Kötet, Rész
1 I, 1 | gyönyörűeket beszélt, ha Flóra az ő testéről kérdezősködött: ~-
2 I, 1 | Csakugyan ez az a férfiú, ki az ő kedvére elküldetett s kire
3 I, 1 | kedvére elküldetett s kire ő olyan sokáig várt. ~De miért
4 I, 1 | Leánylelke tiltakozott, hogy ő szóljon a vőlegénynek. Találkoztak
5 I, 1 | tartózkodását s szólott az ő régen várt vőlegényének.
6 I, 1 | Jön a vőlegény reggel s ő asszony lesz. Ám nagyszerű
7 I, 1 | nem, nem. Hátha nem is ő a vőlegény? Hátha nem lesz
8 I, 1 | virágokat. Nem szabad tennie. Az ő átkozott s megőrzött tisztaságával
9 I, 1 | utazott. Vitte s mentette az ő leányságát. Talán egy újabb
10 I, 2 | meggyászolták őt. Holott ő él. Elkívánkozott hazulról,
11 I, 2 | élhet itt. Sokat küzködött ő az öt év alatt. De most
12 I, 2 | Most már bátran mer az ő imádott szülőinek színe
13 I, 2 | kártyázni. Pihenni akar az ő kis Juliskájuk. Az ő kis
14 I, 2 | az ő kis Juliskájuk. Az ő kis Juliskájuk: így írta. ~
15 I, 2 | akarta nézni. Kire kíváncsi ő ma? Senkire, senkire, csak
16 I, 2 | Senkire, senkire, csak az ő drága, aranyos, jó öreg
17 I, 2 | szüleire. Meg valakire, aki ő volt, Juliskára, a tanyai
18 I, 2 | tanyai kasznár-leányra. Ő nem is Juliette már. Ő már
19 I, 2 | Ő nem is Juliette már. Ő már Juliska. ~Aztán mégis
20 I, 2 | Juliettet. Természetes, hogy ő hozzá kellett legkegyetlenebbnek
21 I, 2 | Juliskájának eszébe jutott, hogy ő nem Juliettenek termett.
22 I, 2 | valaha azt hittem, hogy ő adja nekem a boldogságot.
23 I, 3 | mégsem illik meghalnia. Ő egy nyomorult festő. Mit
24 I, 3 | hogy néha ránéz egy leány. Ő ellenben haldoklik. Semmi
25 I, 3 | erre a vidékre. Itt van az ő műterme. Itt dolgozik ő
26 I, 3 | ő műterme. Itt dolgozik ő alkonyatig. Akkor pedig
27 I, 3 | Valószinű, hogy álmodni mer ő is. Vizsgálja az életet.
28 I, 3 | És sokat átkozódik. De ő egy nyomorult piktor. Fessen
29 I, 3 | Miért gondolkozik? Mit akar ő az élettől? Ezek a kontárok
30 I, 3 | Ottónak nincs. Végre is ő nappal él. A hajnal neki
31 I, 3 | Haragszom erre a fiúra. Ő vigyázhatott volna magára.
32 I, 4 | szert, mint Vermes Klára. Ő ebből megállapítja, hogy
33 I, 4 | szédítő űrt. Emeli poharát, ő, Gencs, azokra a feleségekre,
34 I, 4 | szepegve válaszolta: ~- Ő, Klára, az áldott, drága,
35 I, 4 | Török menyasszonyának s az ő: - közös múzsájuknak. ~ ~
36 I, 5 | vérszinűek az ajkai: festi. ~Most ő boldogtalan s kínjában utazik.
37 I, 5 | Ehhez kellett volna az ő fiatalsága. A fiú nem állott
38 I, 5 | Óh, nagyon boldogtalan ő. Látszik, vonja magát csöndesen.
39 I, 5 | Regensen Hilda. Esküszöm, hogy ő: a dán Szaffó. ~Hilda hallja
40 I, 5 | csinál: ~- Nem. Ez nem illik. Ő nekem nem férjem. ~A főtanító
41 I, 5 | Hilda kétségbeesik. Ezek az ő vonatjával utaznak? Előveszi
42 I, 5 | arra a hitvány szöszkére. Ő mindig csak öleltette, szerettette
43 I, 5 | lent virágosak a rétek. Ő, Hilda, ott fent van. Fehér
44 I, 5 | Menekülnek tőle, holott ő benne most ébred az asszonyiság.
45 I, 5 | szerelmes férfiúnak. Leány ő, leány és nem hiszi senki. ~
46 I, 5 | Hilda utánuk. Csakugyan az ő vonatával utaznak. A szöszke
47 I, 6 | azt hitte, hogy álmodik. Ő is bemehetne a virágok és
48 I, 6 | reggelen? Elnézte, óh, hányszor ő már messziről, alázattal
49 I, 6 | vidáman megmozdult. Bemegy ő is, mert a Kossuth-nótát
50 I, 6 | pálinkát ivott volna. Éljenzett ő is, kacagott, dudolt s csak
51 I, 6 | tisztelettel a vadági zsellér: ~- Ő lesz a követ az apja helyett. ~
52 I, 7 | Halál kocsisa. Férfiú volt ő is. És a férfiú mindig a
53 I, 7 | összeszedelőzködtek volna s ő előle, a Halál kocsisa elől,
54 I, 7 | reáborulását érezte. Hát ő csakugyan a halált jelentette
55 I, 7 | megsuhogtatta az ostorát. Ez az ő négyesfogata. Ez a négy
56 I, 7 | akiket más férfiúnak adott az ő egykori Blankája. És megnyugodva,
57 I, 9 | kisasszonyhoz ilyenkor jön el az ő mestere. ~Gyönyörű éjszakák
58 I, 9 | idegességében úgy érezte, hogy ő most egy szanatórium betege,
59 I, 10| ikreket adott mihamar az ő férjének. Péter nagyon unta
60 I, 10| lármázott már a Péter fülébe. Ő azonban gyüjtötte a pénzt.
61 I, 10| élet, holott nem is volt ő merész álmodó. Most már
62 I, 10| gyerekek. Mégis szőtte az ő negyedik álmát Péter. ~És
63 I, 10| rémületet okozott halála az ő társai között. De megtalálták
64 I, 11| hogy miről szóljon a vers. Ő visszaüzente, hogy köszöni,
65 I, 11| vonta el a filléreket s ő maga adta ki rongyosan a
66 I, 11| a tollat. Ez az ember az ő dicsőséges öregségét jön
67 I, 11| ember azt csinálja, amit ő akart s amit ő nem mert
68 I, 11| csinálja, amit ő akart s amit ő nem mert csinálni fiatal
69 I, 11| meg és nem törik össze. Ő, Henry Garaud, mindig erről
70 I, 11| Henry Garaud, de óh, ime ő, a vén szamár, sírni kezd.
71 II, 1 | vagy Berlinből lopta-e az ő fekete Orfeuszát, ma már
72 II, 1 | haszna nem lesz a játékból. Ő kosztot kap, lakást, utazást,
73 II, 1 | karika-gyűrű. A diszes kokottok ő rá nem is igen néznek, mert
74 II, 1 | mert sejtik talán, hogy ő kitartott szolga. Berci
75 II, 1 | A lócsiszár játszott az ő asztaluknál is, össze-vissza
76 II, 1 | úribb, parancsolóbb, mint ő? ~Most halk, csöndes, de
77 II, 1 | már. Neki, a cigánynak, az ő grófnéja nem ad pénzt, most
78 II, 1 | s Berci volt az erősebb, ő szólalt meg: ~- Ha haragszol,
79 II, 1 | nagyszerűen mulatott. Hogy lám, ő lopni küldte az asszonyt,
80 II, 1 | grófné elment lopni, mert ő akarta. S ő ennek az asszonynak
81 II, 1 | lopni, mert ő akarta. S ő ennek az asszonynak volt
82 II, 1 | gyűrűket, letette az asztalra s ő elnyúlt egy pamlagon. Onnan
83 II, 2 | leányok. ~Zenóbia még él s ő a falu nagyasszonya. Hazajött
84 II, 2 | megszokták sorsukat. Az ő számukra a leányok nebántsvirágok.
85 II, 2 | láthatja viszont. Mária volt az ő legszebb unokája. Mária
86 II, 3 | nyugtalankodtam. Pedig ő sokszor ölelt szokatlanul
87 II, 3 | és éreznem kellett, hogy ő mindent tud. De erőm kevés
88 III, 1 | mágnás-leányok közt. A legfiatalabb ő az egész illatos nyájban.
89 III, 1 | nincs még tizenhatéves. S ő a legérettebb, a legokosabb
90 III, 1 | is tudja minden képnek. Ő adja legjobban számon a
91 III, 1 | históriát s még a fizikában is ő a legkülönb. E mellett rajong
92 III, 2 | véltem, bosszantott is. Ő kopottabb volt, mint én,
93 III, 2 | biztosan ölés a vége: vagy ő öl minket, vagy mi őt. Én
94 III, 2 | panaszkodott, esküdözött, hogy ő nem fogja sokáig bírni ezt
95 III, 2 | ruhája, szivarja, mindene, de ő mégsem bírja s jobb volt
96 III, 3 | nagyokból Abd-El-Kader, pedig ő már tizenhatesztendős múlt.
97 III, 3 | nevetéseket sohse hallott. Az ő tréfáik, csodálkozásaik,
98 III, 3 | tréfáik, csodálkozásaik, az ő kandiságuk. Ilyen kedveset,
99 III, 3 | fehéreket, a kik esténként az ő látásukra csődültünk. Gyűlölettel
100 III, 3 | gyönyörű Herkules. S mégis ő volt talán az egyetlen gyermek
101 III, 3 | torkaszakadtából magyarázott az ő nyelvükön valamit. Abd-El-Kader
102 III, 3 | hogy ezek a szebbek. Az ő vérei, ezek a lusta, barna
103 III, 3 | meg a rendőrök s vitték az ő párisi falujába. Mert tudták
104 III, 3 | Nem akart fölkelni se, ő meghal, ha Abd-El-Kader
105 III, 3 | leányokra gondolni. Mert ő méltatlan hozzájuk. Kis
106 III, 3 | vele gyalázatosság történt. Ő méltatlan most már arra,
107 III, 3 | várt. Ugy, ahogy otthon, az ő forró hazájában, eltikkadt
108 III, 4 | mocsarak minden mérge az ő gyönge kis testébe pólyálta
109 III, 4 | neki a nagyhírű kartárs. Ő elébe akart utazni, a lappok
110 III, 4 | tudományos lapban, amelybe ő is irogat. Ott olvasta.
111 III, 4 | pokoli útról jött, mint ő, betegen, de vágyakkal,
112 III, 4 | tervekkel s aki úgy áhitozik az ő népe után, melynek pedig
113 III, 4 | mint az övé. Mikéntha az ő népének is más lelke volna.
114 III, 4 | új nagy dolgokon, miket ő hozott, az egyszerű kis
115 III, 5 | mely kegyetlen és fukar az ő csodálatos, remek testű
116 III, 5 | arca. Talán meg is halna ő, ha a régi tájakat látná.
117 III, 5 | beteg szíve. ~Hát hazamenne ő, hát meg is halna, de élnie
118 III, 5 | átkomért. Addig nőjjön az ő pénze. Az övé. Neki kell.
119 III, 5 | Milyen másként gondoltam. Ő szép lesz, nagy és okos.
120 III, 5 | okos. De nem tud semmit az ő szegény, öregvő, kis asszonyanyja
121 III, 5 | idejéből. És együtt élünk. És ő lesz az én életem győzedelme.) ~
122 III, 5 | szemeibe. Csodálatosan az ő szemei. Erős, pompás, pozsgás
123 III, 5 | most jutott eszébe, hogy ő nem beszélhet soha a fiával.
124 III, 6 | jegygyűrűt a vőlegényének, mert ő - üzente - elmegy apácának
125 III, 6 | akar hozzá feleségül jönni, ő agyonlövi Lilit is, magát
126 III, 6 | is. Lili azt üzente, hogy ő már Krisztus menyasszonyának
127 III, 7 | elragadják sok estére az ő leányaikat, régen fájt már
128 III, 7 | kiformálódni lelkükben az ő érzett nagy igazuk. Hogy
129 III, 7 | éppen, hogy mozgott szegény. Ő volt a többiek vidámsága.
130 III, 7 | csókoktól férfiember, mint ő. Nem is remélte a csókokat
131 III, 7 | ott benn őt gyalázzák. Az ő rongyos, átkozott fajtáját. ~
132 III, 8 | távozó gondolat is elmosná az ő álomszigetüket. És úgy érezték,
133 III, 10| asszonyát. S hogy lehullott az ő fejének koronája, most íme
134 III, 10| már-már dolgozni akart az ő mindig kritikus agya. Igazságosan
135 III, 10| majdnem tudományosan beszél és ő hozzá akar mindenek előtt
136 III, 10| koporsója mellett, de az ő szivükbe talán hamarabb
137 III, 10| enyhülés, mint fiukéba. Mert az ő boldogságuk még mindig nagy:
138 III, 10| boldogságuk még mindig nagy: az ő vérük, gyermekük ragyogva
139 III, 10| gyermekük ragyogva tört ki az ő homályos, szegényes házukból.
140 III, 10| szegényes házukból. És az ő Sándoruk még éppen hogy
141 III, 10| virulását. És adni fog az ő fiuknak asszony helyett
142 III, 10| régen nem volt fontos az ő életében. Az öreg tímár
143 III, 10| magát Enyingi Sándor, hogy ő rossz ember, szívtelen ember,
144 III, 10| agya ilyenkor is győzött. Ő nem tehet arról, hogy küldetése
145 III, 10| se értenek semmi mást az ő életéből, minthogy pénzt
146 III, 10| miatt hagyta most itt az ő tudós és csak önmagáért
147 III, 10| siratták. Eszébe jutott, hogy ő nem is tudja, milyen volt
148 III, 10| is tudja, milyen volt az ő kis leányának gyors elbúcsúzkodása,
149 III, 10| mondjuk meg az apukának, hogy ő nem volt rossz kis leány
150 IV, 1 | ötvenéves korára meglágyult. Ő is érezte, hogy meglágyult,
151 IV, 1 | utálatos ember volt, holott ő maga is szomorúan tudta,
152 IV, 1 | is szomorúan tudta, hogy ő ilyen, szörnyű és utálatos.
153 IV, 1 | illik. Elhitetik vele, hogy ő köteles kiemelkedni a famíliából,
154 IV, 1 | dühvel gondolt arra, hogy ő nem más, boldogabb gyermekek
155 IV, 1 | útján érkezett a férfikorba. Ő nem tarthatott mulatós pihenőket,
156 IV, 1 | tarthatott mulatós pihenőket, ő nem játszhatott olykor egy-egy
157 IV, 1 | egy-egy órát az útszélen, ő fékentartotta minden, minden
158 IV, 1 | kellett végigcsinálnia az ő savanyú élet-kálváriáját.
159 IV, 1 | könnyebb sorsot cipeltek, mint ő viselt egykoron. ~* ~Mindenki
160 IV, 1 | ráparancsoltak, hogy legyen ő ezennel gondatlan, pihenő
161 IV, 1 | is olyan bolondjuk, mint ő volt, Muskétás tanár úr,
162 IV, 1 | levélolvasásban - ha én az ő régi, kedves barátja családjánál
163 IV, 1 | most meghatottan gondol az ő régi pajtására, a léha,
164 IV, 1 | az élet. Az élet ime az ő kezébe rendelte az egykori
165 IV, 1 | gazdag diák-társ fiát. Ha ő akarná, a fiút beleszerelmesíthetné
166 IV, 2 | szőkesége és szendesége ő benne ütközött ki leglyányosabban,
167 IV, 2 | furcsa volt ez a leány - az ő leányának. Nem akart soha
168 IV, 2 | s szendeségben Magdával: ő Muskétás Zsóka volt. Minden
169 IV, 2 | szörnyű szigorúsággal, amit ő ellene vétett az élet. Azután
170 IV, 2 | a Balaton adta vissza az ő eltagadott s már-már meghalt
171 IV, 2 | fehér, szép, női szimbóluma. Ő volt a lyány, a finom, az
172 IV, 2 | vagytok - sziszegte Judit - s ő okos fiú, aki csak okos
173 IV, 3 | Viktor alkalmak adtán az ő pártját fogja szivesebben.
174 IV, 3 | mama azonban megjárta, mert ő kiváltképpen s még a válópör
175 IV, 3 | jobb ut nem nyilik, majd ő diktálja az urának a békeföltételeket.
176 IV, 3 | és szomorú nótákat dalol. Ő is elvált asszony, de neki
177 IV, 3 | egyetlen gyereke sincs s ő tartásdijat se kap havonkint
178 IV, 3 | papát ne bántsátok, mert ő szerencsétlen ember, nekem
179 IV, 3 | német kisasszony álmos, ő alig lát valamit, de Viktor,
180 IV, 4 | ha ezt hallaná: no ugy-e? Ő tudniillik élt már Buenos-Ayresban,
181 IV, 4 | exotikusabb városokban is élt. S ő Jacques, azt meséli, hogy
182 IV, 4 | álmos nézéseivel s azután ő maga is átült az asztalomhoz: ~-
183 IV, 4 | Bagody gróf. S ha igazán az ő leányai voltak, a két kontesz
184 IV, 4 | őszhajú és haragos, különben ő is ott szokott lenni, ahol
185 IV, 4 | fájdalom-ébresztő nőcske, ő víg volt s ő, mit se érzett
186 IV, 4 | fájdalom-ébresztő nőcske, ő víg volt s ő, mit se érzett a Teci érzéseiből.
187 IV, 4 | harsogta, már amennyire ő harsogni tudott: ~- Uram,
188 IV, 5 | s már elhatározta, hogy ő férfiasan fog viselkedni.
189 IV, 5 | férfiasan fog viselkedni. Ő már az iskolában túlesett
190 IV, 5 | újra elaléló édesanyját, ő ült s várt egy egész kis
191 IV, 5 | nézett a gyerekre, egészen ő volt, Krammer, a hódító
192 IV, 5 | szelidségében gyorsan megvidámult. Ő nem tehetett róla, ő arra
193 IV, 5 | megvidámult. Ő nem tehetett róla, ő arra született, hogy szerelmes,
194 IV, 5 | Krammeré, Tibor az övé is, ő szívesen áldozná föl magát
195 IV, 5 | örök feleség, védekezett. Ő nem akar még egyszer az
196 IV, 5 | egyszer az élettel párbajozni, ő nem akar még egyszer boldog
197 IV, 6 | mondta, hogy Kovács Máté az ő legjobb kocsisa, hanem ne
198 IV, 6 | Kovács Terka tudta mind, mert ő már tíz esztendős, eszes
199 IV, 6 | annak idején. S a leány az ő hamar érkezett, asszonyos
200 IV, 6 | anya helyett anyja lett az ő gyámoltalan öccsének. Beszélt
201 IV, 6 | halálba az asszony miatt, az ő édesanyjuk miatt. De az
202 IV, 6 | őt veszedelem fenyegeti. Ő nem igen emlékezhetett anyjára,
203 IV, 6 | szegény, különös fiú volt ő, gyönge értelmü, de nagyon-nagyon
204 IV, 6 | naponként megverte az ura, de ő azért nyugodtan vénült,
205 IV, 6 | küldhetne-e valamit, mert az ő nyomorult ura, akit elhagyni
206 IV, 7 | számukra elég időt is juttatni. Ő magával is elhitette ezt
207 IV, 7 | pláne szerette, ha látják az ő unott, minden szerelmi jóval
208 IV, 7 | idő. ~Ugy találta, hogy az ő életéből hiányzott az igazi
209 IV, 7 | kiváltképpen az írókat, akiktől ő persze egy sort sem olvas.
210 IV, 7 | foghatja meg legkönnyebben, ő a maga elég kivánatos asszonyságát
211 IV, 7 | Dancsay erőszakos lába az ő hátán tapos. Egy lépés talán
212 IV, 7 | Dancsay már túllépett, az ő feje fölé. Hiszen ennek
213 IV, 7 | úgy állott most előtte s ő bizonyosan megjárja, hacsak
214 IV, 7 | senki és nem vagy senki. Már ő írt volna az asszonynak,
215 IV, 9 | temetésén, csak azért, mert ő nagyon féltette az én életemet.
216 IV, 9 | kisbírómtól, Domy Bélától. Ő kergetett volt ide, ő riasztott
217 IV, 9 | Bélától. Ő kergetett volt ide, ő riasztott meg újból annyira,
218 IV, 9 | kaptam tőle, mikor is az ő fenyegetései miatt sok érdekeset
219 IV, 9 | néhány hónap előtt, hajh, nem ő irt nekem levelet. Az én
220 IV, 9 | legokosabb embert is. Pezsgőzött, ő, a sohase-ivó, erős havannákat
221 IV, 10| Romulus névre hallgató? Ő az, aki Rómában is tanult,
|