II.
ÚJ CSAPÁSON
(1909)
BERCI ÉS A
GRÓFNÉJA.
Karácsony után Monte-Carlóba
érkezett valahonnan lopott, szép cigányával özvegy Waldstern-Grün grófné
Münchenből. Drezdából vagy Berlinből lopta-e az ő fekete
Orfeuszát, ma már nem emlékszem. Egy-két játékban letört magyar úr ért rá, hogy
a cigányt fölismerje: nini, ez Udvarnoki Singó Berci. Monacoban az embereknek
más dolguk van s különben is, Bercit őrizte is veszettül az asszony.
Fáradtan, szomorúan ődöngött özvegy Waldstern-Grün grófné balján mindig a
cigány, kicsi, külön asztalnál étkeztek, a grófné rendelt és fizetett s a
vendéglőben magyar cigányok játszottak. Berci abban bizakodott, hogy nem
ismerik föl a cigányok, de azért óvatosan lapult. Kiöltözötten, hangtalanul,
embertelen, együgyű nagy kétségekkel az arcán, nagyon furcsa volt
Udvarnoki Singó Berci.
Hol tölthették a szent
karácsonyt, honnan jöttek ide, ezt megint csak ők tudhatták. Bercinek
balkezes felesége volt, ez bizonyosan sírva keresteti most mindenfelé
őket. Ők pedig valószínüleg jártak Párisban, Brüsszelben s Londonban
is már. Az se lehetetlen, hogy a grófné megesküdött Bercivel s a Berci bánata a
szolgaság bánata. A grófné abba a hotelbe költözött Bercivel, amelyben tíz évvel
előbb néhai Waldstein-Grün Rudolf gróffal élte a nászheteket. Nagyon
szőke, lágy, gyönyörűséges cseh asszony volt a grófné, érett és
restségesen buja. Én tudtam, tudom a leánynevét is: Pratek Camilla-Georgina, az
apjának három sörgyára volt s a leányának grófot vásárolt volt. Pratek
Camilla-Georgina tele volt mulya, pénzes gőggel, szőkeséggel,
szerelemmel és előkelő pietással. De a cigánynak egyelőre
szisszennie se volt szabad, hallgatnia és csókolnia kellett, a szivarjait is az
asszony vásárolta.
*
Nagy-Karácsony és Ujév között
történt: a kaszinóban két napig, sőt tovább, mindenki a moszkvai
lócsiszárról beszélt. S akiről beszéltek, valóban hasonlatos volt egy vad,
cserkesz-orosz lócsiszárhoz. Pocakos, mosdatlan, nagy, durva férfiú, akinek a
marka tele volt szép, új ezresekkel. Az aranyakat zsebeibe süllyesztette s
előmerített annyit, amennyi kellett. Ujjai rakva voltak drága, aranyhúsos,
lármás, színes, csillogóköves, utálatos gyűrűkkel. Három-négy
asztalnál játszott egyszerre s amikor sokat nyert, a kibicelő hölgyecskék
között aranyakat osztogatott ki. Ilyenkor még csúnyább volt, mint rendesen, a
lócsiszár, aki különben lehetett gyémántmíves, bőrárúgyáros vagy akármi.
Kövér, izzadt arca önérzettől ragyogott s úgy seperte be a nők hálás
mosolyait, mint a pénzt szokta. Nyert vagy legalább is azt hitte mindenki, hogy
nyer s Berci úgy nézett az oroszra mint ifjú primás korában a kapuvári
főszolgabíróra.
Camilla-Georgina játszott,
csöndesen, óvatosan, ahogyan az egy szőke, harmincéves, cseh
milliomosnőhöz illik. Berci pedig nézte a játékot avval a bizonyossággal,
hogy neki, se így, se úgy haszna nem lesz a játékból. Ő kosztot kap,
lakást, utazást, ruhát, külső uraságot, szerelmet s vége. Neki pénze
nincs, összesen két gyűrűje van s az egyik is gyanús, követlen
karika-gyűrű. A diszes kokottok ő rá nem is igen néznek, mert
sejtik talán, hogy ő kitartott szolga. Berci meggyűlölte a világot,
amelybe került, az asszonyt, aki őt ellopta s a szerencséseket, akik
szabadon élhetnek.
*
Egy heves délutánon (a déjeunernél
pezsgőt ivott Camilla-Georgina és a cigány) játszottak megint. Az asszony
megengedte, hogy a pénzt néha Berci rakja föl a rulett-asztalra parancs
szerint. A lócsiszár játszott az ő asztaluknál is, össze-vissza
szaladgált, szórta, tette a pénzt. Valószínüleg vesztét érezte s vesztett is,
de sohase volt még olyan irigyletes a Berci szemében, mint ma. Egyik asztaltól
a másikhoz sürögve, mosolyogva, ígérve, kérve öt-hat nőcske kísérte az
oroszt, Camilla-Georgina legalább nyolcszor figyelmeztette, haragosan,
féltékenyen a cigányt:
- Monsieur Berci, ön mindig a
más pénzét és a más nőit fizeti, nézi. Talán szíveskednék idefigyelni az
én játékomra és az én arcomra is, olykor-olykor.
Berci gyáva, de
gyűlölő pillantással válaszolt az asszonynak, akit pedig szeretett
ölelni. Ám most már csak azt érezte, hogy ez az asszony megmutatta neki az
életet csak azért, hogy visszatartsa tőle. Se gyűrűje nincs elég, se
pénze, se rangja, se szabadsága, dühöngött a cigány. És az asszony, ez az
asszony, ez a tolvaj grófné, miért különb úribb, parancsolóbb, mint ő?
Most halk, csöndes, de
rettenetesen fontos, pénzes nagy dolgok történtek. A croupier harmadszor
kiáltotta el magát unottan, de már indulatosan, élesen: Tizenhárom-tizennégy, a
cheval nyert, háromezerhatszáz frank, kié ez?
A pénzt az orosz tette a két
nyerő számra, de az orosz egy másik asztalnál játszott, szorongott. A
cigány birkózott önmagában, de senki se jelentkezett s az orosz késett, nem is
jön már. Neki, a cigánynak, az ő grófnéja nem ad pénzt, most csak azért is
lesz pénze s harsányan kiáltotta:
- Tizenhárom-tizennégy, az
enyém, én raktam rá, kérem a pénzt.
*
Sietve távoztak a kaszinóból,
a grófné és cigánya, sietve sápadtan távoztak. Camilla-Georgina megvertnek,
valamiképpen tönkretettnek érezte önmagát és sorsát. A jó, előkelő,
ildomos polgárvér rugaszkodott a testében, de tetszett neki a cigány bátorsága
is. Beszéd nélkül sétálgattak sokáig a parkban s Berci volt az erősebb,
ő szólalt meg:
- Ha haragszol, akkor azonnal
szaladok a vendéglőbe, ahol cigányok játszanak. Én tudom, bevesznek a
bandába s akkor mehetsz, ahova akarsz. Én urad szerettem volna lenni s te úgy
bántál velem, mint az inassal. Láttad az oroszt, mennyi gyűrűje van,
hogy bánik a pénzzel s mint szaladnak utána? Nekem nem volt se
gyűrűm, se pénzem, se a nők nem taposták egymást körülöttem.
Camilla-Georgina
fázósan-melegen nézett a cigányra, szinte elbarnult a szőkesége:
- De loptál s mi lesz abból,
ha kiderül, hogy loptál? Hiszen nekem van pénzem, miért nem szóltál, miért nem
kértél?
Estére nem mentek le a
vendéglőbe, de lakásukba hozatták föl a diner-t. Berci, aki eddig soh'se
mert beszélni, most hetvenkedett a pincér előtt. Három üveg pezsgőt
kért az estebédhez s pénzét csörgetve nézett az asszonyra.
Az asszony visszanézett
Bercire, de nagy megvetéssel, kissé borzongva, undorodva. A cigány szerette
volna megfogni a Camilla-Georgina grófné nyakát s addig szorítani, amíg
megijeszti.
*
Éjfél körül, amikor az asszony
már csókolódzni akart volna, Berci kijelentette:
- Én annak az orosznak a
gyűrűit akarom, be szép gyűrűk, azokat a gyűrűket
akarom.
Az asszony, a nagyon
szőke, nagyon lágy asszony mérhetetlen haragba jött:
- Te tolvaj, te zsivány, te
cigány, örülj, hogy egy ilyen asszony rád néz, mint én.
Berci, a cigány, a pénzét
csörgette s nagyon egykedvűen, harag nélkül válaszolta:
- Nem én kerestelek téged, te
jöttél értem, te hoztál el ide. Igenis te vagy az oka mindennek, te vagy, te
vagy az oka. Én látom, hogy nálamnál hitványabbaknak annyi gyűrűjük van,
amennyi csak az ujjukra fér. Az asszonyok szaladnak utána, van pénzük, mit
dobáljanak, van mindenük.
Camilla-Georgina nem tehetett
mást, mint hogy torkaszakadtából ordítsa:
- Te tolvaj, te tolvaj, te
senki, te haramia - s azután csókolni próbálta Bercit.
Berci végigsimogatta a szép,
kövéres nőt, de nagyon hidegen válaszolt:
- Nekem a gyűrűk
kellenek, a moszkvai ember gyűrűi. Itt lakik a szomszédban, az ajtó
nincs bezárva, a gyűrűket le szokta szedni. Hozd el a gyűrűket, lopd
el a gyűrűket s akkor megint szeretlek. Azóta már bizonyosan alszik,
ha csak valamelyik szép nő el nem csábította, menj.
*
Udvarnoki Singó Berci
cigarettára gyújtott s várta az asszonyt. Nem sokalta az időt, ami közben
eltelt, de a maga barbár lelkében nagyszerűen mulatott. Hogy lám, ő
lopni küldte az asszonyt, egy grófnét, s a grófné elment lopni, mert ő
akarta. S ő ennek az asszonynak volt tehetetlen, nyomorult szolgája.
Egy óra, két óra, három
óra, Udvarnoki Singó Berci cigarettázott. Három szobájuk volt s mind a hármat
végig összejárta, de nem idegesen. Roppantul tetszett neki az új helyzet és
dolog: ilyenek a grófnék, lopnak is, ha kell.
Majdnem hajnal volt,
amikor Camilla-Georgina megérkezett. A hajnal decemberben, januárban s mindig
csodaszép a Rivierán. A nagyon szőke asszony nagyon sötét, nagyon haragos,
nagyon dacos és nagyon szerelmes volt. Hozta a gyűrűket, letette az
asztalra s ő elnyúlt egy pamlagon. Onnan beszélt mámorosan, szitkozódva,
álmosan, de szerelmesen:
- Te senki, te cigány,
te aljas, gyere csókold meg a homlokomat, mert fáj.
- Várj egy kicsit,
előbb a gyűrűket húzom föl.
Berci fölhúzta a
gyűrűket, gyönyörködött bennük, magában, az életben, az asszonyban. S
azután a pamlaghoz sompolygott s megcsókolta sokszor-sokszor az asszonyt. Már
nem tudták, mit mondanak egymásnak, de járt a szájuk:
- Te rossz, te tolvaj, te
senki, te egyetlen, te szép.
Ezúttal már az erkölcseik
közösültek, de másnap óvatosságból elutaztak Kairóba.
|