1907-belem | belen-disze | diszi-erkez | erkol-furdo | furge-holmi | holna-kenye | kenys-lakom | lakoz-megha | meghi-nepem | nepen-pihen | pikto-suszt | suta-tapla | tapog-valam | valas-zuzod
Kötet, Rész
5024 I, 1 | gyönge és tobzódó lelkű piktorok. A gáláns és nagyszájú katonák.
5025 I, 4 | Egymást bolondítjuk: író a piktort, piktor a színészt, színész
5026 III, 2 | földön. Én mint becsületes Pilátus, mosom kezeimet s bejelentem,
5027 IV, 9 | embertől féltem s minden hegyet Pilátus-arcu Pilátus-hegynek láttam.
5028 IV, 9 | minden hegyet Pilátus-arcu Pilátus-hegynek láttam. Egyébként pedig
5029 I, 5 | ablakhoz áll. Látja egy pillanatig a loholó Apollót az éjszakában. ~
5030 III, 10| ez se fájt, sőt egy-egy pillanatra már-már dolgozni akart az
5031 II, 3 | én meghalok Róthnénak egy pillantásáért. ~Öleltük Julcsával, sőt
5032 II, 1 | Berci gyáva, de gyűlölő pillantással válaszolt az asszonynak,
5033 IV, 4 | asztalunkhoz s kiáltotta: ~- Egy pimasznak bevertem a fejét, szemteleneket
5034 IV, 8 | földalatti istállót s a pince mellett leltek vagy tiz-tizenöt
5035 III, 2 | grófot a fölszolgáló leányok, pincéremberek és borfiúk. ~- Ez egy gróf,
5036 III, 9 | ilyenkor a Tinódisták szidták a pincért. A pincér négy év óta ugyanaz,
5037 III, 1 | szobrot faragtak, képet pingáltak. Többnyire elrongyolva pusztultak
5038 IV, 4 | ivott, pipázott, mert a pipa mégis csak olcsóbb a szivarnál
5039 IV, 4 | élemedett úrral, aki a pipából pöfékelt. Ez az úr valahogyan
5040 IV, 4 | is. Talán nem is gróf a pipás úr s nem konteszek a kisasszonyok,
5041 IV, 4 | szólt még a gróf s a kihült pipát eltette szépen a télikabátja
5042 IV, 4 | okvetlenül feltünő, magyaros pipával s egy szinte boldog, buta
5043 IV, 4 | Párisban. ~Pálinkákat ivott, pipázott, mert a pipa mégis csak
5044 I, 7 | ifjúkorunkban annyit álmodunk, hogy pironkodva kell fejcsóváló, komoly
5045 I, 5 | leejti a fél-epret. ~Ott piroslik a fehér abroszon a csonka
5046 I, 6 | hó szikrázott és olvadt. Pirosodtak a fülek s a cigányok nem
5047 II, 3 | zárójelekkel élek? A szégyen pirosságában égett Péternek arca is.
5048 I, 1 | virágokat tűzött Flóra s pirulva lépett el hálószobája előtt,
5049 III, 7 | nem nézett nyomorék Tar Pistára. Soha még oly messze nem
5050 III, 7 | meglelték a nyomorék Tar Pistát. Félholtra verték s úgy
5051 IV, 9 | mesterségük maga: emberi piszkokat lesuroló szépség. Az orvosok
5052 IV, 6 | nyugodtan vénült, rongyosodott, piszkolódott s kétségbeesve meresztette
5053 I, 5 | Összefacsarodik a szíve. Pityeregni kezd s leejti a fél-epret. ~
5054 IV, 8 | voltam, akinél könnyen ment a pityergés, az oknélküli bánat, ha
5055 IV, 5 | üvegházba illő nemes, ritka plántája, egy nyári délelőttön, mintha
5056 II, 2 | szinte udvari erkölcsök plántálódtak így ide a Maros tájára.
5057 I, 4 | szükségesebbek vagyunk a belvárosi plébánia-templom vak koldusainál. E koldus,
5058 IV, 10| akaratos akarattal falusi plébániát kivánt. Az asszonnyal, Veturiával,
5059 I, 2 | sírva roskad össze. Fázik s plédjeibe burkolja magát. A férfiú
5060 I, 3 | úrra. Ordítva harapni a pocakját. Én bennem pedig diadalmaskodott
5061 III, 1 | Miért nem nyugodhatott pöfékelő szerénységben nyíri Gutberger
5062 IV, 4 | élemedett úrral, aki a pipából pöfékelt. Ez az úr valahogyan megszagolhatta
5063 I, 11| énekeltethet minden erszényes, pökhendi szatócs. És nem hajlik meg
5064 I, 11| kihúz belőle egy-két vad poémát. Kacagott s otthagyta őket.
5065 I, 11| ügynöktől. Két vidéki lapot pöröltettem az ügyvédünkkel az elorzott
5066 IV, 9 | tetszik nekem ez a poétáknál poétább hadsereg, az Egészség rajongó
5067 IV, 9 | tőle. De tetszik nekem ez a poétáknál poétább hadsereg, az Egészség
5068 I, 4 | Klára kicsoda, én szamár poétám. Annyira sejti, hogy talán
5069 II, 3 | hím embernek vastag bőrü pofája van. Haraggal adtam választ
5070 I, 4 | demokrácia, harsogja Gencs ördögi pofával s a józanabbak rémülve hallgatják.
5071 I, 1 | Napoleon és Eugénia körül. Pogányul sugaras érzései elfordították
5072 I, 4 | és dacosan hajtogatták a poharakat a fiúk: szegény Török házasodik.
5073 I, 4 | minden szédítő űrt. Emeli poharát, ő, Gencs, azokra a feleségekre,
5074 IV, 8 | az ember. ~Tizenegy óráig poharaztak együtt az öreg Kürtessy
5075 I, 6 | adtam el, menjünk be egy pohárra. ~És ittak, míg elesteledtek.
5076 III, 3 | városok. Egyszerü lelkük poklosságot kapott a mi híres civilizációnktól. ~
5077 III, 4 | eszébe, aki csaknem olyan pokoli útról jött, mint ő, betegen,
5078 III, 8 | egyik olyan asszony, kit polgárian is asszonynak hívnak. Ura,
5079 II, 1 | A jó, előkelő, ildomos polgárvér rugaszkodott a testében,
5080 I, 4 | egészen európai. Európai és a politikai megrögzítése az örök művészet-ellenes
5081 III, 4 | az ő gyönge kis testébe pólyálta magát. Az első finn állomáson
5082 I, 5 | partvidékek minden álmodó, nagy pompája benne lakna. Kínos kiváncsisága
5083 III, 4 | papirablaka a legfényesebb pont a sötét mocsarak táján.
5084 IV, 8 | hogy most már régen nem por vagyok az Ábris úr kriptájában. ~ ~
5085 III, 1 | például Gutberger Zsolt a maga porontyát akárhova be tudja vonultatni
5086 III, 6 | segédjegyző délben találkozott a postamesternővel s a menyecske olyan ellágyult
5087 II, 2 | Volt ügye-baja a faluval a postának. Zenóbia faluja válósággal
5088 IV, 4 | el a dolgot, hogy valami postás-kisasszonyt vett feleségül. Emiatt csak
5089 IV, 8 | haramiát. S ekkor észrevett a posztó alól kicsüngő ősz szakállból
5090 III, 10| jól, hogy az Úr ki tudja pótolni, amely hiányosságok sorvasztják
5091 III, 2 | el nyugodtan senki s úgy potyognak a riasztó példák az ember
5092 I, 7 | teremtődtek a leányok, hogy póznák legyenek a férfiúi élet
5093 III, 5 | ő szemei. Erős, pompás, pozsgás volt a kölyök. Boriskának
5094 III, 1 | parkokban. Olykor még a Práterben is. Talán itt látták meg
5095 III, 7 | és mátkáitok a nagyurak prédája? ~A legények kedvetlenül
5096 I, 7 | leány a fiúk nyomában. Mind prémesen, téliesen, vidáman s rá
5097 II, 1 | nézett az oroszra mint ifjú primás korában a kapuvári főszolgabíróra. ~
5098 III, 1 | a maga szeplős, köhögős princzesz-leányáért. Kleopátra e zárt, rózsás-kertű,
5099 I, 11| Comedie-ben a jövő hónapban már próbák lesznek az Alkibiadesz-ből.
5100 IV, 10| asszony a hibás, az asszony próbáljon a sorson, a természeten
5101 I, 9 | betege, a kit ki akarnak próbálni. ~- Tral-la-ti-ral-la-tram.
5102 IV, 10| magamról irni, tehát irni próbálok nagy, különös, falusi ujságokat.
5103 IV, 4 | történt e találkozás s avval próbálom vígasztalni és vidítani
5104 I, 1 | cinikus, kiben a még ki nem próbált szisztémák minden bűne és
5105 IV, 1 | jobb szemű ember látta. Próbálták megmenteni, könnyü, nem
5106 I, 10| forintokat kunyorált ki egy régi professzorától. Azután szépen hazament
5107 IV, 9 | óráiban okosabb volt öt professzornál s világosan látta az elkerülhetetlen
5108 III, 4 | nálunk, csak rendes egyetemi professzoroknak hisznek... ~Dr. Suoho fölnézett
5109 IV, 8 | már beleszerelmesedtem egy professzoromnak a leányába. Szóval, legény
5110 III, 9 | A Tinódi-társaság egyik programmpontja az lett volna, hogy a tagtársak
5111 I, 3 | levegőt. Kószálok a nagy promenádon, nézem a tengert s várom
5112 III, 1 | kopott, magyar gróf-katona protekcziós lánya. - Én hallottam a
5113 III, 3 | őt. S milyen szőnyeges, puha, illatos volt a szoba, ahová
5114 I, 1 | a hölgyek elé kézcsókra. Puhaságot és bizanci bujaságot hirdettek
5115 III, 8 | békességes Münchenbe? Ha el nem pusztít a lázam, ott búvok el majd
5116 IV, 7 | regényhősével mondatná - pusztitani kell, nem szabad kimélni. ~
5117 I, 3 | vallok be, hogy csúnya, pusztító életet éltem. De mámorok
5118 IV, 5 | szerelem miatt zavarodott meg s pusztította el magát." "Ilyenkor pláne
5119 IV, 8 | csárda se kiáltja ezt, a pusztuló csárda, mely romladozva
5120 III, 1 | regények mellett szinte éhen pusztult. Ám bizonyos volt, hogy
5121 III, 1 | pingáltak. Többnyire elrongyolva pusztultak el, hogy hadd növekedjék
5122 I, 11| akarta megfogni. De Catulle Questre gondolt és letette a tollat.
5123 III, 7 | kiké minden földi jó s ráadásul elkivánják szegény kukás
5124 IV, 4 | Gaszton gróf, hanem mindent rábízott a leányokra, akik tánc közben,
5125 IV, 9 | halhatatlanság kiméráinak lovagjai és rabjai, mint akármely filozófus
5126 III, 1 | tetszett. Hiába zárkóznak el a rablólovagok címeres ivadékai. A polgári
5127 I, 10| Péter. Elég volt a gúnyos rabszolgaságból. Ereimben a vér nyugtalan
5128 I, 1 | Flóra nyugtalankodott, de raceának gőgjével csillapította le
5129 III, 3 | Pedig az asszonyok egyszerre rácsaptak Abd-El-Kaderre. Egy estétől
5130 I, 2 | már Juliska. ~Aztán mégis ráemelte az arcát étkező társára
5131 I, 8 | nyakacskáját kellő pillanatban ráfektesse az egyik sínre. Ez igen
5132 IV, 2 | Iharossy Biankáékra szoktuk ráfogni azt az életszerencsét, mely
5133 IV, 2 | Muskétás életében, akire ráfogunk mindent, Iharossy Biankáékra
5134 IV, 6 | ahol pláne sok-sok úriasság ragadt reá. Negyedik vagy ötödik
5135 I, 1 | Flóra hercegnő nem tudott ragyogni e ragyogó világban. Makacs
5136 III, 10| nagy: az ő vérük, gyermekük ragyogva tört ki az ő homályos, szegényes
5137 III, 2 | tudja miért, én hamarabb rájöttem, mint más, hogy ne az asszonnyal
5138 III, 1 | ő a legkülönb. E mellett rajong minden sportért. Zongorázik
5139 II, 3 | elváltozást tapasztalok rajtad. Te bizonyosan egy úgynevezett
5140 I, 1 | akkor engedte kirebbenni rajtuk, mikor a nagy omlás bekövetkezett. ~
5141 I, 10| feleségét, Pekry Rákhelt. ~Rákhel nagyon szerető nő volt s
5142 I, 10| unta a feleségét, Pekry Rákhelt. ~Rákhel nagyon szerető
5143 III, 4 | kérdezősködött dr. Kovács Mór után, rákiabált, hogy alig áll a lábán,
5144 II, 1 | hogy a pénzt néha Berci rakja föl a rulett-asztalra parancs
5145 III, 4 | Megyünk, emberkék! Ne rakjatok a tűzre... ~Mennek... A
5146 III, 4 | előtt. Nem kell már a tűzre rakni. A tudós beteg férfiú elmegy... ~
5147 II, 1 | Tizenhárom-tizennégy, az enyém, én raktam rá, kérem a pénzt. ~* ~Sietve
5148 IV, 7 | ambiciója, hogy a szívébe raktározza megfeledkezett óraikban
5149 II, 1 | amennyi kellett. Ujjai rakva voltak drága, aranyhúsos,
5150 III, 2 | a melyen Péter gróf így rámbukkant, mert sejtettem hogy most
5151 IV, 4 | gróf ostoba, álmos szemei rámszegeződtek, letette a szivarját is
5152 I, 1 | emlékek, évek, vágyak, finom ráncok mögé kezdték sáncolni magukat,
5153 III, 9 | öregül született, hamar ráncolódó arcú, vézna, sápadt valakik
5154 I, 1 | Társaságokban reszkető, ráncos, finom, fehér kezét sokszor
5155 III, 8 | alkonyatig. Nyáron együtt rándultak ki hűvös tájakra. Ősszel
5156 I, 3 | Örült volna, hogy néha ránéz egy leány. Ő ellenben haldoklik.
5157 II, 1 | nincs elég, se pénze, se rangja, se szabadsága, dühöngött
5158 III, 9 | tőkepénzes és szép fizetésű, szép rangú tisztviselő. Már évek óta
5159 IV, 8 | ember veszedelmes kézi ágyút rántott elő, de Ábris úr kiverte
5160 IV, 1 | eszközöltek ki neki és azután ráparancsoltak, hogy legyen ő ezennel gondatlan,
5161 III, 5 | Topogott a lábacskáival a rapidvonat bársonyos fülkéjében. Kinézegetett
5162 III, 9 | termében, verseket, drámákat, rapszodikus novellákat és regényeket
5163 I, 3 | nyár akkorában Budapesten. Rászállt a szürke és hideg ősz a
5164 III, 5 | mártiriumra szánt, megjelent és rátelepedett a cimiezi villa sápadt,
5165 I, 9 | pontban tíz órakor kegyetlenül ráüt a zongorára. A nagyon fiatal
5166 IV, 3 | Kétszer vagy háromszor ráütött a Zsoli szájára, aki jajgatni
5167 I, 3 | lelkét. Szerettem volna ráugrani a pocakos úrra. Ordítva
5168 III, 3 | veréssel oktatták őket. Hogy ravaszkodjanak, ha jönnek a "mossziu"-k,
5169 I, 2 | Juliette érezte, hogy ravaszkodnia kell. Nem szabad megmondania,
5170 IV, 6 | Terka mama, akit pedig ravaszul egy vaksi varróasszony fogadott
5171 III, 7 | elébe nevetve s kulcsokat rázott: ~- Maradj, babám, minden
5172 III, 9 | jelent meg csupán. Haragosan rázta meg a csengőjét s a társaság
5173 I, 7 | kocsisa végtelen szomorúság reáborulását érezte. Hát ő csakugyan
5174 III, 5 | Leejtette a vasvillát. Mind reáhajoltak Boriskára. Csodálatos volt
5175 I, 10| asszonya meghalt s gyermekei reáhoztak minden csalódást, amit földi
5176 IV, 8 | pazar, dunnás két ágy várt reájuk, egy kicsit forgolódtak,
5177 I, 4 | se. ~- Megint a te ostoba rébuszaid, öreg. ~- Nem is olyan ostobák,
5178 I, 11| emelték Henry Garaud-t. Redingote-os szatócsok, óh jaj, megölelgették
5179 II, 2 | fészkelhetett, mely mindenfajta reformátor számára békességessé teszi
5180 IV, 9 | foglakozom jóval többet, mint régebben a Halállal, de félni már
5181 I, 10| szomolnoki szocietásban. Azt regélte a lelketlen fáma, hogy egy
5182 I, 5 | kiált: ~- Te, te, nézd: Regensen Hilda. Esküszöm, hogy ő:
5183 I, 11| Doe-parfümüzlettől. Amelyet az új regényben kétszer említ ön föl, Mester.
5184 IV, 7 | vén gyermek, aki Jósika regényeit dolgozgatta át szabadon.
5185 III, 9 | ünnepelni fogják, maga az eset regényes, különös, biztosan belekerül
5186 IV, 7 | mondogatta, mintha valamelyik regényhősével mondatná - pusztitani kell,
5187 III, 1 | zseniális, haszontalan, regényíró apjának a vérét a Gutberger-véredényekbe. ~
5188 III, 9 | mellett mentek ki a kegyetlen reggelbe a költő fiával. ~ ~
5189 I, 9 | Gyönyörű éjszakák után gyönyörű reggeleken édes mámorral pihentette
5190 III, 7 | leányokat. Ajándékokat hoztak ki reggelenként a leányok s öreg szüleik
5191 I, 2 | égett Juliette egész teste. ~Reggelizni bement az étkező-kocsiba
5192 I, 10| bekvártélyozta magát egy korcsmába s reggelre szűzen elbúslakodta a százast. ~~
5193 I, 1 | szíve s hangosan üdvözölte a reggelt: ~- Meg fogom üzenni a vőlegényemnek,
5194 I, 11| nincs. Színházi hírek a régiek. ~- Nos? ~- Igen, igen,
5195 I, 11| titokban, de ezt remegve és jól rejtegeti halhatatlan gazdája előtt.
5196 IV, 6 | sápadt és valami titkot rejtegető. ~- Terka mama, meg fogom
5197 III, 8 | ember az ember-sors egy rejtelmes tréfája folytán összeverődött.
5198 III, 2 | Borzasztó dolog, mikor a rejtőző embert fölfedezik, még akkor
5199 I, 7 | valamikor ide csókok okából rejtőzött a Halál kocsisa, különben
5200 III, 4 | október közepéig szól. ~Rekedt hangon kiált ki már vagy
5201 IV, 5 | jajgatott, átkozódott már rekedten: ~- Tibor, egyetlen, édes
5202 I, 5 | oldalba üti a pajtását. Remeg a hangja s majdnem kiált: ~-
5203 III, 3 | egyetlen gyermek már itt. Remegőbb, tisztább és könnyebben
5204 III, 5 | Pihegett a melle, pompás csípői remegtek, arca tüzelt. Igérgette
5205 III, 5 | és fukar az ő csodálatos, remek testű leányaihoz. Legendás
5206 I, 1 | adta oda a férfi kezébe a reménnyel Flóra, hogy a férfiú a kezet
5207 IV, 1 | boldogtalanok voltunk, ha van remény egy évi fél-boldogtalanságra. ~* ~
5208 I, 10| multja. ~Péter mégis csak reménykedett. A szegény ázsiai. Csúfolta
5209 III, 3 | Egy pillanat volt, egy rémes pillanat. Egy pompás, divatos,
5210 III, 2 | szép, fájdalmas, milanói remeteségemnek. Borzasztó dolog, mikor
5211 III, 3 | Abd-El-Kader olyan volt, mint a rémmesék elevenült alakja. Marcangoló
5212 IV, 6 | arcán pedig ott táncolt a rémület; fázott, kezeivel csapkodott,
5213 I, 10| Nagy rőkönyödést, sőt rémületet okozott halála az ő társai
5214 I, 4 | ördögi pofával s a józanabbak rémülve hallgatják. Ime a magyar
5215 III, 5 | hangon, de erős szavakkal rendelkezett: ~- Holnap utazunk Moszkvába. ~
5216 II, 1 | asztalnál étkeztek, a grófné rendelt és fizetett s a vendéglőben
5217 III, 7 | Valamikor oláh leányokat rendeltek az urak. De ma már nem kellenek
5218 I, 1 | okvetlenül jön s kinek rendeltetése a Flóra leányságának végét
5219 III, 2 | megmaradt annak, a kinek rendeltetett, uram, ez egy királyné,
5220 III, 4 | vagyok. Otthon, nálunk, csak rendes egyetemi professzoroknak
5221 III, 5 | ki a szemeiből szoruló, rendetlen, beteg szíve. ~Hát hazamenne
5222 III, 5 | szíve pedig megkopottabb, rendetlenebb, mint valaha. ~(Elmegyek
5223 III, 6 | mezőkön. Mégse akart a maga rendjén menni semmi a kis zavarodott
5224 III, 6 | nyitva vannak. De ez nem volt rendkívüli s az emberek nekimentek
5225 II, 2 | ellene szegültek volna a rendnek. Akit szülei a maguk gyámolítására
5226 I, 9 | neki a fölébresztés. Hiszen rendszerint pár órával előbb feküdt
5227 I, 1 | Napoleon buktatói között. Flóra repeső örömmel tudta ezt meg. Csakugyan
5228 III, 5 | esténként, hófuvásos síkokon, repülve jöttek... jöttek csókéhes,
5229 IV, 7 | zsákmány, mint zsákmányoló. Rest is volt, hiú és asszonyos
5230 II, 1 | volt a grófné, érett és restségesen buja. Én tudtam, tudom a
5231 III, 5 | ment azóta a sok pénz sok részéből a világnak a Gábor gyerek
5232 I, 6 | rivallástól. Egy kicsit részege mind a kettő ennek a különös
5233 I, 4 | elvesz valakit. Becézik, részegitik, uszítják Törököt a fiúk
5234 III, 1 | kezeivel egy ablakot s mikor részegszerű kacagással, forró karokkal
5235 III, 2 | szeretek vidám dolgokban részesedni, főképpen, ha a vidámságot
5236 I, 4 | tehát kegyelmesen előnyben részesítik a művész-feleségeket. És
5237 I, 11| ostobák tapsa. És most reszket, hogy voltaképpen semmit
5238 I, 7 | az Életnek, a jövőnek? ~Reszketve, titkolva legutoljára hagyta
5239 IV, 4 | éjszakában? - kérdeztem majd nem részvéttel. ~- Már hét év óta, a kisebbik
5240 I, 5 | csúcsok. Itt lent virágosak a rétek. Ő, Hilda, ott fent van.
5241 IV, 5 | esztendejét, de viszont rettegett is Tibortól, aki egyszerre
5242 IV, 7 | mikor halálosan kellett rettegnie egy kis furcsa boltosleánytól.
5243 III, 1 | idegenlégióban. A másik fiú még rettenetesebben járt. Versekkel, tárcákkal
5244 II, 2 | családja bizonyos jólét révéből szemléli a falut. Zenóbia
5245 I, 3 | volt a fejem. Szemeim bután révedeztek. Lármázott az esti Budapest.
5246 III, 6 | gondolja meg a dolgot. Neki revolvere van s ha Lili nem akar hozzá
5247 I, 3 | volna. De te is félsz a revolvertől. Én is félek, Ottó.) Csillogtak
5248 I, 5 | közepén gomolygás. ~Egy revü-faló, turistaruhás német diák
5249 I, 11| sincs öt nap óta, Mester. A revuekben semmi, a napilapokban a
5250 I, 8 | napom eseményes, minden kis rezzenésére az életnek hatalmas kórusokkal
5251 III, 3 | estén történt az a szörnyű riadalom. Eljött az, akit a szegény,
5252 I, 9 | szörnyű gyötrelem álomból riadni. ~Lőrinc érdeklődött s megtudta,
5253 III, 2 | magyar, hogy föl kellett riadnom a magam ostoba fásultságából.
5254 III, 2 | senki s úgy potyognak a riasztó példák az ember elébe, mint
5255 III, 10| aki egy évig árván, egy rideg nevelőnővel élt, nem is
5256 IV, 4 | történetet ennek a Jacques de Rimevillenek? Hiszen nem nagy dolog,
5257 III, 5 | szeretted a testvérkéidet ringatni? És mégy Moszkvába... Moszkvába
5258 IV, 5 | az üvegházba illő nemes, ritka plántája, egy nyári délelőttön,
5259 I, 7 | asszony nem a multé soha és ritkán a jövőé. Az asszony a jelené
5260 I, 6 | cigánytól, a nótától, a nagy rivallástól. Egy kicsit részege mind
5261 I, 1 | epigon Napoleon. Égett, robbant és üvöltött a világ ezidőben.
5262 III, 8 | sokan élhetnek ott a lélek Robinzonjai közül. ~Ez öt ember az ember-sors
5263 I, 5 | dühtől nem tud enni. ~Vonatok robognak ki-be. Cserélődnek az arcok
5264 III, 10| Enyingi Sándor fülébe s a robogó kocsi ingerelte erős, de
5265 I, 6 | amerre a bencsi legény robogott a pajtásaival. Éppen a tornyos
5266 IV, 9 | tudta. Erősnek, majdnem robusztusnak hittem, láttam, joga is
5267 III, 3 | nagyapjával. Szép, bolondos falut rögtönöztek számukra s ők esténként
5268 IV, 8 | próbáltam lelkének hangtalan röpködésében vele lenni. Csakugyan, a
5269 I, 1 | bágyadt, de csapongó vágyai röpködtek itt a szibarita-életnek.
5270 IV, 8 | hogy Wright vagy Zeppelin röpül? Azaz, a csárda se kiáltja
5271 I, 1 | Páris elváltozott. Mehetett, röpülhetett el innen régi vágyai szerint
5272 I, 2 | felett. Már látta a tanyát. Röpülnek hazafelé a csörgő szánnal.
5273 IV, 7 | Sármás. És szombaton úgy röpült el Pantheon-asszony vonatával,
5274 IV, 7 | vége. ~Két hét mulva egy rövid levél jön, Pantheon-asszony
5275 III, 5 | hallotta bent. ~Sikoltva rogyott össze. De az alélás percében
5276 I, 5 | megérkezett a vonat. A három rohan. Hilda utánuk. Csakugyan
5277 IV, 8 | A Peti apja utána akart rohanni, de Kürtessy Ábris erős
5278 I, 11| is sajog a siker. Diákok rohantak elő a vers után s székestől
5279 I, 2 | életből Juliette. A vén, rokkant kasznár-pár leánya. Juliette
5280 I, 10| összeesett az udvaron. ~Nagy rőkönyödést, sőt rémületet okozott halála
5281 IV, 9 | javasolt aszpirin s más rokon-gyógyszer. És mert nem tartom szükségesnek
5282 III, 8 | reszkető leány, az elsőnek rokona. Ez a leány, ez a szűz asszony
5283 III, 10| édesapjától, anyjától, a rokonoktól a barátoktól, a paptól,
5284 I, 5 | ami ez asszony érzéseivel rokonos lett volna. Ők nem érezték
5285 IV, 8 | legenda szerint az erdélyi és rokonságos nemes embernek sohse tudott,
5286 IV, 8 | messziről-messziről valamiképpen rokonunk is volt. Pompás, hatalmas,
5287 IV, 10| névre hallgató? Ő az, aki Rómában is tanult, aki kuriai biró
5288 III, 1 | Kleopátra anyja már vérbeli római katholikus. Egy koldus skriblernek
5289 III, 8 | szigetén. Valami új, szűz romantika papnőjeként árasztotta egész
5290 III, 2 | Londont, Párist, Berlint, Rómát, és Nápolyt. Seholse sikerült
5291 IV, 8 | a pusztuló csárda, mely romladozva nem érti, hogy miért kell
5292 III, 6 | gyakran és búsan: ~- Azért romlik ebben a mi falunkban minden,
5293 I, 6 | mártanának itt-ott a testébe. A rongyai is vékonyak, silányak. És
5294 I, 11| filléreket s ő maga adta ki rongyosan a könyvét. Nem adott el
5295 IV, 6 | azért nyugodtan vénült, rongyosodott, piszkolódott s kétségbeesve
5296 I, 6 | Együtt mindenki, urak és rongyosok. Kell, hogy hús kerüljön
5297 I, 6 | grófi kastély beereszti a rongyosokat is ime. Jóba is szaladt,
5298 I, 6 | bütykös ujjait káromkodva ropogtatta s ment, amerre az emberek
5299 II, 1 | összejárta, de nem idegesen. Roppantul tetszett neki az új helyzet
5300 I, 2 | férfiú arcára néz. És sírva roskad össze. Fázik s plédjeibe
5301 III, 6 | csak a kis fehér torony roskadás nélkül elbírt. De kikötötte,
5302 IV, 1 | gonosz következetessége rosszá fogja tenni, ezt is minden
5303 IV, 1 | Muskétás tanár úr olyan rosszindulattal, mintha a Balatont nem látta
5304 IV, 5 | győzedelmeskedett rajta a rosszul nevelt, nem normális, kis
5305 III, 1 | átnyalábolta Kleopátrát s vitte a rosszúlfestett virágos fák s lelketlen
5306 III, 7 | csendőröknek adni. Hadd rothadjon a tömlöcben ez a világ csúfja. ~ ~
5307 II, 3 | Egy trágár nótát énekelt Róthnak és nekem. ~Másnapon sokkal
5308 II, 3 | majd megdögöltem az ifjú Róthnéért. Róthnénak az ura ügyvéd
5309 II, 3 | és megcsókolta szilajon Róthot.) ~E történettel feleltem
5310 II, 3 | estéjén veszettül mulatott Róthtal. Mámorosan, tüzes arccal
5311 I, 7 | kárörvendően vigyorgott a tavasz. Rótta, járta az utcákat a Halál
5312 III, 7 | is nevessenek néha valaki rovására. ~Soha leány komolyan reá
5313 III, 1 | arca fájdalmas volt. A kis rozoga festőállványon haragosan
5314 I, 5 | jöjjön már. Nem kell a rózsa. ~Egy pillanat s megtörténik
5315 I, 5 | Egy rózsát leejt. Három rózsából. Bent a kocsiban veszi észre
5316 III, 7 | magyar legények vagytok? A ti rózsáitok és mátkáitok a nagyurak
5317 I, 5 | vonatával utaznak. A szöszke rózsákat fog a kezében. Egy rózsát
5318 I, 5 | észre s fölsikolt. ~- Jaj, a rózsám. ~Apolló leugrik a vonatról.
5319 I, 3 | életet éltem. De mámorok rózsás felhői úszkáltak sűrűen
5320 III, 1 | princzesz-leányáért. Kleopátra e zárt, rózsás-kertű, bécsi palotában ez új buta
5321 III, 5 | leányos, világos városba sok rubelű, csókéhes, vad muszka urak,
5322 I, 2 | kalapált. Mit jelent ez? Éppen Rudolffal találkozik. Ezt a fiút még
5323 I, 11| hogy a feleségének néha a rue de la Paix-n is lehet vásárolni,
5324 III, 7 | éves gyerek. Nyakatlan, rücskös arcú, béna balú, sántalábú.
5325 II, 1 | előkelő, ildomos polgárvér rugaszkodott a testében, de tetszett
5326 IV, 7 | elrugta magától, de nem rúghatta el az asszony ismeretségét. ~
5327 III, 1 | festőállványon haragosan rúgott egyet, mikor a leányokat
5328 III, 3 | Marcangoló fogain, arcán, ruháján az asszony vére. És táncolt
5329 IV, 2 | öltözködni, mert jó, divatos ruhákra nem tellett. Otthon nem
5330 IV, 6 | fiacskám, keress pénzt szép ruhára s eredj a leányok közé,
5331 IV, 10| erőt venni. A kicsi, párisi ruhás, fehér, gyámoltalan és hazug
5332 III, 3 | asszonyokra, a lengő, könnyű nyári ruhásokra és parfümösökre. ~Pedig
5333 III, 9 | megjelenni, hanem csak levéllel ruházta át ezt a szép tervet a társaságra.
5334 II, 1 | pénzt néha Berci rakja föl a rulett-asztalra parancs szerint. A lócsiszár
5335 IV, 9 | nem elég jól figyelni a sajátunkra? ~* ~Emlékszem: pár napos
5336 IV, 6 | lovak, akármi pénzt nem sajnál, de nagyon siet. Akkor még
5337 I, 4 | asszony és feleség leend, nem sajnálják a pezsgőt. Elküldték a bolt
5338 IV, 3 | gyámja a két öccsének s ez - sajnos - bántóan, különösen megtetszett
5339 I, 11| pompás éneket: hátában is sajog a siker. Diákok rohantak
5340 I, 1 | finom ráncok mögé kezdték sáncolni magukat, hogy innen ostromolják
5341 III, 10| szülei még élnek Enyingi Sándornak s itt vannak ők is a drága,
5342 III, 10| megpróbálta ismét Enyingi Sándort. Most egy éve, hogy eltemettük
5343 III, 10| szegényes házukból. És az ő Sándoruk még éppen hogy a férfikor
5344 III, 7 | rücskös arcú, béna balú, sántalábú. Csak éppen, hogy mozgott
5345 III, 10| de egy kicsit talán még sápadtabban állott a kis sirgödör szélén
5346 II, 3 | Juliettet, mint ezen éjszakán. ~Sápadtam, sorvadtam közben. Mert
5347 II, 1 | grófné és cigánya, sietve sápadtan távoztak. Camilla-Georgina
5348 III, 3 | barnabőrű ember szörnyű sápadtsága. Egy kicsit tántorgott.
5349 I, 3 | Borotvált arcaink hervadtak és sárgák. ~Kisértett és kínzott ennek
5350 III, 4 | feje volt, de különösen sárgásfényű, keleti szemekkel. A magyar
5351 IV, 9 | azért él, sőt életét véresre sarkantyúzza, mert élethalálos verseket
5352 IV, 7 | A leány véletlenül éppen Sármásba botlott egy jókedvü délutánján
5353 IV, 7 | nem ment el. Egy hét mulva Sármáshoz beállított az asszony, feltünően
5354 IV, 7 | könnyesre bámulta a szemét Sármáson, a felolvasás után az urával
5355 IV, 7 | magának bevallani, miért. Sármásról azt tartották, hogy meglehetősen
5356 IV, 7 | meg az először az asszonyt Sármással s nem lett volna nagy dolog
5357 III, 7 | szepegve húzódott meg egy sarokban. Volt megrészegített leány,
5358 III, 3 | a tarka, piszkos, néhány sátoralja népet. S hozták valamennyit
5359 III, 3 | s jajgatott napok óta a sátrában. Nem akart fölkelni se,
5360 I, 5 | magával. Látszik az arcán, a savó szemén. Aztán reszkető kézzel
5361 I, 6 | tetőkön zászlók lengedeztek. Sebes, kék, bütykös ujjait káromkodva
5362 III, 6 | apácának Szatmárra. A jegyző segédje egyszerre csak rémült boldogsággal
5363 IV, 1 | tanár úr, amikor még csak segédtanár volt s gyérülő hajszálainak
5364 IV, 2 | jegyzőket, pénzügyi ifjakat, segédtanárokat s vármegyei gavallérokat.
5365 IV, 2 | Muskétás tanár úrnak, az egy segédü asztalosmester fiának, mást
5366 I, 4 | A közeli Andrássy-út is segít a maga friss, siralmas lármájával.
5367 IV, 8 | s korán reggel önmaga is segitett fölkészülnünk s elindulnunk. ~-
5368 III, 4 | szamojéd vagy a kutyáknak segített, vagy szaladt a szánkó után.
5369 IV, 7 | történt, de csak az asszony segítségével. Az asszony, aki könnyesre
5370 III, 2 | régen. ~Nem esett a szívemre sehogyan az egész dolog, sőt bosszantott,
5371 III, 7 | sokszor s szólni nem mertek. Sehogysem tudott egészen tisztán kiformálódni
5372 III, 2 | Berlint, Rómát, és Nápolyt. Seholse sikerült az a terve, mit
5373 IV, 4 | neked, papa, hogy Tecivel sehova se lehet mennem: Teci mindenütt
5374 III, 9 | órakor lesz szabad és nem sejt semmit. Három tagú küldöttség
5375 IV, 9 | szanatóriumban, mert az a sejtésem, hogy másképpen nem igen
5376 III, 2 | gróf így rámbukkant, mert sejtettem hogy most már vége az én
5377 IV, 7 | viselkedése. ~Sármást ez a sejthető csökönyösség komoly dühbe
5378 IV, 10| Marcellám, idegen Marcellám, sejti-e maga nagyon, erősen, hogy
5379 III, 10| gyermeke, akiről már diákkora sejttette, hogy a küldetéses emberek
5380 II, 2 | leány. Cifrán, városiasan, selymesen. Ezek olyan sérthetetlenek
5381 I, 10| jutott, hogy pénz nélkül semmiházi a magyar. ~Szomolnok ez
5382 I, 2 | Akkor magának már nem marad semmije. Tartsa meg a tanyát és
5383 IV, 7 | csinált, haszontalannak, semminek látott. Az emberek arcán
5384 I, 11| semmi, a napilapokban a semminél is kevesebb. Aszály van,
5385 III, 9 | kávéháznak ezt a hosszú, semmire se alkalmas oldalszobáját.
5386 III, 1 | ablakon. Két méter volt: semmiség. A magas kerti kőfal összesebezte
5387 III, 9 | a keserves nihilisták és senkik népe. Legtöbbjük után család
5388 III, 2 | véletlenül megállottam. Nem tudta senkim, hol vagyok, nem riasztott
5389 III, 7 | nem engedett közelbe jutni senkit. ~Csak a leányoknak kellett
5390 III, 10| a barátoktól, a paptól, senkitől se búcsúzott. Néhány nap
5391 III, 9 | újra, megint és mindig a senyvedők népe voltak, a bús, irodalmi
5392 II, 1 | önérzettől ragyogott s úgy seperte be a nők hálás mosolyait,
5393 I, 6 | tehetetlen bámészkodással. Egy sereg rongyos száguldott el mellette.
5394 I, 6 | Ezek mind önkéntelenül egy seregbe verődtek. Így tavasz előtt,
5395 I, 4 | keresztelt zagyva és züllött seregnél pedig a hottentottákban
5396 I, 10| itatni - az élet áhitott serlegéből. ~Budapestre érkezett Szomolnokról
5397 IV, 7 | alkalmakkor lelkifurdalás nélkül serpenyőbe dobta. ~Pantheon-asszony, -
5398 IV, 5 | választani magadnak, mert az sértés volna, hogy te egy Krammer
5399 II, 2 | városiasan, selymesen. Ezek olyan sérthetetlenek voltak, mint Veszta papnői
5400 IV, 8 | s elindulnunk. ~- Meg ne sértsen, öcsémuram azzal, hogy fizetni
5401 III, 1 | csavargó. ~A finom leányok a séta után napokig róla beszéltek.
5402 III, 2 | Péter gróf. Őszi délutánon sétálgattam egy csöndes, külvárosi utcán,
5403 I, 11| héten. Akkor fog a fogházba sétálni azért a kis lázító versért,
5404 III, 1 | vele. És különös a sors. A sétáló leányok nemsokára újra és
5405 IV, 6 | héten látták egymást, együtt sétáltak is olykor s keserű, igaztalan
5406 III, 1 | illatos leánykákat gyakorta sétáltatták még illatosabb bécsi parkokban.
5407 I, 10| szinész-apostola a Kárpátok alatt. Egy Shakespeare-apostol, ki nem átallotta az operettnek
5408 III, 4 | itt hever már két hét óta. Siessen a tanár úr. A főigazgató
5409 IV, 6 | pénzt nem sajnál, de nagyon siet. Akkor még nem kígyózott
5410 III, 8 | keresem majd. Bánatosan sietek s elmondom, mi történt. ~
5411 III, 2 | lármán, a divatos nőkön, siető népen és a vámon. Búsúló,
5412 I, 6 | ment, amerre az emberek siettek. Egyszerre a kastély aranyos
5413 IV, 1 | szobába beállított egy délceg siheder, aki Muskétás tanár urat
5414 III, 1 | olasszal. Valami külvárosi sikátorba tévedtek. Egy kis alacsony
5415 III, 1 | májusvégi éjszakában egy sikátori kunyhó előtt, zokogva vert
5416 I, 11| kibirkózás az egész élete, minden sikere. Csupa buta ünnepi cécó,
5417 III, 9 | hogy a tagtársak irodalmi sikereit tapsokkal kisérjék. De ők
5418 I, 4 | legértéktelenebb eleme jut szóhoz és sikerhez. Az, amely a magyar bűnöket
5419 III, 9 | eredményt, a dicsőséget, a sikert. Diák is volt közöttük,
5420 III, 2 | csodálkozik, ha az ügyek nem sikerülnek és gyakran káromkodott. ~-
5421 III, 5 | téli esténként, hófuvásos síkokon, repülve jöttek... jöttek
5422 III, 8 | indult volna. Az asszony halk sikoltással szaladt a lámpához, hogy
5423 I, 1 | hullámai új szenzációk után sikoltoztak. A Szajna nem barbár folyó
5424 I, 5 | Keresi a rózsát. A szöszke sikong. ~- Jaj, el fog késni. ~
5425 III, 9 | tudott, néha valósággal sikongott a két gyönge lángú lámpa
5426 III, 7 | kellenek az oláh leányok. Egyre silányabbak s rossz gyomruakká tette
5427 I, 6 | A rongyai is vékonyak, silányak. És hamar megzavarodik még
5428 III, 5 | homlokát, haját simogatta, simítgatta. Üzte a nyugtalan, furcsa
5429 III, 5 | kezével homlokát, haját simogatta, simítgatta. Üzte a nyugtalan,
5430 III, 3 | jönnek. Hogy nevettek, hogy simogatták őt. S milyen szőnyeges,
5431 I, 8 | pillanatban ráfektesse az egyik sínre. Ez igen nagy és vígasztaló
5432 III, 1 | gazdag ilyen rongy népség! - sipította Zedvich-Hoch kisasszony. ~
5433 III, 4 | egyszerre két beteg tüdő sípolt össze. Aztán dr. Suoho tanár
5434 IV, 3 | választ, de nagyon csöndesen sir, mintha felleg szakadna). ~
5435 II, 2 | ajándékoztak. ~Már-már a sír szélén állott Zenóbia. Bizonyosan
5436 I, 4 | Andrássy-út is segít a maga friss, siralmas lármájával. Kattogó fájdalommal
5437 I, 5 | Trude, add oda. ~Trude síránkozó grimaszokat csinál: ~- Nem.
5438 IV, 6 | történet végén nagy-nagy sírásban megenyhült. ~- Jaj, jaj,
5439 III, 10| sápadtabban állott a kis sirgödör szélén Enyingi Sándor s
5440 I, 2 | kik öt év előtt nagyon sírhattak. A gyöngéd érzések akkor
5441 I, 6 | mint egy részeg. Majdnem sírja a nótát a cigány után: Kossuth
5442 IV, 3 | csipke, melyet könnyes, siró leányszemekkel terveztek.
5443 IV, 10| óhajtani kell s én vért sirok szegény Veturiáért, ki gyermeket
5444 I, 3 | nekem ez az Ottó. Gyakran sírok is miatta. Félek, hogy Ottó
5445 IV, 3 | felleg szakadna). ~Zsoli: Mit sirsz, mindjárt jöhet ez a német
5446 I, 2 | tisztulni otthon a tanyán. ~Sirt és kacagott, mikor az apja
5447 III, 10| azok mindaketten még mindig sirtak. Györgyikét siratták. Eszébe
5448 I, 8 | sírásra fakadtam. Azért sírtam, mert a tanítóm goromba
5449 II, 2 | világból hazakerült. Zord skót hegyek egy-egy falujában
5450 III, 1 | Boldog, ha neveletlen, borzas skriblerek szent közelségébe juthat.
5451 III, 1 | római katholikus. Egy koldus skriblernek a leánya, a ki nem él már. ~-
5452 III, 8 | csodálatos szigetek vannak. Sör és gyermekes derű önti körül
5453 II, 1 | Camilla-Georgina, az apjának három sörgyára volt s a leányának grófot
5454 III, 1 | Kleopátra fölkelt az ágyából. A sötétben felöltözött. A matrác mélyéből
5455 III, 4 | az északi fény, a fagy, a sötétség, a mocsarak rettenetes világából... ~...
5456 III, 4 | mocsarak levegőjét, a nyirkos sötétséget. Hallotta a farkasok ordítását.
5457 I, 4 | legfelsőbb osztályokkal sógorságba kerülhet. Igy békül ki a
5458 II, 1 | diner-t. Berci, aki eddig soh'se mert beszélni, most hetvenkedett
5459 III, 6 | volt a munka, a nyögés, a sóhaj, a káromkodás, még a szerelem
5460 IV, 7 | valaki. ~És keserű, irigy sóhajjal nézte, hol Sármást, hol
5461 IV, 9 | embert is. Pezsgőzött, ő, a sohase-ivó, erős havannákat szivott,
5462 III, 1 | fütyörészve nézegetett a sok-gardedámú illatos nyáj után. ~A grófleányok
5463 I, 6 | még Jóba. Mellé áll a nagy sokadalomban, lármában egy vadági zsellér: ~-
5464 I, 6 | a kettő ennek a különös sokadalomnak. ~- Dög voltam, szomszéd.
5465 I, 8 | annak, aki már határozottan sokalni kezdi az életet. ~Nem írom
5466 II, 1 | s várta az asszonyt. Nem sokalta az időt, ami közben eltelt,
5467 III, 9 | megvetették, de jobbnak látták sokaságban ostromolni meg a sorsot,
5468 I, 9 | leányokkal, hallgatta a sokfajta nótát, hajtogatta a poharat
5469 IV, 10| boldogította egymást e két ember, sokféle vád és önvád született.
5470 III, 2 | láthatólag nem becsülte valami sokra, azonban Péter gróf által
5471 II, 3 | gonosz napja volt. Péternek sokrendbeli beszédére így kellett válaszolnom: ~-
5472 II, 1 | sompolygott s megcsókolta sokszor-sokszor az asszonyt. Már nem tudták,
5473 II, 1 | asszonyban. S azután a pamlaghoz sompolygott s megcsókolta sokszor-sokszor
5474 IV, 7 | az író-alispán úr minden sopánkodása, fogása, így történt, de
5475 III, 6 | amikor csókra került volna a sor, meghallotta a harangokat
5476 I, 10| álmainak adja át. Az élők sorából voltaképpen már régen elköltözött
5477 I, 11| hazafias óda leírott, tintás sorait. Káromkodik, új papirost
5478 III, 10| is az alacsony sorsból és sorból hozta, talán babona, de
5479 I, 10| számolni a szándékokról is. A sorok közé rejtett szándékokról.
5480 I, 8 | kedves doktorom, engem nem soroz be paciensnek. Nagyon is
5481 III, 3 | jöttek Abd-El-Kadernek. Sorra álmodott a leányokról, a
5482 IV, 1 | Hogy nem rossz ember, de sorsának ez a gonosz következetessége
5483 II, 1 | tönkretettnek érezte önmagát és sorsát. A jó, előkelő, ildomos
5484 III, 10| élhet. Ezt is az alacsony sorsból és sorból hozta, talán babona,
5485 IV, 10| az asszony próbáljon a sorson, a természeten erőt venni.
5486 II, 2 | pedig már régen megszokták sorsukat. Az ő számukra a leányok
5487 IV, 7 | írókat, akiktől ő persze egy sort sem olvas. Őszi vadászataikon
5488 II, 3 | ezen éjszakán. ~Sápadtam, sorvadtam közben. Mert nem lehet egy
5489 I, 7 | özvegy s rossz tüdője fogytán sorvadva fekszik. Brr, rettenetes;
5490 III, 10| pótolni, amely hiányosságok sorvasztják a szivet. Az idő, mely Istennek
5491 III, 5 | kertü villában, az anyai sóvárgásnak nagy betege volt már Boriska,
5492 III, 1 | E mellett rajong minden sportért. Zongorázik és hegedül.
5493 III, 9 | sőt újabban Debussyt és Strauszt játszotta kegyetlenül rajta
5494 III, 10| Enyingi Sándor majdnem süketen karolta jobb karjával, meghajoltan,
5495 II, 1 | ezresekkel. Az aranyakat zsebeibe süllyesztette s előmerített annyit, amennyi
5496 IV, 5 | küldték, jött azóta újabb sürgöny is. Tibor, a nyolcesztendős,
5497 IV, 5 | Krammer volt s ahonnan a sürgönyt küldték, jött azóta újabb
5498 III, 10| Ime, ez ifjú tudós, akire sürgősen vár az ország fővárosában
5499 II, 1 | Egyik asztaltól a másikhoz sürögve, mosolyogva, ígérve, kérve
5500 IV, 7 | Egyre többször, mert egyre sürüebben kellett az asszonyra gondolnia
5501 I, 5 | érezte két férfiúi szem sütését. ~Soha még úgy nem nézett
5502 II, 2 | a napverte kerti gyepen sütkérezett Zenóbia, elébe állott Mária: ~-
5503 I, 6 | vélte Jóba, a kőtörő s hátát süttette a nappal. A hó szikrázott
5504 I, 7 | pedig kis falujába ért, süvöltött a téli förgeteg. ~(Hogy
5505 I, 6 | ablakban áll a fiatal gróf. Súgja tisztelettel a vadági zsellér: ~-
5506 IV, 8 | Ábris úr kiverte a kezéből. Súgott neki valamit Ábris úr s
5507 IV, 1 | fajtájabeli emlékek s ezt súgta fiatal életének örömtelensége.
5508 IV, 1 | kell feleségesednie - ezt súgták a családjabeli s fajtájabeli
5509 I, 7 | egyelőre a levegőt csapkodta suhogó ostorával. ~Történt, hogy
5510 I, 7 | Halál kocsisa legényesen suhogtatta az ostorát. Az Alföld nagy,
5511 I, 10| való volt. Álmai cifrák és sujtásosak voltak. A Dunáig űzött ázsiai
5512 IV, 3 | s gyerekfület is furcsán sujtó szóból kivehető. Tuhutum
5513 III, 2 | vágott, görgetett, hurcolt, sujtott bennünket az élet, mintha
5514 III, 5 | Látod, veled áldott és sújtott engem az élet.) ~És halogatta
5515 III, 10| takargatta. Egy-egy szó sujtotta csak fejbe, de ez se fájt,
5516 III, 4 | A két kis láda volt a súly csak. Dr. Suoho tanár úr
5517 I, 1 | Csak nevének és millióinak súlya alatt hajolt meg és várakozott. ~
5518 III, 4 | nézték meg egymást. Dr. Suohonak egészen germán feje volt,
5519 III, 4 | beszélhetne a híres dr. Suohóval... ~Dr. Suoho tanár úr Tommerforónak
5520 I, 8 | életek vannak. Színesek, sűrűek, nagyszerűek. És ön, kedves
5521 I, 3 | rózsás felhői úszkáltak sűrűen felettem. Leányok kacagtak
5522 IV, 5 | múlva a doktorok nagyon sűrűn jártak hozzá. S a vége az
5523 I, 10| már régen nem fizetett a suszternek. ~Péter gondatlan volt s
|