|
1.
Ugyan egyszer szállj szivedben,
S ne változzál hivségedben,
Ki mégis szenvedhet,
Bár úgy nem szerethet.
2.
De vallyon mi ennek oka?
Mert meggyőzte már a soka
Hitetlenségednek,
S sokféle szinednek.
3.
Mert most szent vagy, most tetszetes,
Most világi, most szerzetes,
Most édes s izetlen,
Most kedves-kedvetlen,
4.
Hogy magadat mint menthessed
S azzal szivem meggyõzhessed.
De ezeknek örve
Elszakad s van törve.
5.
Emlékezzél szavaidrúl
Éd s földnek tett átkaidrúl,
Ha szabad (v. Ha haszna) még, kérlek,
S arra kénszerétlek.
6.
Ha akarod, fogadj még szót,
Mert kiván néked minden jót,
Az kinek nincs mássa,
Ez világon társa.
|