Kötet, Rész
1 I, 1 | ilyen nagy életet látni már többé az Elysée. Utolsó,
2 I, 1 | akarta mindig. ~Pedig ekkor már a Flóra felséges arcán eldőlt
3 I, 1 | vőlegényemnek, hogy jöhet már. Nagyon sokáig vártam, mert
4 I, 1 | hamarabb születtem. Jőjjön már, jőjjön már, jőjjön. A Szajna
5 I, 1 | születtem. Jőjjön már, jőjjön már, jőjjön. A Szajna pedig
6 I, 1 | ifjú vőlegénye elé, kit már egy új világ termett. ~A
7 I, 1 | milliói után nyúltak. Ez már a demokrácia első neveltje,
8 I, 1 | szerelmes belém. Meg kell már tudnom, hogy hány milliója
9 I, 1 | alkonyatokon együtt. Úgy, ahogy már harminc évvel ezelőtt álmodta
10 I, 1 | cselekedhetnek okosabban, mint így. ~Már az esküvő napja előtt voltak
11 I, 1 | hálószobája előtt, hova már holnap férfiúnak szabad
12 I, 2 | honnan kiröpült. Mikor aztán már illatos fürdőt vehetett
13 I, 2 | kasznár-kisasszonyhoz illik. Volt már pénze s megszállták már
14 I, 2 | már pénze s megszállták már gyakorta őt meleg hangulatok. ~
15 I, 2 | apjának Juliette. Hogy talán már elsiratták s meggyászolták
16 I, 2 | most állása van, ime. Most már bátran mer az ő imádott
17 I, 2 | magas, havas tetője felett. Már látta a tanyát. Röpülnek
18 I, 2 | kasznár-leányra. Ő nem is Juliette már. Ő már Juliska. ~Aztán mégis
19 I, 2 | Ő nem is Juliette már. Ő már Juliska. ~Aztán mégis ráemelte
20 I, 2 | elszökik Budapestre. De akkor már nagyon keserű leány lesz
21 I, 2 | Juliette. Akkor magának már nem marad semmije. Tartsa
22 I, 2 | Tudom, vége volna mindennek. Már pedig az embernek szüksége
23 I, 2 | kis Juliette. ~Juliette már sírt és sírva kérdezte: ~-
24 I, 3 | Budapesten? A villamosba ezután már csak ép tüdejű s ép célú
25 I, 3 | Mikor először láttam, már haragudtam reá. ~Ilyenféléket
26 I, 3 | pihent s várt reám. Ottó már leélte a napot s pihenőre
27 I, 3 | kellene kérdezni tőle. Én már elfeledtem. Világosabbak-e
28 I, 3 | Fenét vár, nem ujat. Én már éhen döglöttem volna, ha
29 I, 3 | embert, mint valaha. Én már ekkor túl voltam a meglepetésen.
30 I, 3 | ezt szokni. Két hét mulva már vidáman tudtam, hogy jön
31 I, 4 | Isznak és keserű torkukban már csufondárosan bepislog a
32 I, 4 | A kis Török részeg lehet már nagyon: nem értette meg
33 I, 4 | italokat. Kiki mulat most már a maga módján a zárt, sok
34 I, 4 | csak magyarok. Szeretném már, ha minden szegény magyar
35 I, 4 | népről ne szóljunk, a nép már nincs is. Megölték, vagy
36 I, 4 | dadogva, egyszerűen: ~- Most már menjünk a fenébe, fiúk,
37 I, 5 | lágy, hájasodó, öreges már. De a szemei nagyok, mélyek,
38 I, 5 | jegyesek. Apolló főtanító már egy kis városban. ~- Ugy-e,
39 I, 5 | kis városban. ~- Ugy-e, már csak tizenhárom hónap? ~
40 I, 5 | Csak ujjai hegyét s mégis már olyanok a szemei, mintha
41 I, 5 | szalad: ~- Jöjjön, jöjjön már. Nem kell a rózsa. ~Egy
42 I, 6 | Elnézte, óh, hányszor ő már messziről, alázattal ezt
43 I, 6 | följajdulnak az alvó faluk. Már nem bírják az emberek tovább
44 I, 6 | Dög voltam, szomszéd. Már el akartak földelni. Jobb
45 I, 7 | Ezeket négy-ötéves korukban már szerelmi csalódás éri. A
46 I, 7 | leányok?) Sóhajtozott ismét és már visszavágyott Budapestre
47 I, 7 | kikerülni. Még akkor sem, ha már nincsenek. Csapkodott ostorával
48 I, 7 | merészkedtek a Halál kocsisával. Már majdnem sírva gondolt Budapestre.
49 I, 7 | feleségem volt? Öt éve mult már, hogy meghalt. Egy fiút
50 I, 7 | még a volt leányok közül? Már olyan helyen járt, hol asszonyok
51 I, 7 | asszonyságnak ígérete volt már kisleány korában Blanka.
52 I, 7 | itt is, de a havas télre már kárörvendően vigyorgott
53 I, 7 | három-négy évesek. Két szőke, már asszonyságot igérő hat-hét
54 I, 8 | levelet írok. Nem akarok én már ép ember lenni: akar az
55 I, 8 | összepajtáskodtam az élettel. Én már mindig élek s minden percben
56 I, 8 | vígasztaló ígéret annak, aki már határozottan sokalni kezdi
57 I, 8 | tudományának. ~Állítottam már s állítom megint: legyőztem
58 I, 8 | eseményekkel: a város. Közben már háborgatnak a leányok. Jönnek
59 I, 8 | legjobban szerettem. ~És már jött az ősz. Deresen jött
60 I, 9 | borokat termett. Lőrinc apja már ifjan nagyon szerette a
61 I, 9 | sokkal barátságosabb éjszaka. Már ükeikben fáradt embereknek
62 I, 9 | Halasztatta vele a hazatérést. Már öt, már hat óra volt: Lőrinc
63 I, 9 | vele a hazatérést. Már öt, már hat óra volt: Lőrinc ült
64 I, 9 | tivornya-helyekre, hogy azt már majdnem táncnak lehetett
65 I, 9 | egész csomót hozok. ~Ekkor már Lőrinc iszonyú mennyiségű
66 I, 10| élők sorából voltaképpen már régen elköltözött Péter.
67 I, 10| álmodó, azt vélte, hogy most már következni fog a nagy szatiszfakció.
68 I, 10| metszőire. Bizony nem volt már sehol a pénz-rejtő tárca. ~
69 I, 10| mert öt gyermek lármázott már a Péter fülébe. Ő azonban
70 I, 10| volt ő merész álmodó. Most már kárpótlást akart Péter.
71 I, 10| Mivel apró cipőkért Péter már régen nem fizetett a suszternek. ~
72 I, 10| És egy napon, mikor talán már csak az utolsó forint hiányzott
73 I, 11| titkárja, mert tíz év óta már titkárt is tartott Henry
74 I, 11| imádkozik, hogy dögöljön meg már ez a vén trotty. Mennyit
75 I, 11| s a pénzt el is küldték már. ~- Jó. ~- Kaptunk ezer
76 I, 11| Comedie-ben a jövő hónapban már próbák lesznek az Alkibiadesz-ből.
77 I, 11| ifjú. Azt hallom, hogy most már lakása sincs s a fiatalok
78 I, 11| vele. No, lakása az lesz már a jövő héten. Akkor fog
79 I, 11| Csinált az furcsábbakat is már, Mester. Még talán pénzt
80 I, 11| Még talán pénzt is küldött már vissza. Tavaly Hachette-ék
81 I, 11| vesz Henry Garaud s most már szilárdan, szaporán, mindent
82 II, 1 | az ő fekete Orfeuszát, ma már nem emlékszem. Egy-két játékban
83 II, 1 | Brüsszelben s Londonban is már. Az se lehetetlen, hogy
84 II, 1 | szeretett ölelni. Ám most már csak azt érezte, hogy ez
85 II, 1 | kiáltotta el magát unottan, de már indulatosan, élesen: Tizenhárom-tizennégy,
86 II, 1 | orosz késett, nem is jön már. Neki, a cigánynak, az ő
87 II, 1 | körül, amikor az asszony már csókolódzni akart volna,
88 II, 1 | megint szeretlek. Azóta már bizonyosan alszik, ha csak
89 II, 1 | sokszor-sokszor az asszonyt. Már nem tudták, mit mondanak
90 II, 1 | egyetlen, te szép. ~Ezúttal már az erkölcseik közösültek,
91 II, 2 | az erkölcsnek. A leányok már korán álmodoznak világjáró
92 II, 2 | A falu legényei pedig már régen megszokták sorsukat.
93 II, 3 | Julcsa, sőt Juliette, mintha már a másé volnék. ~Nagy szerencse
94 II, 3 | Fiam, én tudok mindent: te már nem is alszol. Délelőtt
95 II, 3 | De erőm kevés volt. És már járni alig tudtam. ~Nézett
96 II, 3 | beszélt. Sok találkozásom volt már az asszonnyal. De hűségesebb
97 III, 1 | ők. Ám a Kleopátra anyja már vérbeli római katholikus.
98 III, 1 | skriblernek a leánya, a ki nem él már. ~- De hogy lehet olyan
99 III, 1 | tudni sem akar. Nincs neki már senkije, csak Kleopátra,
100 III, 1 | melyhez annyi joga is lehet már a Gutberger-millióknak...
101 III, 2 | és méltóságosakat. Most már emlékeztem: ez Péter gróf,
102 III, 2 | mert sejtettem hogy most már vége az én szép, fájdalmas,
103 III, 2 | hamar leejtette. ~- Engem már egyszer megcsaltak - beszélte
104 III, 2 | legboldogabb embere, mert most már végre megtaláltam az igazi
105 III, 2 | nagy asszony. ~Akkor én már újból a fásult s magamban
106 III, 2 | lesz a korcsmának. Mikor már elvégeztem a nem szívesen
107 III, 2 | emberrel találkoznom? Hát már ostobaságot se követhet
108 III, 3 | mindnek. De a fölnőttje már egy szálig romlott. Ha nem
109 III, 3 | Európában. Városbeliek voltak már s északi Afrikában bűnösök
110 III, 3 | nagyokból Abd-El-Kader, pedig ő már tizenhatesztendős múlt.
111 III, 3 | gazember, véresre verte már. Képes kártyákat kellett
112 III, 3 | talán az egyetlen gyermek már itt. Remegőbb, tisztább
113 III, 3 | a fajtájából. És ezután már nem kellett ügyeskednie
114 III, 3 | egy kocsi hozta vissza. Már akkor nagy volt az aggodalom
115 III, 3 | lefektette Abd-El-Kadert. ~Most már még szomorúbb lett Abd-El-Kader.
116 III, 3 | gyermekek közül. ~De most már álmai is jöttek Abd-El-Kadernek.
117 III, 3 | elveszett Abd-El-Kader, de most már napok teltek el, mire megkerült.
118 III, 3 | párisi falujába. Mert tudták már akkor, hogy Abd-El-Kader
119 III, 3 | vele és Abd-El-Kader most már igazán hallgatott. Nagyon
120 III, 3 | sírt és hallgatott most már mindig. A gyermekek közé
121 III, 3 | történt. Ő méltatlan most már arra, hogy gyermekekkel
122 III, 4 | a kunyhó előtt. Nem kell már a tűzre rakni. A tudós beteg
123 III, 4 | Rekedt hangon kiált ki már vagy negyedikszer: ~- Megyünk,
124 III, 4 | emberibb. Nem is bírta volna már tovább. Az Obi mellett a
125 III, 4 | Helsingforsból jött s itt hever már két hét óta. Siessen a tanár
126 III, 4 | irogat. Ott olvasta. Most már emlékszik. Hát magyar?... ~
127 III, 4 | fölnézett az ablakra. Künn már sötét volt egészen. A fejével,
128 III, 4 | csinálják. Régen csinálják már ezt, de most újra csinálják.
129 III, 4 | egy kicsit őrülni is. ~Ezt már félig föltápászkodva sóhajtotta
130 III, 4 | fagyos hazámat. Odahagytam már érte ősi vallásom is. Zsidó
131 III, 4 | voltam, evangélikus vagyok már. Csodálatos kis nép ez,
132 III, 4 | magántanár? ~- Az vagyok. Ennyire már tartunk. Akinek gyűlölt
133 III, 4 | a kenyeremet. Úgy mennék már. De az orvosok még vagy
134 III, 4 | meg, nem változik-e ott már a világ. Itt sokára fog
135 III, 5 | maga kis fejét Boriska. És már tudta, hogy megy. És már
136 III, 5 | már tudta, hogy megy. És már ment is, holott vele utaztak
137 III, 5 | ez régen történt. Boriska már el is jött a városból, hol
138 III, 5 | csókéhes, vad, muszka urak. Már csak a múltból hallja idáig
139 III, 5 | a tavaszok. A nyolcadik már. És a Rivierán cimiezi pazar,
140 III, 5 | sóvárgásnak nagy betege volt már Boriska, a szíve pedig megkopottabb,
141 III, 5 | valaha. ~(Elmegyek most már érted, én Gáborom. Elmegyek
142 III, 5 | Elmegyek érted. Elég volt már. Megszenvedtem. Gyógyíts
143 III, 5 | Megszenvedtem. Gyógyíts meg most már te. Megyek érted, én drága
144 III, 5 | parancsok tiltják, hogy most már örökre megálljon verésében
145 III, 5 | szivű asszonyára. Boriska már alkonyatkor haló hangon,
146 III, 5 | vigyázott. (Jaj csak ott lennék már. Óh, jaj csak ott lennék.
147 III, 5 | élete megváltását várta. És már két hónapja sincs az életből.
148 III, 5 | megcsókolhatná. De a fiú már csapdosott a piszkos vasvillával. ~
149 III, 6 | bizonyos volt, hogy az öregnek már kámpec. Egyáltalában az
150 III, 6 | faluban. Kocsis Máténak már nem lehetett egy diónagyságú
151 III, 6 | leszegényedtek, nem szaporodtak s már a templomba se szerettek
152 III, 6 | Lili azt üzente, hogy ő már Krisztus menyasszonyának
153 III, 7 | Öröm és harag elhagyta már őket régen. ~De ősszel mindig
154 III, 7 | rendeltek az urak. De ma már nem kellenek az oláh leányok.
155 III, 7 | ő leányaikat, régen fájt már a legényeknek. De csak elsápadtak
156 III, 8 | Úgy sejtem, hogy lényeges már elárulni: az ötnek kettője
157 III, 8 | asszonynak hívnak. Ura, volt neki már és talán esete is. Elhagyta
158 III, 8 | hárman, de olyanok, kiknek már volt joguk álomszigeten
159 III, 8 | elnélkülözhessék a szerelmet. Ez már régi és sokszor fölsült
160 III, 8 | tudnak lenni, kik kóstolták már a vétket. ~Szerelmes vágyak
161 III, 8 | Régen-régen elföldelték ők már ama legendát, hogy csók
162 III, 8 | De a kék álom szigetét már nem fogom megtalálni. Az
163 III, 8 | tudott májusig várni. Ma már tél végén jönnek a veszedelmek
164 III, 8 | egymásnak valamit. És a kissé már vak alkonyatban az arcaik
165 III, 8 | ajkaik meggyuladtak. Mert ők már ismerték a csókot s mert
166 III, 8 | És félelmes, szomorú volt már ez az este is. Fölébredt
167 III, 8 | megszökött a két férfiú elől. De már magával vitte a fátumot,
168 III, 9 | szép rangú tisztviselő. Már évek óta bolondították,
169 III, 9 | erdélyi, alkoholista báró, már két tragédiáját játszatta
170 III, 9 | Valamennyiüknek jelent meg már könyvük s azután a heti
171 III, 9 | Csak négy óra felé, amikor már majdnem mindenki leragadt
172 III, 10| ifjú ember, kinek nevét már ez ország határain túl is
173 III, 10| emberek gyermeke, akiről már diákkora sejttette, hogy
174 III, 10| leesett a koporsóra, most már arca is odasimult és a pap
175 III, 10| szava, beszédje s végül már szinte himnuszi lett, amikor
176 III, 10| koporsóját s vitték. A temetőben már emelt fővel, de egy kicsit
177 III, 10| szerette, de e két öreg ember már régen nem volt fontos az
178 III, 10| könnyítette meg s ezután már ismét tudott elmélkedni
179 IV, 1 | egy egész segédet. Azután már szükséges és nyomoruságos
180 IV, 1 | szükséges esztendőket s akkor már alaposan el is adósodott.
181 IV, 1 | babonás. És ha az embernek már nagyon sok az adóssága,
182 IV, 1 | fél-boldogtalanságra. ~* ~Augusztus végén már naponként régi, megszokott
183 IV, 1 | lakik, ugy-e? - kérdezi most már megfiatalodottan a diáktól. -
184 IV, 1 | megközelíteni. ~- Édes apa már cimzetes államtitkár, sokat
185 IV, 1 | tanár urat, mama meghalt már három évvel ezelőtt. Édes
186 IV, 1 | apa csak azt kivánná most már, hogy a tanár úr keze alól
187 IV, 2 | A tizennyolc éves Zsókát már imádta volna mindenki, akinek
188 IV, 2 | Hiszen ebben a fiúban ők már látták a leendő úribb valakit,
189 IV, 3 | a papát? ~Viktor: (most már előszed egy könyvet, arca
190 IV, 3 | Zsoli egy ágyban hálnak, ők már le is feküdtek, de Viktor
191 IV, 3 | még mindig köhögött, de már ott volt ágyuk mellett,
192 IV, 4 | ugy-e? Ő tudniillik élt már Buenos-Ayresban, Szentpétervárott
193 IV, 4 | gróf úr, mióta élnek itt már Párisban és az éjszakában? -
194 IV, 4 | majd nem részvéttel. ~- Már hét év óta, a kisebbik leányom
195 IV, 4 | írni-olvasni tanúlni, a nagyobbikat már majdnem bemutatták az udvarnak.
196 IV, 4 | Tekla, ez a kicsi pedig, aki már egészen parisienne, Juci-Julia,
197 IV, 4 | beszélt magyarul. ~- Ez már, a Juci - magyarázta a gróf -
198 IV, 4 | egészen ügyes, okos leány s ma már gazdag férjet kaphatna,
199 IV, 4 | hehe, szintén francia lett már. Különben pedig, ha van
200 IV, 4 | télikabátja zsebébe. ~Ezután már nem is iparkodott tovább
201 IV, 4 | táncolni, se a Juci, sem én, de már a mama is azt vallja és
202 IV, 4 | bemutatni az udvarnak. Juci már kicsi korában csak azt hallotta,
203 IV, 4 | a leányokra - motyogta - már csak a család, a név miatt
204 IV, 4 | is a gróf s úgy harsogta, már amennyire ő harsogni tudott: ~-
205 IV, 5 | mulva tért magához s akkor már mellette volt orvosokkal,
206 IV, 5 | arccal jajgatott, átkozódott már rekedten: ~- Tibor, egyetlen,
207 IV, 5 | egyetlen, elkapatott fiú már tudta, miért ájult el az
208 IV, 5 | miért ájult el az anyja s már elhatározta, hogy ő férfiasan
209 IV, 5 | férfiasan fog viselkedni. Ő már az iskolában túlesett a
210 IV, 5 | találta a hír, mely befutotta már akkor az egész várost. Bömbölt
211 IV, 5 | szaladt haza s mire hazatért, már győzedelmeskedett rajta
212 IV, 5 | estefelé azt hitte, hogy most már lehet beszélni, komoly,
213 IV, 5 | erőseknek kell lennünk ilyenkor, már csak a világért is, tudod.
214 IV, 5 | lesz ebből a fiúból, ha már nyolcéves korában egészen
215 IV, 5 | valamivel, amikor Krammerné már nászútról visszatért Nagy
216 IV, 5 | feleség-sorsra hivatott is, most már eltemeti ezt a hivatását
217 IV, 5 | jött ismét Tibor, aki most már egészen, szinte kibontakozott
218 IV, 6 | napja között és égtől-földig már három nap óta csupa hó volt
219 IV, 6 | úr, a gazda, készen volt már a szánkó, három ló befogva,
220 IV, 6 | ülésbe és hajrá. Estefelé már összetapadtan, fehér dunyhákkal
221 IV, 6 | Terka tudta mind, mert ő már tíz esztendős, eszes leány
222 IV, 6 | és előrelátással. És most már tizenhétéves lett idestova
223 IV, 6 | idestova az érzékeny Lajos, már fölszabadulásra várt a műhelyben,
224 IV, 6 | édesanyánktól, aki talán meg is halt már és ha él, akkor igaza van?
225 IV, 6 | vagy ment. Hiszen jártak már utána öt-hat év óta magukat
226 IV, 6 | naptól fogva, mikor neki már majdnem Terka mamája se
227 IV, 6 | holott láthatólag túl volt már az önzetlenül szerető éveken.
228 IV, 6 | önzetlenül szerető éveken. Most már Terka mama nem is mesélt
229 IV, 6 | anyánkat, - mondogatta most már még nagyobb fenyegetéssel
230 IV, 6 | nénjét, a Terka mamát. Terka már akkor elment valakivel,
231 IV, 7 | ereje és hosszabban telt már az idő. ~Ugy találta, hogy
232 IV, 7 | érdekelték, amiket most már akaratlanul is muszáj volt
233 IV, 7 | vagy angol híresség. Az már titokban nagyon imponált
234 IV, 7 | volna, ha megszabadult volna már tőle. Mégis csak utálatos
235 IV, 7 | hogy végleg nem hiszek már magamban s Pantheon-asszony
236 IV, 7 | szép, fehér nyakát. De már elállt a lélegzete s már
237 IV, 7 | már elállt a lélegzete s már úgy érezte, hogy a fiatal
238 IV, 7 | Egy lépés talán s Dancsay már túllépett, az ő feje fölé.
239 IV, 7 | megválogatta, kivel áll szóba. Már nagyon meghódolt, kedveskedő
240 IV, 7 | senki és nem vagy senki. Már ő írt volna az asszonynak,
241 IV, 7 | írt volna az asszonynak, már könyörgött volna alázatosan.
242 IV, 7 | se lehetett tenni: hátha már ott van Dancsay az asszony
243 IV, 7 | Dancsay az asszony oldalán s már mindennek vége. ~Két hét
244 IV, 8 | jártunk erősen, amikor az ősz már megmutatja magát ezeken
245 IV, 8 | filozófiától, sőt Enyeden már beleszerelmesedtem egy professzoromnak
246 IV, 8 | bekiáltott az ablakon, de most már sokkal vidámabb hangon: ~-
247 IV, 8 | történetét Péter bátyám - már nem élt az öreg Kürtessy.
248 IV, 8 | gyávaságon mult, hogy most már régen nem por vagyok az
249 IV, 9 | gyógyitani. Sokszor csúfoltam ki már a doktorokat, holott mindig
250 IV, 9 | régebben a Halállal, de félni már alig félek tőle. De tetszik
251 IV, 9 | láttam. Egyébként pedig ma már tudom, hogy soha olyan egészséges
252 IV, 9 | hogy soha olyan egészséges már nem lehetek, mint akkor
253 IV, 9 | edzetés legendája nekünk már hazug legenda. Nekünk csak
254 IV, 9 | merek a te nagyon is hozzád már nem illő ifjassággal kockára
255 IV, 9 | Figyelmeztetlek, mint szavakkal már tettem, hogy élni csak úgy
256 IV, 10| Nyolc éves házasok voltak már, nem kellett voltaképpen
257 IV, 10| És honnan tudják meg most már, hogy ki volt a hibás. Veturia
|