1907-belem | belen-disze | diszi-erkez | erkol-furdo | furge-holmi | holna-kenye | kenys-lakom | lakoz-megha | meghi-nepem | nepen-pihen | pikto-suszt | suta-tapla | tapog-valam | valas-zuzod
Kötet, Rész
1 I | EMBEREK ÉS TÖRTÉNETEK~ (1907)~ ~ ~
2 II | II.~ ÚJ CSAPÁSON~ (1909)~ ~ ~
3 III | KLEOPÁTRA ÉS EGYÉB TÖRTÉNETEK~ (1910)~ ~
4 IV | MUSKÉTÁS TANÁR ÚR~ (NOVELLÁK. 1913)~ ~
5 I, 5 | hordja két pincér. Hilda abbahagyja az evést. Kis noteszt szed
6 III, 3 | hogy kérjenek pénzt. ~Csak Abd-El-Kaderen nem fogott a lecke. Nagyapja,
7 III, 3 | asszonyok egyszerre rácsaptak Abd-El-Kaderre. Egy estétől fogva nem volt
8 III, 3 | a nyári Páris gaudiumára Abd-El-Kaderrel és nagyapjával. Szép, bolondos
9 III, 3 | lovagol a csacsikon. Vagy Abdalaht, aki a legokosabb fiú. Vagy
10 III, 4 | keskeny cella homályos. Az ablak erős, nagy, jó, de átengedett
11 III, 1 | kis alacsony ház nyitott ablakában állott a festő. Még mindig
12 I, 2 | sikoltva szalad fülkéje ablakához. Látja a kanyargó vicinális
13 I, 6 | népek énekeltek. A palota ablakaiból barátságos, szép arcok mosolyogtak.
14 I, 6 | Mindenki éljenez, kiabál. Az ablakban áll a fiatal gróf. Súgja
15 III, 7 | kastély udvarába. Óvatosan egy ablakig jutott a széles, rejtett
16 III, 7 | Tar Pista lebukott az ablaknál s négykézláb iparkodott
17 IV, 6 | a beszögezett, befagyott ablakocskán iparkodott hasztalanul kibámulni.
18 III, 1 | Ekkoriban nyitottak voltak az ablakok a leányok hálószobáin. Májusvég
19 I, 6 | urak is ezt kiáltják. Az ablakokból visszarikoltják. Éljen a
20 I, 8 | Zajos volt a nagy hotel s ablakomon belátogatott a tavasz. Vörös
21 III, 4 | Dr. Suoho fölnézett az ablakra. Künn már sötét volt egészen.
22 I, 5 | fél-epret. ~Ott piroslik a fehér abroszon a csonka eper, olyan, mint
23 I, 10| kiélt családjának egész ádáz multja. ~Péter mégis csak
24 I, 5 | Megszólal a mama: ~- Trude, add oda. ~Trude síránkozó grimaszokat
25 I, 6 | még öt forintja van. ~- Adj egy forintot, szomszéd. ~-
26 IV, 3 | lesz, jövőre őt is iskolába adják és Zsoli, aki Zsolt lesz,
27 IV, 8 | ember lökte be az ajtót. ~- Adjátok ide minden pénzeteket, vagy
28 IV, 6 | legjobb kocsisa, hanem ne adjon neki sok borravalót az úr,
29 I, 4 | gonosz Gencs is a fejét: ~- Adna neked Klára, ha tudná, hogy
30 IV, 1 | legfiatalabb. Ezeket férjhez kell adnia, mert erre nevelte őket
31 IV, 5 | férj nélkül. Én arra nem adok semmit, hogy a fiúk az iskolában
32 IV, 1 | az élet és az élet gazdag adományai nélkül s ne legyen az ember
33 III, 10| számunkra az életet s az élet adományait, de hinnünk kell, hogy szeretetből
34 IV, 1 | akkor már alaposan el is adósodott. S minden adósságnál jobban
35 IV, 1 | embernek már nagyon sok az adóssága, legalább annyi esze legyen,
36 IV, 1 | hajszálainak legvégéig úszott az adósságban, megnősült. Szöktette a
37 IV, 1 | el is adósodott. S minden adósságnál jobban kinozta egy kisértés,
38 IV, 2 | a penészes feleség, az adósságos élet s a három eladó leány
39 IV, 8 | azután erre a mesterségre adták magukat, azok okvetlenül
40 IV, 3 | ennélfogva Viktor alkalmak adtán az ő pártját fogja szivesebben.
41 III, 1 | százezreket és Kleopátra anyja, adván két fiút s egy lányt a Gutberger-millióknak,
42 I, 5 | És beír gyorsan egy-két aforizmát. A balga boldogokról. Aztán
43 I, 1 | hercegnő éjszakákat virrasztott aggodalmakban. Leánylelke tiltakozott,
44 IV, 4 | fölébredve s megint atyai aggodalmakkal volt tele. ~- Nagyon kell
45 IV, 2 | fiúban, de olykor-olykor aggodalmasan nézte a leányait. Magda,
46 III, 3 | Már akkor nagy volt az aggodalom a sátrak alatt. S jött Abd-El-Kader
47 IV, 8 | Amerika, a szocialista agitátor, ezek a falvak nem is csodálkoznának,
48 IV, 8 | szobájukba, pazar, dunnás két ágy várt reájuk, egy kicsit
49 I, 9 | Lőrinc nyolc órakor dőlt ágyába. ~A lárma újra felébresztette.
50 III, 1 | mindenütt. Kleopátra fölkelt az ágyából. A sötétben felöltözött.
51 I, 4 | Kattogó fájdalommal kezd az agyakhoz férkőzni a józanodás s Gencs
52 III, 10| hirtelen déresés, az esett az agyára, lelkére, hogy nagyon alacsonyról
53 IV, 5 | Tibor s mikor a doktorok ágyba fektették újra és újra elaléló
54 IV, 3 | kivehető. Tuhutum és Zsoli egy ágyban hálnak, ők már le is feküdtek,
55 III, 6 | hozzá feleségül jönni, ő agyonlövi Lilit is, magát is. Lili
56 I, 8 | gyorsvonat. Végre is egy előkelő agyú embernek van annyi bátorsága,
57 IV, 3 | köhögött, de már ott volt ágyuk mellett, mint egy bosszúra
58 IV, 8 | arcu ember veszedelmes kézi ágyút rántott elő, de Ábris úr
59 III, 8 | lényéből a tisztaságot és az áhitatot. Óh, igazán tiszták csak
60 I, 10| fogja őt itatni - az élet áhitott serlegéből. ~Budapestre
61 I, 1 | csillagaiból is. Megkeményedését áhította az elpuhult világnak s egy
62 III, 4 | vágyakkal, tervekkel s aki úgy áhitozik az ő népe után, melynek
63 IV, 5 | szanatóriumból, ahol Krammer volt s ahonnan a sürgönyt küldték, jött
64 III, 5 | terrászon a komornának: ~- Aimée, vigyázzon az asszonyára.
65 III, 3 | az édes kis leányt. Vagy Aishát, vagy akárkit a gyermekek
66 III, 7 | hogy őt sohase fogja leány ajaka csókolni. És Tar Pista volt
67 IV, 9 | megkapható, bár kis értékű, ajándékaihoz. És bár csöndesnek látszott
68 II, 2 | távol éltek, küldözgették ajándékaikat családjuknak. Pénzt, ruhát
69 III, 7 | vadászatokon a leányokat. Ajándékokat hoztak ki reggelenként a
70 I, 7 | tudtak-e ezek a leányok valamit ajándékozni az Életnek, a jövőnek? ~
71 II, 2 | És férjeiknek gyermekeket ajándékoztak. ~Már-már a sír szélén állott
72 III, 6 | református templomé, most ajándékozták. ~A postamesternő, éppen
73 III, 2 | mert az én szép nevemmel ajándékoztam meg hat hétre őket. ~- Ezután
74 II, 2 | egykoron. Idő előtt házasságot ajánlani egy ilyen leánynak: nagy
75 III, 5 | asszony az istállóban. Az ajka volt nagyon csodálatos.
76 I, 5 | a fürtök, vérszinűek az ajkai: festi. ~Most ő boldogtalan
77 III, 8 | akarták ezt a csókot, de ajkaik meggyuladtak. Mert ők már
78 III, 8 | este is. Fölébredt a múlt ajkaikon s elaltatott vérük lázongott.
79 I, 3 | el. Odanézek s látom az ajkán a vért. (Brávó, Ottó. Egy
80 II, 3 | Egyszer a Julcsa, sőt Juliette ajtaja elé hozta a cigányokat.
81 I, 7 | fejcsóváló, komoly orvosok ajtaján kopogtatnunk. E leányok
82 IV, 3 | Tuhutum a félig behajtott ajtón át belátnak a szalonba.
83 IV, 5 | elkapatott fiú már tudta, miért ájult el az anyja s már elhatározta,
84 IV, 5 | sürgönylapot szorongatott, gyürt ájultan is a keze: "Férje, Krammer
85 III, 6 | Holott orgonafák, már-már akácok is nyiladoztak s a gabona
86 IV, 1 | nevelte őket s kérdés, hogy akad-e a leányoknak csak félig
87 IV, 1 | boldogság-útját nem szórja be akadály csomókkal. Milyen boldog
88 I, 10| ügyes ember, ki eljutott az Akadémia nagyuraiig. ~Így halt meg
89 III, 1 | különösebb szőkeség nem akadhatott a nagy, zavaros Bécsben.
90 IV, 2 | hogy lyányai számára is akadjon egy bolond valaki. ~Az Aváry
91 IV, 7 | érdekelték, amiket most már akaratlanul is muszáj volt megtudnia
92 IV, 10| biró lányát vette el s aki akaratos akarattal falusi plébániát
93 IV, 9 | magunknak az egészséget s azt az akaratot, hogy sokáig fogunk élni.
94 IV, 10| vette el s aki akaratos akarattal falusi plébániát kivánt.
95 III, 1 | Gutberger Zsolt a maga porontyát akárhova be tudja vonultatni tíz
96 III, 3 | leányt. Vagy Aishát, vagy akárkit a gyermekek közül. ~De most
97 II, 3 | kegyetlen a Róthné? Én nem akarlak téged józanítani. Talán
98 IV, 9 | lovagjai és rabjai, mint akármely filozófus vagy költő. Birkózni,
99 IV, 4 | tizenhatszor menekült volna meg, ha akármit is vétkezett. Így csupán
100 IV, 3 | úr. ~Tuhutum válaszolni akarna fájdalmas arccal, tiltakozóan,
101 IV, 2 | egyszer egy Iharossy-lyány, akibe titkosan szerelmes volt
102 IV, 2 | finom, az előkelő asszony, akiért hiába küzdi fel az ember
103 I, 7 | jelentette mindazoknak, akikhez egykor közeledett? Ilkáról
104 IV, 7 | kiváltképpen az írókat, akiktől ő persze egy sort sem olvas.
105 III, 1 | fintorgatva a csavargó olaszt, akin piszkos, bársonyálmu ruha
106 IV, 8 | természetü kölyök voltam, akinél könnyen ment a pityergés,
107 III, 1 | növekedett is. Mint a vámpír, akként vetette magát e vagyon a
108 I, 3 | esetünket. ~Haldoklott a nyár akkorában Budapesten. Rászállt a szürke
109 III, 4 | rettenetes világából... ~...Akkoron éjszaka, a fagyos Tommerforóban,
110 I, 11| este lesz a Wagram-ünnep, akkorra készen kell lennie. ~Henry
111 I, 10| volt írva, hogy Péternek Ákos nevű őse két falut adott
112 IV, 7 | önmagába zárkózás. Nagyon sok ál-alakot csinált a maga valódi lényéből,
113 I, 7 | Fölfogadta őt a Halál, de keze alá nem adott lovakat; parádésokat
114 III, 10| agyára, lelkére, hogy nagyon alacsonyról nagyon magasba került embernek
115 III, 3 | mint a rémmesék elevenült alakja. Marcangoló fogain, arcán,
116 IV, 7 | lényéből, darabos, de jó anyagu alakjából. Egy kicsit kaszinóember
117 III, 8 | egyébként. Ama mérgezett alakjaiból az emberi nemnek, kiket
118 IV, 5 | iskolában csúfolnak engem s alattomban téged is. De azt jegyezd
119 I, 6 | hányszor ő már messziről, alázattal ezt a csoda-kertet. Fehér
120 III, 2 | többet éhezett, többször alázta meg magát az osztrák-magyar
121 II, 2 | Megtanulták, hogy milyen áldás a leány. Ezóta, aki teheti,
122 II, 2 | kincses világból egy kis áldást ide is a leányok. ~Zenóbia
123 II, 3 | beszél nekem. Az én istenem áldja meg a maga gusztusát. Hát
124 II, 3 | bárkit, mint téged. Az isten áldjon meg, Endre. ~És visszament
125 III, 2 | testvére volnék. ~* ~Nem áldottam ezt a napot, a melyen Péter
126 IV, 5 | Tibor az övé is, ő szívesen áldozná föl magát Tiborért, ha kellene.
127 III, 5 | Sikoltva rogyott össze. De az alélás percében tűzszerű erő gyulladt
128 IV, 7 | hogy Pantheon-asszonynak aligha volt még magyar írókegyeltje. ~
129 IV, 7 | észre is vette, pláne az alispán, egy író-nagyapa emlékétől
130 IV, 7 | gimnáziumi önképzőkörök alispáni képviselőjéhez: ~- Én evvel
131 II, 1 | Te senki, te cigány, te aljas, gyere csókold meg a homlokomat,
132 IV, 4 | valami automobil-csalásokra aljasodott, szöknie kellett a grófnak.
133 IV, 3 | gyermek s ennélfogva Viktor alkalmak adtán az ő pártját fogja
134 III, 9 | volt, miként villamosvasúti alkalmazott a Paul Verlaine fia. ~Ez
135 I, 11| lóversenyen. Ezek fejében neki alkalmilag kell lelkesednie Jeanne
136 III, 9 | s nem is igen volt volna alkalmuk ünnepeket ülni. Ha valamely
137 III, 2 | állítani? ~Péter gróf hosszas alkatú, szőke, vizes és kevés velőjű
138 I, 11| hónapban már próbák lesznek az Alkibiadesz-ből. Utoljára hagytam a Napoleon-verset.
139 III, 9 | Tinódi-társaság védnöke, egy erdélyi, alkoholista báró, már két tragédiáját
140 III, 8 | valamit. És a kissé már vak alkonyatban az arcaik összeértek. És
141 I, 5 | mint falánk pézsma-rucák az alkonyati bogarat. Nagy boldogság
142 III, 5 | asszonyára. Boriska már alkonyatkor haló hangon, de erős szavakkal
143 I, 3 | hogy a tüdő gyönge gép. ~Alkonyatokkor ébredtem mindig. Lámpa világossága
144 I, 1 | sétálgattak ők nemsokára szép alkonyatokon együtt. Úgy, ahogy már harminc
145 IV, 3 | búgása, egyébként szép, hamar alkonyodó novemberi délután van.) ~
146 III, 4 | hamar ismerték egymást. Alkonyodott. A csupasz, fehér, magas
147 IV, 9 | lehet, udvari tanácsos, sőt államférfiú, sőt, ha szabad, még családapa
148 III, 2 | börtön igen jó hely és jó állapot lesz. ~ ~
149 III, 10| amikor talán legválságosabb állapotban volt, az én kis drágám? ~-
150 III, 2 | fogja sokáig bírni ezt az állapotot. Van kosztja, italja, ruhája,
151 IV, 8 | mind semmi, ilyen kicsi állás. Nézz rám, öcsém, én végzett
152 I, 2 | az öt év alatt. De most állása van, ime. Most már bátran
153 IV, 5 | normális, kis emberi lényecskék állati egoizmusa. ~Úgy érezte Tibor,
154 II, 3 | De tagadtam, tagadtam állhatatosan. Julcsának, sőt Juliettenek
155 III, 2 | nő, a ki önt talpra fogja állítani? ~Péter gróf hosszas alkatú,
156 IV, 8 | megfizethetetlen kincs, mint ti állitjátok. ~* ~- Különben - beszélte
157 I, 8 | tudományának. ~Állítottam már s állítom megint: legyőztem az időt.
158 I, 8 | önök kis tudományának. ~Állítottam már s állítom megint: legyőztem
159 IV, 1 | boldogabb lelkét. ~Muskétás hat álló hétig egyedül szabadon kóborolt
160 I, 2 | csörgő szánnal most megy az állomáshoz. Megy a leánya elé, Juliska
161 III, 6 | Éjszakára hozták be a vasúti állomásról az új harangokat. Éjszakára
162 I, 7 | egykoron vidám szavakba álltak, sőt csókokba merészkedtek
163 III, 1 | Gutberger Kleopátra, kint állván a májusvégi éjszakában egy
164 I, 5 | szöszke egy nagy, húsos, almanagyságú epret kettéharap. Apolló
165 I, 9 | szerencsétlent sok hetek álmatlansága. Hallucinált s köhögős felkiáltásokkal
166 II, 2 | erkölcsnek. A leányok már korán álmodoznak világjáró kötelességükről,
167 IV, 4 | önmagammal kellene veszekednem. Álmodtam-e avagy csakugyan láttam a
168 I, 7 | nagyon ifjúkorunkban annyit álmodunk, hogy pironkodva kell fejcsóváló,
169 IV, 10| fehér, gyámoltalan és hazug álmokból élő Veturia elhatározta,
170 III, 5 | csöpp legény villázta az almot. ~A muzsikné előhúzta a
171 I, 9 | el tudta szedni tőle az álmot. Lőrinc néha odakiabált
172 III, 1 | csak álmos szíve volt, nem álmotadó. Csak vágya s kevés ereje.
173 I, 9 | emberének szörnyű gyötrelem álomból riadni. ~Lőrinc érdeklődött
174 I, 6 | emberek tovább telet s mint az álomjárók, szállingóznak be a városba.
175 III, 8 | szakgatja meg a legfurcsább álomszigeteket sem. ~A tapasztaltabb asszony
176 III, 8 | olyanok, kiknek már volt joguk álomszigeten kikötni. Itt hát, Münchenben,
177 III, 8 | gondolat is elmosná az ő álomszigetüket. És úgy érezték, hogy itt
178 I, 8 | késő délutánon akartam az álomtól egy félórát lopni. Zajos
179 I, 8 | szuggerálni az övékénél alsóbbrendű idegrendszereket. De mit
180 II, 1 | szeretlek. Azóta már bizonyosan alszik, ha csak valamelyik szép
181 II, 3 | tudok mindent: te már nem is alszol. Délelőtt tíz órakor szabadulsz
182 IV, 9 | eszes férfiúnál, mint az általam egyáltalában nem javasolt
183 IV, 9 | a fetispapok, de bennük, általuk indul el a nagy lehetőség,
184 IV, 1 | és csinos, megdöbbentő és altató, a Balaton még háborgásában
185 IV, 9 | havannákat szivott, későn feküdt, altató-porokat szedett s ismerkedett nyakra-főre.
186 I, 7 | szérűs-kert most hó alatt aludott. Sehol a kis Julcsa nyoma.
187 I, 8 | az órám. Egy félórát sem aludtam. Huszonöt perc kellett nekem
188 III, 9 | szomorúan nyegle s látástalan ambició, nagyon sokat vártak és
189 IV, 10| nincs. E nem egészséges ambicióból, holott szerette és boldogította
190 IV, 7 | utálatos asszony, akinek az az ambiciója, hogy a szívébe raktározza
191 II, 1 | hotelbe költözött Bercivel, amelyben tíz évvel előbb néhai Waldstein-Grün
192 IV, 4 | gróf s úgy harsogta, már amennyire ő harsogni tudott: ~- Uram,
193 IV, 8 | vonat, a szó-röpítő drót, Amerika, a szocialista agitátor,
194 III, 2 | év óta bejárta a világot. Amerikát, Londont, Párist, Berlint,
195 IV, 10| vágyakozó asszony belehalt abba, amihez voltaképpen kedve se nagyon
196 IV, 7 | a dolgok is érdekelték, amiket most már akaratlanul is
197 I, 8 | mulattatja. Én olyan ép, amilyenné ön kivánna varázsolni, nem
198 I, 1 | lesz olyan jó a csók, mint amilyennek kínnal, gyönyörrel negyven
199 I, 1 | nagy szomjuhozásra, mint amilyennel Flóra szomjuhozta az igazi,
200 I, 4 | így lévén, mit akarunk mi? Ámító művész-pártolások valahogyan
201 I, 4 | nagy ijedtségből. A közeli Andrássy-út is segít a maga friss, siralmas
202 I, 8 | halálomra nem emlékszem. Jött André, a hotel inasa. Fölkiabált
203 I, 4 | amely a magyar bűnöket angyali tökéletességgel szedi magára.
204 III, 2 | százezrek helyett milliókat hoz. Annál a kis szinésznőnél, a kinél
205 I, 4 | hazug magyar kultúrában mi annyiak vagyunk, mint a megtűrt
206 I, 2 | Otthon akar lenni ez estén. Anyácskája ölébe akarja hajtani a fejét,
207 III, 5 | Még tán várost sem látott anyádig, apádig semmi familiád.
208 IV, 7 | lényéből, darabos, de jó anyagu alakjából. Egy kicsit kaszinóember
209 IV, 6 | Kovács Lajosnak, ennek a kis anyámasszony-katonájának. Ez a történet elmondódott
210 IV, 6 | menni, meg fogom keresni az anyámat, mert én nem tudok anya
211 IV, 6 | pajtásibb, melegebb egy igazi anyánál. És a kis borbély-fiú sokat
212 IV, 4 | mártírjai vagyunk, mert az anyánk nem számít. Mikor idejöttünk,
213 IV, 8 | körül. Pedig nem voltam anyás, nem féltem a kollégiumtól,
214 III, 5 | mely bizonyos asszonyokat, anyaságra s anyai mártiriumra szánt,
215 IV, 6 | fiúra. De gondolt valamit s anyáskodva kérdezősködött, mennyi pénzt
216 IV, 6 | megzavarodottan a Lajos fiú, hogy anyát és asszonyt keressen, Terka
217 IV, 4 | vérem, a mi vérünk, nem az anyjáé. ~Gyámoltalanul szóltam,
218 IV, 5 | komoly, bölcs hangon szólt az anyjához: ~- Tudod, anyuka, hogy
219 IV, 1 | Muskétás tanár úr, a leányok anyjának? ~De a Balaton a maga mivoltával
220 II, 2 | Zenóbia falujában. Apjukat, anyjukat, testvéreiket szerették.
221 IV, 4 | még. Volt egy képünk, az anyjuknak egy ősanyjáról, aki francia
222 IV, 5 | legyünk s vigasztaljuk szegény anyukát, aki gyönge teremtés." ~
223 I, 10| hiányzott a százból s a második aorisztoszról nagyszerűen adott leckét
224 III, 6 | mert ő - üzente - elmegy apácának Szatmárra. A jegyző segédje
225 IV, 5 | haljunk meg, mink is: az apád meghalt. ~Abból az ártatlan
226 III, 5 | várost sem látott anyádig, apádig semmi familiád. Ők is csak
227 IV, 3 | Viktor, azaz Viki egy kicsit apahelyettes is, gyámja a két öccsének
228 III, 1 | gyalázatosság és szigorú apai átok után elpusztult valahol
229 IV, 8 | mikor utóljára mentünk az apámmal Enyedre - fejezte be a történetét
230 IV, 8 | gazdája régi ismerőse volt az apámnak, nemzetes úr, birtokos ember,
231 III, 10| leánykája koporsójára boruló apának életpárját, szépséges, jóságos,
232 IV, 3 | kapnánk egy új apát, mert egy apára szükség van, ilyent, mint
233 IV, 6 | öccsének. Beszélt neki az apjáról, aki fölült a szánkó első
234 IV, 2 | Berger nővéreknek, akiknek az apjuk szeszt gyártott. De Aváry
235 II, 2 | leányok a Zenóbia falujában. Apjukat, anyjukat, testvéreiket
236 I, 5 | egy pillanatig a loholó Apollót az éjszakában. ~Valami nagy
237 I, 10| szent igyekezettel kívánta ápolni familiája multját. Családjának
238 IV, 9 | még csak akkor Svájc egy apróbb szanatóriumának, amikor
239 III, 10| és egy verset tanult az apuka születésnapjára. ~Enyingi
240 III, 10| gazdasszony, - mondjuk meg az apukának, hogy ő nem volt rossz kis
241 III, 3 | jönnie a nagyapjával, egy vén arab gazemberrel. Marokkóiak,
242 III, 8 | lelkének nincs kegyetlen áradása. Nem szakgatja meg a legfurcsább
243 II, 2 | dicsekedni. A nénjeik Budapesten, Aradon, Nagyváradon és még messzebb
244 III, 4 | újra az élő szándék vad áramlása csapott ki az én népemből.
245 I, 4 | az örök művészet-ellenes áramlatnak. Mágnásaink a leggyönyörűbb
246 II, 1 | Ujjai rakva voltak drága, aranyhúsos, lármás, színes, csillogóköves,
247 IV, 2 | Judit az egész kis város aranyifjusága szerint hústalan, csúnya
248 I, 5 | legény a férfiú. Hatalmas, aranyszőke, kékszemű. De rosszúl szabott
249 III, 9 | meg azután a kificamodott, aránytalan igényű életek általában
250 III, 8 | szűz romantika papnőjeként árasztotta egész szép lényéből a tisztaságot
251 I, 11| a pénzt, a pénzt, a vers árát leolvasták. Zengő, hangos
252 I, 1 | Olyan diadalmat akarok aratni, amilyet még nem aratott
253 I, 1 | aratni, amilyet még nem aratott szűz asszony. Egy korszakból,
254 IV, 1 | bele Muskétás tanár úr arcába. S Muskétás tanár úr mintha
255 III, 8 | kissé már vak alkonyatban az arcaik összeértek. És ha képek
256 I, 3 | nagyok voltak. Borotvált arcaink hervadtak és sárgák. ~Kisértett
257 IV, 2 | százszor is az. Zsókáról, Zsóka arcáról, mindig ijedten kapta el
258 III, 1 | kevés ereje. Hanem barna arcával, égő szemeivel, bajuszkájával,
259 I, 11| kell lelkesednie Jeanne d'Arcért, Wagramért, Napoleonért.
260 III, 9 | árnyékokat, elszaladt az arcokról az évek különbsége. Ezek
261 II, 1 | az én játékomra és az én arcomra is, olykor-olykor. ~Berci
262 I, 3 | tapossák. Kín és kétség minden arcon. Mindenki ellenség, aki
263 III, 9 | nem mutatott meghatott arcot, értelmes, bátor arccal
264 IV, 7 | ruhája színe, a bátortalan arcpirja, a szerelmes hallgatagsága. ~-
265 I, 11| ősz Henry Garaud. Jeanne d'Arcról olvasott ott klasszikus
266 III, 8 | mégis szokatlanul égett az arcuk. Csodát mondok: azt az egy
267 I, 4 | kerülhet. Igy békül ki a hármas arisztokrácia: a történelmi, a pénzes
268 I, 1 | Untatták őt a finom és arisztokrata írók. A lágy, gyönge és
269 IV, 3 | mint egy bosszúra küldött arkangyal, Viki. Kétszer vagy háromszor
270 III, 1 | a ki az anyja volt, míg árny nem volt. ~És betelőben
271 III, 1 | Gutberger-véredényekbe. ~Azóta árnya visszajár e korai sorvadásban
272 I, 7 | okvetlenül a régi leányok árnyait hajkurássza. Azért teremtődtek
273 III, 1 | nem tudja lebírni ezt az árnyat. Az egyik fia, a huszártiszt,
274 III, 9 | bámultak s vetettek reszkető árnyékokat, elszaladt az arcokról az
275 III, 7 | született volna, hogy ezek az árnyemberek is nevessenek néha valaki
276 I, 6 | meg közülök sokat. Bencsi árok-ásók, lápfalui kosárkötők, vadági
277 I, 10| lássák, miként élt Péter Árpád vezér után sok száz esztendővel.) ~~
278 IV, 8 | szeretem ezt a ti nagy ujféle árszabásotokat az életről: jó, jó az élet,
279 III, 1 | huszártiszt, sok kedves, de ártalmas gyalázatosság és szigorú
280 IV, 8 | sohse tudott, sohse akart ártani. Igen, a borvásárló lengyelektől,
281 I, 7 | fújta be hóval a tél. Nem árulkodott Erzsire sem, ki kis parasztleány
282 II, 3 | kiürített pezsgőspalackok árulkodtak körülöttük. ~Felém fordította
283 III, 3 | Képes kártyákat kellett árulnia s dacosan, némán járkált.
284 III, 2 | földi jót. ~- Hát miért árusította el önmagát s leendő napjait,
285 IV, 7 | tetszelgett az asszony-igéző és az asszony-igázó nagy szerepben. Ősi ellenség -
286 IV, 7 | komikusan tetszelgett az asszony-igéző és az asszony-igázó nagy
287 I, 5 | ül. Egy vén, bolond-tüzű asszony-vulkán. Semmi sem volt bennük,
288 I, 10| hazament két-gyermekes fonnyadt asszonyához s ikreihez. Péternek megint
289 III, 5 | az ő szegény, öregvő, kis asszonyanyja múlt idejéből. És együtt
290 III, 1 | legrettenetesebb harcát a sápadt asszonyárnnyal. Borzalmas álmai lehettek
291 III, 1 | Kleopátra azt a hitvány asszonyárnyat, a ki az anyja volt, míg
292 III, 10| jóságos, félig-gyermek asszonyát. S hogy lehullott az ő fejének
293 II, 3 | úgynevezett tisztességes asszonyba bolondultál bele. Fiam,
294 II, 1 | magában, az életben, az asszonyban. S azután a pamlaghoz sompolygott
295 I, 5 | holott ő benne most ébred az asszonyiság. Eddig elbírta a szenvedélyeit.
296 IV, 7 | meghódítható sok könnyü asszonynál. Egyszer egy fátyolos novellában
297 III, 5 | a végzés, mely bizonyos asszonyokat, anyaságra s anyai mártiriumra
298 IV, 7 | például a gyönge vagy ostoba asszonyokhoz. Neki, ennek az asszonynak,
299 III, 3 | leányok. Szebbek a fehér asszonyoknál. ~És megint elveszett Abd-El-Kader,
300 III, 3 | pénzünket elvette. Különösen az asszonyokra, a lengő, könnyű nyári ruhásokra
301 IV, 7 | egy fátyolos novellában asszonyolvasóit avval szédítette, hogy Ostendében
302 IV, 7 | muszáj volt megtudnia az asszonyról. Az asszony gazdag, különös,
303 IV, 7 | ő a maga elég kivánatos asszonyságát kellő alkalmakkor lelkifurdalás
304 IV, 7 | valamirevaló asszony éppen az asszonyságával foghatja meg legkönnyebben,
305 I, 7 | őt se lássam?) Nagyszerű asszonyságnak ígérete volt már kisleány
306 I, 7 | három-négy évesek. Két szőke, már asszonyságot igérő hat-hét éves leány
307 IV, 9 | célhoz ért s nagy okosságával asszonytársat keresett maga és sorsa mellé
308 I, 7 | s az éjszakát, melyeken aszalta őt a láz. ~Hófelhők támadtak
309 III, 2 | külvárosi utcán, túl az aszfalton, a lármán, a divatos nőkön,
310 I, 11| csinálni fiatal korában. Aszkéta, vad, hős, lázadó és mártir
311 I, 6 | Dalol az egész tépett, aszott, rongyos had. Éljen a haza,
312 IV, 9 | egyáltalában nem javasolt aszpirin s más rokon-gyógyszer. És
313 II, 3 | tüzes arccal jött a Róth asztalától az enyémhez. Megcsókolt,
314 IV, 4 | tíz percre odajönnek az asztalhoz a konteszek is, holott senki
315 I, 5 | könyökével letaszítja az asztalkendőjét. Apolló is utána kap. Kezeik
316 I, 5 | öreg, elhízott varjú. Az asztaloknál feszült vagy unott utasok.
317 IV, 2 | karcsú, szőke lyány. Az asztalos-familia szőkesége és szendesége
318 IV, 1 | is az ember születik egy asztalos-famíliába, ahol az édes apja, mikor
319 IV, 2 | küzdi fel az ember magát asztalos-műhelyből tanári szobába. ~Mikor első
320 IV, 2 | ahol a papa egy savanyú asztalos-sarj s a mama egy kishivatalnok-leány,
321 IV, 2 | tanár úrnak, az egy segédü asztalosmester fiának, mást is jelentett.
322 II, 1 | Hozta a gyűrűket, letette az asztalra s ő elnyúlt egy pamlagon.
323 I, 5 | hallja s keserűen mosolyog. ~Asztalt keres s végül is három ember
324 II, 1 | szemében, mint ma. Egyik asztaltól a másikhoz sürögve, mosolyogva,
325 II, 1 | lócsiszár játszott az ő asztaluknál is, össze-vissza szaladgált,
326 IV, 4 | kontesz sikoltva jött az asztalunkhoz s kiáltotta: ~- Egy pimasznak
327 I, 9 | levegő után kapott, mint egy asztmabeteg. Nyomorú bőréből szeretett
328 II, 3 | csókjában valami: valami átadás. Lemondás, átutalás, átruházás.
329 I, 11| frankot bátorkodtam délelőtt átadni a Madame-nak számlákra.
330 I, 10| Shakespeare-apostol, ki nem átallotta az operettnek áldozni egyetlen
331 I, 3 | haza. Olvas egy keveset s átaludja az éjszakát. ~Mikor először
332 III, 4 | ablak erős, nagy, jó, de átengedett valamit a kis északi ország
333 I, 10| latin-görög tanár volt: talán Athénbe és azután Korfuba. ~Nehezen
334 I, 9 | ajtó minden hangos titkát áthozta Lőrinctől a szomszédokhoz. ~
335 I, 1 | férfiai nekem nem kellettek, áthoztam testemet és lelkemet egy
336 IV, 4 | magyarságomat, mert előbb csak átintegetett hozzám az álmos nézéseivel
337 III, 5 | elmegyek érte. Az én áldott átkomért. Addig nőjjön az ő pénze.
338 II, 2 | megbocsátani. És Zenóbia faluja átkot küldött utánuk. Az átok
339 I, 3 | Az életet szomjúhozni és átkozni nincs sok embernek joga.
340 I, 3 | kisajátítani, mint én. És sokat átkozódik. De ő egy nyomorult piktor.
341 III, 1 | különös és szemetes valójával átkozottul érdekes volt a csavargó. ~
342 I, 1 | Siratták a régi világot s átkozták a tiszteletlen újat. Csak
343 III, 1 | összesebezte a kezét s mégis átmászott rajta. Szaladt... Nyíri
344 III, 1 | a nagyon rossz piktor, átnyalábolta Kleopátrát s vitte a rosszúlfestett
345 I, 8 | helyet. Éjszaka szokott átnyargalni rajta a gyorsvonat. Végre
346 III, 9 | Valóságos megváltás, mesebeli átokzárak lepattanása volt, amikor
347 II, 3 | átadás. Lemondás, átutalás, átruházás. Úgy csókolt engem Julcsa,
348 I, 8 | föltámasszon, ha a gyorsvonat átszaladt rajtam. ~ ~
349 IV, 4 | nézéseivel s azután ő maga is átült az asztalomhoz: ~- Bocsánatot
350 II, 3 | valami átadás. Lemondás, átutalás, átruházás. Úgy csókolt
351 IV, 7 | Pantheon-asszony ismert irása: "Átutazom szombaton Budapesten, külföldre
352 IV, 4 | kért, fölébredve s megint atyai aggodalmakkal volt tele. ~-
353 IV, 8 | Péter bátyám, földim és atyámfia, azt magyarázta egyszer
354 IV, 4 | nyolcadik esetben valami automobil-csalásokra aljasodott, szöknie kellett
355 IV, 2 | pedig harcba indultak az Aváry-gyerekért, aki fiatalabb volt valamennyiüknél.
356 IV, 2 | Bianka fia ez. Iharossy-vér, Aváry-vér, úri vér. Ha nem volna olyan
357 IV, 1 | a léha, de kedves fiura, Aváryra. ~- Az édes apja Budapesten
358 III, 6 | falu ellen. Csak a papot avatta a tervébe és Barcsi Pált,
359 I, 2 | mormolva, mint a pap az Ave Máriát, mondta Juliettenek. ~-
360 II, 2 | férjhez megyek. Igenis, azé leszek, akit szeretek. ~
361 III, 3 | olyan kedves kis ördög. Vagy Azizot, aki olyan bátran lovagol
362 III, 4 | születik meg bizonyosan azokból a ládákból. Az úton pedig
363 I, 4 | Emeli poharát, ő, Gencs, azokra a feleségekre, akik a magyar
364 II, 1 | Ha haragszol, akkor azonnal szaladok a vendéglőbe, ahol
365 I, 1 | látta őt meg Flóra először s azontúl látni akarta mindig. ~Pedig
366 IV, 7 | elfeledni. Abban a városban azuttal előkelő titulus bibendit
367 III, 7 | kulcsokat rázott: ~- Maradj, babám, minden ajtó be van zárva. ~
368 III, 5 | sírt, gőgicsélt. A karjait babatartóan hajtogatta: ~- Tente-tente... ~
369 III, 10| sorsból és sorból hozta, talán babona, de így van s nem tehet
370 IV, 8 | cseléd vagy zsellér. ~- A Bach-korszakban még voltak olyan csárdák,
371 I, 1 | többé az Elysée. Utolsó, bágyadt, de csapongó vágyai röpködtek
372 III, 4 | halványabb volna. A hold is bágyadtabb. A besüppedt kunyhó papirablaka
373 III, 3 | frakkban, fényes cipőben. Bágyadtan, szégyenkezve s végtelen
374 I, 5 | férfiúban milyen kevés asszonyi báj fel tudja bujtogatni az
375 III, 2 | mintsem tanúja legyek a bajnak. Nehogy majd rám hivatkozzék
376 IV, 4 | hallotta, hogy élni kell, élni bajos és azért, hogy az ember
377 IV, 4 | lehet mennem: Teci mindenütt bajt csinál. ~Bagody Gaszton
378 I, 2 | fölkacagott: ~- Hova tette a bajuszát, Rudolf? ~A férfiú is kacagott.
379 III, 1 | arcával, égő szemeivel, bajuszkájával, homlokára csapzott fekete
380 III, 1 | Kleopátrának, a szomorú kis, szőke bakfisnak, ki nem volt kontesz, sem
381 III, 9 | küldöttség várja, mikor leszáll a bakról, hozza ide, közel van a
382 IV, 1 | még az is megtörtént, hogy Balatonfüreden egy kis tizenhatéves leányt,
383 IV, 1 | fiút. S úgy érezte, hogy a Balatonnál is van szelidebb, szentebb
384 II, 1 | özvegy Waldstern-Grün grófné balján mindig a cigány, kicsi,
385 III, 10| kicsi koporsót, zsebkendős baljával könnytelen, sápadt arcát
386 III, 10| eljutni Enyingi Sándor, fáradt balkeze is leesett a koporsóra,
387 II, 1 | csak ők tudhatták. Bercinek balkezes felesége volt, ez bizonyosan
388 I, 6 | lelkesedett Jóba az utcán. Ketten ballagtak a vadági zsellérrel. Egyszerre
389 IV, 2 | lyányoknak új ruhát igért, több bált és jövő nyárra egy tátrai
390 III, 7 | Nyakatlan, rücskös arcú, béna balú, sántalábú. Csak éppen,
391 I, 6 | nagy, beteg, tehetetlen bámészkodással. Egy sereg rongyos száguldott
392 III, 4 | Sietni kell, dolgozni. Hogy bámul majd az egész német katedrális
393 I, 3 | pedig szomorúan, csúfolódóan bámult reá Ottó. Mintha sírva kacagott
394 III, 9 | gázlámpától meghorkanva bámultak s vetettek reszkető árnyékokat,
395 IV, 5 | fia is, Tibor. Krammerné bámulva nézte őket, egyszerre a
396 I, 3 | ennyire utánzol. Mind a ketten banális fickók vagyunk. Ezt a tüdőrombolást
397 I, 1 | kik élnek, csöndesek és banálisak nem maradhatnak. Miért tűrje
398 IV, 8 | pityergés, az oknélküli bánat, ha ilyen szép ősz fogta
399 III, 2 | magyar hírlapokat. Kedvem és bánatom szerint játszhattam el önmagamnak
400 II, 1 | játszanak. Én tudom, bevesznek a bandába s akkor mehetsz, ahova akarsz.
401 II, 1 | mennyi gyűrűje van, hogy bánik a pénzzel s mint szaladnak
402 III, 5 | Miért itt maradni? Kispénzű bankifjak szivét gyujtogassuk? Vagy
403 I, 10| lelketlen fáma, hogy egy százas bankó nyit ajtót Gabriellánál. ~
404 III, 1 | Gutberger Zsolt. A nagy bankók pedig hallgattak. Néha talán
405 II, 3 | Róth. Tegnap nekem százas bankókat mutatott. És eldicsekedett
406 III, 1 | megindult szívvérzése tört ki a bankókból. Ezek a haszontalan fickók
407 III, 5 | Csak táncolni kell. Ezres bankókkal gyömöszölik tele a kicsi
408 I, 10| Kezdte Péter egy százas bankónál s itt kellett végeznie.
409 III, 3 | pénz. S Abd-El-Kader egy bankót keresett elő, vidámító papirospénzt.
410 III, 6 | soha még: ~- Jőjjön, nem bánom, délután hat órakor egyedül
411 I, 3 | Ottókámnak szólította. A nő úgy bánt vele, mint egy kutyával.
412 II, 1 | szerettem volna lenni s te úgy bántál velem, mint az inassal.
413 IV, 3 | öccsének s ez - sajnos - bántóan, különösen megtetszett a
414 IV, 6 | keserű, igaztalan szavakkal bántották a világot és az embereket.
415 IV, 3 | sirni egy kicsit) a papát ne bántsátok, mert ő szerencsétlen ember,
416 I, 1 | hercegnőről beszéltek: ~- Ez a vén banya alighanem szerelmes belém.
417 I, 1 | tombolt. ~Szívesen elévődött barátaival, mikor Flóra hercegnőről
418 I, 2 | meleg hangulatok. ~Éppen egy barátjával szakított Juliette. A szegény
419 III, 1 | jéghideg. Nincs egyetlen barátnője sem. ~Büszke és elvonult.
420 I, 11| leánya zsúrokat tarthat a barátnők részére s a Georges-fiú
421 III, 10| anyjától, a rokonoktól a barátoktól, a paptól, senkitől se búcsúzott.
422 III, 2 | beszédű, víg, de ravasz. Barátomat, Péter grófot, láthatólag
423 III, 2 | emlékeztem vissza az én barátomra, a ki sohase volt barátom
424 III, 2 | öröm - üvöltötte - régi barátot lelni, magyar embert lelni,
425 II, 3 | napról-napra nőtt a Róthné barátsága. És napról-napra szomorúbbra
426 I, 6 | énekeltek. A palota ablakaiból barátságos, szép arcok mosolyogtak.
427 III, 2 | köthettünk mély, nagy, örök barátságot Péter gróffal. Azután még
428 IV, 9 | Egy derék, közös, bölcs barátunk írta meg, hogy a mi Domynkat
429 IV, 9 | Nagyon egészségtelennek és barbárnak tartom, hogy valaki az életét
430 I, 4 | kikergették az uralkodó barbárok. Mindezek így lévén, mit
431 II, 3 | szemem elé. Hamarabb szeretek bárkit, mint téged. Az isten áldjon
432 IV, 5 | mindenesetre elhatározta, hogy bármennyire is feleség-sorsra hivatott
433 IV, 9 | volna egy beláthatatlan, de bármikor előálló elkéséstől, holott
434 III, 3 | jött Abd-El-Kader s arcán a barnabőrű ember szörnyű sápadtsága.
435 III, 2 | csinál a szőke emberekből is barnákat és méltóságosakat. Most
436 IV, 6 | se ad elég pénzt. A jövő, barnuló alkonyaton megszökött az
437 III, 1 | morva s másfajta konteszek, baroneszek között neki lehetett legkékebb
438 III, 1 | leányoddal nem bírsz. Az bárónő lesz s legalább is hercegnek
439 III, 1 | csavargó olaszt, akin piszkos, bársonyálmu ruha s lebernyeg lógott.
440 III, 5 | lábacskáival a rapidvonat bársonyos fülkéjében. Kinézegetett
441 IV, 5 | feleség-hivatás volt az erősebb, Lujza bátorította magát, hogy csak nem fog
442 I, 11| Nos? ~- Ötszáz frankot bátorkodtam délelőtt átadni a Madame-nak
443 IV, 7 | számítás volt a ruhája színe, a bátortalan arcpirja, a szerelmes hallgatagsága. ~-
444 III, 10| lesz." ~És mindig bővebben, bátrabban, ércesebben ömlött a pap
445 IV, 8 | öreg Kürtessy Ábris, Péter bátyámnak az apja és Péter, aki akkor
446 III, 3 | madám"-ok. Csalják be őket a bazárokba s hogy kérjenek pénzt. ~
447 IV, 8 | lesz belőlünk, ügyvéd, pap, beamter, professzor vagy micsoda?
448 IV, 2 | Otthon nem igen fogadhatták a becézett birósági jegyzőket, pénzügyi
449 I, 4 | mindegy: Török elvesz valakit. Becézik, részegitik, uszítják Törököt
450 III, 3 | vissza az országába. ~Hiába becézte Abd-El-Kadert nagyapja,
451 IV, 6 | jött egy drágabundás úr, Bécsből vagy talán még messzebbről,
452 III, 1 | nevelő-intézetbe miért is kellett becsempészni Gutberger Kleopátrát? Óh,
453 III, 10| küszöbén áll, erőben, hírben, becsületben s mint vallásos emberek,
454 II, 2 | zugokban lehet még csak ennyi becsülete az erkölcsnek. A leányok
455 III, 6 | Gyalázatos, hitvány ember, a becsületemet akarja elrabolni, takarodjék. ~
456 IV, 7 | lármáznia is kellett, amit becsületesebb talentummal is drágán fizet
457 II, 2 | visszakerültek a faluba, meglelték s becsületesen megszerették a párjukat.
458 III, 2 | bevallom önnek - kétes becsületű, furcsa szalonban. A grófnő
459 III, 2 | Péter grófot, láthatólag nem becsülte valami sokra, azonban Péter
460 I, 6 | bent. Ohé, a grófi kastély beereszti a rongyosokat is ime. Jóba
461 IV, 6 | miközben a beszögezett, befagyott ablakocskán iparkodott hasztalanul
462 IV, 5 | sürgönylapot arcára csapta s így, befödött arccal jajgatott, átkozódott
463 IV, 6 | volt már a szánkó, három ló befogva, Kovács Máténak csak föl
464 IV, 5 | ott találta a hír, mely befutotta már akkor az egész várost.
465 IV, 3 | Viki és Tuhutum a félig behajtott ajtón át belátnak a szalonba.
466 IV, 3 | a papához. ~(A konyhából behallik Trézsi asszony szomorú búgása,
467 II, 3 | hitte, hogy én erre rögtön behódolok. Ilyen ember asszonya ne
468 III, 1 | Kleopátra anyját. ~A regények behozták a százezreket és Kleopátra
469 IV, 6 | a szemét. Így hallgatta behunyt szemmel, leányos, fehér
470 IV, 6 | azért haragudott, mert a fiú behunyta a szemét. Így hallgatta
471 I, 5 | Hátha hasznát veszi. És beír gyorsan egy-két aforizmát.
472 III, 2 | elmondta, hogy négy év óta bejárta a világot. Amerikát, Londont,
473 III, 2 | Pilátus, mosom kezeimet s bejelentem, hogy a lakodalmon nem leszek
474 I, 6 | dologra. Csak éppenhogy bejöttem szétnézni a városban. Vadágon
475 IV, 3 | mondhatnak egymásnak, mint némely bejutó s gyerekfület is furcsán
476 I, 5 | éjszakában. ~Valami nagy béke száll a szívébe. Rögtön
477 IV, 3 | majd ő diktálja az urának a békeföltételeket. Másképpen estek a dolgok,
478 III, 6 | menyecske volt a faluban. Békés házastársak szörnyű módon
479 II, 2 | mindenfajta reformátor számára békességessé teszi a halált. ~Talán érezte
480 III, 2 | régen volt. De nekem hagyjon békét, gróf úr, mert én nem szeretek
481 IV, 8 | veszedelmes legény vagy. ~A kocsis bekiáltott az ablakon, de most már
482 I, 1 | rajtuk, mikor a nagy omlás bekövetkezett. ~Szomjazó és szerencsétlen
483 III, 1 | Gutberger Zsolt tíz milliója bekopogtatott a bécsi, előkelő, parfümös
484 I, 4 | sógorságba kerülhet. Igy békül ki a hármas arisztokrácia:
485 IV, 9 | Élet-féltő s öröm-becsülő Domy Bélámmal elbánt az Élet váratlanul,
486 IV, 9 | ujból az életemben s Domy Bélára kell sokat gondolnom, aki
487 IV, 9 | keresek egy újabb, kedves Domy Bélát, aki szigorúan megró, dögléssel
488 IV, 9 | Mintha félt volna egy beláthatatlan, de bármikor előálló elkéséstől,
489 IV, 3 | félig behajtott ajtón át belátnak a szalonba. A szalonban
490 I, 8 | a nagy hotel s ablakomon belátogatott a tavasz. Vörös felhők felém
491 IV, 9 | egészségügyi kisbírómtól, Domy Bélától. Ő kergetett volt ide, ő
492 I, 5 | Hilda fölpattant s ebbe belefáradt. Vonszolódva, haragosan
493 IV, 10| finom, vágyakozó asszony belehalt abba, amihez voltaképpen
494 I, 2 | Csak ilyen fogakkal lehet beleharapni a férfiúba és a pénzbe. ~
495 I, 3 | tájékára. Engen nagy csalódások belekergettek az éjszakába. Minden napszaka
496 III, 9 | regényes, különös, biztosan belekerül a lapokba is. De meg azután
497 III, 7 | Minden bolond vágyával beleköltözködött. ~És Tar Pista, nyomorék
498 IV, 7 | passziójuk, hogy hires emberekbe belekössenek. De valami széditő csökönyösséget
499 I, 5 | boldogtalan s kínjában utazik. Belekötött egy tacskóba Berlinben.
500 I, 1 | banya alighanem szerelmes belém. Meg kell már tudnom, hogy
|