JULIETTE FIRENZÉBE MEGY.

Juliette megkívánta öreg szülőinek a csókját. Öt lármás év hosszán nem háborgatta ilyen gerjedelem. Nagy éhü, lompos és rosszúl táplált leányként került Budapestre. Ilyenkor a leánynak más dolga van. Legelőször is a fogait kell gondoznia. Legyenek épek és élesek a kicsi fogak. Legyenek nagyon fehérek és szépek. Csak ilyen fogakkal lehet beleharapni a férfiúba és a pénzbe.

Szépen falt az életből Juliette. A vén, rokkant kasznár-pár leánya. Juliette teljesen eltemette Juliskát. Nem is akart emlékezni a tanyai házra, honnan kiröpült. Mikor aztán már illatos fürdőt vehetett minden napon, fölébredt mégis Juliska. Eszébe jutott Juliettenek a kis tanyai ház. A két kis öreg ember. Az apja és az anyja, kik öt év előtt nagyon sírhattak. A gyöngéd érzések akkor költöznek az ilyen leányokba, mikor a bőrük megfinomodik. Juliette pompásan gazdálkodott. Amint ez egy kasznár-kisasszonyhoz illik. Volt már pénze s megszállták már gyakorta őt meleg hangulatok.

Éppen egy barátjával szakított Juliette. A szegény fiúnak nagy bűne volt. Fölváltotta az utolsó ezresét.

Havas decemberi napon levelet írt az apjának Juliette. Hogy talán már elsiratták s meggyászolták őt. Holott ő él. Elkívánkozott hazulról, mert dolgozni akart. És nem akart a tanyán megvénülni. Budapest nem kegyetlen város. Aki tud dolgozni, az szépen élhet itt. Sokat küzködött ő az öt év alatt. De most állása van, ime. Most már bátran mer az ő imádott szülőinek színe elé kerülni. Közeleg szent karácsony napja. Otthon akar lenni ez estén. Anyácskája ölébe akarja hajtani a fejét, mint régen. Hallgatni akarja a béresgyerekek kántálását. Édesapjával dióra akar kártyázni. Pihenni akar az ő kis Juliskájuk. Az ő kis Juliskájuk: így írta.

Hogy elküldte a levelet, napokig nem aludt. Kisleányságának minden emléke feltámadt benne. Síró, dacos vágyakozással vágyakozott haza. Hazamegy, hazamegy, ha nem akarják is. Meg akar tisztulni otthon a tanyán.

Sirt és kacagott, mikor az apja levelét olvasta. Az öreg, iromba betűk szinte kiabálták az örömöt és szeretetet. Táncoltak tanyai jókedvvel a vén kasznár betűi. Jöjjön. Jöjjön haza, Juliska. Kegyes az idei karácsony. Hazahozza az elveszett leányt.

És készült boldogan haza Juliette. Elnézett a budapesti házak magas, havas tetője felett. Már látta a tanyát. Röpülnek hazafelé a csörgő szánnal. A vén kasznár maga is elébejött kis leányának. Odahaza díszítgeti a Juliska szobáját az öregasszony, Juliska anyja.

Majdnem eszelős lázzal ült a vonatba Juliette. Aztán számítgatta. A gyorsvonattal délig kell utaznia. Azután várnia kell egy állomáson. Óh, borzasztó lesz a várakozás. Aztán beül a kis vicinálisba. Délután öt órakor kiszáll. Aztán egy óra alatt hazaröpíti a szánka; jó lesz, be szép lesz. Fázott és égett Juliette egész teste.

Reggelizni bement az étkező-kocsiba s ott szembekerült egy úrral Juliette. Meg se nézte jól. Meg se akarta nézni. Kire kíváncsi ő ma? Senkire, senkire, csak az ő drága, aranyos, jó öreg szüleire. Meg valakire, aki ő volt, Juliskára, a tanyai kasznár-leányra. Ő nem is Juliette már. Ő már Juliska.

Aztán mégis ráemelte az arcát étkező társára Juliette. S aztán rögtön nagyon megdöbbent. Fenyegető, zúduló veszedelmet érzett. Csipkés kis kendőjével a homlokához nyult. Mintha verejték gyöngyöznék ott. Megtörülte s ajkához csusztatta le a kendőt. Ekkor elszabadult minden. Mintha lebukott volna a vonatról Juliska. Juliette hangosan fölkacagott:

- Hova tette a bajuszát, Rudolf?

A férfiú is kacagott. Várta ezt a kacagó közeledést. Visszakacagott Juliettere:

- A gyász miatt. Magát gyászolom.

- És hova utazik, Rudolf?

- Hjah, azt én nem tudom. Erre a szokásomra még emlékezhetik. Valamerre Délre talán.

- A téltől ijedt meg?

- Bizony a téltől, kis Juliette. Rettenetes csapás a tél olyan bőrű embereknek, mint mi. Hiába melegszem. Különben melegséget sem éreztem azóta, kis Juliette. Tudja, hogy mióta?

Juliette kacagott még egyszer. A szíve azonban kalapált. Mit jelent ez? Éppen Rudolffal találkozik. Ezt a fiút még talán szerette is egy kicsit. Ez volt az első, aki a kis lompos kasznár-leányban megérezte a leendő, pompás, ideges, illatos Juliettet. Természetes, hogy ő hozzá kellett legkegyetlenebbnek lenni. És Juliette kegyetlen volt. És most találkozik vele. Éppen most.

Juliette érezte, hogy ravaszkodnia kell. Nem szabad megmondania, merre utazik. De a férfiú nem vallatta. Gúnyos és fáradt szemeivel vizsgálta egy kicsit a Juliette arcát s aztán egyhangúan, szárazon, majdnem mormolva, mint a pap az Ave Máriát, mondta Juliettenek.

- Holnap karácsony lesz. A kasznárék Juliskájának eszébe jutott, hogy ő nem Juliettenek termett. Különben is elég volt az öt esztendő. Juliette újból fehér Juliska akar lenni. Hazamegy a papához és a mamához. Szent karácsony ünnepére. De ez nagy csacsiság, Juliette. Bocsásson meg, de nagy csacsiság. Maga öt nap mulva jobban fogja utálni a tanyát, mint öt évvel ezelőtt. Aztán megint elszökik Budapestre. De akkor már nagyon keserű leány lesz maga, Juliette. Akkor magának már nem marad semmije. Tartsa meg a tanyát és ne menjen oda, Juliette. Az efélét úgy őrzi és úgy kerüli az ember, mint valami babonás titkot! Vagy mint én őrzök és kerülök egy régi fehér leányt, akiről valaha azt hittem, hogy ő adja nekem a boldogságot. Nem láttam, mióta férjhez ment. Nem is akarom látni. Tudom, vége volna mindennek. Már pedig az embernek szüksége van egy tanyára, egy asszonyra, valamire, a mi messze van tőle mindig. Ne menjen maga haza, kis Juliette.

Juliette már sírt és sírva kérdezte:

- Hát hova menjek?

- Jöjjön velem, kis Juliette. Megyünk együtt Firenzébe. Ha ott nem jó, megyünk tovább, a hova maga akarja. Látja, én is készültem valahova. Én is azért szaladok, mert meg akarom tartani azt a helyet, ahova mindig csak készülni szabad.

A gyorsvonat megérkezett oda, ahol Juliettenek ki kell szállnia. Juliette fölkészül, indul. Aztán a férfiú arcára néz. És sírva roskad össze. Fázik s plédjeibe burkolja magát. A férfiú kiugrik a vonatból, mely pár percig áll. Visszatér és jelenti:

- Minden rendben van, kis Juliette. Maga jön velem. Megyünk Firenzébe.

A vonat megindul. Juliette sikoltva szalad fülkéje ablakához. Látja a kanyargó vicinális útját. A nagy, fehér világot. Csörgőket hall. Az öreg kasznár csörgő szánnal most megy az állomáshoz. Megy a leánya elé, Juliska elé, akit szent karácsony hazaküld.