Kötet, Rész
1 I, 1 | ibolyakék szemeit Flóra. Hátha ki tudná nézni belőle a férfiút,
2 I, 1 | nézni belőle a férfiút, ki jön, jön, okvetlenül jön
3 I, 1 | Flóra vőlegénye. A vőlegény, ki nem lesz empire-ember, de
4 I, 1 | megyek az én vőlegényem elé, ki egy új korszakból jön elém. ~
5 I, 1 | egy büszke, szűz asszony, ki nem akarta magát férfiúnak
6 I, 1 | Csakugyan ez az a férfiú, ki az ő kedvére elküldetett
7 I, 1 | ajkához emeli. A férfiú, ki ifjú volt, erős, okos és
8 I, 1 | a cinikus, kiben a még ki nem próbált szisztémák minden
9 I, 1 | iszonyú lázadásban kelt ki. Nem, nem, nem. Hátha nem
10 I, 2 | megérkezett oda, ahol Juliettenek ki kell szállnia. Juliette
11 I, 3 | mi van a másikkal? ~Hogy ki a másik? Egyszer egy vékony
12 I, 3 | miként meg fogok halni én. Ki marad ott helyettünk? Ott,
13 I, 4 | sógorságba kerülhet. Igy békül ki a hármas arisztokrácia:
14 I, 4 | akik a szép művésznőtől, ki asszony és feleség leend,
15 I, 5 | Vonszolódva, haragosan ment ki az estébe. És hátán, homlokán,
16 I, 6 | jött be a városba Jóba is, ki most nótázik, mint egy részeg.
17 I, 7 | árulkodott Erzsire sem, ki kis parasztleány vala, semmi.
18 I, 7 | akkor nem is gondol. De ki van még a volt leányok közül?
19 I, 7 | kopogtatnunk. E leányok váltják ki belőlünk a férfiasságot
20 I, 9 | parfümök szállongását sejtette ki a levegőből. ~A nóta ébren
21 I, 9 | fiatal Berta kisasszony az, ki pontban tíz órakor kegyetlenül
22 I, 9 | szanatórium betege, a kit ki akarnak próbálni. ~- Tral-la-ti-ral-la-tram.
23 I, 9 | kétségbeesve meresztette ki szemeit. Mindjárt felugrik
24 I, 10| pedig mindenki tudja, hogy ki volt Beniczey Gábor. Shakespeare
25 I, 10| Egy Shakespeare-apostol, ki nem átallotta az operettnek
26 I, 10| némi forintokat kunyorált ki egy régi professzorától.
27 I, 10| olyan ifjú és ügyes ember, ki eljutott az Akadémia nagyuraiig. ~
28 I, 10| nagyon méltóságosan vitték ki e száz forintért a temetőbe
29 I, 11| filléreket s ő maga adta ki rongyosan a könyvét. Nem
30 II, 1 | között aranyakat osztogatott ki. Ilyenkor még csúnyább volt,
31 II, 2 | fia született Máriának, ki urával együtt szegény volt.
32 II, 3 | történettel feleltem Péternek, ki nekem ostoba órában hűségről
33 III, 1 | szomorú kis, szőke bakfisnak, ki nem volt kontesz, sem baronesz.
34 III, 1 | skriblernek a leánya, a ki nem él már. ~- De hogy lehet
35 III, 1 | megindult szívvérzése tört ki a bankókból. Ezek a haszontalan
36 III, 1 | senkije, csak Kleopátra, a ki harmadik éve él immár Bécsben
37 III, 1 | hitvány asszonyárnyat, a ki az anyja volt, míg árny
38 III, 1 | kacagással, forró karokkal rohant ki az olasz csavargó, a nagyon
39 III, 2 | vissza az én barátomra, a ki sohase volt barátom s a
40 III, 2 | Péter gróf egy nőt akart, a ki százezer forintokkal fölszerelve
41 III, 2 | megmaradt magyar úrnak, a ki káromkodva csodálkozik,
42 III, 2 | hiszi, hogy eljön az a nő, a ki önt talpra fogja állítani? ~
43 III, 2 | végén, szörnyű dolog derült ki, képzelje. A grófné nem
44 III, 2 | Milanóban s ez engem, a ki szomorúságomat egyetlennek
45 III, 2 | násznagyképpen a korcsmárosnéhoz, a ki bizonyára idősebb volt tíz
46 III, 2 | a tulajdonosnő férje, a ki az osztrák császárnál is
47 III, 2 | menni ahhoz az asszonyhoz, a ki miatt bujdostam. De Péter
48 III, 2 | azután nyugodtan jelentette ki, hogy az örökös börtön igen
49 III, 3 | valakit? A kis Szadát, a ki öt éves és olyan kedves
50 III, 4 | szól. ~Rekedt hangon kiált ki már vagy negyedikszer: ~-
51 III, 4 | tanár, egyetemi magántanár, ki üdvözli nagyhírű kartársát,
52 III, 4 | hatalom előtt bűn. Hívnak ki Németországba, de nagyon
53 III, 4 | zavaros még a lelke. De ki fog forrni... Aztán én nem
54 III, 4 | szándék vad áramlása csapott ki az én népemből. Ilyenkor
55 III, 4 | észre se venni, mint élte ki magát az ember. Ugy-e, igaz. ~
56 III, 4 | mostoha országból kergetett ki nagy szomjúsága... Sokára
57 III, 5 | nagyobb könnyeket parancsolt ki a szemeiből szoruló, rendetlen,
58 III, 5 | egész életindulata tört ki egy zuhatagban. ~- Gábor,
59 III, 7 | gyáván lehunyják a szemüket. Ki ne olvassa a vétket belőle
60 III, 7 | emberekből sohasem is kivánkozott ki itt a hangos hang. Öröm
61 III, 7 | leányokat. Ajándékokat hoztak ki reggelenként a leányok s
62 III, 7 | Volt megrészegített leány, ki az urak tapsa mellett táncolt.
63 III, 7 | átkozott fajtáját. ~Egyik leány ki akart szaladni. Hiába nyitotta
64 III, 8 | általában művészeknek neveznek. Ki festett közülök, ki csupán
65 III, 8 | neveznek. Ki festett közülök, ki csupán álmodott. Egy talán
66 III, 8 | el nem aludt az a bestia, ki csókokat fal, mint az öt
67 III, 8 | Nyáron együtt rándultak ki hűvös tájakra. Ősszel fölváltva
68 III, 9 | előkelő írónak nevezték ki s kiadták az írását. Volt
69 III, 9 | Minden Tinódista vágott ki egy kis szónoklatot s az
70 III, 9 | muzsikája mellett mentek ki a kegyetlen reggelbe a költő
71 III, 10| egyetlen kis gyermekéét ki elkivánkozott édesanyja
72 III, 10| gyermekük ragyogva tört ki az ő homályos, szegényes
73 III, 10| ők tudják jól, hogy az Úr ki tudja pótolni, amely hiányosságok
74 III, 10| Sándor nagyon gyáván lépett ki a kocsiból. Még a nevelőnővel
75 III, 10| ebből a házból vittek volna ki egy év előtt egy nagyszerű
76 IV, 1 | vágó kölcsönt eszközöltek ki neki és azután ráparancsoltak,
77 IV, 1 | tanár úr keze alól kerüljek ki az életbe. ~A fiúnak csillogott
78 IV, 1 | tanár úr javitsa, igazitsa ki az életemet. ~S a valamikor
79 IV, 2 | szendesége ő benne ütközött ki leglyányosabban, legszebben.
80 IV, 5 | matematikával számította ki a bosszú idejét és Tibor
81 IV, 7 | az uramat is megbántotta, ki nagyon tiszteli magát. Az
82 IV, 8 | az erdőket sem irtották ki a csárdák körül és az se
83 IV, 8 | hatalmas, ősz szakállú ember, ki innen, az útszéli csárdából
84 IV, 9 | gyógyitani. Sokszor csúfoltam ki már a doktorokat, holott
85 IV, 10| tudják meg most már, hogy ki volt a hibás. Veturia avagy
86 IV, 10| sirok szegény Veturiáért, ki gyermeket akart. ~És maga,
|