|
1.
AMA vólt szándékom, de nem végezhettem,
Szivem vitorláját későn érezhettem,
Sok habok tódúltak,
Mások nem hódúltak,
Szenvedtem!
DE mégis az hiv ég egyszer kegyelmezett,
Hogy Venus az Marstúl érdemet nyerhetett,
Neptunus mezein,
Lefolyó vizein
Megjöttem.
2.
Méltó vala ugyan egy szivért sietnem,
Egy jó kedvéért is hegyeket emelnem,
Azt megtekintenem,
Magamat szentölnem,
Megtérnem;
Kegyes lábaihoz fáradva borúlnom,
Utazásim után lehúllnom s nyugodnom,
Történt ügyeimet,
Ezer veszélyimet
Szóllanom.
3.
Affectusim ugyan szivemben harczoltak,
Ha az régi frigyek vajha el nem múltak,
Vagy pedig vidúltak,
Tünt szikrák meggyúltak,
Újúltak.
Nem köll ugyan bennem másnak kételkedni
Távulrúl is mert túd én szivem szeretni,
Nem túd az változni,
Az hivtül távozni,
Másolni.
4.
Duplán lehet azért előtted érdemem,
Hogy árnyékban is úgy, mint jelen, szerettem,
Noha felejtettél,
Ritkán emlegettél,
Elgyőztem;
Noha nem tagadom, sokan késérgettek,
Szivek pöcsétjével majd el nem jedzettek,
De vóltam állandó,
Senkihez hajlandó,
Ez való.
5.
Értsed ebbül, távúl hogy mért nem lehettem:
Mert te nálad nélkül tovább nem élhettem;
Vedd, hivem, szivedre,
Melly nagy a szerelem! -
Igy végzem.
|