|
1.
Az mint megmondottam,
Tőled pártulok,
Miért megvallottam,
Máshoz hódulok;
Mert megszegted sok hitedet.
Máshoz hódultál,
El is törted nagy frigyedet
Engem megcsaltál,
Azért is hitetlen
Tőlem távozzál!
2.
Jégre irtad szíved,
El is olvadott,
Mint üveg eltörtél
Gyarlón kinlódott;
Bízvást azért minden szélre
Ereszd szivedet,
Bár étzakra avagy délre
Mágneskövedet:
Többször nem ellenzem,
Töltsd bé kedvedet!
3.
Én kakuk nem vagyok,
Ugy bánj fészkemmel!
Szivem nem kártyaszív,
Jádzál szivemmel!
Mint az kalmár hiv ebinek
Az légyen bérem?
Velem többször, hogy így bánjál
Megbocsásd, kérem:
Orczátlan csak pirúlj!
Elég szemérem.
4.
Ki aranyt nem ismer,
Rezet kivánja,
Mert tüznek próbáját
Szenvednyi bánja;
Kénnyén, kedvén akar élni,
Mégis hiv lenni,
Halálseb- és sérelemre
Színes zsirt kenni
Az sima fejekre
Szarvakat tenni.
5.
Én tudom, te érted
Miket szenvedtem,
Hány fényes csillagot
Árnyékban tettem,
Hány szenvedett és epedett
Ravaszságodért,
Epét, mérget és üldözést
Szinességedért!
Tündér reménységért
És nem egyébért.
6.
Elég légyen azért
Kiért adtam bért,
Ha más bár szivedhez
Előbb hozzá fért;
Számot adok könnyen arrúl
Az mit követtem,
Vámot adok könnyen arrúl,
Az mi kárt tettem,
Ha csak tövist - rózsát
Bizony nem szedtem.
|