LXXXV. MULJÉK MINDEN EL...

1.
Muljék minden el
Álnok sziveddel,
Nem gondolok szerelmeddel!
Már boldog vagyok,
Hogy alább hagyok,
S nem szoréthatsz köteleddel.
Elég volt árnyékra szorulnyi,
Illy csalárd bálványhoz borulnyi,
Most bágyadnyi,
Most ájulnyi,
S mindentül elpártulnyi! -
vagy: S olly sokáig szenvednyi!

2.
Sokszor megváltam,
Magamban szálltam,
Hozzád voltam még is irgalmas;
Sokszor esküttem,
Mégis epedtem,
S voltam hozzád jutalmas:
Bánom, magam igy megaláztam,
S illy hitetlen szivvel gyaláztam;
Meg köll lenni,
Nincs mit tenni,
Egyszer meg köll nyugodni.

3.
Elgyün az óra,
Csak egy-két szóra
Szabadon fogsz mehetni (v. eveznyi)
Keserves jajra
S örökös bajra
Tőlem ha fogsz távoznyi.
Akkor magadban megisméred,
Ha azon pillantást megéred,
Álnok véred,
Hogy illy béred,
Megbánod s megkönyvezed,
Magad’ sirban temeted!