Kötet, Rész
1 I, 1 | Flóra hercegnő. Páris még most vetette a Jövendő nászágyát.
2 I, 2 | küzködött ő az öt év alatt. De most állása van, ime. Most már
3 I, 2 | De most állása van, ime. Most már bátran mer az ő imádott
4 I, 2 | Juliette kegyetlen volt. És most találkozik vele. Éppen most. ~
5 I, 2 | most találkozik vele. Éppen most. ~Juliette érezte, hogy
6 I, 2 | öreg kasznár csörgő szánnal most megy az állomáshoz. Megy
7 I, 3 | Mi van vele? Hol lehet most Ottó, akit nem ismerek?
8 I, 4 | erősebb italokat. Kiki mulat most már a maga módján a zárt,
9 I, 4 | ez az ország Ázsia. Éppen most van kiderülőben, hogy Ázsia
10 I, 4 | dadogva, egyszerűen: ~- Most már menjünk a fenébe, fiúk,
11 I, 4 | áldott, drága, jó leány, most mindennap a mi dolgunkban
12 I, 5 | Bánatosan, álmosan és borzasan most jött Berlinből. Omló, lágy,
13 I, 5 | vérszinűek az ajkai: festi. ~Most ő boldogtalan s kínjában
14 I, 5 | Firenzébe, talán Nápolyba. Most éjfélig itt vár a vonatjára.
15 I, 5 | Betintázta a csókokat. Most pedig hideg a világ, mint
16 I, 5 | Menekülnek tőle, holott ő benne most ébred az asszonyiság. Eddig
17 I, 5 | elbírta a szenvedélyeit. Most a világ összes Kleopátráinál
18 I, 6 | be a városba Jóba is, ki most nótázik, mint egy részeg.
19 I, 6 | Éljen, éljen a haza! s most mind itt vagyunk, egyformán,
20 I, 6 | elpusztult. Jóbának még most is gyuladt egy kicsit a
21 I, 7 | A lósóskás szérűs-kert most hó alatt aludott. Sehol
22 I, 9 | zaklatásához. ~- Tram-trem-trim, most jó volt, Berta kisasszony. ~-
23 I, 9 | Tral-la-ti-ral-la, tram. - Most jó volt, Berta kisasszony. ~
24 I, 9 | idegességében úgy érezte, hogy ő most egy szanatórium betege,
25 I, 10| álmodó, azt vélte, hogy most már következni fog a nagy
26 I, 10| is volt ő merész álmodó. Most már kárpótlást akart Péter.
27 I, 11| boszorkányosan magát az ember. Most nagyon csöndesen és alázatosan
28 I, 11| az ifjú óriás. Óh, ha-ha, most igazán szorul a jeles ifjú.
29 I, 11| jeles ifjú. Azt hallom, hogy most már lakása sincs s a fiatalok
30 I, 11| cécó, ostobák tapsa. És most reszket, hogy voltaképpen
31 I, 11| papirost vesz Henry Garaud s most már szilárdan, szaporán,
32 II, 1 | bizonyosan sírva keresteti most mindenfelé őket. Ők pedig
33 II, 1 | pedig szeretett ölelni. Ám most már csak azt érezte, hogy
34 II, 1 | parancsolóbb, mint ő? ~Most halk, csöndes, de rettenetesen
35 II, 1 | ő grófnéja nem ad pénzt, most csak azért is lesz pénze
36 II, 1 | eddig soh'se mert beszélni, most hetvenkedett a pincér előtt.
37 II, 3 | Akkor szeretett legjobban: most érzem. ~Kérdezte tőlem egy
38 II, 3 | Aztán így szólott hozzám: ~- Most pedig ne kerülj soha a szemem
39 III, 2 | volna olyan szőke, mint most, vagy talán a huszár-ruha
40 III, 2 | barnákat és méltóságosakat. Most már emlékeztem: ez Péter
41 III, 2 | menekült a régi helyről és most polgári ruhában úgy ölelget
42 III, 2 | rámbukkant, mert sejtettem hogy most már vége az én szép, fájdalmas,
43 III, 2 | mindenüvé magával vitt, a melyet most se dobott el: kerülni kell
44 III, 2 | legboldogabb embere, mert most már végre megtaláltam az
45 III, 2 | bennünket az élet, mintha csak most kezdené. Péter gróf szegény,
46 III, 3 | lefektette Abd-El-Kadert. ~Most már még szomorúbb lett Abd-El-Kader.
47 III, 3 | akárkit a gyermekek közül. ~De most már álmai is jöttek Abd-El-Kadernek.
48 III, 3 | elveszett Abd-El-Kader, de most már napok teltek el, mire
49 III, 3 | Kötődtek vele és Abd-El-Kader most már igazán hallgatott. Nagyon
50 III, 3 | volt, sírt és hallgatott most már mindig. A gyermekek
51 III, 3 | gyalázatosság történt. Ő méltatlan most már arra, hogy gyermekekkel
52 III, 3 | gyermekként érkezett Párisba, most ölni szeretett volna. ~És
53 III, 4 | állomáson mégis úgy érezte, hogy most az új Caesar jött haza.
54 III, 4 | tudós dr. Suoho tanár urat s most a tommerforói kórházban
55 III, 4 | is irogat. Ott olvasta. Most már emlékszik. Hát magyar?... ~
56 III, 4 | mondják, mániákus vagyok... ~Most csöndesség lett, de egyszerre
57 III, 4 | Hogy élnek a magyarok? Most mit csinálnak? ~- Nem élnek,
58 III, 4 | Nem élnek, de élni akarnak most nagyon. Ezt csinálják. Régen
59 III, 4 | Régen csinálják már ezt, de most újra csinálják. Aztán e
60 III, 4 | félrevonta a lámpaernyőt. Most nézték meg egymást. Dr.
61 III, 4 | Majd másképpen lesz valaha. Most még szerencsétlen ott nálunk,
62 III, 4 | érte, de ettől a címtől most elvehetik a kenyeremet.
63 III, 4 | Lángolni készül az ország. Most újra az élő szándék vad
64 III, 4 | Beszélni, lármázni kell most ott. De vágyom mégis melléjük,
65 III, 4 | Németül beszéltek eddig. Most dallamosan finnül, szinte
66 III, 5 | mint valaha. ~(Elmegyek most már érted, én Gáborom. Elmegyek
67 III, 5 | Megszenvedtem. Gyógyíts meg most már te. Megyek érted, én
68 III, 5 | gyulladt a lelkében. Nem lehet. Most nem lehet. Nagy parancsok
69 III, 5 | parancsok tiltják, hogy most már örökre megálljon verésében
70 III, 5 | muzsikné. És Boriskának csak most jutott az eszébe, hogy nem
71 III, 5 | rossz, beteg szívét. De most jutott eszébe, hogy ő nem
72 III, 6 | jut idejük az emlékezésre, most májusban emlékezgettek.
73 III, 6 | a református templomé, most ajándékozták. ~A postamesternő,
74 III, 7 | vad szívével mégis, hogy most ott benn őt gyalázzák. Az
75 III, 10| el nagyszerű feleségét s most egy kis koporsóra borult
76 III, 10| megpróbálta ismét Enyingi Sándort. Most egy éve, hogy eltemettük
77 III, 10| lehullott az ő fejének koronája, most íme lehervadt a vigasztaló,
78 III, 10| is leesett a koporsóra, most már arca is odasimult és
79 III, 10| nekik adni, úri házat tart, most Budapestre viszik s a főispán
80 III, 10| szerencsétlenség miatt hagyta most itt az ő tudós és csak önmagáért
81 IV, 1 | pihenő ember, mintha csak most kezdené az életet. Mert
82 IV, 1 | valamikori első eminens most meghatottan gondol az ő
83 IV, 1 | lakik, ugy-e? - kérdezi most már megfiatalodottan a diáktól. -
84 IV, 1 | Édes apa csak azt kivánná most már, hogy a tanár úr keze
85 IV, 2 | ostoba gavallérainál. És most egy szobába szorult a három
86 IV, 3 | elhagyta a papát? ~Viktor: (most már előszed egy könyvet,
87 IV, 4 | a gyerekek táncolnak, de most beteg. ~Így, és tíz percre
88 IV, 5 | Úgy érezte Tibor, hogy most az egész város őt és az
89 IV, 5 | estefelé azt hitte, hogy most már lehet beszélni, komoly,
90 IV, 5 | feleség-sorsra hivatott is, most már eltemeti ezt a hivatását
91 IV, 5 | ekkor jött ismét Tibor, aki most már egészen, szinte kibontakozott
92 IV, 6 | számítással és előrelátással. És most már tizenhétéves lett idestova
93 IV, 6 | ifjú vagy öreg úrfiak, de most olyan valaki járt utána,
94 IV, 6 | önzetlenül szerető éveken. Most már Terka mama nem is mesélt
95 IV, 6 | az anyánkat, - mondogatta most már még nagyobb fenyegetéssel
96 IV, 7 | utazik s akire úgy néz, mint most rád, az ember a talpán,
97 IV, 7 | dolgok is érdekelték, amiket most már akaratlanul is muszáj
98 IV, 7 | magam talentuma ellen... Most azt jelentené ez a gyöngeség,
99 IV, 7 | azokat, akiket én szerettem. Most maga miatt nem akarja meghívni
100 IV, 7 | meghívni Dancsayt, akinek most új könyve jelent meg. Maga
101 IV, 7 | asszony nem is úgy állott most előtte s ő bizonyosan megjárja,
102 IV, 8 | el lehetett venni. ~* ~És most hadd beszéljek én tovább
103 IV, 8 | bekiáltott az ablakon, de most már sokkal vidámabb hangon: ~-
104 IV, 8 | kevés gyávaságon mult, hogy most már régen nem por vagyok
105 IV, 9 | mindig szerettem őket, de most ők kiváltképpen kedvesek
106 IV, 9 | és orvosi kötelességből most azonban kipótolom. Mondtam
107 IV, 10| falusi ujságokat. De ni, most jut eszembe: nincsenek itt
108 IV, 10| kijózanodott, idegen Marcellám, ha most mink együtt volnánk, gúnyosan
109 IV, 10| volt? ~És honnan tudják meg most már, hogy ki volt a hibás.
|