|
HÁROM
SZEGÉNY KIS FIÚ.
(Viktor, azaz Viki nyolc
esztendős, iskolába járó, komoly, derék emberke, aki méltatlanul sok
szomorúságot kapott ettől a nem gyöngéd, sőt otromba élettől.
Nagy baj az is, hogy Viki szinte művészi médiuma a fájdalomnak, a
fájásnak, mert olyan a lelke, mint a csipke, melyet könnyes, siró
leányszemekkel terveztek. Különben Viktor, azaz Viki egy kicsit apahelyettes
is, gyámja a két öccsének s ez - sajnos - bántóan, különösen megtetszett a
Viktor öreges modorán. A két öccs: az ősi, magyar és harcias nevü Tuhutum
hatéves lesz, jövőre őt is iskolába adják és Zsoli, aki Zsolt lesz,
ha emberebb kort ér. Valószinü, hogy Zsoliból, aki négyesztendős mult,
lesz Zsolt, Zsolt lesz - mert a kölyök csontos, piros arcú, pompás, verekedő
természetü, erős. Ellenben szegény, félelmes nevü Tuhutum nagyon gyáva,
félénk, nyavalyás gyermek s ennélfogva Viktor alkalmak adtán az ő pártját
fogja szivesebben. Mert Viktor, azaz Viki gyámkodó érzései megfontoltak,
bölcsek, mint ahogy illik egy koldus kis majoreszkóhoz, kinek a papája nem él a
mamájával. Ennek nagy története van, amit hosszú volna itt elbeszélni, elég az
hozzá, hogy csúnya herce-hurcák után a törvény mind a három fiút a mamának adta
oda. A mama azonban megjárta, mert ő kiváltképpen s még a válópör alatt
azért harcolt olyan elszántan a fiaiért, mert tuszoknak akarta őket. Azt
remélte, hogyha megkapja a három fiút s ha okosabb és jobb ut nem nyilik, majd
ő diktálja az urának a békeföltételeket. Másképpen estek a dolgok, a mama
tervei nem sikerültek s még az se sikerült végül, hogy a papa mindent
elfelejtsen a három fiúért. Azóta a mama az egyetemre jár, orvosnő akar
lenni, a fiúk mellett egy német kisasszony van s a háznál Trézsi, egy falusi
asszony, aki szakácsnő és minden. A német kisasszony fölhasználta az
ebédutáni szabadságot, kiszökött valahová egy órára, Trézsi asszony a konyhában
dolgozik és szomorú nótákat dalol. Ő is elvált asszony, de neki egyetlen
gyereke sincs s ő tartásdijat se kap havonkint s az egyetemre se járhat.
Szóval a három fiú együtt s egyedül, azaz hármasan és fölügyelet nélkül van,
tehát furcsákat beszél, miként az következik:)
*
Tuhutum: Ha a papa azt irja, hogy
karácsonykor el fog jönni, akkor el fog jönni s akkor hoz mindent nekünk.
Viktor: Nekünk nem kell semmi (egy
kicsit hallgat), nekünk az kellene, hogy a mamával együtt visszamenjünk a
papához.
(A konyhából behallik Trézsi
asszony szomorú búgása, egyébként szép, hamar alkonyodó novemberi délután van.)
Zsoli: Eredjetek, én nem megyek,
nekem a mama jobban tetszik, mint a papa, mert a mama este mindig velünk van.
Te, Tuhutum, hát a papa nem Budapesten lakik és micsoda a papa?
Tuhutum: A papa (egy kicsit köhög)
talán nagyon jó ember, a papa küldi a pénzt, amit a mama elkölt, én tudom.
Zsoli: A mama (egy kicsit kacag)
mondta nekem a multkor, hogy a papa egy egészen rossz ember, rossz ember, igen.
Viktor: A papát, (szeretne sirni egy
kicsit) a papát ne bántsátok, mert ő szerencsétlen ember, nekem mondta.
Tuhutum: Ha a papa szerencsétlen,
bizonyosan a mama az oka, ugy-e Viki, mert a mama elhagyta a papát?
Viktor: (most már előszed egy
könyvet, arca elé veszi, nem ad választ, de nagyon csöndesen sir, mintha felleg
szakadna).
Zsoli: Mit sirsz, mindjárt jöhet ez
a német disznó és elmondja a mamának és baj lesz. És nem is érdemes sirni, mert
a papa rossz ember s a mamának nincs szüksége a papára.
Viktor: A papa egy szegény doktor
Erdélyben s a papa majdnem minden pénzét nekünk küldi, hallgass.
*
Este hat órakor hazajön a mama
s kiséri egy kedves úr, akit a mama Miklósnak nevez, nagyon kedves úr.
Hét órakor a német kisasszony
parancsot kap, hogy fektesse le a gyerekeket. A német kisasszony álmos, ő
alig lát valamit, de Viktor, azaz Viki és Tuhutum a félig behajtott ajtón át
belátnak a szalonba. A szalonban teát isznak ez az új Miklós úr és a mama és
furcsákat mondhatnak egymásnak, mint némely bejutó s gyerekfület is furcsán
sujtó szóból kivehető. Tuhutum és Zsoli egy ágyban hálnak, ők már le
is feküdtek, de Viktor még nem akar vetkőzni. A német kisasszony leült egy
kényelmes székre, várt, várt és végül is elszunnyadt. Tuhutumnak egy kis láza
van, nem tud aludni s nem tud aludni emiatt Zsoli se, aki egyébként nem szeret
hamar elaludni.
Zsoli beszélgetni akar, tehát
a délutáni érdekes témához kap s csöndesen mondja Tuhutumnak:
- Legjobb volna, ha kapnánk
egy új apát, mert egy apára szükség van, ilyent, mint ez a Miklós úr.
Tuhutum válaszolni akarna
fájdalmas arccal, tiltakozóan, de göthös testét megrázza egy nagy köhögés.
Viktor, azaz Viki e pillanatban észrevette, hogy ott bent a szalonban a mamát
megcsókolta egyszer, kétszer, sokszor ez a jövevény Miklós úr. Zsoli nem kapott
választ, nem volt még álmos, tehát csacskán tovább akart beszélni:
- Minden fiúnak ott lakik az
apja, ahol az anyja lakik: a papa rossz ember.
Tuhutum még mindig köhögött,
de már ott volt ágyuk mellett, mint egy bosszúra küldött arkangyal, Viki.
Kétszer vagy háromszor ráütött a Zsoli szájára, aki jajgatni kezdett s azután
megtörölte a köhögő, forrótestű Tuhutum arcát s megcsókolta a száját,
mint ahogy a jó édesanyák szokták.
|