1907-belem | belen-disze | diszi-erkez | erkol-furdo | furge-holmi | holna-kenye | kenys-lakom | lakoz-megha | meghi-nepem | nepen-pihen | pikto-suszt | suta-tapla | tapog-valam | valas-zuzod
Kötet, Rész
1001 I, 2 | elébejött kis leányának. Odahaza díszítgeti a Juliska szobáját az öregasszony,
1002 IV, 7 | asszonyt Sármás. Előkelő, diszkrét maradt az asszony, semmiképpen
1003 IV, 3 | mindjárt jöhet ez a német disznó és elmondja a mamának és
1004 III, 3 | reszketett. Abd-El-Kader divatba jött, a szegény kis Abd-El-Kader.
1005 IV, 10| felesége. Azt sejtem, hogy divatból, hiúságból, hogy mindenük
1006 III, 9 | különös arcú, százféle divattal öltözködő, általában azonban
1007 II, 1 | szaladnak utána, van pénzük, mit dobáljanak, van mindenük. ~Camilla-Georgina
1008 III, 5 | jókedvük van, gyémántdarabokkal dobdosódnak a csörgő, szános, cifra,
1009 IV, 9 | magunkat az élet maró-vizébe dobni, mert az edzetés legendája
1010 III, 6 | temetésemen." S a kis falú népe dobogó szívvel, de vig örömmel
1011 III, 2 | magával vitt, a melyet most se dobott el: kerülni kell egy gazdag
1012 IV, 7 | lelkifurdalás nélkül serpenyőbe dobta. ~Pantheon-asszony, - Sármás
1013 I, 11| Kaptunk ezer frankot a Doe-parfümüzlettől. Amelyet az új regényben
1014 III, 6 | Valami titkos, babonás döccenőn fölborulhattak az együgyű,
1015 IV, 8 | ősszel különösen, mikor döcögött a szekér velem Enyed felé. ~-
1016 I, 6 | különös sokadalomnak. ~- Dög voltam, szomszéd. Már el
1017 IV, 9 | Bélát, aki szigorúan megró, dögléssel fenyeget, tanácsokat ad
1018 III, 2 | szerepét, avagy talán a döglő és bozótba bújt szamárét.
1019 I, 3 | vár, nem ujat. Én már éhen döglöttem volna, ha el nem kergetem
1020 I, 11| Várja s imádkozik, hogy dögöljön meg már ez a vén trotty.
1021 III, 7 | vallatni. Vadászatok estéin dörmögve s korán feküdtek le. ~Csak
1022 I, 4 | hallottak valamit a művészetről dörögni a külföldön, tehát kegyelmesen
1023 III, 7 | magyar kukás leányok. A dohányos emberek leányai. Ezekben
1024 III, 7 | táplálkozás. ~Legények is voltak a dohányosok között. Cingár, vékony pénzű,
1025 III, 7 | Az Alföld menekültjei. Dohányt termeltek itt a hatalmas
1026 III, 7 | A legények kedvetlenül dohogtak. Nagyon haragudtak a nyomorékra
1027 IV, 8 | valamit Ábris úr s ez az ember dohogva kihúzódott a szobából. A
1028 IV, 9 | ügyed és fátumod, de egy doktornak és jóbarátnak joga van megállapítani,
1029 IV, 9 | Kérlek, fogadd meg ottani doktorod tanácsait, mert egy doktor,
1030 IV, 9 | Sokszor csúfoltam ki már a doktorokat, holott mindig szerettem
1031 IV, 9 | bizonyosan reánk gondolt, akik a doktoroktól életet akarunk. Egy doktor,
1032 IV, 9 | rajongó svájci testőrsége: a doktorság. Közöttük is sok a szegény,
1033 IV, 9 | DOMY BÉLA DOKTORSÁGA. ~Orvosok járnak-kelnek,
1034 III, 6 | egyenes lélekkel, mint máskor, dolgaik után látni, verejtékezni.
1035 IV, 9 | mulandó vers. De hát ez a te dolgod, illetve a te vérörökségbeli
1036 I, 9 | Tral-la-ti-ral-la-tram. Nagyszerű dolgokat hoztam, Berta kisasszony.
1037 III, 2 | mert én nem szeretek vidám dolgokban részesedni, főképpen, ha
1038 III, 4 | katedrális világ az új nagy dolgokon, miket ő hozott, az egyszerű
1039 II, 2 | visszatérő leányok. Az emberek új dolgokról értesültek. Az életet új
1040 IV, 7 | gyermek, aki Jósika regényeit dolgozgatta át szabadon. Sármás a felolvasás
1041 III, 6 | Messze a mezőkön megriadtak a dolgozó emberek s nyargaltak be
1042 III, 4 | nyögte a magyar. ~- Húszéve dolgozom pedig. De nem fogják elhinni,
1043 III, 4 | címhez. Szép cím, sokat dolgoztam érte, de ettől a címtől
1044 II, 1 | Monacoban az embereknek más dolguk van s különben is, Bercit
1045 I, 4 | leány, most mindennap a mi dolgunkban fárad. Annyi látogatást
1046 I, 6 | munka. Nyavalyás is volnék a dologra. Csak éppenhogy bejöttem
1047 I, 9 | volt s Lőrinc nyolc órakor dőlt ágyába. ~A lárma újra felébresztette.
1048 IV, 8 | Királyhágó védett, lapos vagy dombos környékén. Afféle leányos
1049 IV, 9 | barátunk írta meg, hogy a mi Domynkat mintha egy Ördög táncoltatta
1050 IV, 9 | utolsó időkben. Szegény, jó Domyt mintha hirtelen kicserélték
1051 I, 7 | cselédi Marcsa, a nyaraló úri Dóra, a francia bonne, a német
1052 I, 9 | s így Lőrincnek kellett dorbézoló emberré válnia. A szőlőhegyek
1053 IV, 4 | városokban, az éjfél után dőzsölő és táncoló dámák között
1054 III, 10| állapotban volt, az én kis drágám? ~- Az édesanyját emlegette
1055 IV, 7 | becsületesebb talentummal is drágán fizet meg az ember a végén.
1056 III, 1 | fickók valaha muzsikáltak, drámát, verset, regényt írtak,
1057 II, 1 | Waldstern-Grün grófné Münchenből. Drezdából vagy Berlinből lopta-e az
1058 IV, 8 | jobbágyfölszabadítás, a vonat, a szó-röpítő drót, Amerika, a szocialista
1059 I, 9 | óra volt: Lőrinc ült és dúdolt. A furcsa nóta és a furcsa
1060 I, 5 | De nekem kéj lesz. ~Nagy dübörgés: megérkezett a vonat. A
1061 IV, 7 | sejthető csökönyösség komoly dühbe hozta, bár nem merte volna
1062 III, 2 | történetével, példájával s én dühöngtem, hogy miért kellett nekem
1063 III, 5 | Oroszul mondott valamit. Dühös volt a csöpp ember. Biztosan
1064 I, 5 | Nagy boldogság s Hilda a dühtől nem tud enni. ~Vonatok robognak
1065 I, 6 | lehet. ~Jóba előre engedte a dülöngőző zsellért s a botjával fejbe
1066 I, 3 | a szürke és hideg ősz a Duna tájékára. Engen nagy csalódások
1067 I, 10| és sujtásosak voltak. A Dunáig űzött ázsiai embernek éber
1068 IV, 8 | bementek a szobájukba, pazar, dunnás két ágy várt reájuk, egy
1069 IV, 6 | már összetapadtan, fehér dunyhákkal dagadtan szakadt a hó; soha
1070 III, 8 | Szerelmes vágyak és csókok durvasága messze kerülte így az öt
1071 III, 7 | őket. És viruló nyárban a dús mezőn úgy verejtékeznek
1072 I, 9 | Ám Lőrinc nem tartozott a dúsak közé, minek folytán csak
1073 I, 4 | csinál kultúrát. A furcsán dzsentrinek keresztelt zagyva és züllött
1074 I, 3 | nyomorult piktor. Fessen az ebadta. Muszáj neki gondolkozni?
1075 I, 5 | Hildát. Hilda fölpattant s ebbe belefáradt. Vonszolódva,
1076 IV, 1 | feleségét s három nagy leányát ebéd vagy vacsora után megcirógatta
1077 I, 4 | a menyasszonyommal kell ebédelnem. ~S fölvetette a gonosz
1078 III, 2 | osztrák császárnál is gyakran ebédelt, mikor huszártiszt volt. ~
1079 IV, 2 | iskolában, sem otthon az ebédnél Muskétás tanár úr. Este,
1080 IV, 3 | kisasszony fölhasználta az ebédutáni szabadságot, kiszökött valahová
1081 I, 10| Dunáig űzött ázsiai embernek éber és mégis haszontalan álmai.
1082 I, 9 | be a nóta, mely éjszakáit éberekké és szépekké szokta tenni. ~ ~
1083 I, 5 | tőle, holott ő benne most ébred az asszonyiság. Eddig elbírta
1084 I, 7 | Blankát. Férfiassága akkor ébredt volt, amikor e leánnyal
1085 I, 3 | gyönge gép. ~Alkonyatokkor ébredtem mindig. Lámpa világossága
1086 III, 5 | A komorna hiába próbálta ébresztgetni illatos szerekkel. Boriskában
1087 IV, 3 | száját, mint ahogy a jó édesanyák szokták. ~ ~
1088 IV, 6 | halálba az asszony miatt, az ő édesanyjuk miatt. De az mindig megremegtette
1089 IV, 6 | fenyegette, hogy megkeresi az édesanyjukat, aki elszökött volt a maga
1090 IV, 5 | egyszerre csak mintha az édesapja féltékeny lelkiismeretévé
1091 III, 10| kocsiba ült egyedül. Öreg édesapjától, anyjától, a rokonoktól
1092 I, 2 | béresgyerekek kántálását. Édesapjával dióra akar kártyázni. Pihenni
1093 III, 8 | szíveknek olyan nagyon nagy édesség némely őszi órákban. ~Szerették
1094 IV, 9 | maró-vizébe dobni, mert az edzetés legendája nekünk már hazug
1095 III, 6 | nyargaltak be a faluba, mintha az ég muzsikált volna, a házakból
1096 IV, 8 | de hát nem csináltak az egészből nagy dolgot. Ábris úr nagy
1097 IV, 9 | után az ember, de mikor egészségesen túltelt a földi kaphatóságokkal. ~
1098 IV, 9 | szuggeráljuk magunknak az egészséget s azt az akaratot, hogy
1099 IV, 9 | fenyeget, tanácsokat ad az egészségre s valami jó, kicsi, idegen
1100 IV, 9 | verseket óhajt irni. Nagyon egészségtelennek és barbárnak tartom, hogy
1101 III, 8 | csak a régi időkben s régi egészségű emberek vére tudott májusig
1102 IV, 9 | amikor hosszú levelet kaptam egészségügyi kisbírómtól, Domy Bélától.
1103 I, 10| liceumában egyszer Péter arra az egetverő gondolatra jutott, hogy
1104 III, 1 | ereje. Hanem barna arcával, égő szemeivel, bajuszkájával,
1105 IV, 5 | emberi lényecskék állati egoizmusa. ~Úgy érezte Tibor, hogy
1106 IV, 6 | Szilveszter napja között és égtől-földig már három nap óta csupa
1107 III, 9 | húsz esztendős legény is egy-kettő, de negyven-ötven évet taposott
1108 III, 1 | napfény vászna mellé, az egyágyas, nyomoruságos zúgba... ~ ~
1109 I, 9 | köhögős felkiáltásokkal élt. Egyben érezte, hogy idegei megszakadnak.
1110 II, 3 | volt hozzám a korzón, mint egyébkor, Róthné. ~És napról-napra
1111 IV, 10| nincsenek itt események egyen kívül, ez pedig a Romulus
1112 III, 2 | engem, a ki szomorúságomat egyetlennek véltem, bosszantott is.
1113 III, 3 | öreg, ravasz arcú férfiak. Egyforma nagy, tüzes, ragyogó a szeme
1114 I, 2 | a Juliette arcát s aztán egyhangúan, szárazon, majdnem mormolva,
1115 III, 1 | nyáj után. ~A grófleányok egyik-másika huncfutul, titokban visszaintegetett
1116 III, 8 | készülődött a kék Isar tájáról egyikük sem, úgy érezték, hogy egy
1117 II, 1 | pénzét csörgette s nagyon egykedvűen, harag nélkül válaszolta: ~-
1118 III, 6 | a volt vőlegényét. Akik egymásra haragudtak, kibékültek,
1119 IV, 1 | jókedvet, amelyet harminc és egynéhány év előtt illett és kellett
1120 III, 9 | és regényeket írtak. Alig egynek-kettőnek sikerült néha-néha egy-egy
1121 I, 11| róla irni lármás lapokban. Egyre-kettőre a jól fizetett irodalomba
1122 III, 3 | Afrikában bűnösök a városok. Egyszerü lelkük poklosságot kapott
1123 IV, 9 | akkor voltam s a betegségem egyszerüen csak az egészség imádata
1124 I, 4 | emelte hát s szólott dadogva, egyszerűen: ~- Most már menjünk a fenébe,
1125 IV, 4 | örökölt, babonás fájdalmát együttéreztem Teklával, azaz Tecivel s
1126 III, 6 | szinte földöntötték a falút. Éhesek, zúgók, szépek, hatalmasak
1127 I, 6 | KŐTÖRŐ. ~Jóba, a kőtörő, éhesen ődöngött a városban, hol
1128 I, 2 | háborgatta ilyen gerjedelem. Nagy éhü, lompos és rosszúl táplált
1129 I, 5 | Firenzébe, talán Nápolyba. Most éjfélig itt vár a vonatjára. Havas
1130 I, 6 | középen a tornyos palotát. És ejnye, bizony ott bent cigányok
1131 I, 9 | dühösen jön be a nóta, mely éjszakáit éberekké és szépekké szokta
1132 II, 2 | gyászolt a falu. ~Az esküvő éjszakáján pedig fölcsapott a láng.
1133 I, 9 | Tivornya-helyeken töltötte éjszakáját Lőrinc. Gyönyörűséget okoztak
1134 I, 1 | vőlegénye? Flóra hercegnő éjszakákat virrasztott aggodalmakban.
1135 I, 3 | Budapest. És én nekiindultam az éjszakának. ~Valahányszor pedig beszálltam
1136 III, 1 | Hogy lehet? Hogy lehet? Éjszakánként ezt kérdezgették nyíri Gutberger
1137 I, 10| Családjának történetében pedig ékesen meg volt írva, hogy Péternek
1138 III, 1 | büszkén, királynői tempóban. Ekkoriban nyitottak voltak az ablakok
1139 II, 3 | sőt Juliette volt. Vajjon él-e s hol van? ~
1140 IV, 2 | adósságos élet s a három eladó leány ellen. ~Az Aváry-fiú
1141 I, 5 | vonat kirobog. A szöszke elájul. A mama jajveszékel. Hilda
1142 IV, 5 | ágyba fektették újra és újra elaléló édesanyját, ő ült s várt
1143 IV, 7 | szép, fehér nyakát. De már elállt a lélegzete s már úgy érezte,
1144 III, 9 | szolidabbak, családi életet élők, elálmosodtak volna, ha nem izgatja őket
1145 III, 8 | Fölébredt a múlt ajkaikon s elaltatott vérük lázongott. A férfiak
1146 IV, 3 | egyébként nem szeret hamar elaludni. ~Zsoli beszélgetni akar,
1147 IV, 8 | kicsit forgolódtak, nyögtek s elaludtak. Körülbelül éjfél után egy
1148 III, 8 | sejtem, hogy lényeges már elárulni: az ötnek kettője asszony
1149 IV, 6 | Farkas-hát, a halál, az elárvulás. ~- Hát el kell menni, -
1150 IV, 9 | öröm-becsülő Domy Bélámmal elbánt az Élet váratlanul, hitei
1151 II, 1 | nézett a cigányra, szinte elbarnult a szőkesége: ~- De loptál
1152 IV, 3 | van, amit hosszú volna itt elbeszélni, elég az hozzá, hogy csúnya
1153 II, 3 | sőt Juliette és szánt. Elbetegedett közben a lelkem is. Sohasem
1154 I, 8 | patológusi képzelődései szerint elbírálni az én levelemet. Tegye,
1155 III, 6 | fehér torony roskadás nélkül elbírt. De kikötötte, hogy ez titok
1156 I, 5 | ébred az asszonyiság. Eddig elbírta a szenvedélyeit. Most a
1157 II, 2 | leány. Ezóta, aki teheti, elbocsátja a leányát a világnak. Inséges,
1158 IV, 1 | valóban Muskétás tanár urat: elböjtölt diák-érzései kezdtek itt
1159 I, 1 | ha így akarta, s egyszerű elbolyongással, ha erre telt kedve. ~És
1160 III, 10| az ő kis leányának gyors elbúcsúzkodása, hirtelen halála s mik voltak
1161 III, 2 | Milanóban éltem néhány hónapig, elbujdostam a saját lelkem, életem elől,
1162 III, 3 | nyugodalma. Hiába akart elbújni a tömegben. Az asszonyok
1163 II, 2 | aki a Zenóbia falujában elbukik. Megható komolyság ül a
1164 I, 1 | császárságnak emlékeit is elbuktatni. Ezek a vén múmiák nem is
1165 I, 10| korcsmába s reggelre szűzen elbúslakodta a százast. ~~II. ~Péter
1166 II, 3 | százas bankókat mutatott. És eldicsekedett nyolcvan asszonnyal legalább
1167 I, 1 | már a Flóra felséges arcán eldőlt a nagy harc. A szépséget
1168 I, 2 | szánnal. A vén kasznár maga is elébejött kis leányának. Odahaza díszítgeti
1169 I, 8 | érdekel, hogy kik, de megyek elébük. ~Csodálatosan izgat az
1170 I, 3 | Az én életem fordítottját éled. Hát sok hasznod van belőle,
1171 I, 9 | főképpen fölkelés idején, elégedetlenkedett is magával Lőrinc. De éjszakára
1172 I, 3 | hatalmas férfiúnak éreztem elégszer magam. És az élet célja
1173 III, 8 | tudnám én megmondani, meddig elélhettek volna ott ők együtt. Hiszen
1174 I, 1 | ki egy új korszakból jön elém. ~Már-már Párisba is ellátogatott
1175 I, 4 | zsidóságnak a legértéktelenebb eleme jut szóhoz és sikerhez.
1176 IV, 4 | szinte boldog, buta arcú, élemedett úrral, aki a pipából pöfékelt.
1177 I, 7 | férfiasságot s hozzák, terítik elénk az izgató Életet. ~(Hát
1178 III, 2 | termetes, még mindig kivánatos, élénk menyecske volt, özvegy,
1179 I, 8 | Küzdök is érte, s mikor elérem: félreugrom. Így szaladok.
1180 IV, 1 | kezébe rendelte az egykori elérhetetlen ideál s a gazdag diák-társ
1181 IV, 4 | nagyot kacagott volna az én elérzékenyedésemen. ~Mindenesetre a két kis
1182 I, 2 | gondoznia. Legyenek épek és élesek a kicsi fogak. Legyenek
1183 II, 1 | unottan, de már indulatosan, élesen: Tizenhárom-tizennégy, a
1184 I, 6 | pohárra. ~És ittak, míg elesteledtek. Énekeltek és sírtak: Kossuth
1185 IV, 9 | irt nekem levelet. Az én Élet-féltő s öröm-becsülő Domy Bélámmal
1186 IV, 1 | végigcsinálnia az ő savanyú élet-kálváriáját. Ez a gyűlölet is életben
1187 IV, 10| bécsi professzor e nagy élet-titokhoz annyit értett, mint maga,
1188 I, 8 | felel a szívem. Intenzív életakarattal és szilajsággal élek. Nem
1189 IV, 1 | keze alól kerüljek ki az életbe. ~A fiúnak csillogott az
1190 I, 8 | szükségem van nekem erre az életdarabra? Még ha meg is tudná ön
1191 IV, 1 | gondolatok után jött haza, régi életébe, kis városába Muskétás tanár
1192 I, 8 | éreztem, ahogy senki a maga életéét. És bennem milliárdnyi életek
1193 III, 6 | cselekedni s változtatni az életén. ~Az összeesküvők pedig
1194 IV, 1 | emlékek s ezt súgta fiatal életének örömtelensége. Persze, hogy
1195 I, 10| Rossz lidércként ült Péter életére kiélt családjának egész
1196 IV, 9 | véresre sarkantyúzza, mert élethalálos verseket óhajt irni. Nagyon
1197 III, 10| himnuszi lett, amikor az új élethez, az új, dicső föladatokhoz
1198 III, 5 | kölyök. Boriskának egész életindulata tört ki egy zuhatagban. ~-
1199 IV, 1 | Őrizni fogja ezt a fiút, életkedvét, boldogság-útját nem szórja
1200 IV, 1 | valami üdvös, megváltó, jó, életmentő elhatározás. Muskétás tanár
1201 III, 5 | valakiért. Aki elé majd elétoppan: ~(Édes szenvedésem. Véremnek
1202 III, 10| koporsójára boruló apának életpárját, szépséges, jóságos, félig-gyermek
1203 IV, 2 | Biankáékra szoktuk ráfogni azt az életszerencsét, mely semmiképpen se jött
1204 I, 1 | legfrissebb férfi-típus durva életszeretetével, akár Eugénia császárnőt
1205 IV, 1 | az elegáns, széparcú fiú, életvágyó, nagy szemével bátran nézett
1206 III, 9 | mert ez estére be volt eleve jelentve egy ünnepi esemény.
1207 III, 9 | társaság nem szerette az eleveneket, de a halottakért akár máglyákat
1208 III, 3 | olyan volt, mint a rémmesék elevenült alakja. Marcangoló fogain,
1209 I, 1 | fogyatkozása tombolt. ~Szívesen elévődött barátaival, mikor Flóra
1210 III, 3 | ődöngött az utcán. Mikor elfáradt, leült és hangosan sírt. ~
1211 IV, 7 | dolog ezt a találkozást elfeledni. Abban a városban azuttal
1212 I, 3 | kellene kérdezni tőle. Én már elfeledtem. Világosabbak-e a dolgok
1213 III, 9 | esemény is az, mely kiemeli az elfeledtségből egy régi poéta alakját.
1214 IV, 5 | vele: ~- Anyuka, te hamar elfelejtetted a papát, pedig ez a Nagy
1215 IV, 3 | végül, hogy a papa mindent elfelejtsen a három fiúért. Azóta a
1216 III, 8 | élnek ilyen asszonyok. Ezek elfinomult embervirágok s ha többen
1217 IV, 6 | nem kellett csonka testtel elföldelni, mikor három hét mulva a
1218 III, 8 | emberek voltak. Régen-régen elföldelték ők már ama legendát, hogy
1219 IV, 7 | eddig vaktában szerette, elfogadta azokat, akiket én szerettem.
1220 IV, 6 | mikor elment? Ám Terka kissé elfogult is volt ez időben, mert
1221 III, 4 | nép ez, szívós, őstüzü, elfogyaszthatatlan... Az én népem... ~- Az
1222 I, 5 | másik felét. ~A szöszke elfordítja kis, buta arcát. ~- Nem. ~
1223 I, 1 | Pogányul sugaras érzései elfordították őt az udvar férfiaitól.
1224 III, 4 | fárasztani. ~A két lázas, elgyötört ember fogadkozva, könnyezve
1225 IV, 6 | vagy holnapután cserbehagy, elhagy engem valamiért, nem tudom,
1226 III, 10| búcsúzott. Néhány nap mulva elhagyja ezt a várost s úgy érezte,
1227 IV, 6 | az ő nyomorult ura, akit elhagyni nem akar, még téli bujkára
1228 III, 1 | kötelességtudással, korai sorvadásban elhalt, miután szívén át beleöntötte
1229 I, 9 | magával Lőrinc. De éjszakára elhányt minden önvádat. Inai megacélosodtak
1230 III, 2 | szép, kerekded kérésekkel elhárítani, s nekem nem lehetett távolmaradnom
1231 III, 1 | időben s régen elmúlott, elhasznált és elporladt véredények
1232 IV, 1 | megváltó, jó, életmentő elhatározás. Muskétás tanár úr, amikor
1233 IV, 8 | Szilágyságban kellett tölteni s mi elhatároztuk, hogy meghálunk a "Fekete
1234 I, 3 | látom, hogy még két hétig élhetek. Ezek a nagy, kék hegyek
1235 IV, 1 | Persze, hogy ilyen nagy elhibázások után nem jöhetett valami
1236 IV, 1 | szoknyát. És ha végül mindez elhibázódott, legalább is tudjon az ember
1237 III, 4 | dolgozom pedig. De nem fogják elhinni, hogy beteg vagyok. Otthon,
1238 IV, 10| nő s szerette volna, ha elhiszik, hogy egyenes leszármazottja
1239 IV, 1 | mindenki, hogy így illik. Elhitetik vele, hogy ő köteles kiemelkedni
1240 IV, 7 | is juttatni. Ő magával is elhitette ezt olykor s komikusan tetszelgett
1241 I, 5 | olyan, mint egy beteg, öreg, elhízott varjú. Az asztaloknál feszült
1242 III, 5 | Neki kell. Neki gyűjtöm. És elhozom egyszer. Hazamegyek majd
1243 III, 10| elveszi a fájdalmakat, elhozza a szív új virulását. És
1244 I, 10| s itt kellett végeznie. Elhullott útközben minden szép, miként
1245 III, 1 | visszajár e korai sorvadásban elhúnyt némbernek s nyíri Gutberger
1246 IV, 9 | életét hajszolva turbálja, éli szamárul és az eredmény
1247 IV, 6 | messze faluban nagynehezen eligazitották a kis kóbor borbély-legényt,
1248 I, 6 | könnybe lábad a szeme. Majdnem elindul, hogy megöleljen sorba mindenkit.
1249 IV, 8 | segitett fölkészülnünk s elindulnunk. ~- Meg ne sértsen, öcsémuram
1250 I, 9 | félelmes élete. ~Lőrinc tehát eljegyezte magát az éjszaka örökös
1251 I, 6 | cigányok nem fáradtak. Néha éljenek harsogtak s kendőket lobogtattak
1252 I, 6 | széles zsibongás. Mindenki éljenez, kiabál. Az ablakban áll
1253 I, 6 | erős pálinkát ivott volna. Éljenzett ő is, kacagott, dudolt s
1254 III, 2 | csakugyan azt hiszi, hogy eljön az a nő, a ki önt talpra
1255 III, 3 | reszketett, hogy vajjon eljönnek-e az asszonyok. Félt tőlük
1256 III, 3 | történt az a szörnyű riadalom. Eljött az, akit a szegény, meggyalázott,
1257 III, 5 | vére. A te anyád vagyok. Eljöttem érted. Viszlek királyfinak.
1258 III, 10| megállapításainak legvégére mégse tudott eljutni Enyingi Sándor, fáradt balkeze
1259 IV, 5 | nyolcesztendős, kényes, egyetlen, elkapatott fiú már tudta, miért ájult
1260 III, 3 | ügyeskednie Abd-El-Kadernek. Elkapkodták a képes kártyáit s Abd-El-Kader
1261 II, 3 | volt ez. Élet, üdvösség és elkárhozás. Aztán így szólott hozzám: ~-
1262 IV, 9 | professzornál s világosan látta az elkerülhetetlen Halált. ~* ~Beszélik azóta,
1263 I, 3 | Ezt a tüdőrombolást bizony elkerülhettük volna. De te is félsz a
1264 I, 8 | katasztrófák. Mert magam sem akarom elkerülni őket. Izgat a dicsőség olykor.
1265 IV, 9 | beláthatatlan, de bármikor előálló elkéséstől, holott hozzáértők, még
1266 III, 10| vidéki város, melyből éppen elkészülőben volt, összegyült a Györgyike
1267 III, 3 | tapsolt, ugrált. De egyszerre elkezdett sírni. ~Abd-El-Kader nagyapja
1268 I, 9 | szeretett volna rögtön kibujni. Elkínozta a szerencsétlent sok hetek
1269 III, 7 | minden földi jó s ráadásul elkivánják szegény kukás legények leendő
1270 III, 10| egyetlen kis gyermekéét ki elkivánkozott édesanyja után. Enyingi
1271 I, 2 | meggyászolták őt. Holott ő él. Elkívánkozott hazulról, mert dolgozni
1272 II, 3 | mint ezidőben. Ha egész, elkobzott, kis birodalmát adta volna
1273 IV, 3 | küldi a pénzt, amit a mama elkölt, én tudom. ~Zsoli: A mama (
1274 III, 9 | társaság sok pénzt tudott elkölteni. Valamennyiüknek jelent
1275 III, 6 | megfogyatkoztak a kálvinista magyarok. Elköltöztek, leszegényedtek, nem szaporodtak
1276 I, 8 | tudnak gondolni minden még elkövetkezendőt? Mit tudhatnak és tehetnek
1277 III, 6 | valóban, a falu, de különösen elkoldusodtak s megfogyatkoztak a kálvinista
1278 IV, 1 | nyomoruságos diák-korában elkomolyodik, mert azt magyarázza neki
1279 I, 4 | feleségeinket. Ha valaki elkoptatta magát, mint leány, férjhezmegy,
1280 I, 1 | férfiú, ki az ő kedvére elküldetett s kire ő olyan sokáig várt. ~
1281 III, 4 | könyvet ír, küldje el. Én is elküldöm az enyémet. Írja meg, nem
1282 I, 2 | Juliskájuk: így írta. ~Hogy elküldte a levelet, napokig nem aludt.
1283 I, 8 | élek. Ahogy senki se él. Elkuruzsolni az idegrendszerem kiválóságát
1284 IV, 8 | legény voltam, de bolondosan ellágyuló, így ősszel különösen, mikor
1285 III, 6 | postamesternővel s a menyecske olyan ellágyult volt, mint soha még: ~-
1286 IV, 7 | szeretett félórai pihenésekre ellátogatni. Ezt a pihentető familiát
1287 IV, 9 | hoztál valami túlságosan ellenálló test-masinát s e test-masina
1288 III, 1 | egy hitvány asszony-árny ellenére Gutberger Zsolt. Igy akarja.
1289 I, 4 | elválaszthatatlanok. Ez az ország ellenkezőleg egészen európai. Európai
1290 IV, 5 | kihúzni a gyász köteles, ellenőrzött esztendejét, de viszont
1291 II, 1 | került, az asszonyt, aki őt ellopta s a szerencséseket, akik
1292 IV, 1 | Muskétás tanár úr végre elmehessen igazi vakációra, igazi szabadságra.
1293 IV, 2 | úr. Este, elalvás előtt elmélkedett, meg-megtépte idegesen őszes,
1294 III, 10| ezután már ismét tudott elmélkedni és megállapítani. Mint hirtelen
1295 III, 2 | boldogságától. Nekem kellett elmennem afféle násznagyképpen a
1296 III, 7 | nyomorékra s különös keserűséggel elmentek aludni. ~A kastélyban múzsika
1297 III, 2 | szépséget, Ostende-ba. Én elmentem velük, nem tagadom, a grófnő
1298 I, 8 | akarok. ~Megengedi, hogy elmeséljek valamit? Hadd aggódjék avagy
1299 IV, 9 | neked szóval a minap mindent elmondani, emberi, baráti és orvosi
1300 IV, 3 | jöhet ez a német disznó és elmondja a mamának és baj lesz. És
1301 IV, 4 | ez a mi vérünk. ~És én elmondjam-e ezt a történetet ennek a
1302 IV, 6 | anyámasszony-katonájának. Ez a történet elmondódott a Lajos fiúnak csikorgó
1303 III, 8 | majd. Bánatosan sietek s elmondom, mi történt. ~Egy alkonyaton
1304 III, 8 | hogy egy távozó gondolat is elmosná az ő álomszigetüket. És
1305 III, 8 | kell bevárniok nekik az elmulást, mely nem lesz szomorú.
1306 IV, 8 | csárda haldoklik, a csárda elmúlik, az útszéli csárda - sóhajtotta
1307 I, 10| és dicsőséges művel. Mert elmulnak a gerjedelmek. A gyermekek
1308 III, 1 | feküdni az időben s régen elmúlott, elhasznált és elporladt
1309 III, 1 | képződő s álmodó... De ez elmúlt. Egy éve ennek. Azóta nincs
1310 III, 8 | magukban a művészt, hogy elnélkülözhessék a szerelmet. Ez már régi
1311 IV, 8 | hirtelen hatszáz év előtt élnének ujra. ~- Csak a csárda haldoklik,
1312 I, 2 | boldogan haza Juliette. Elnézett a budapesti házak magas,
1313 I, 6 | a furcsa téli reggelen? Elnézte, óh, hányszor ő már messziről,
1314 III, 5 | ő, hát meg is halna, de élnie kell valakiért. Aki elé
1315 III, 9 | gyatrán festett, még az öt elnök közül is csak a legutolsó
1316 IV, 9 | úgy szabad élnünk, mintha élnőnk s tilos megingatnunk szenzációkkal
1317 IV, 5 | várt egy egész kis testét elnyelő fotelben. S mikor estefelé
1318 II, 1 | letette az asztalra s ő elnyúlt egy pamlagon. Onnan beszélt
1319 III, 10| végül, hogy fog először előadást tartani, kiket kell még
1320 IV, 9 | beláthatatlan, de bármikor előálló elkéséstől, holott hozzáértők,
1321 I, 6 | mondjad, szomszéd. ~Hirtelen elönti őket egy széles zsibongás.
1322 III, 5 | villázta az almot. ~A muzsikné előhúzta a fiút. Boriska illatos
1323 III, 2 | által megszépül a cégér, előkelőbb címe lesz a korcsmának.
1324 I, 7 | összeszedelőzködtek volna s ő előle, a Halál kocsisa elől, menekülnének.
1325 II, 1 | zsebeibe süllyesztette s előmerített annyit, amennyi kellett.
1326 I, 4 | külföldön, tehát kegyelmesen előnyben részesítik a művész-feleségeket.
1327 IV, 6 | kis üzleti számítással és előrelátással. És most már tizenhétéves
1328 III, 2 | hétre őket. ~- Ezután legyen előrelátóbb, okosabb, komolyabb és méltóságosabb,
1329 III, 1 | Gutberger Zsolt. A züllött élőről azonban tudni sem akar.
1330 I, 11| pöröltettem az ügyvédünkkel az elorzott versért. A Comedie-ben a
1331 IV, 3 | papát? ~Viktor: (most már előszed egy könyvet, arca elé veszi,
1332 III, 1 | felöltözött. A matrác mélyéből előszedte a lopott, rejtett holmikat,
1333 I, 7 | lompos, francia bonne. Előttük a négyes fogat. Egymás kezét
1334 I, 5 | az ő vonatjával utaznak? Előveszi a noteszét újra. Ir, ír,
1335 III, 9 | koromban ismertem, hamar elpatkolt az öreg. Az édes anyám sokat
1336 III, 1 | elmúlott, elhasznált és elporladt véredények őrzik minden
1337 I, 1 | Megkeményedését áhította az elpuhult világnak s egy újféle férfiú
1338 IV, 9 | barátkozott, akik közül egy is elpusztithatná a legerősebb és legokosabb
1339 IV, 6 | asszony elhagyta férfiak elpusztulnak, mint a kutyák. ~ ~
1340 III, 7 | meg őket. ~Hogy az urak elragadják sok estére az ő leányaikat,
1341 IV, 5 | fontos magatartással kell elragadni az embereket. "A papa -
1342 III, 8 | nagy élet elől kívántak elrejtőzni. Valószínű, hogy a férfiak
1343 IV, 6 | sem a legényt, egészen elrekedt a hangja, pálinkát hozott
1344 I, 10| ön-álmaival ekkor Péternek. De elrendeltetett, hogy életét álmainak adja
1345 I, 7 | Gyi, testetlen lovak, az elröppent leányok után. De hó és hidegség
1346 IV, 1 | tudja megfejelni a mult idők elromlott csizmáit. ~Ilyen tapasztalatok
1347 III, 1 | képet pingáltak. Többnyire elrongyolva pusztultak el, hogy hadd
1348 IV, 7 | Sármás azután bosszúból elrugta magától, de nem rúghatta
1349 III, 7 | már a legényeknek. De csak elsápadtak sokszor s szólni nem mertek.
1350 I, 9 | fejéről. Arcát is eléggé elsápasztotta és eltorzította. Olyik alkalmakkor,
1351 III, 1 | juthat. A huszártisztet elsiratta nyíri Gutberger Zsolt. A
1352 I, 2 | Juliette. Hogy talán már elsiratták s meggyászolták őt. Holott
1353 III, 8 | fehér és reszkető leány, az elsőnek rokona. Ez a leány, ez a
1354 III, 8 | énekelnek és ekkor csöndesen elsüllyed velük a kék sziget. ~Nem
1355 I, 3 | Látod, Ottó. Te nappal élsz. Az én életem fordítottját
1356 II, 3 | a magam üveg-pezsgőjét s elszaladtam az orfeumból. Julcsa, sőt
1357 IV, 3 | alatt azért harcolt olyan elszántan a fiaiért, mert tuszoknak
1358 III, 6 | fogadkozott, hogy valami nagyot, elszántat fog cselekedni s változtatni
1359 I, 2 | évvel ezelőtt. Aztán megint elszökik Budapestre. De akkor már
1360 IV, 3 | várt, várt és végül is elszunnyadt. Tuhutumnak egy kis láza
1361 IV, 2 | Balaton adta vissza az ő eltagadott s már-már meghalt mosolygását.
1362 IV, 8 | ugyanekkor két, fekete posztóval eltakart arcu ember lökte be az ajtót. ~-
1363 IV, 4 | ember a papát meg a mamát eltarthassa, sok furcsa tudományt kell
1364 II, 1 | sokalta az időt, ami közben eltelt, de a maga barbár lelkében
1365 IV, 10| oláh pap jött össze, hogy eltemessék a hetediknek a feleségét,
1366 IV, 5 | feleség-sorsra hivatott is, most már eltemeti ezt a hivatását is. ~Pedig
1367 IV, 7 | távozó mozdulatával keserű, eltemető választ. ~Másnap levelet
1368 I, 2 | leánya. Juliette teljesen eltemette Juliskát. Nem is akart emlékezni
1369 III, 6 | rosszat terveltek, bűnbánóan eltemették a terveiket. Este féltízkor
1370 III, 10| Sándort. Most egy éve, hogy eltemettük a leánykája koporsójára
1371 II, 2 | gyűlölettel néztek reá. ~A hír elterjedt a faluban. Jöttek az asszonyok
1372 IV, 4 | a gróf s a kihült pipát eltette szépen a télikabátja zsebébe. ~
1373 III, 3 | otthon, az ő forró hazájában, eltikkadt s rossz indulatú bestiák
1374 I, 9 | eléggé elsápasztotta és eltorzította. Olyik alkalmakkor, főképpen
1375 II, 3 | hogy az urát megcsalja. ~Éltünk ily szomorúságban Julcsa,
1376 IV, 8 | hogy miért kell éppen neki eltünnie? E földön, ahol mindennek
1377 IV, 7 | felolvasás után az urával együtt eltünt. Reggel Sármás sok virágot
1378 III, 10| embernek így kell lakolnia. Eltűnik mellőle a legszebb feleség,
1379 III, 5 | múlt idejéből. És együtt élünk. És ő lesz az én életem
1380 III, 7 | gróf szépapja hozta ide elüzött magyar jobbágyok helyébe. ~
1381 I, 10| és hatósági gyámolítással elutazik valami szép tájra. Mivel
1382 II, 1 | de másnap óvatosságból elutaztak Kairóba. ~ ~
1383 III, 2 | csillagok lakói? Milanóból elutaztam, szomorúan, haragosan s
1384 IV, 1 | és azt mondta, hogy ilyen elvadított kölyöknek, mint én, legjobb
1385 I, 4 | hogy Ázsia és a művészet elválaszthatatlanok. Ez az ország ellenkezőleg
1386 II, 3 | mindíg, Endre. De különös elváltozást tapasztalok rajtad. Te bizonyosan
1387 I, 9 | minden el szokott változni s elváltozik a lelki hajlandóság is.
1388 I, 1 | mesterkedései sikerültek s Páris elváltozott. Mehetett, röpülhetett el
1389 IV, 1 | két gimnáziumba kellett elvándorolnom. Székely-Szent-Mihályon
1390 III, 2 | a korcsmának. Mikor már elvégeztem a nem szívesen vállalt föladatot
1391 III, 4 | de ettől a címtől most elvehetik a kenyeremet. Úgy mennék
1392 I, 1 | akár Eugénia császárnőt is elvenném. Pénzzel vidáman lehet élni
1393 I, 4 | avagy ami mindegy: Török elvesz valakit. Becézik, részegitik,
1394 IV, 6 | hogy Terkát, Terka mamát elveszíti, csak érezte, hogy olyas
1395 II, 2 | akarsz férjhezmenni, te elvetemedett leány? ~- Ahhoz, akit szeretek. ~
1396 III, 1 | vissza a leány, a mit a fiúk elvettek. Üzze el büszke Kleopátra
1397 I, 10| pénz az asztalon hevert. Elvették a Péter pénzét. Viszont
1398 IV, 7 | belső kicserélődés kínos élvezeteit is élvezte Sármás, mely
1399 I, 9 | Ilyenkor minden érzékével élvezett Lőrinc. Izét, jó izét érezte
1400 IV, 7 | kicserélődés kínos élvezeteit is élvezte Sármás, mely íróféle embereknél
1401 I, 1 | zúgással. Mi szerelmünket elvisszük Párisba. Valamikor pedig
1402 I, 4 | is lesz. A bolond gőzös elvisz bennünket Rómába, Münchenbe,
1403 III, 1 | jönnöd. Drága tanítóhölgyek elvisznek Párisba, Rómába, föl Északra,
1404 III, 1 | barátnője sem. ~Büszke és elvonult. Az újabb levelek így szóltak
1405 III, 2 | bosszantott, hogy engem az én elvonultságomban így megsértettek. Különben
1406 I, 1 | életet látni már többé az Elysée. Utolsó, bágyadt, de csapongó
1407 I, 1 | valamikor nézői voltak, komoran, elzárkózva, vénülve éltek. Siratták
1408 III, 2 | újból a fásult s magamban elzárt, szomorú, fázó ember voltam,
1409 III, 1 | Csak maradj még egy ideig elzárva, Bécsben, finom grófkisasszonyok
1410 IV, 9 | az ember a legszimplább ember-állathoz képes hasonlóskodni. Igy
1411 I, 7 | Előtte egy fogat, apró ember-fogat, négyes fogat. Hatalmas,
1412 III, 8 | Robinzonjai közül. ~Ez öt ember az ember-sors egy rejtelmes tréfája folytán
1413 III, 4 | volna. A két kis szamojéd emberállat jelekkel beszél egymáshoz
1414 IV, 3 | Zsoli, aki Zsolt lesz, ha emberebb kort ér. Valószinü, hogy
1415 III, 8 | összeverődött. Egy földzug emberei voltak egyébként. Ama mérgezett
1416 IV, 7 | akiknek passziójuk, hogy hires emberekbe belekössenek. De valami
1417 IV, 7 | élvezte Sármás, mely íróféle embereknél egy-egy új, öregedő lelendülés.
1418 III, 4 | kevesebb szükség van az olyan emberekre, mint én. Beszélni, lármázni
1419 I, 9 | csak Lőrinc. És az éjszaka emberének szörnyű gyötrelem álomból
1420 IV, 10| asszonyt s egy igazán vallásos emberhez illő nyugalommal hazajött
1421 III, 4 | Suoho tanár urra. Valamivel emberibb. Nem is bírta volna már
1422 III, 10| megállapította, hogy a pap ezúttal emberien, sőt majdnem tudományosan
1423 IV, 3 | iskolába járó, komoly, derék emberke, aki méltatlanul sok szomorúságot
1424 III, 4 | negyedikszer: ~- Megyünk, emberkék! Ne rakjatok a tűzre... ~
1425 III, 7 | látszik e vidék. Együgyü emberlakóit letarolja az év a kastély
1426 III, 7 | búghattak késő őszig. Csak az emberlárma volt tilos. És emberekből
1427 III, 7 | ilyenkor besorakozniok. Minden embernövény vézna volt a gróf országában.
1428 I, 9 | Lőrincnek kellett dorbézoló emberré válnia. A szőlőhegyek vidékéről
1429 III, 8 | asszonyok. Ezek elfinomult embervirágok s ha többen volnának, szebb
1430 III, 10| vitték. A temetőben már emelt fővel, de egy kicsit talán
1431 I, 11| után s székestől levegőbe emelték Henry Garaud-t. Redingote-os
1432 III, 10| tartani, melyet évekig is emlegessenek. ~"Az Úr, akit akkor se
1433 IV, 1 | cimzetes államtitkár, sokat emlegeti szeretettel a tanár urat,
1434 III, 10| drágám? ~- Az édesanyját emlegette mindig, - vallotta szárazon
1435 I, 1 | így kell a császárságnak emlékeit is elbuktatni. Ezek a vén
1436 IV, 1 | elhatározta, hogy a régi emlékeket el fogja hessegetni maga
1437 IV, 7 | alispán, egy író-nagyapa emlékétől megbomlott, vén gyermek,
1438 III, 7 | oldalukat. Mintha valami nagy emlékezés szállta volna meg őket. ~
1439 III, 6 | csak télen jut idejük az emlékezésre, most májusban emlékezgettek.
1440 III, 6 | emlékezésre, most májusban emlékezgettek. Mindenki zavargott, emlékezett,
1441 IV, 6 | veszedelem fenyegeti. Ő nem igen emlékezhetett anyjára, de nem is kellett
1442 I, 2 | tudom. Erre a szokásomra még emlékezhetik. Valamerre Délre talán. ~-
1443 IV, 6 | de nem is kellett nagyon emlékeznie, mert a nénikéje jó kis
1444 III, 5 | testvéred volt. Tente-tente... Emlékszel, Boriska, hogy szeretted
1445 I, 11| az új regényben kétszer említ ön föl, Mester. Megkaptuk
1446 I, 1 | fogja sejteni, hogy egy nagy empire-dáma örökös vágyak között leányságával
1447 I, 1 | A vőlegény, ki nem lesz empire-ember, de erős, büszke és egész.
1448 IV, 7 | igazi gyöngédség, a finom én-ápolás, az elegendő önmagába zárkózás.
1449 III, 10| Azután imádság következett, ének és Enyingi Sándor karjaiból
1450 III, 8 | Összefogóznak ők öten, valamit énekelnek és ekkor csöndesen elsüllyed
1451 I, 11| akit csengő pénzért nem énekeltethet minden erszényes, pökhendi
1452 I, 11| ott klasszikus és pompás éneket: hátában is sajog a siker.
1453 I, 8 | idegrendszerem kiválóságát nem engedem. Meg nem is bízom az orvosok
1454 III, 7 | mulattak. A cselédség nem engedett közelbe jutni senkit. ~Csak
1455 III, 4 | még vagy három hétig nem engednek. Lapok jönnek hazulról.
1456 I, 3 | hideg ősz a Duna tájékára. Engen nagy csalódások belekergettek
1457 III, 2 | odaadta egész személyét, énjét, szép nevét, rossz multját,
1458 IV, 10| ezután is a gyermeket. Nincs ennél szebb, nagyobb és ostobább
1459 IV, 3 | félénk, nyavalyás gyermek s ennélfogva Viktor alkalmak adtán az
1460 III, 9 | az embereket. Megette az ennivalót, megitta az innivalót, meghallgatta,
1461 IV, 8 | döcögött a szekér velem Enyed felé. ~- Nekem és a fiamnak
1462 IV, 8 | görögtől, filozófiától, sőt Enyeden már beleszerelmesedtem egy
1463 I, 3 | olyanok voltak, mint az enyémek. (No Ottó, hát nappal is
1464 III, 4 | küldje el. Én is elküldöm az enyémet. Írja meg, nem változik-e
1465 II, 3 | jött a Róth asztalától az enyémhez. Megcsókolt, megcsókolt:
1466 III, 10| talán hamarabb fog szállni enyhülés, mint fiukéba. Mert az ő
1467 I, 2 | kell gondoznia. Legyenek épek és élesek a kicsi fogak.
1468 I, 5 | fehér abroszon a csonka eper, olyan, mint egy megrablott,
1469 I, 1 | lebukott a trónjáról az epigon Napoleon. Égett, robbant
1470 III, 1 | bécsi palotában ez új buta epocha halvány szimbólumának tetszett.
1471 I, 6 | is volnék a dologra. Csak éppenhogy bejöttem szétnézni a városban.
1472 I, 10| Így szegény Péter. ~Miután éppenséggel nem kívánatos asszonya meghalt
1473 III, 10| mindig bővebben, bátrabban, ércesebben ömlött a pap szava, beszédje
1474 IV, 7 | viszont a mesterség, a kenyér érdekében lármáznia is kellett, amit
1475 I, 8 | Tudom, hogy várnak reám. Nem érdekel, hogy kik, de megyek elébük. ~
1476 IV, 2 | Muskétás Zsóka volt. Minden érdekelte, hevesen tudott vágyakozni,
1477 IV, 7 | Dancsayt, ugy-e hogy nincs nála érdekesebb ember az ujak között. ~-
1478 IV, 9 | ő fenyegetései miatt sok érdekeset és furcsát éreztem, így
1479 IV, 10| akarja, meg fogja tudni, ha érdekli is, miket gondolok én mostanában
1480 I, 9 | aránylag elég eszmélkedő és érdeklődő ember volt. Aztán kínokat
1481 I, 9 | álomból riadni. ~Lőrinc érdeklődött s megtudta, hogy bizonyos,
1482 IV, 10| illő nyugalommal hazajött Erdély szélére. A professzor azt
1483 IV, 3 | papa egy szegény doktor Erdélyben s a papa majdnem minden
1484 I, 8 | felül a másiknak a csókját. Érdemtelenül vidám öregséget kaptam osztályul.
1485 IV, 8 | lopott lovak számára. És az erdőket sem irtották ki a csárdák
1486 IV, 8 | megmutatja magát ezeken az erdős tájakon. Hiszen tudod, hogy
1487 IV, 6 | keress pénzt szép ruhára s eredj a leányok közé, mert ez
1488 IV, 3 | novemberi délután van.) ~Zsoli: Eredjetek, én nem megyek, nekem a
1489 IV, 9 | turbálja, éli szamárul és az eredmény sok kin és sok vagy kevés,
1490 III, 9 | ostromolni meg a sorsot, az eredményt, a dicsőséget, a sikert.
1491 I, 10| gúnyos rabszolgaságból. Ereimben a vér nyugtalan és előkelő.
1492 IV, 10| emlékszik, hogy Veturia erőnek erejével gyermeket akart adni az
1493 I, 9 | benne nagy szabadon szárnyra ereszthetik. Hihetik, hogy ők voltaképpen
1494 I, 11| semmi. ~- S a fiatalok. ~- Éretlenkednek. Szörnyűség belenézni a
1495 II, 1 | cseh asszony volt a grófné, érett és restségesen buja. Én
1496 IV, 6 | hamar érkezett, asszonyos érettségével, megbántott, szomorú, de
1497 II, 3 | Juliette és én. ~Láttam és éreznem kellett, hogy ő mindent
1498 I, 10| csalódást, amit földi apa érhet. ~Szépen kell tehát ezek
1499 I, 7 | korukban már szerelmi csalódás éri. A lósóskás szérűs-kert
1500 I, 7 | bizonyosan az ismeretlen, érkezendő leányok elébe megy. Ha pedig
1501 I, 1 | minden édes és beteg illatát. Érkezése előtt a piszkos demokráciának
1502 I, 1 | diplomaták. Az Erő korának nagy érkezéséről álmodott s Szedán után úgy
1503 I, 6 | És énekeltek, mintha az érkező boldogságot fogadnák: Kossuth
1504 I, 1 | új szépségek korszaka van érkezőben. Gyakran nyitotta s meresztette
1505 III, 7 | hatalmas grófi birtokon. Mikor érkeztek, még magasan hordták a fejüket.
|