Kötet, Rész

  1   I,  1 |    leányságomnak meg kell maradnia az én vőlegényem számára. Olyan
  2   I,  1 |         szabad látszaniok az éveknek. Én egész szépségemmel és leányságommal
  3   I,  1 |       leányságommal megyek, megyek az én vőlegényem elé, ki egy új
  4   I,  1 |         szerelmesek közé írják föl az én nevemet. Élt egy büszke,
  5   I,  2 |          utazik, Rudolf? ~- Hjah, azt én nem tudom. Erre a szokásomra
  6   I,  2 |             babonás titkot! Vagy mint én őrzök és kerülök egy régi
  7   I,  2 |              hova maga akarja. Látja, én is készültem valahova. Én
  8   I,  2 |             én is készültem valahova. Én is azért szaladok, mert
  9   I,  3 |         SZOMSZÉDJAI. ~Akarom, hogy az én különös esetemet olvassák.
 10   I,  3 |                miként meg fogok halni én. Ki marad ott helyettünk?
 11   I,  3 |               Budapest élete. Szóval: én megszerettem az éjszakát. ~
 12   I,  3 |        Lármázott az esti Budapest. És én nekiindultam az éjszakának. ~
 13   I,  3 |              legény nem idősebb, mint én. Valószinű, hogy álmodni
 14   I,  3 |            számára kisajátítani, mint én. És sokat átkozódik. De
 15   I,  3 |        különös volt a szomszédságunk. Én indultam a nap életét élni,
 16   I,  3 |            Meg kellene kérdezni tőle. Én már elfeledtem. Világosabbak-e
 17   I,  3 |           sírva kacagott volna reá az én gondolataimra. Éreztem:
 18   I,  3 |             fiatalok mindig élnek. Az én koromban is így volt. Én
 19   I,  3 |              én koromban is így volt. Én nagyon örülök, ennek. Fiatalság -
 20   I,  3 |           világ. Fenét vár, nem ujat. Én már éhen döglöttem volna,
 21   I,  3 |           Ordítva harapni a pocakját. Én bennem pedig diadalmaskodott
 22   I,  3 |              Ottó. Te nappal élsz. Az én életem fordítottját éled.
 23   I,  3 |             erősebb vagy? Ottó, Ottó, én veled találkozni fogok az
 24   I,  3 |               az embert, mint valaha. Én már ekkor túl voltam a meglepetésen.
 25   I,  3 |           pontos volt s pontos voltam én is. Sápadt és különösen
 26   I,  3 |               is félsz a revolvertől. Én is félek, Ottó.) Csillogtak
 27   I,  3 |           láttam szomszédomat, Ottót. Én itt várom a Halált ez utálatos
 28   I,  4 |            hogy Vermes Klára kicsoda, én szamár poétám. Annyira sejti,
 29   I,  4 |             látogatást tesz szegény s én hiszem, hogy két derék szerződés
 30   I,  6 |                 Hány a gyerek? ~- Öt. Én legalább nem tudok enni.
 31   I,  7 |              förgeteg. ~(Hogy találom én itt meg volt leányaim nyomát?)
 32   I,  7 |            küldte: ~- Piroska, aki az én feleségem volt? Öt éve mult
 33   I,  8 |              levelet írok. Nem akarok én már ép ember lenni: akar
 34   I,  8 |              tartom magamat betegnek. Én csak példátlanul összepajtáskodtam
 35   I,  8 |         összepajtáskodtam az élettel. Én már mindig élek s minden
 36   I,  8 |          ilyen gyönge legénynek, mint én. Ám ne aggódjék, kedves
 37   I,  8 |     képzelődései szerint elbírálni az én levelemet. Tegye, kedves
 38   I,  8 |          doktorom, ha önt mulattatja. Én olyan ép, amilyenné ön kivánna
 39   I,  8 |            minden emberi képességet? ~Én tudom, hogy nem. Én nagyon
 40   I,  8 |      képességet? ~Én tudom, hogy nem. Én nagyon érzem azt is, hogy
 41   I,  8 |              még nem jártam iskolába. Én hozzám mindig nyájas szókkal
 42   I,  8 |           vonatunk. Miért nem fekszem én is itt halottan? Megtudom
 43   I,  8 |       tükörnek. Fehéredik a hajam? Az én fényes, barna hajam? ~Azért
 44   I,  8 |            minden haszontalansága. És én temérdek, gyönyörű haszontalanságot
 45   I,  10|            Péter. E tanulságos esetet én mégis följegyzem. Jönnek
 46  II,  1 |            érett és restségesen buja. Én tudtam, tudom a leánynevét
 47  II,  1 |           szíveskednék idefigyelni az én játékomra és az én arcomra
 48  II,  1 |     idefigyelni az én játékomra és az én arcomra is, olykor-olykor. ~
 49  II,  1 |       Tizenhárom-tizennégy, az enyém, én raktam rá, kérem a pénzt. ~* ~
 50  II,  1 |              ahol cigányok játszanak. Én tudom, bevesznek a bandába
 51  II,  1 |          akkor mehetsz, ahova akarsz. Én urad szerettem volna lenni
 52  II,  1 |                Berci kijelentette: ~- Én annak az orosznak a gyűrűit
 53  II,  1 |           ilyen asszony rád néz, mint én. ~Berci, a cigány, a pénzét
 54  II,  1 |             nélkül válaszolta: ~- Nem én kerestelek téged, te jöttél
 55  II,  1 |              te vagy, te vagy az oka. Én látom, hogy nálamnál hitványabbaknak
 56  II,  2 |           állott Mária: ~- Nagyanyám, én férjhez akarok menni. ~Mintha
 57  II,  3 |       Éjszakában bolyongtunk Péter és én. Péternek gonosz napja volt.
 58  II,  3 |             hűségről beszél nekem. Az én istenem áldja meg a maga
 59  II,  3 |            maga gusztusát. Hát mondok én a hűségről egy gyönyörű
 60  II,  3 |               bolondultál bele. Fiam, én nem féltékenykedem, de neked
 61  II,  3 |               vagy: ilyen ostobaságot én soha el nem követek. ~Közben
 62  II,  3 |               dolgot. Hogy tudniillik én meghalok Róthnénak egy pillantásáért. ~
 63  II,  3 |                sőt Juliette: ~- Fiam, én tudok mindent: te már nem
 64  II,  3 |                De mi a fenének vagyok én olyan kegyetlen Lichtenstein
 65  II,  3 |               Juliette nagyon szeret. Én tudtam, hogy Lichtenstein
 66  II,  3 |       Juliette szállodában lakott. Az én nótámat húzták a cigányok.
 67  II,  3 |            soha úgy szeretni nő, mint én szeretlek. Csakugyan olyan
 68  II,  3 |             olyan kegyetlen a Róthné? Én nem akarlak téged józanítani.
 69  II,  3 |          legalább is. Azt hitte, hogy én erre rögtön behódolok. Ilyen
 70  II,  3 |              édes, te jó, te bolond? ~Én sírva adtam az őszinte választ: ~-
 71  II,  3 |               Julcsa, sőt Juliette és én. ~Láttam és éreznem kellett,
 72 III,  1 |      gróf-katona protekcziós lánya. - Én hallottam a Gutbergerekről.
 73 III,  2 |           sokára emlékeztem vissza az én barátomra, a ki sohase volt
 74 III,  2 |       sejtettem hogy most már vége az én szép, fájdalmas, milanói
 75 III,  2 | tizennyolcéves szépséget, Ostende-ba. Én elmentem velük, nem tagadom,
 76 III,  2 |              leány nem volt leány, de én szamár voltam, mert az én
 77 III,  2 |             én szamár voltam, mert az én szép nevemmel ajándékoztam
 78 III,  2 |             adta meg a választ. ~- Az én egyik ősöm Csák Máté első
 79 III,  2 |                Ő kopottabb volt, mint én, többet éhezett, többször
 80 III,  2 |             többször volt gyáva, mint én. ~És egy napon azután jött
 81 III,  2 |               Péter gróf. ~- Barátom, én vagyok a világ legboldogabb
 82 III,  2 |              egy nagy asszony. ~Akkor én már újból a fásult s magamban
 83 III,  2 |             vagy asszony után szalad, én megértem önt, de inkább
 84 III,  2 |          hagyjon békét, gróf úr, mert én nem szeretek vidám dolgokban
 85 III,  2 |          egyéb. Az ördög tudja miért, én hamarabb rájöttem, mint
 86 III,  2 |              ő öl minket, vagy mi őt. Én az asszony elől menekülök,
 87 III,  2 |            véletlenül, messze földön. Én mint becsületes Pilátus,
 88 III,  2 |          napjait, gróf úr - kérdeztem én majdnem véletlenül, olyan
 89 III,  2 |            bosszantott, hogy engem az én elvonultságomban így megsértettek.
 90 III,  2 |            történetével, példájával s én dühöngtem, hogy miért kellett
 91 III,  4 |        tüdőkből a két fáradt hang. ~- Én nem kerülhetek soha egyetemre.
 92 III,  4 |             de nagyon szeretem ezt az én kis kegyetlen, fagyos hazámat.
 93 III,  4 |              elfogyaszthatatlan... Az én népem... ~- Az enyém is, -
 94 III,  4 |             De ki fog forrni... Aztán én nem is akarok semmit. Majd
 95 III,  4 |            vad áramlása csapott ki az én népemből. Ilyenkor még kevesebb
 96 III,  4 |              az olyan emberekre, mint én. Beszélni, lármázni kell
 97 III,  4 |              írja meg, hogy fogadták. Én is írok önnek. Ha könyvet
 98 III,  4 |             Ha könyvet ír, küldje el. Én is elküldöm az enyémet.
 99 III,  5 |             Milyen szép vagyok! Látom én. Tudom én. És nem hozhatom
100 III,  5 |               vagyok! Látom én. Tudom én. És nem hozhatom én haza
101 III,  5 |             Tudom én. És nem hozhatom én haza az ifjúságomat? Hazahozom.
102 III,  5 |               Avval mondatta neki: ~- Én egy magyar grófné vagyok.
103 III,  5 |         tavaszt. És elmegyek érte. Az én áldott átkomért. Addig nőjjön
104 III,  5 |              Elmegyek most már érted, én Gáborom. Elmegyek érted.
105 III,  5 |            most már te. Megyek érted, én drága bünöm.) ~A doktor
106 III,  5 |             hónapig lehet az enyém az én fiam. Milyen másként gondoltam.
107 III,  5 |            együtt élünk. És ő lesz az én életem győzedelme.) ~Moszkvában
108 III,  6 |             harangok fognak szólni az én temetésemen." S a kis falú
109 III,  8 |               kék sziget. ~Nem tudnám én megmondani, meddig elélhettek
110 III,  8 |             ott búvok el majd egyszer én is. Utolsó napjaimat fölcsókoltatom
111 III,  8 |                békességes Münchenben, én majd hiába fogom e szigetet
112 III,  9 |           szólalt meg az ünnepelt: ~- Én az apámat négyéves koromban
113 III,  9 |             mint az urak ma este. Hát én ma is, mint tegnap, nagyon
114 III,  10|    legválságosabb állapotban volt, az én kis drágám? ~- Az édesanyját
115  IV,  1 |        tartott a levélolvasásban - ha én az ő régi, kedves barátja
116  IV,  1 |            elvadított kölyöknek, mint én, legjobb javitó-intézet
117  IV,  1 |             szerelmem. És különben is én azért jöttem, hogy a tanár
118  IV,  2 |       gyalázatos az élet, ez a fiú az én fiam volna, így is az én
119  IV,  2 |              én fiam volna, így is az én fiam, igen, egy kicsit az
120  IV,  2 |             fiam, igen, egy kicsit az én fiam... ~* ~A Muskétás-leányok
121  IV,  2 |               anyjára gondolt, amikor én születtem. ~- Ostobák vagytok -
122  IV,  3 |              van.) ~Zsoli: Eredjetek, én nem megyek, nekem a mama
123  IV,  3 |            pénzt, amit a mama elkölt, én tudom. ~Zsoli: A mama (egy
124  IV,  4 |                        TECI ÉS JUCI. ~Én nem voltam még se Buenos-Ayresban,
125  IV,  4 |            sok magyar grófnőt talált. Én haragudtam, kacagtam s tiltakoztam,
126  IV,  4 |               Bocsánatot kérek, uram, én gróf Bagody Gaszton vagyok
127  IV,  4 |          ember, tehát őszinte leszek: én vagyok az a Bagody Gaszton,
128  IV,  4 |                elfogadom, mert szívok én szivart is, ha muszáj -
129  IV,  4 |               közben, ha tehették, az én asztalomhoz jöttek. ~Tecin
130  IV,  4 |      mesterség. Táncolni fogtok, mert én tapasztaltam, hogy nincs
131  IV,  4 |              táncolni, se a Juci, sem én, de már a mama is azt vallja
132  IV,  4 |         tudományt kell megtanulni. Az én barátom, Jacques de Rimeville
133  IV,  4 |              nagyot kacagott volna az én elérzékenyedésemen. ~Mindenesetre
134  IV,  4 |             vigyázni, de miért lennék én itt, Bagody Gaszton gróf.
135  IV,  4 |             itt, Bagody Gaszton gróf. Én mondom magának, barátom,
136  IV,  4 |             könnyelmű, de Juci, az az én vérem, a mi vérünk, nem
137  IV,  4 |               nézett Tecire. ~- Ez az én vérem, a mi vérünk, - és
138  IV,  4 |           Jucit - ez a mi vérünk. ~És én elmondjam-e ezt a történetet
139  IV,  5 |           lehettél volna férj nélkül. Én arra nem adok semmit, hogy
140  IV,  5 |              azt jegyezd meg, hogy az én apámat nem lett volna szabad
141  IV,  6 |              keresni az anyámat, mert én nem tudok anya nélkül élni.
142  IV,  7 |           alispáni képviselőjéhez: ~- Én evvel az asszonnyal nem
143  IV,  7 |             nem akarok megismerkedni, én ezt a fajtát utálom s ha
144  IV,  7 |              azt is tudtam, hogy erre én fogok eljönni magához. Pedig
145  IV,  7 |              elfogadta azokat, akiket én szerettem. Most maga miatt
146  IV,  8 |               percekig Péter bátyám s én próbáltam lelkének hangtalan
147  IV,  8 |              beszélte Péter bácsi, az én tudós Péter bátyám - én
148  IV,  8 |               én tudós Péter bátyám - én azért sajnálom a csárdát,
149  IV,  8 |                És most hadd beszéljek én tovább Péter bátyám helyett,
150  IV,  8 |               állás. Nézz rám, öcsém, én végzett teológus vagyok,
151  IV,  8 |             aki talán még ma is él. S én pedig, ha a Szilágyságban
152  IV,  9 |             mert ő nagyon féltette az én életemet. Van-e krisztusibb
153  IV,  9 |             pedig az a levele, melyet én két év előtt Svájcba kaptam
154  IV,  9 |               ő irt nekem levelet. Az én Élet-féltő s öröm-becsülő
155  IV,  9 |          marad, szépen halhat meg. De én még mindig élek s keresek
156  IV,  10|            érdekli is, miket gondolok én mostanában a végzetről,
157  IV,  10|               ura, a háziorvosuk vagy én: semmit. De jobban esett
158  IV,  10|         szenzációkkal szolgálnak? ~És én Marcellának gyáván, de kigyulladt
159  IV,  10|               Marcellám. ~- Ejh, ejh, én emlékszem még arra, mikor
160  IV,  10|               Romulus pap? Marcellám, én régi asszonyom, mi tudjuk
161  IV,  10|           valami, amit nem ismerünk. ~Én tudom, hogy Veturiára jaj
162  IV,  10|             gyermeket óhajtani kell s én vért sirok szegény Veturiáért,