|
1.
Isten hozzád!
Illy áldást ád
Hived (v. Szolgád), az ki szeretett;
Sir, aggódik,
És (v. Ah) bucsuzik
Tüled, az ki kedvellett;
Mivel tülem hiven pártulsz,
Megkölléssel messze távulsz,
Még meg sem térsz, ugy indulsz.
2.
Csak távozzál
És utazzál (v. habozzál),
Mivel másképp nem lehet!
Csak azt bánja,
És fájdolja
vagy: Sorsát szánja,
Véled maga nem mehet;
Mégis késér ohajtással,
Szörnyü sok fohászkodással, -
Róla szegény mit tehet?
3.
Könyve csurdul
És igy borul
Lábaidhoz végtére;
Próbált hivet
S igaz szivet
Látván, mégyen messzire;
Bátor ezt nem mutathatja
És csak alig titkolhatja,
Ez hoz nagy kint szivére.
4.
Ég kedvezzen
S kegyelmezzen,
Isten légyen vezéred!
Mert szolgádat
És árvádot
Többször, lássad, nem éred;
Minden szerencse késértsen,
S legkissebb meg se sértsen;
Néked légyen ez (v. hiv) béred.
5.
Ha vétettem,
Azt nem tettem
Gyülölségbül, elhigyjed:
Mert jó kedvvel
S szenvedéssel
Jár szerelem, itéljed;
Pálmafa annál erőssebb
Mennél hajlóbb és terhessebb,
Bennem is azt szemléljed.
6.
Már hallgatok
S nem szólhatok,
Zokogásim ellenzik:
Mert egy-két sziv
És frigyes hiv
Már egymástul távozik:
Kérlek, arrul emlékezzél,
Kit sirban tészsz s tovább nem él,
S ki még ott sem változik!
|