, 7 | érkezett. Tél volt itt is, de a havas télre már kárörvendően
33 I, 8 | alsóbbrendű idegrendszereket. De mit tudhatnak mívelni egészen
34 I, 8 | Nem érdekel, hogy kik, de megyek elébük. ~Csodálatosan
35 I, 9 | Budapesten elszokott az egyszerű, de ékes magyar nótától, mint
36 I, 9 | képzelt el az életről. ~De a nóta, a nóta szerettette
37 I, 9 | elégedetlenkedett is magával Lőrinc. De éjszakára elhányt minden
38 I, 9 | Szép és okos lakás volt ez, de egy rosszúl rejtett ajtó
39 I, 9 | hoztam, Berta kisasszony. De a mamának nem szabad megmondani,
40 I, 9 | leány táncolnak rá. Bizony, de milyen táncot táncolnak.
41 I, 10| ön-álmaival ekkor Péternek. De elrendeltetett, hogy életét
42 I, 10| Ifjú és szegény volt Péter, de szent igyekezettel kívánta
43 I, 10| Dakcsyaknak birtokuk ma is. De Péter tegnap sem tudott
44 I, 10| fizetni cipője talpalásáért. De tegnap is megfogadta, hogy
45 I, 10| Csúfolta az életét - az élet. De a halálát nem fogja megcsúfolni.
46 I, 10| halála az ő társai között. De megtalálták nála a száz
47 I, 11| regényeket és drámákat, titokban, de ezt remegve és jól rejtegeti
48 I, 11| revue. Tőle is. ~- Persze, de Quest úr gőgös legény. Megüzenték,
49 I, 11| nagyságos igéit akarta megfogni. De Catulle Questre gondolt
50 I, 11| a feleségének néha a rue de la Paix-n is lehet vásárolni,
51 I, 11| kezd újra Henry Garaud, de óh, ime ő, a vén szamár,
52 II, 1 | ismerik föl a cigányok, de azért óvatosan lapult. Kiöltözötten,
53 II, 1 | szerelemmel és előkelő pietással. De a cigánynak egyelőre szisszennie
54 II, 1 | vesztét érezte s vesztett is, de sohase volt még olyan irigyletes
55 II, 1 | olykor-olykor. ~Berci gyáva, de gyűlölő pillantással válaszolt
56 II, 1 | ő? ~Most halk, csöndes, de rettenetesen fontos, pénzes
57 II, 1 | kiáltotta el magát unottan, de már indulatosan, élesen:
58 II, 1 | tette a két nyerő számra, de az orosz egy másik asztalnál
59 II, 1 | cigány birkózott önmagában, de senki se jelentkezett s
60 II, 1 | rugaszkodott a testében, de tetszett neki a cigány bátorsága
61 II, 1 | elbarnult a szőkesége: ~- De loptál s mi lesz abból,
62 II, 1 | mentek le a vendéglőbe, de lakásukba hozatták föl a
63 II, 1 | asszony visszanézett Bercire, de nagy megvetéssel, kissé
64 II, 1 | végigsimogatta a szép, kövéres nőt, de nagyon hidegen válaszolt: ~-
65 II, 1 | időt, ami közben eltelt, de a maga barbár lelkében nagyszerűen
66 II, 1 | hármat végig összejárta, de nem idegesen. Roppantul
67 II, 1 | mámorosan, szitkozódva, álmosan, de szerelmesen: ~- Te senki,
68 II, 1 | mit mondanak egymásnak, de járt a szájuk: ~- Te rossz,
69 II, 1 | az erkölcseik közösültek, de másnap óvatosságból elutaztak
70 II, 3 | Szeretlek még mindíg, Endre. De különös elváltozást tapasztalok
71 II, 3 | én nem féltékenykedem, de neked rossz véged lesz. ~
72 II, 3 | véged lesz. ~Tagadhatnám, de bevallom, hogy Julcsa, sőt
73 II, 3 | s válópörökben kiváló. ~De tagadtam, tagadtam állhatatosan.
74 II, 3 | szeretett forróbban, mint ekkor. De volt a csókjában valami:
75 II, 3 | Utálatos ember volt ez a Róth, de végre is a Róthné ura volt.
76 II, 3 | Róthnét. Hiszen jól teszed. De mi a fenének vagyok én olyan
77 II, 3 | kellett, hogy ő mindent tud. De erőm kevés volt. És már
78 II, 3 | csak álmában lát az ember. De csak egy percig. Aztán Róth
79 II, 3 | volt már az asszonnyal. De hűségesebb nőt nem láttam,
80 III, 1 | leánya, a ki nem él már. ~- De hogy lehet olyan gazdag
81 III, 1 | huszártiszt, sok kedves, de ártalmas gyalázatosság és
82 III, 1 | nyíri Gutberger Zsoltnak. De a leányoddal nem bírsz.
83 III, 1 | lélek, képződő s álmodó... De ez elmúlt. Egy éve ennek.
84 III, 2 | mindenkitől, önmagamtól se, de a világtól se, mert, ime,
85 III, 2 | szőke, eléggé kopott ruhájú, de büszke és még fiatal óriás
86 III, 2 | sőt meg is láttuk egymást, de tartózkodva, vigyázva, óvatosan.
87 III, 2 | tartózkodva, vigyázva, óvatosan. De nyilván összecsaptak a hullámok
88 III, 2 | piszkos multu, vásott, de derék fiú volt. Nekem elmondta,
89 III, 2 | gyakran káromkodott. ~- De gróf úr - kérdeztem nem
90 III, 2 | dacosan csapta, emelte föl, de hamar leejtette. ~- Engem
91 III, 2 | a leány nem volt leány, de én szamár voltam, mert az
92 III, 2 | ahová mindenféle ember jár. De ezen a helyen is megmaradt
93 III, 2 | szalad, én megértem önt, de inkább elmegyek Milanóból,
94 III, 2 | gazdag, víg, mint régen volt. De nekem hagyjon békét, gróf
95 III, 2 | özvegy, szapora beszédű, víg, de ravasz. Barátomat, Péter
96 III, 2 | kész és elég veszedelem, de ha még pénzt is akarnak
97 III, 2 | ruhája, szivarja, mindene, de ő mégsem bírja s jobb volt
98 III, 2 | asszonyhoz, a ki miatt bujdostam. De Péter gróf megzavart a maga
99 III, 2 | feleségét, nem vigyázóan, de bátran, brutális önfeledtséggel
100 III, 3 | ragyogó a szeme mindnek. De a fölnőttje már egy szálig
101 III, 3 | csak a mesékben olvastunk. ~De nyolc-tíz nap múlva, íme,
102 III, 3 | Hajhózott, tapsolt, ugrált. De egyszerre elkezdett sírni. ~
103 III, 3 | akárkit a gyermekek közül. ~De most már álmai is jöttek
104 III, 3 | elveszett Abd-El-Kader, de most már napok teltek el,
105 III, 3 | Abd-El-Kader elő nem kerül. ~De előkerült Abd-El-Kader s
106 III, 3 | tudott adni gondolatairól. De abban immár megállapodott,
107 III, 4 | várja-e triumfáló tömeg. De két levél várta csak. Az
108 III, 4 | utazni, a lappok közül jön, de levette lábáról a kór. Nem
109 III, 4 | Magyar. Persze magyar... ~De csak sokára emlékezett.
110 III, 4 | A doktor nem ismerte, de bevezette a magyarhoz. Ez
111 III, 4 | lázas volt. Csontváz ez is. De örült. ~Valósággal feléledt.
112 III, 4 | Az ablak erős, nagy, jó, de átengedett valamit a kis
113 III, 4 | Húszéve dolgozom pedig. De nem fogják elhinni, hogy
114 III, 4 | Most csöndesség lett, de egyszerre két beteg tüdő
115 III, 4 | csinálnak? ~- Nem élnek, de élni akarnak most nagyon.
116 III, 4 | Régen csinálják már ezt, de most újra csinálják. Aztán
117 III, 4 | egészen germán feje volt, de különösen sárgásfényű, keleti
118 III, 4 | Hívnak ki Németországba, de nagyon szeretem ezt az én
119 III, 4 | És zavaros még a lelke. De ki fog forrni... Aztán én
120 III, 4 | aki csak dolgozni tud. De nem lesz mindig így... ~-
121 III, 4 | cím, sokat dolgoztam érte, de ettől a címtől most elvehetik
122 III, 4 | kenyeremet. Úgy mennék már. De az orvosok még vagy három
123 III, 4 | lármázni kell most ott. De vágyom mégis melléjük, közéjük... ~
124 III, 4 | sokat szenved legalább, de meg sokat is kell hinnie.
125 III, 4 | Hallotta a farkasok ordítását. De gyertyájának fénye mellett
126 III, 4 | útról jött, mint ő, betegen, de vágyakkal, tervekkel s aki
127 III, 4 | népének is más lelke volna. De ez a gondolat erőre is hozta.
128 III, 5 | furcsa gondokat Boriska. (De koldus nem akarok lenni!
129 III, 5 | a rubeles városba... ~Ám de hiszen ez régen történt.
130 III, 5 | hazamenne ő, hát meg is halna, de élnie kell valakiért. Aki
131 III, 5 | Sikoltva rogyott össze. De az alélás percében tűzszerű
132 III, 5 | alkonyatkor haló hangon, de erős szavakkal rendelkezett: ~-
133 III, 5 | szép lesz, nagy és okos. De nem tud semmit az ő szegény,
134 III, 5 | Rettenetes bűz volt itt. De aztán belenézett a fiú szemeibe.
135 III, 5 | össze rossz, beteg szívét. De most jutott eszébe, hogy
136 III, 5 | életből. Csak megcsókolhatná. De a fiú már csapdosott a piszkos
137 III, 6 | Romlott is, valóban, a falu, de különösen elkoldusodtak
138 III, 6 | roskadás nélkül elbírt. De kikötötte, hogy ez titok
139 III, 6 | toronyablakok nyitva vannak. De ez nem volt rendkívüli s
140 III, 6 | falú népe dobogó szívvel, de vig örömmel s békésen aludt
141 III, 7 | elhagyta már őket régen. ~De ősszel mindig fölzendült
142 III, 7 | volt a gróf országában. De csodálatosan frissek és
143 III, 7 | leányokat rendeltek az urak. De ma már nem kellenek az oláh
144 III, 7 | vékony pénzű, semmi legények. De néha magyar harag feszítette
145 III, 7 | fájt már a legényeknek. De csak elsápadtak sokszor
146 III, 8 | Fiatalok mind a hárman, de olyanok, kiknek már volt
147 III, 8 | együtt. Hiszen különös, de valóságos emberek voltak.
148 III, 8 | fölcsókoltatom a csöndességgel. ~De a kék álom szigetét már
149 III, 8 | nem akarták ezt a csókot, de ajkaik meggyuladtak. Mert
150 III, 8 | megszökött a két férfiú elől. De már magával vitte a fátumot,
151 III, 9 | sorvadásos, nagyon magas, de lábáról leesett asszony,
152 III, 9 | esztendős legény is egy-kettő, de negyven-ötven évet taposott
153 III, 9 | maguktól. Egymást megvetették, de jobbnak látták sokaságban
154 III, 9 | ahogy ez a szomorú, kietlen, de lázas társaság sok pénzt
155 III, 9 | gyűlések is sokba kerültek, de meg azután a kificamodott,
156 III, 9 | sikereit tapsokkal kisérjék. De ők nem szerettek egymásnak
157 III, 9 | után család is nyögött, de ők feledtek mindent s királyoknak
158 III, 9 | sorvadásos, nagyon magas, de lábáról leesett asszony.
159 III, 9 | szerette az eleveneket, de a halottakért akár máglyákat
160 III, 9 | belekerül a lapokba is. De meg azután kegyeletes, nagyságos,
161 III, 10| életet s az élet adományait, de hinnünk kell, hogy szeretetből
162 III, 10| szó sujtotta csak fejbe, de ez se fájt, sőt egy-egy
163 III, 10| szépen kisírják magukat. De ilyen megállapításainak
164 III, 10| halott koporsója mellett, de az ő szivükbe talán hamarabb
165 III, 10| temetőben már emelt fővel, de egy kicsit talán még sápadtabban
166 III, 10| önmagát kényszerítve szerette, de e két öreg ember már régen
167 III, 10| ember, szívtelen ember, de kritikus agya ilyenkor is
168 III, 10| újsághírekből kiszedett. ~De, de, a pap néhány erősebb
169 III, 10| újsághírekből kiszedett. ~De, de, a pap néhány erősebb szava
170 III, 10| robogó kocsi ingerelte erős, de a napokban nagyon megrángatott
171 III, 10| idegeit. Szerette a feleségét, de igazán nem tudta megmutatni
172 III, 10| szavai. ~A két nő sírva, de hidegen, majdnem haraggal
173 III, 10| legaranyosabb gyermek se. De az is rögtön megállapította,
174 III, 10| sorból hozta, talán babona, de így van s nem tehet róla.
175 III, 10| idejut, mint ez, az első. De Budapestre gondolt végül,
176 IV, 1 | értéktelen csoportosulás. De a Balaton fölséges és csinos,
177 IV, 1 | ilyen, szörnyű és utálatos. De minden mentsége megvolt,
178 IV, 1 | kishivatalnok-leány volt, apró, kedves, de beteges. Egy kis senki,
179 IV, 1 | gyűlölték már-már egymást, de jöttek sorban a gyerekek
180 IV, 1 | szabadságra. Hogy nem rossz ember, de sorsának ez a gonosz következetessége
181 IV, 1 | úr, a leányok anyjának? ~De a Balaton a maga mivoltával
182 IV, 1 | éjszakán, lázasan, önmagának - de az ember ne szülessen szegény
183 IV, 1 | otthont erre az évre. ~- De miért jött öcsém éppen az
184 IV, 1 | régi pajtására, a léha, de kedves fiura, Aváryra. ~-
185 IV, 1 | esztendőre saját fiamnak a fiát. De a leányaimat nem muszáj
186 IV, 1 | fiú száján: ~- Nem, nem, de ha mégis észrevenném, hiába
187 IV, 1 | beleszerelmesíthetné valamelyik leányába, de nem fogja tenni. Őrizni
188 IV, 2 | az apjuk szeszt gyártott. De Aváry Pistának, az előkelő,
189 IV, 2 | készülhessen az érettségi vizsgára. De nemcsak az érettségi vizsgára,
190 IV, 2 | gyönyörködött a fiúban, de olykor-olykor aggodalmasan
191 IV, 3 | dalol. Ő is elvált asszony, de neki egyetlen gyereke sincs
192 IV, 3 | elé veszi, nem ad választ, de nagyon csöndesen sir, mintha
193 IV, 3 | álmos, ő alig lát valamit, de Viktor, azaz Viki és Tuhutum
194 IV, 3 | ők már le is feküdtek, de Viktor még nem akar vetkőzni.
195 IV, 3 | fájdalmas arccal, tiltakozóan, de göthös testét megrázza egy
196 IV, 3 | Tuhutum még mindig köhögött, de már ott volt ágyuk mellett,
197 IV, 4 | nőcske hazudott. Jacques de Rimeville, egyik nagyon
198 IV, 4 | kacagtam s tiltakoztam, de ma nem tudom, mit tegyek:
199 IV, 4 | ahol a gyerekek táncolnak, de most beteg. ~Így, és tíz
200 IV, 4 | kaphatna, ha nem volna kölyök, de kölyök még. Volt egy képünk,
201 IV, 4 | bemutatták az udvarnak, de az is meglátszott, hogy
202 IV, 4 | kalapot csinálni, vagy efélét, de mindez nehéz mesterség.
203 IV, 4 | táncolni, se a Juci, sem én, de már a mama is azt vallja
204 IV, 4 | Csúnyább volt mint Teci, de párisiasabb, szilajabb,
205 IV, 4 | Az én barátom, Jacques de Rimeville szerencsére nem
206 IV, 4 | tudnak magukra vigyázni, de miért lennék én itt, Bagody
207 IV, 4 | hogy nyomorult dolgok ezek, de muszáj dolgok, okos dolgok.
208 IV, 4 | Teci egy csöppet könnyelmű, de Juci, az az én vérem, a
209 IV, 4 | szivart is adtam neki: ~- De gróf úr, egy tizenhárom
210 IV, 4 | történetet ennek a Jacques de Rimevillenek? Hiszen nem
211 IV, 4 | nagy dolog, ha grófok is, de csakugyan azok voltak-e
212 IV, 5 | megállott Tibor okossága, de azután ismét megindult,
213 IV, 5 | ember volt, nagy ember volt, de a halál ellen nem lehet
214 IV, 5 | el, te nem fogsz sírni, de nem feledjük el soha a papát. ~
215 IV, 5 | ellenőrzött esztendejét, de viszont rettegett is Tibortól,
216 IV, 5 | lelkiismeretévé vált volna. ~De Lujzában a feleség-hivatás
217 IV, 5 | magát Tiborért, ha kellene. De éppen Tiborért férj és apa
218 IV, 5 | normális kilenc éves fiú. ~De az esküvő után valamivel,
219 IV, 5 | engem s alattomban téged is. De azt jegyezd meg, hogy az
220 IV, 5 | évszámaihoz illett volna. De Tibor határozottan, tudatosan,
221 IV, 5 | halállal, mint Krammer, de meghalt. Lujza, a szelíd,
222 IV, 5 | halni, legalább így hitte, de azt mindenesetre elhatározta,
223 IV, 5 | elég fiatal, félelmesen, de joggal jóhírű, tehát a megközelítések
224 IV, 5 | Krammer után férjhez mégy, de egy Nagy Illést halálig
225 IV, 5 | megelevenedett első urára s remegve, de hivatása és Tibor akarata
226 IV, 6 | akármi pénzt nem sajnál, de nagyon siet. Akkor még nem
227 IV, 6 | Kovács Máténéval. Lármázott, de nem ütötte meg sem az asszonyt,
228 IV, 6 | szánkóból a Farkas-háton, de a farkasok megszánták s
229 IV, 6 | érettségével, megbántott, szomorú, de cinikus kis lelkével anya
230 IV, 6 | az ő édesanyjuk miatt. De az mindig megremegtette
231 IV, 6 | kellegető ifjú vagy öreg úrfiak, de most olyan valaki járt utána,
232 IV, 6 | igen emlékezhetett anyjára, de nem is kellett nagyon emlékeznie,
233 IV, 6 | valamiért, nem tudom, miért, de az igazi anyám visszafogad. ~
234 IV, 6 | figyelmetlen volt Terka, de azért megkérdezte az öccsét,
235 IV, 6 | volt ő, gyönge értelmü, de nagyon-nagyon szerető. És
236 IV, 6 | naponként megverte az ura, de ő azért nyugodtan vénült,
237 IV, 6 | szemét a megkerült fiúra. De gondolt valamit s anyáskodva
238 IV, 7 | sopánkodása, fogása, így történt, de csak az asszony segítségével.
239 IV, 7 | emberekbe belekössenek. De valami széditő csökönyösséget
240 IV, 7 | és asszonyos természetü, de a munka is lekötötte. Jobb
241 IV, 7 | valódi lényéből, darabos, de jó anyagu alakjából. Egy
242 IV, 7 | bosszúból elrugta magától, de nem rúghatta el az asszony
243 IV, 7 | Sármásnak és Sármás dühöngött, de a levelek mégis csak érdekelték.
244 IV, 7 | küzködött, szenvedett, de kimentette magát, nem ment
245 IV, 7 | finom, szép, fehér nyakát. De már elállt a lélegzete s
246 IV, 7 | fél a nevetségességtől. De az asszony nem is úgy állott
247 IV, 8 | ember, a lélek, a világ, de például a Szilágyság némely
248 IV, 8 | persze csak hét szilvások, de nemes urak mégis, akik azután
249 IV, 8 | életről: jó, jó az élet, de nem olyan megfizethetetlen
250 IV, 8 | Szóval, legény voltam, de bolondosan ellágyuló, így
251 IV, 8 | Kürtessyről rossz hírek keringtek, de baja nem támadt soha s általában
252 IV, 8 | kézi ágyút rántott elő, de Ábris úr kiverte a kezéből.
253 IV, 8 | apja utána akart rohanni, de Kürtessy Ábris erős kezü
254 IV, 8 | kocsis bekiáltott az ablakon, de most már sokkal vidámabb
255 IV, 8 | néznek, bizonyosan többet is, de hát nem csináltak az egészből
256 IV, 9 | holott mindig szerettem őket, de most ők kiváltképpen kedvesek
257 IV, 9 | mint régebben a Halállal, de félni már alig félek tőle.
258 IV, 9 | félni már alig félek tőle. De tetszik nekem ez a poétáknál
259 IV, 9 | hitetlen és éhes ember, de a mesterségük maga: emberi
260 IV, 9 | tudnak, mint a fetispapok, de bennük, általuk indul el
261 IV, 9 | beteg élet után az ember, de mikor egészségesen túltelt
262 IV, 9 | katasztrófás lesz majdnem mindig, de bizonyos fajtájú embernek
263 IV, 9 | volna egy beláthatatlan, de bármikor előálló elkéséstől,
264 IV, 9 | professzor lesz. ~Engem szánt, de szeretett is, néha-néha
265 IV, 9 | hogy sokáig fogunk élni. De akkor nem szabad magunkat
266 IV, 9 | vagy kevés, mulandó vers. De hát ez a te dolgod, illetve
267 IV, 9 | vérörökségbeli ügyed és fátumod, de egy doktornak és jóbarátnak
268 IV, 9 | hasonlóskodni. Igy azután, de ne lázaskodjék, képviselő
269 IV, 9 | Béla ezelőtt két évvel, de néhány hónap előtt, hajh,
270 IV, 9 | Beszélik azóta, hogy nem félt, de mosolygott s bizonyosan
271 IV, 9 | marad, szépen halhat meg. De én még mindig élek s keresek
272 IV, 10| különös, falusi ujságokat. De ni, most jut eszembe: nincsenek
273 IV, 10| Bolond, mániás kis nő volt, de emlékszik, ugy-e, fehér
274 IV, 10| papné, ez a fehér, ízetlen, de mégis finom Veturia meghalt.
275 IV, 10| gyermek is van, ha nem sok is, de több, mint írmagnak való. ~
276 IV, 10| szív szerint a gyermek, de fölmentek mégis Bécsbe. ~
277 IV, 10| háziorvosuk vagy én: semmit. De jobban esett a professzor
278 IV, 10| És én Marcellának gyáván, de kigyulladt arccal válaszolnék,
279 IV, 10| is volt, édes Marcellám, de így történt és közös falunktól
280 IV, 10| suttogtak a falunk parasztjai, de érnek ezzel valamit? Érnek
281 IV, 10| munkások vagy kisiparosok. De azért a gyermeket óhajtani
282 IV, 10| nagyobb és ostobább akarat, de asszonyhoz különösen illik. ~
|