|
1.
Ki béborúlt az fölyhőben
Megtért napom fénnye,
Várás és nemjövis után
Édes szivem kénnye;
Az kit ingyen sem reméltem,
S hogy megvetett, attul féltem,
Most ölemben bággyadoz,
Tűzszivemben lángadoz,
Halálbul életet okoz,
S mézet nyujt ahhoz.
2.
Tekints reám és kegyelmezz
Azon két szemekkel,
Kik bajt vínak és küszködnek
Az égi tüzekkel,
Kikkel az szabad sziveket
Rabbá teszed s az hiveket:
Szólj hozzám olly igékkel,
S tégy boldognak ezekkel;
Contentáljad ohajtásim’
S özvegy várásim’!
3.
Mivel kisded s még mint viasz
Igaz hogy hajlandó,
Mint jó gyermek engedelmes,
Érzem, az Cupido,
Az kit mindenek üldöznek,
Az kit gyilkosnak neveznek,
Nem igaz, mert kegyelmes,
Édes, kegyes, (Hív, édes és) szerelmes;
Az kit soha nem gondoltam,
Ugy tapasztaltam.
4.
Talán nem egy, több irigyink
Voltak, ugy gondolom,
Bár titkoltad, kitalálnám,
És titkon fontolom;
Vizet a szomjuhozónak,
Csontot az ebugatónak
Azért nyujtsunk és vessünk,
És igy bátran szeressünk:
Meg is szánja hűségünket
Az ég, szivünket!
Amen
|