|
PÉTER NÉGY
ÁLMA.
(Péter a szegény magyarok
közül való volt. Álmai cifrák és sujtásosak voltak. A Dunáig űzött ázsiai
embernek éber és mégis haszontalan álmai. Ez álmok fogták magukat egyszer s
való kereteket követeltek. Nagy összeütközése volt ön-álmaival ekkor Péternek.
De elrendeltetett, hogy életét álmainak adja át. Az élők sorából
voltaképpen már régen elköltözött Péter. E tanulságos esetet én mégis
följegyzem. Jönnek talán majdan okosabb magyarok utánunk. Hadd lássák, miként
élt Péter Árpád vezér után sok száz esztendővel.)
I.
Szomolnok híres liceumában
egyszer Péter arra az egetverő gondolatra jutott, hogy pénz nélkül
semmiházi a magyar.
Szomolnok ez időben a
Beniczey Gabriella lábainál fetrengett. Beniczey Gabriella valóban a Beniczey
Gábor leánya volt.
Azt pedig mindenki tudja, hogy
ki volt Beniczey Gábor. Shakespeare neves szinész-apostola a Kárpátok alatt. Egy
Shakespeare-apostol, ki nem átallotta az operettnek áldozni egyetlen leányát.
Galád hírek keringtek a szomolnoki szocietásban. Azt regélte a lelketlen fáma, hogy
egy százas bankó nyit ajtót Gabriellánál.
Ifjú és szegény volt
Péter, de szent igyekezettel kívánta ápolni familiája multját. Családjának
történetében pedig ékesen meg volt írva, hogy Péternek Ákos nevű őse
két falut adott egyszer egy asszony csókjáért. Holmi Dakcsy-leány volt ez az
asszony. Van is a Dakcsyaknak birtokuk ma is. De Péter tegnap sem tudott
fizetni cipője talpalásáért. De tegnap is megfogadta, hogy a száz forint
meglesz. Lelkének minden megalázását tűrte és készítette. Éhezett és sokat
hazudott Péter. Végül együtt volt a száz forint.
Nagy vágyával kacagva
rohant a liceumból Péter. A Beniczey-trupp éppen egy órával ezelőtt
elutazott Szomolnokról.
Péter búsan
bekvártélyozta magát egy korcsmába s reggelre szűzen elbúslakodta a
százast.
II.
Péter unta a feleségét,
Pekry Rákhelt.
Rákhel nagyon
szerető nő volt s ikreket adott mihamar az ő férjének. Péter
nagyon unta ezt a dolgot. Ekkor jött Péternek a második nagy álma. Mert Péter tanár
volt, illett neki utazni. Péter hát utazni akart. El nem szívott szivarok s
apró panamák után megjött a százas. Az álmok álma, a nagy pénz. Péter elindult
egy kicsit szabadulni a feleségétől.
Nem forró júliusi nap volt e
reggel. Péter, az álmodó, azt vélte, hogy most már következni fog a nagy
szatiszfakció. Az élet meg fogja őt itatni - az élet áhitott
serlegéből.
Budapestre érkezett
Szomolnokról Péter és zsebéhez nyúlt. Hajh, hajh, ez egy szegény ország. Itt
haragudni sem illik a zsebek metszőire. Bizony nem volt már sehol a
pénz-rejtő tárca.
Péter némi forintokat
kunyorált ki egy régi professzorától. Azután szépen hazament két-gyermekes
fonnyadt asszonyához s ikreihez. Péternek megint nem volt szerencséje.
III.
Megírta nagy művét is
Péter. Csak
ismét a száz forint kellett. A száz forint, a száz forint. Mert hírlett, hogy
az Akadémiának nem elég a munka. El kell menni a kiküldött kritikusokhoz. Be
kell számolni a szándékokról is. A sorok közé rejtett szándékokról. Péter
megfeszült és gyűjtötte a pénzt. Nehezen, nagyon nehezen, mert öt gyermek
lármázott már a Péter fülébe. Ő azonban gyüjtötte a pénzt. Gyűjtötte,
gyűjtötte a szegény Péter.
Hazudott neki
minéműségével mindig az élet, holott nem is volt ő merész álmodó.
Most már kárpótlást akart Péter. Nagy és dicsőséges művel. Mert
elmulnak a gerjedelmek. A gyermekek fölröpülnek a maguk szárnyaikkal. Megvénül
még jobban és szomorúbban az asszony. Kell, hogy kis nevünket nem-omlandó
kövekbe véssük.
Dicsőség okából
kellett a száz forint s Péter izzadott. Azután pedig jött egy korai reggelen a
végrehajtó. Mivel apró cipőkért Péter már régen nem fizetett a suszternek.
Péter gondatlan volt s a pénz
az asztalon hevert. Elvették a Péter pénzét. Viszont volt olyan ifjú és ügyes
ember, ki eljutott az Akadémia nagyuraiig.
Így halt meg Péter harmadik
álma.
IV.
Péter álmainak nem adatott meg
a növés boldogsága.
Kezdte Péter egy százas
bankónál s itt kellett végeznie. Elhullott útközben minden szép, miként
kihullottak Péter feleségének fogai.
A gyermekek vásottak és
örömtelenek. Rossz lidércként ült Péter életére kiélt családjának egész ádáz
multja.
Péter mégis csak reménykedett.
A szegény ázsiai. Csúfolta az életét - az élet. De a halálát nem fogja
megcsúfolni. Így szegény Péter.
Miután éppenséggel nem kívánatos
asszonya meghalt s gyermekei reáhoztak minden csalódást, amit földi apa érhet.
Szépen kell tehát ezek után
meghalni, vélte Péter. Elég volt a gúnyos rabszolgaságból. Ereimben a vér
nyugtalan és előkelő. Rosszúl éltem s szépen halok meg. És kezdte álmodni
negyedik álmát Péter. A negyedik százast.
E pénzzel és hatósági
gyámolítással elutazik valami szép tájra. Mivel latin-görög tanár volt: talán
Athénbe és azután Korfuba.
Nehezen ment a gyűjtés.
Sokba kerültek a rossz gyerekek. Mégis szőtte az ő negyedik álmát
Péter.
És egy napon, mikor talán már
csak az utolsó forint hiányzott a százból s a második aorisztoszról
nagyszerűen adott leckét nebulóinak az öreg Péter, összeesett az udvaron.
Nagy rőkönyödést,
sőt rémületet okozott halála az ő társai között. De megtalálták nála
a száz forintot.
Utrechter és társainak gebéi
nagyon méltóságosan vitték ki e száz forintért a temetőbe Pétert.
|